Norvégok a Szerbiai Villanygazdaságban, az MVM végleg lecsúszott az EPS-ről?

Dubravka Đedović szerbiai bányászati ​​és energiaügyi miniszter a szerb kormány épületében bemutatta a Szerbiai Villanygazdaság (Elektroprivreda Srbije, EPS) új összetételű felügyelő bizottságának a tagjait. A héttagú testületben három norvég is van, és helyet kapott benne az EPS dolgozóinak képviselője is, aki egyes vélemények szerint a kormány marionett figurája.

Miért éppen a norvégok?

A szerbiai közvállalatok körüli átláthatatlan helyzet az egyik oka annak, hogy Szerbia évek óta nem tudja megnyitni a 15. uniós csatlakozási fejezetet. Ez persze aligha számít bármiféle szempontnak, miután Szerbia az utóbbi időben egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott meg.

A bányászati és energiaügyi tárcát az előző kormányban a Nyugat-barát Zorana Mihajlović vezette, de nem volt könnyű dolga, mert az energiaügy korábban a Szerbiai Szocialista Párt vadászterülete volt, elődje, a szocialista Aleksandar Antić minisztersége alatt az energiaszektor tele volt szocialista káderekkel, a legismertebb közülük Dušan Bajatović, a Srbijagas vezérigazgatója, aki erős kapcsolatokat épített ki az orosz szolgáltatókkal. Ő is egy kilencvenes évekből visszamaradt őskövület, aki korábban Slobodan Milošević odaadó híve volt.

Kapcsolódó cikk

MÁR NEM TÁMASZKODNA ORBÁNRA: Szerbia saját atomerőművet építene, a szerb elnök erről is tárgyal Szocsiban, avagy mire jó a „cicatánc”?

De ne menjünk ilyen messzire! A lényeg az, hogy Mihajlović minisztersége alatt gyakoriak voltak az áramkimaradások, a bányaszerencsétlenségek és az energiarendszert már-már veszélyeztető tűzesetek, amelyekkel kapcsolatban felmerült a szabotázsakciók gyanúja is. A baj tehát akkora volt, hogy a legnagyobb energiaválság közepette, vagyis a magas energiárak miatt Szerbia áramimportra kényszerült. Ez idő tájt merült fel, hogy a szerbek beszállnak Paksba, vagy valamelyik bolgár erőműbe.

Ráadásul Mihajlović folyamatos támadások alatt állt az Európa-ellenes és oroszbarát Aleksandar Vulin volt belügyminiszter részéről, akit “érdemei elismerése mellett” a szerb polgári titkosszolgálat élére buktattak fel, Mihajlovićot viszont eltávolították a kormányból, nem sokkal később a volt energiaügyi miniszter kilépett a Szerb Haladó Pártból.

Tehát minden adott volt ahhoz, hogy a szerb elnök “káoszkapitányként” ismételten kamatoztassa “megváltói tehetségét”.

Tavaly, vagyis 2022 novemberében Vučić két napos látogatást tett Norvégiában, ahova elkísérte a nem sokkal korábban miniszteri pozícióba kerülő Dubravka Đedović is, akinek az ellenzéki vádak szerint az a dolga, hogy a Szerb Haladó Párt egyértelmű felügyelete alá helyezze a korábban szocialista, majd nyugati irányba elkóborolt energiaszektort.

Amíg a szerb elnök őfelsége, V. Harald király társaságában jópofizott, addig a frissen miniszteri tárcához jutott Đedović a norvég energiaszektor képviselőivel tárgyalt, bár az egyelőre rejtély, hogy a “norvég kapcsolat” kinek az agyából pattant ki.

A szerb szél

Az energiaügyben tárgyaló miniszter természetesen nem maga beszélt a megbeszélések eredményeiről, azok kihangosítását a minden káoszt megoldó főkapitány, a szerb elnök vállalta magára.

– Dubravka Đedović miniszter asszony megbeszéléseket tartott, ma este olyan cégekkel és tanácsadókkal találkozunk, akik érdeklődnek az országunknak történő segítségnyújtás vagy befektetés iránt

– mondta a szerb elnök, akinek ennél a kijelentésénél érdemes egy pillanatra megállni, miután nyilvánvaló, hogy a norvégek sem “irgalmas szamaritánusok”, és a segélynyújtás mellett a befektetések iránt is érdeklődnek.

Ez a momentum elsiklott az utóbbi idők vitáiban, miután elég éles reakciókat váltott ki Szerbiában minden olyan utalás, ami az ottani villanygazdaság privatizációjára vonatkozott, beleértve ebbe az MVM érdeklődését is. De jegyezzük meg, hogy ez a kártya is benne van a pakliban!

A szerb elnök már ekkor arról is beszélt, hogy valamennyi norvég tárgyalópartnere esetében óriási érdeklődést látott az energiaproblémák megoldása iránt Európában, azon belül pedig a Nyugat-Balkánon is.

Ennek kapcsán olyan kérdések merültek fel, hogy miként biztosítható a haladás és a nagy beruházások megvalósítása, illetve hogy ezek során miként fektessenek be a megújuló energiaforrásokba, miközben “tisztábbá teszik a vizet és a levegőt”.

Kapcsolódó cikk

Magyarország 11 szerbiai vízerőműbe társulna be, Szerbiában nagy a felzúdulás

A szerb elnök szerint ezért különösen fontos Szerbia számára Norvégia és a Rystad Energy norvég cég, amely Vučić szerint ebben a legjobb a világon. Akkor még nem jelent meg a magyar MVM a láthatáron, amely, ha a Rystad a legjobb, akkor legfeljebb csak a második lehet.

Vučić egyúttal azonban megjegyezte, hogy a tisztább energiaforrásokba való befektetés mellett meg kell találni annak a módját, hogy a szerbek miként őrizhetik meg a saját erőforrásokat, ez a kijelentés viszont ellentétben állhat azzal az elképzeléssel, hogy a magyar energiacéggel közös vállalatot hoznak létre, amelyben az aranyrészvény magyar kézben lesz.

De hangsúlyozzuk, hogy akkor még nem került szóba az MVM, sőt a szerb elnök “keményen hitet tett” a saját források megőrzése mellett, bár az ő “kemény állásfoglalásai” olyan változók, mint a széljárás.

– Nem használhatják a szerb szelet, a szerb napot, Szerbia területét, a földet ahhoz, hogy bármely más országokba exportáljanak

– nyilatkozta a szerb államfő, de az talány, hogy itt mire gondolt, de biztosan nem a lítiumbányászat járt az eszében, amelynek hangos támogatója volt korábban.

– Ha ehhez tudnak igazodni, akkor jó, ha nem, akkor keressünk valakit, aki ehhez illeszkedik

– tette még hozzá tavaly novemberben a szerb elnök, aki szerint a norvégok már kész javalatokkal álltak elő – vagyis erre már előbb kaptak megbízást, ezért ebbe a történetbe Đedović úgy csöppent, mint Pilátus a krédóba.

Így az sem zárható ki, hogy a szerb elnök akkortájt nem a szerb-norvég kapcsolatok felvirágoztatása érdekében járt Oslóban, hanem éppenséggel az energiaügyi tárgyalások okán, novemberben, nem sokkal a karácsonyi ünnepek előtt ugyanis “politikai kertészkedésre” nemigen alkalmas az idő, azaz a széljárás.

Norvég kotta szerint játszanak

A szerb köztársasági elnök akkor megerősítette, hogy elkészült a szerbiai energiaszektor fejlesztéséről szóló tanulmány, és azt is kifecsegte, hogy a norvégok három olyan megoldást kínáltak, amelyek jelentős változásokat jelentenek az állami vállalatoknál.

Újságíróknak akkor elmondta, hogy a mindössze néhány oldalas norvég tanulmány “egyszerű, precíz és mellőz mindenféle filozofálgatást, ellentétben a Szerbiában készülő stratégiákkal, amelyek kétszáz oldalon vannak megírva”.

Ezzel mellékesen szólva lebecsülte a hazai szakértői teljesítményeket, de ezt tegyük most félre, bár furcsának tűnik egy ilyen hozzáállás az igencsak nemzetieskedő szerb elnök részéről.

