A cikk meghallgatása

Nem fogadta el a szerb elnök anyagi segítségét a „mártíromságra” készülő szerb újságíró, aki kabaréba illő körülmények között vonult be a börtönbe. Dragan J. Vučićević, az Informer tulajdonosa és főszerkesztője televíziós szereplésekkel, sajtótájékoztatókkal és cikkek garmadával készítette elő börtönbe vonulását, ami azért következett be, mert nem akart kifizetni egy becsületsértésért kirótt 200 000 dináros (1700 eurós) bírságot. Az Informer főszerkesztőjének a habitusát leginkább a sértegetésre alapuló elemi vágy jellemzi.

Elutasította az elnöki ajánlatot

Vučićević nem fogadata el az elnöki segítséget, pedig Aleksandar Vučić „nagylelkűen felajánlotta” neki, hogy kifizeti helyette a bírságot, csak ne menjen börtönbe.

A szerb elnök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a bírság pontosan annyi, mint a havi fizetése, amire többen azzal kezdtek gonoszkodni, hogy a szerb elnök „hogy húzza ki a következő hónapig”, ha az egész fizetését a kedvenc újságírójára költi.

Az Informer főszerkesztője azonban nem fogadta el az elnöki nagylelkűséget, és inkább vállalata a börtönt, amellyel kapcsolatban folyamatosan azt hangoztatta, hogy „verbális deliktum” miatt kell ülnie, miközben számos kritikát fogalmazott meg a szerbiai bíróságok rovására.

Ezzel a történettel kapcsolatban mindenkit arra kérek, hogy képzelje magát a Kusturica-filmek vagy a Kovačević-drámák világába, amelyek közül az egyik innen tölthető le -> [download id=”33892″], mert ami most következik, az a hamisítatlan „balkáni abszurd”, és aki ezt röhögés nélkül kibírja, az nyugodtan beiratkozhat a fakírképzőbe.

A „balkáni abszurd”

A szerbiai média jeles képviselői nem tudtak ellenállni a csábításnak, és hétfő a börtön bejárata előtt „csőre töltött” mikrofonokkal és kamerákkal várták a „mártíromságra” készülő kollégájukat, aki a baráti média minden szegletét körbesírta a börtönbe vonulással kapcsolatban.

Az újságírókon kívül egy ismeretlen emberekből álló csoport is várakozott Vučićevićre, ennek a csoportnak a szerepére később derül fény. Mindeközben a börtön bejáratánál ácsorogtak más elítéltek hozzátartozói, akik látogatóba jöttek a „jól megérdemelt szabadságvesztésüket” töltő családtagjaikhoz.

A díszes társaságból kirítt egy Sima Spasić nevű férfi (ez akár beszélő név is lehetne, a spas kb. megmentést, megmenekülést jelent), aki egy megafonnal a kezében sétálgatott, a pólóján pedig azoknak a televízióknak, újságoknak és nemzeteknek a nevei díszelegtek, amelyeket szívből utál. És akiket szívből imád.

– Dragan Vučićević nem bűnöző, hanem hazafi. Kéz a kézben megyek be vele a börtönbe

– harsogta a megafonon keresztül Sima Spasić, aki egyes állítások szerint belülről ismeri a börtönéletet, és aki szerint Vučić elnök már személyesen beszélt Vlagyimir Putyinnal, az orosz államfő pedig megígérte neki, hogy az első atombombát az ellenzéki N1 televízióra dobja le.

– Szégyellhetnétek magatokat mindannyian az N1-ben, a Novában, a Danasban, a NIN-ben, meg ti is ott (a baráti) Pinkben, Happyben, Studio B-ben. Ha Észak- Koreában lennénk, akkor az ottani fickó már mindannyiótokat egy rakétába gyömöszölt volna, de Vučićnak jó lelke van… csak egy atombombát kért az N1-re.

A Vučićevićre várakozó aktivisták (Screenshot)

A kisebb csoportba verődött, titokzatos emberek ekkor transzparenseket húztak elő, amelyekre előzőleg a következő üzeneteket írták az Informer „mártríromságra készülő” főszerkesztőjének címezve: „Végre a helyedre kerülsz”, „Hamarosan jönnek a barátaid is”, „Megbukott Milo (Đukanović), megbukik Aco (Aleksandar Vučić) is”.

Kiderült, hogy az ismeretlenek a szerbiai kormányzattól jobbra elhelyezkedő Dveri párt aktivistái, és azért vártak Vučićevićre, hogy némileg és politikailag provokálják, miután az újságírónak csak jóindulattal nevezhető főszerkesztő Aleksandar Vučić egyik legnagyobb „udvari tollnokának” számít.

Megérkezik az elítélt

Miközben a Dveri-legények nyilatkoztak a médiának, valaki felkiáltott: „Itt van!” Ekkor minden szempár egy fehér Golfra szegeződött, amely lassan kapaszkodott fel a börtön felé vezető úton.

