VUKOVÁRON ÁT: Horvát segítség Ukrajnának

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Kossuth Lajos 1844-ben meghirdetett álma volt Vukováron át érni el az Adriát, Fiume kikötőjét. Különösen az alföldi gabona exportját remélte ezzel előmozdítani – hogy eredményes versenytársa legyen az Orosz Birodalomban, Ukrajnában olcsón termelt gabonának. Azt már Kossuth idejében is főként a román Galac (Galați) kikötőjéből szállították külföldre. Azután mégis Zágráb érintésével jutott el a vasút a tengerhez. Most, hála az orosz agressziónak, ismét fölmerült ukrán gabonát szállítani Vukováron át Fiuméba, és onnan elsősorban az éhínségtől fenyegetett Afrikába.

Előbb az elvekről

Nézzük előbb az elvet: indokolt-e, hogy Horvátország támogassa Ukrajna önvédelmi harcát? A nemzetközi jog, kezdve az ENSZ Alapokmányán, tiltja az országok elleni agressziót, de a szolidaritás elvéből is következik, hogy minden állam támogassa a megtámadottat. Akár fegyverrel is, attól még nem fog akarata ellenére „belesodródni” a háborúba.

Az a legkevesebb, hogy segítsük Ukrajna fontos termékének, az idén különösen szép termést hozó gabonának az exportálását. Ez hagyományosan tengeri úton történt, de az oroszok blokád alá vonták az ukrán kikötőket, és rombolják azok berendezéseit. A legnagyobb kikötőt, Ogyesszát – ha már nem sikerült elfoglalni – kíméletlenül lövik, sikerült is alapos kárt tenni a gyönyörű katedrálisban.

Azonban nemcsak Ukrajna érdeke, hogy gabonafölöslegét el tudja adni, és ezzel létfontosságú jövedelemre tegyen szert, ezt követeli az a sok ország, főként Afrikában, ahol életfontosságú a gabona importja, e nélkül éhínség ütné föl a fejét és tömeges menekültáradattal szembesülne Európa. Ha Horvátország elő tudja mozdítani Ukrajna elsőszámú exportcikkének az elszállítását, ezzel Ukrajna mellett az Európai Uniót, és önmagát is segíti. Ezzel kapcsolatban két angol közmondás jut az eszembe: „A friend in need is a friend indeed,”, avagy a bajban mutatkozik meg igazán, hogy ki a barát. A másik pedig: „When there is a will there is a way,” azaz (sok)minden megvalósítható, csak akarni kell.

Kapcsolódó cikk

EURÓPAI GABONAFOLYOSÓK: Ukrán búzaexport a horvát kikötőkön át?

Régi barátunk, budapesti, majd bécsi nagyköveti működését követően ma Horvátország külügyminisztere, Gordan Grlić Radman, Ukrajnába látogatva fölajánlotta a horvát kikötőket, hogy a három balti ország mellett egy további „gabonafolyosót” biztosítson az oroszok által a tenger felől támadott és brutálisan rombolt ukrán kikötők pótlására. A szándék, a készség üdvözlendő és példamutató. A nehézség a megvalósíthatóságban rejlik. A BALK Magazin rámutatott a vukovári dunai kikötő korlátozott kapacitására, az onnan az Adriához vezető vasúti szállítás technikai nehézségeire. És akkor ott van az alapvető probléma, hogyan jut el a gabona Ukrajnából Vukovárra?

Hogyan jussunk el Vukovárig?

Ukrajna és Románia térképét tanulmányozva a legegyszerűbb lenne a Duna-deltát Tulcsánál (Tulcea) érni el, de ott nincs olyan kiépített kikötő, ahonnan tengerjáró hajók szállítanák tovább az árut. Moldávián át érhető el Galac, ott van nagy kikötő, és onnan vasúton elérhető Konstanca (Constanța) kikötője, de a moldovai és a kapcsolódó román vasutak nagyobb mennyiség szállítására aligha alkalmasak, és hosszú időt is vennének igénybe. Nem is beszélve arról, hogy nem egy évek alatt kiépíthető szállítási útvonalról van szó, hanem az azonnal, holnap kellene nagy mennyiségű gabonát eljuttatni az azt éhesen váró országokba.

A vasúti szállítás Magyarországon keresztül is fölmerül, de az Ukrajna felől érkező egyetlen vasútvonal szélesebb nyomtávú, a határon át kellene rakodni az elégtelen mennyiségben rendelkezésre álló magyar vagonokba, hogy azt követően a Nagykanizsa után meglehetősen rossz állapotú vasúti pályán és hídon át jusson el Zágrábon át Fiuméba.

Marad talán a remény a mielőbbi békére, de ez egyetlen emberen, Putyin orosz elnökön múlik, mikor adja föl az egész világot veszélyeztető politikáját.