– Nálunk kívánságlisták készülnek arról, hogy ki mit szeretne, amelyek a legkevésbé sem tartalmaznak konkrétumokat azzal kapcsolatban, hogy mit kéne tenni. Itt pedig egyértelműen megmondták, mit kell tenni, min kell változtatni, ha sikeresek akarunk lenni. Itt néhány oldalon le van írva, hogy ez a rövidtávú, ez a középtávú és ez a hosszútávú feladat

– áradozott tovább a szerb elnök, akire a szerb jobboldal aligha ismert rá, de ez legyen az ő bajuk. Itt inkább arra érdemes még koncentrálni, hogy a szerb elnök kimondottan fontosnak tartotta, hogy “nagy változások menjenek végbe” a szerbiai közvállalatokban, és megjegyezte, hogy az első lépések bizonyára fájdalmasak lesznek, miután a norvégok mindössze öt-hat olyan szerbiai energetikai céget találtak, amelyekben nincs szükség személycserékre a vezetésben.

– A többire mind azt mondták, hogy le kell cserélni őket, mert más gondolkodású vezetőkre van szükség

– jelentette ki a szerb elnök. Megjegyzendő, hogy mindez november legvégén hangzott el, és azóta felgyorsultak az események, de arra is van magyarázat, hogy miért, merthogy azt is megmondták a norvégek, hogy mikor kell hozzáfogni a tervek végrehajtásához.

– A lehető legrövidebb időn belül, de tudnunk kell, hogy mit akarunk

– nyilatkozta a szerb elnök, aki azt is elkottyantotta, hogy a szerb delegáció felajánlotta a norvégoknak, hogy küldjenek valakit, aki átveszi a “végrehajtó funkciót”, vagyis az irányítást, de ezt norvég részről nem fogadták el.

Magyarán: Vučić bármilyen “látszatdemokratikus” folyamat lezongorása nélkül átadta volna a szerb energiaügyek irányítását a norvégoknak, nyilván ezzel kapcsolatban formai-jogi aggályok felmerültek volna, miközben azt sem tudjuk, hogy milyen megbízatásra gondolt a szerb elnök, aki mindenképpen nagylelkűnek akart látszani a norvégok szemében.

Persze, hogy van ellentmondás a szerb szelekkel, és a szerb napsugarakkal kapcsolatos fenti idézet és az itteni álláspont között, ami utalásértékű lehet arra, hogy mennyire lehet hitelt adni Vučić szavainak, aki külön is hangsúlyozta, hogy Szerbia számára a norvégokkal történő együttműködés kimondottan fontos, bár ezt a közhelyet minden diplomácia eseményen előszeretettel használják, lehet, hogy benne van a kiskátéban.

Közvállalat helyett gazdasági társaság

A szerbiai kormány 2014 novemberében – vagyis már Vučić irányítása alatt elfogadta az EPS reorganizációs programját, amely a társaság jogi formájának részvénytársasággá történő átalakulását irányozta elő, ám csak tavaly júliusban, amikor a kormányt formálisan Ana Brnabić vezette, került elő, hogy a Szerbiai Villanygazdaságot részvénytárasággá alakítsák, és ennek érdekében szakértői csoport jött létre az energiaóriás jogi státuszának módosítására.

Ez úgy tudódott ki, hogy Miroslav Aleksić, az ellenzéki Néppárt alelnöke a Twitteren megszellőztette a kiszivárgott hírt, de a kormány akkor már ügyvivői státuszban volt, de azon most már nem érdemes elmélkedni, hogy egy ilyen döntés elfogadására lett volna-e mandátuma.

A lényeg az, hogy a szerb elnök már annak tudatában tárgyalt Oslóban, hogy az EPS részvénytársasággá történő átalakítása beindult, bár akkor még nem történt meg maga az átalakulás.

A “Bajina Bašta” vízerőmű a Drina folyón (Forrás: Blic)

Az átállással kapcsolatos döntés tehát nem norvég kezdeményezésre történt, viszont valószínűleg egybevágott a norvég elképzelésekkel, mert ha ez nem így lenne, akkor aligha ült volna be három norvég is az EPS felügyelő bizottságába.

Az új kormány létrehozását és a szerb elnök oslói útját követően felmerült a gyanú, hogy a jogi státusz módosítása az első lépés a szerb villanygazdaság privatizálása felé, amit persze az újdonsült miniszter, Dubravka Đedović elutasított, és azóta is elutasít, legalábbis ezt tette a Felügyelő Bizottság személyi összetételének átszabásáig.

Az EPS átalakításával kapcsolatban kormányközeli álláspontot képviselt Željko Marković, a Delloit tanácsadó cég energetikai szakértője, aki korábban a Szerbiai Villanygazdaság beszerzési igazgatója volt.

Marković azt mondta, hogy az EPS közvállalatból részvénytársasággá történő átalakításának célja egyelőre nem a privatizáció, bár azt nem zárta ki, hogy egyszer a részvények a tőzsdére kerülnek, de szerinte maga a tőzsdére történő kilépés sem jelenti kötelezően az EPS privatizációját.

A változás lényege, hogy az új státuszra történő átállással az EPS zárt részvénytársasággá vált, és ezáltal már nem a közvállalatokról, hanem a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálya alá esik, magyarán a tulajdonos – amely egyelőre az állam – azt csinál vele, amit akar, ráadásul a közbeszerzésekkel sem kell nyűglődni, és a közvállalatokra vonatkozó mindenféle felügyelet is megszűnik, például a cég új vezérigazgatójának kinevezéséhez sincs szükség a kormány hozzájárulására.

Ezt például azt is jelentheti, hogy az EPS tavaly áprilisban kinevezett ügyvezető igazgatójának a napjai annak ellenére meg vannak számlálva, hogy a cég most jól működik. Dubravka Đedović bányászati és energiaügyi miniszter, mint az állam egyszemélyes képviselője már be is jelentette, hogy az igazgatót ezentúl pályázat útján választják meg.

Az MVM belegázolt

Ebbe a folyóba gázolt bele az MVM azzal a javaslattal, hogy a Szerbiai Villanygazdasággal közös vállalatot hoz létre, amelybe szerb részről 11 vízerőművet delegálnak, ennek ellensúlyozására Magyarország 600 millió eurót dob be a közösbe, cserébe az aranyrészvényt is megkapja, ami ebben a tekintetben nagyon hasonlít az INA-MOL ügylethez.

A kisebb probléma az volt, hogy a szerbek kevesellték a felajánlott összeget, pedig ez már legalább a második, feljavított ajánlat volt, a nagyobb felzúdulást az okozta, hogy ezzel – minden előzetes cáfolat ellenére – megkezdődne az EPS privatizációja.

Kapcsolódó cikk

Szijjártó: Új kőolajvezeték építését készíti elő Magyarország és Szerbia

Itt nyilván nem arról volt szó, hogy a két cég megállapodott a közös vállalat létrehozásában, az utóbbi időben Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter erőteljesen egyeztetett Dubravka Đedović szerbiai bányászati és energiaügyi miniszterrel, persze nemcsak erről, hanem az Algyő-Újvidék közötti olajvezeték megépítéséről is, ami által Szerbia olcsóbban juthatna hozzá az orosz olajhoz.

Szerbia és Magyarország az utóbbi időben igen intenzív kapcsolatokat ápol, és ebbe természetesen beletartozik az energetikai együttműködés is, ezért egyes szerb ellenzéki politikusok az MVM ajánlatával kapcsolatban megjegyezték, hogy magyar részről nincs tapasztalat a vízerőművek irányításában, és ezért ez egyenes következménye Vučić és Orbán „barátságának”, „amiért Szerbia vízerőművekkel és az EPS privatizációjával fizet”.

Alaposan végiggondolva az itt leírtakat, ez a szerbiai ellenzéki álláspont igencsak hangzatos, de nem teljesen fedi a valóságot, az itt felvázolt folyamatokból ugyanis az derül ki, hogy a szerbek a Szerbiai Villanygazdaság részvénytársasággá történő átalakítása mellett nem Magyarország, és nem is az MVM kedvéért döntöttek.

Az világos, hogy a párt- és személyes ellentétek miatt a tavalyi év elejére óriási káosz alakult ki a Szerbiai Villanygazdaságban, ami komoly veszteségeket okozott, így lépni kellett, és valamilyen okból kifolyólag – mondjuk, mert a norvégok a legjobbak – a szerbek nem Magyarországot, hanem Norvégiát választották, egészen olyannyira, hogy akár azonnal is átadták volna nekik az EPS irányítását.

Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos értelemben nem volt összekacsintás a magyar miniszterelnök és a szerb államfő között, ám szerb részről ezt valószínűleg soha sem gondolták komolyan. Ezt bizonyítja az is, hogy magyar részről senki sem került be az EPS héttagú felügyelő bizottságába, a korábban emlegetett két norvég helyett viszont hármat is beválogattak a testületbe.