A következő pillanatban már az operatőrök és fotósok rohama indult a Golf irányába, hogy bevonulása előtt utolsó felvételeket készítsen a „mártíromságra készülő” főszerkesztőről, mert ekkora… hős Szerbiában is ritka jelenség, pedig ott jóval nagyobb az egy négyzetkilométerre eső (nemzeti) hősök száma, mint bárhol a világon.

– Mindent tudtok, megyek a büntetés letöltésére. Amint átlépek a kapun, értesítem a börtönőröket, hogy éhségsztrájkot kezdek

Megérkezett az elítélt (Screenshot)

– mondta Vučićević, aki fekete ruhában, fekete bőrtáskával a kezében békésen pózolt a kamerás embereknek, operatőröknek, fotósoknak és mobilozó hozzátartozóknak, valamint az egyéb szereplőknek.

A főszerkesztő elismételte két követelését, miszerint kéri az ellene hozott jogerős ítélet felülvizsgálatát, és a sértés (műfajának) dekriminalizálását Szerbiában.

Ami a sértegetéseket illeti Vučićević eddig sem fogta vissza magát, viszont elképzelni sem könnyű, hogy mi lenne akkor, ha Szerbiában ismét életbe lépne a „sértegetés szabadsága”, amire a kilencvenes években már volt példa más nemzetek vonatkozásában.

– Az élet nem könnyű. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy mit vagytok hajlandók elszenvedni az ideáljaitokért. Börtönbe kerülök mindannyiótokért, minden újságíróért, minden állampolgárért. Nem akarok meghátrálni egy törvénytelen ítélettel szemben, engem a politika ítélt el

– mondta a „mártíromságra készülő” Vučićević, aki még hozzátette, hogy emelt fővel vonul be a börtönbe.

És akkor jött a szappan

A történet azonban nem ezekben az „erkölcsi magasságokban” fejeződött be, a transzparensekkel demonstrálók egyike ugyanis odalépett Vučićevićhez, és valamit nyújtott felé.

– Szappan, tedd csak el, még szükséged lehet rá

– mondta a férfi, és ennek következtében kisebb dulakodás alakult ki, mert Vučićević fia neki akart menni a „szappanos embernek”.

Az apja ugyan lecsillapította, mondta neki, hogy maradjon veszteg. Nyilván elegendőnek tartotta, hogy egyetlen nap leforgása alatt a családnak csak egy tagja kerüljön rács mögé, de azért még rá jellemző egyszerűséggel odavetette a szappannal jótékonykodó ismeretlennek, hogy „dugja fel magának”.

Színre lép „Spasić, a megmentő”

A mártíromságra készülő főszerkesztő ekkor elbúcsúzott a családtagjaitól, majd elindult a börtön bejárata felé, de az utolsó akadály csak ezután következett, a fent már említett „megafonos férfi” ugyanis elállta a bejáratot, amely elé egy láncot is akasztott.

– Ne tedd ezt, Dragan, kérlek! Ne menj oda a drogosok közé, ha tudnád, mire készülsz, akkor nem mennél

– könyörgött „Spasić, a megmentő”, akit viszont az Informer főszerkesztője kezdett kérlelni, hogy engedje be a börtönbe.

– Nem engedlek be. Megígértem az összes szerb hős minden anyjának, hogy nem engedlek be

– mondta síró hangon a szinte már révületbe esett „megmentő”, akit egy börtönőr szakított félbe, hogy a nagy révedezés közepette engedje ki legalább azt a volt rabot, akinek most járt le a büntetése, és haza akar menni.

A „megmentő” nem akarja beengedni a börtönbe a „mártíromságra” készülő főszerkesztőt (Screenshot)

A némileg ocsúdó Spasić azt tanácsolta a börtönből szabaduló férfinak, hogy bújjon át a lánc alatt.

– Úgy mentem be a börtönbe, mint ember, és úgy is jövök ki, mint ember

– mondta határozottan a volt rab, amire a meglepődött „megmentő” leengedte a láncot, de az Informer főszerkesztőjének még akkor sem tette lehetővé, hogy bemenjen, amire Vučićević előjött a farbával, ami mindent vitt.

– Ha most nem engedsz be, akkor ezek itt mind azt hiszik, hogy mindezt előre megbeszéltük, és ez az egész csak színjáték.

A „mártíromságra készülő” főszerkesztő ezzel meggyőzte a „megmentőt”, aki meghajolt az érv előtt, és beengedte a börtönbe Vučićevićet, aki így megkezdheti „a médiában jól előkészített éhségsztrájkját”.

Az Informer főszerkesztője október 3-ig marad börtönben, ha csak nem jön közbe valami. Amennyire a Balkánt ismerem, ott mindig közbe jönni valami, bár arrafelé is „rögös a mártírok útja”.

Epilógus, történt valami

Mire ez a cikk az olvasók elé került, Dragan J. Vučićević élettársa befizette a bírságot, és ezzel „kiváltotta” az Informer főszerkesztőjét a börtönből. Mint arról az Informer beszámolt, az asszony „saját kezdeményezésére”, vagyis önszántából fizette ki a bírságot a „férjével” való előzetes egyeztetés nélkül.