Connect with us

B A Balkanac

29. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál – innen (erről a balkonról)

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

filmfesztivál
Fuck the past, kiss the future: Bono és a The Edge a szarajevói filmfesztivál megnyitóján (Forrás: X-platform, Fernanda Bottini)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 3 perc

Kezdjük azzal, hogy szóban forgó történetben központi helyet foglal el egy langaléta, tizenkilenc éves, Fanni nevű transzvesztita, akit famíliájának tagjai – eme számukra elfogadhatatlan identitása miatt – kizárnak a család köréből. Magyarán simán kidobnak, így Fanninak mennie kell. Némi hánykolódás után egy magányos, hatvanas éveit taposó hajléktalan férfi, bizonyos Laci összeeszkábált kunyhójában lel otthonra a kitagadott fiúlány. Idővel apja helyett apjává válik László Fanninak, hogy azután együtt küzdjenek szegény pátyolgatásra szoruló lélek démonaival, harcoljanak a külvilág elutasítása ellen.

Megjegyzendő, hogy ez a makacs elutasítás itt a nyilvánvaló fő rossz, ez kerül többszöri megvilágításba.

fesztivál filmfesztivál

Somogyvári Gergő egész estés, a maga módján trendi dokumentumfilmje FAIRY GARDEN (Fanni kertje) címmel szerepel az idei, augusztus 11–18 között zajló szarajevói szemlén, ahol több magyar filmet is láthatunk versenyezni (írásunk kezdetén még kérdőjeles sikerrel). Így például a rövidfilmesek rajtvonalához áll többek között Buda Flóra Anna 27 című, cannes-i Aranypálmás animációs filmje, amely Annecyban is sikert aratott. Vagy például Erhardt Domonkos SZEMEM SARKA c., Berlinálén díjazott diplomamunkája. Nem utolsósorban okvetlenül megemlítendő Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta sci-fije, a MŰANYAG ÉGBOLT, amelyet a fesztivál In Focus programjába válogattak be.

fesztivál  filmfesztivál

Rátérve a hivatalos játékfilm kategóriára, nos, ott vár bennünket a valódi szabadság! Viccet félre, itt egy román–magyar koprodukciós alkotásnak szurkolhatunk, nevezetesen a LIBERTATE… címűnek, amely – másoké mellett – a magyar Nemzeti Filmintézet támogatásában részesült, és amely az 1989-es nagyszebeni eseményeket dolgozza fel. Rendezője a széles látkörű Tudor Giurgiu (az egyik legismertebb román leszbikus filmdráma megalkotója is egyben). A teljesen elkészült, történelmi tematikájú alkotás első bemutatója Kolozsváron volt nem olyan rég, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol egyből közönségdíjat nyert. A rendezőről egyébként tudni illik még, hogy producerként ugyancsak számos művet jegyez, meg hogy társ-producerként több magyar mozi gyártásában is részt vett. A Libertate vágója Lemhényi Réka, zeneszerzője Cári Tibor, míg a főbb szerepekben román és erdélyi magyar színészeket láthatunk, köztük Bíró Józsefet, Dimény Áront és Deák Zoltánt. – Magyarországi bemutató novemberben. (!)

Különben idén is megtartják e fesztivál keretében a Talents Sarajevo elnevezésű szakmai találkozót pályakezdő filmeseknek, ahova ezúttal öt magyar fiatal: Farkas Marcell, Paczolay Zsófia, Kungl Zsigmond, Ladányi Jancsó Jákob és Berecz Márton kapott meghívást. Aztán ezzel még ki sem merítettük az esemény összes magyar vonatkozását, ám a továbbiakban nézzünk picit szerte másfelé is a terepen, önmagunkon túlra. Például hogy mi volt eddig szóban forgó rendezvény legvisszhangosabb eseménye. – Hiszik, vagy sem, az U2.


Arról van szó, hogy a híres együttes nem kevésbé híres frontembere, Bono, eleinte nem vállalta a szarajevói szereplést, végül azonban mégiscsak befutott a nyitó estre a gitáros Edge-dzsel együtt, hogy csókokkal feléjük hullámzó nagy tapsot arassanak a vörös szőnyegen. Ehhez tudni kell, hogy az 1990-es évek elején, a délszláv háború kitörése után az egyik nemzetközi segélyszervezet munkatársa a U2 segítségét kérte, hogy hívják fel a világ figyelmét az ott zajló vérontásra. Ez aztán azt eredményezte, hogy az együttes – Bonóval az élen – ’kilencvenhármas turnéjának minden állomásán nyílt műholdas kapcsolatba lépett Szarajevóval, hogy az ott lévők élő egyenesben számolhassanak be a további tragikus fejleményekről. Ennek keretében különösen megrázó volt az, amikor szarajevói nők több nemzetiségű koszorúja arról beszélt az ostromzárból kifelé, hogy ők bizony nem fognak soha hátat fordítani egymásnak, bármi történik is. Fogadalmukat be is tartották, ha nem is mindegyikük érte meg az esztelen gyilkolászat végét.

A horror-drámáét, amikor is a U2 koncertet adott ugyanott, ahol most Bono megjelent. Bono történelmi „bon mot-ja”, amely szerint fátylat kell borítani a múltra, a jövőt pedig csókkal üdvözölni a fesztiválnyitó KISS THE FUTURE dokumentumfilm címe lett, amelyet Nenad Čičin-Šain horvát származású, amerikai filmkészítő jegyez. (Bono igazából durvábban fogalmazta meg, hogy mit kellene tenni a múlttal, ugyanis ezt mondta: „Fuck the past. Kiss the future”.)

Annyit még, hogy a feszt fővendége Christiane Amanpour is, a CNN brit-iráni újságírója, aki ugyanebben a dokuban szerepel, és aki anno nyílt sisakú, bátor tudósításokkal jelentkezett a balkáni hadszíntérről, ezzel válva még ismertebb arccá mindenfelé. Még ismertebbé, mint amilyen azelőtt volt.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava