Szerbia
Szerbia hivatalosan nem szállított rakétákat Ukrajnának, a többi meg „nem tartozik rá”

Rakéta-ügyben Szerbia továbbra is tagad, a szerb külügyminiszter és a védelmi tárca vezetője egyaránt azt állítja, hogy Szerbia hivatalosan nem szállított rakétákat Ukrajnának. Ivica Dačić szerb külügyminiszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy az ukrajnai háború kezdete óta Szerbia nem exportált, és nem is adott engedélyt fegyverek és katonai felszerelések exportjára Ukrajnába és Oroszországba, sem olyan országba, amely nemzetközi szempontból „problémásnak” tartható. A legutóbbi fegyverszállítási botrány során ugyanakkor nem állította senki, hogy közvetlenül Ukrajnába tartó exportról lenne szó, és hogy ezen címen adtak volna ki az engedélyt. Megpróbáljuk felvázolni, hogy miként zajlott az ügylet, amelynek minden részletéről valószínűleg egyik szereplő sem tudott.
Leginkább a káposztának örült
Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova 2018-ban a gučai rézfúvósszábor (fesztivál) kiemelt vendége volt Ivica Dačić társaságában, és nem is titkolta, mennyire örült annak, hogy Szerbiában „kapcsolódhatott ki”.
Ivica Dačić pedig annak örült, hogy vendégül láthatta a szóvivőasszonyt, aki a rezesbandákat hallgatva kipróbálta a szerb ételkülönlegességeket, ezek közül leginkább a húsos káposzta tetszett neki a legjobban.

Táncoskedvű Zaharova (Forrás: Blic)
Zaharova annyira jól érezte magát, hogy legalább egy alkalommal még táncra is perdült.
Az orosz külügyi szóvivőnek a héten azonban nem „táncolhatnékja”, hanem inkább „tanácoltathatnékja” volt, kijelentette ugyanis, hogy Moszkva hivatalos magyarázatot vár az Ukrajnába küldott szerb rakétákkal kapcsolatban.
Ivica Dačić szerb külügyminiszter pozíciója révén az egyik illetékes, és ezáltal az egyik megszólított lehetett, az ismeretség okán pedig akár kötelességének is érezhette, hogy válaszoljon Zaharovának, akivel öt évvel ezelőtt közösen „rezeskedett” Gučában.
Hivatalosan tagadják
Dačić válaszolt is az oroszi külügyi szóvivőnek: ennek során elhárította ugyan a szerb állam felelősségét, viszont nem oszlatta el teljesen azt a gyanút, hogy egy szerb fegyverkereskedő által valami érintettség mégis lehetett.
A szerb diplomaták napokban megtartott belgrádi konferenciáján Dačić azt mondta, hogy Szerbia az ukrajnai háború kezdete óta nem exportált, és nem adott engedélyt fegyverek és katonai felszerelések kivitelére Ukrajnába és Oroszországba, sem pedig olyan országba, amelyet nemzetközi szempontból problémásnak tart.
Megfogalmazása szerin ha valakinek, akkor neki erről vannak információi, mert az általa vezetett minisztérium részt vesz a fegyverexportra vonatkozó engedélyek kiadásában.
Dačić azonban hozzátette, hogy a legális intézményekről beszél, amelyek rendelkeznek exportjoggal.

A kiviteli engedély aláírója (Screenshot)
A szerb külügyminiszter igazat mond, a kérdés azonban nem ilyen egyszerű, a nyomokat ugyanis sikerült eltüntetni, ha egyáltalán a belgrádi kormányzat tisztában volt azzal, hogy valójában mi zajlik.
Az orosz Mash hírportál a napokban közzétette a „bizalmas” jelzéssel ellátott szerb kiviteli engedélyt, amelyet 2022 október 21-én adtak ki Belgrádban, igaz, ezt nem a szerb külügyminisztérium, hanem a szerb kereskedelmi, idegenforgalmi és telekommunikációs minisztérium tette, amelynek nevében az aláíró Stevan Nikčević államtitkár volt.
Elnöki megerősítés
A szerb elnök vasárnap – tehát az itt olvasható cikk keletkezését követő napon – szintén megerősítette, hogy Szerbia egyetlen darab fegyvert vagy lőszert sem adott el Ukrajnának vagy Oroszországnak, és ennek a „tiszták vagyunk, mint a könny” szerb mondást használva adott nyomatékot.
– Nem adtunk el egyetlen fegyvert, (katonai) eszközt vagy lőszert sem Oroszországnak vagy Ukrajnának. Elegendő „végfelhasználóval” rendelkezünk, és csak nekik exportálunk
– nyilatkozta a Katarban tartózkodó Aleksandar Vučić, aki „természetesen” nem tért ki a szerbiai fegyverekkel kereskedő szerb magáncégekre. A török kapcsolatról ugyanakkor azt mondta, hogy a törökkel kötött üzletek tekintetében létezik egy kötelezettség, amely szerint az oda szállított fegyvereket Szerbia beleegyezése nélkül nem lehet továbbítani.
De ez a dokumentum sem arra vonatkozott, hogy a szerb rakéták kivitelét engedélyezték Ukrajnába, ennél mindenki rafináltabb volt.
Viszont mintha magában a dokumentumban is lenne némi mesterkedés, a korábban végfelhasználóként meghatározott török Arca cég közvetítőként szerepel török elnevezéssel, végfelhasználóként viszont a török Védelmiipari Ügynökség van megnevezve, ami vélhetően szintén az Arca szerbre lefordítva, és cirill betűkkel leírva.
Tehát az Arca valószínűleg önmagának közvetített, de nehezen hihető, hogy ezt az engedélyt aláíró személy ne vette volna észre, vagy ne tudta volna.
Abban mindenképpen igaza van a szerb külügyminiszternek, hogy végfelhasználóként nem Ukrajna vagy Oroszország van megjelölve, hanem egy félig-meddig török állami cég, az engedélyt viszont nem a külügyminisztérium adta ki. Ezek alapján szintén igaz, hogy a szerb állam nem szállított fegyvereket sem Ukrajnába, sem Oroszországba, és erre vonatkozó engedélyek/bizonyítékok nincsenek – megtette helyette valaki más.
Korábban Miloš Vučević szerb védelmi miniszter a szkupstinában (parlamentben) azt mondta, hogy Szerbia nem exportál katonai felszerelést és fegyvert sehova, ahová az nem engedélyezett, hozzátette azonban, hogy „az viszont nem tartozik Szerbiára, hogy a magáncégek harmadik piacokon vásárolnak-e, és adnak-e el szerb fegyvereket más országok kereskedőinek”.
Ki volt a proxy szállító?
Ha a fenti félmondatot értelmezzük, akkor arra lyukadunk ki, hogy egy olyan cégről lehet szó, amely nem tartozik állami felügyelet alá, viszont együttműködik az állami kézben lévő fegyvergyárral, itt egy magánkézben lévő fegyverkereskedő kerülhet szóba, amelynek a cége már nem a szerb állam nevében jár el.
Kapcsolódó cikk
Szerb rakétákkal lövik az ukránok az oroszokat, amelyeket a törökök által a szlovákoktól kaptak
A „nyugati tájolású” szerb ellenzéki sajtó Slobodan Tešić szerb fegyverkereskedőre gyanakszik, és nem alaptalanul.
Ha tüzetesebben megnézzük a fegyverkiviteli engedélyt, akkor abban az található, hogy az áru tulajdonosa nem a szerb állam, és nem is a szerb állami Krušik cég, hanem a Sofag doo (korlátozott felelősségű társaság), amely belgrádi médiabeszámolók szerint Slobodan Tešić lányának a tulajdonában van.
Gyaníthatóan az történt, hogy Krušik eladta vagy átadta a fegyvereket a Sofagnak, vagy a Sofag a nevére vette a küldeményt, amely Törökországban landolt, ahol a szerb minisztériumi engedély szerint kizárólag hadiipari célokra lehetett volna felhasználni.
A szerb állam tehát a formalitásokat tekintve tiszta, az országból kivitt fegyverek/rakéták nem Szerbia tulajdonát képezték, nem Szerbia, vagy a szerb állami fegyverkereskedő cégek adták el, a papírok szerint Szerbia nem szállított fegyvert sem Ukrajnának, sem Oroszországnak, így a miniszterek is igazat mondtak, merthogy – mint már említettük, illetve említették Belgrádban, az már nem tartozik Szerbiára, hogy mit csinálnak a fegyverkereskedelemmel foglalkozó magáncégek.
Az persze kérdésként felmerülhet, hogy a szerbek tudtak-e arról, hogy a megnevezett török végfelhasználó (& közvetítő) vajon milyen céllal vásárolta a rakétákat, és hogy mire akarta őket felhasználni, nyilván nem babkarónak.
Elképzelhető, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy mi lesz a rakéták útja, bár az ukrajnai háború közelsége miatt azért „némi sejtésük” lehetett.
Miért lett ebből ügy?
Mindössze egy héttel az ukrajnai orosz invázió kezdetének évfordulója után a Kreml-közeli média arról számol be, hogy Szerbia állítólag fegyvereket ad el az ukrán hadseregnek.
A Mash (mash.ru) orosz portál a közelmúltban a forrás megjelölése nélkül közétett egy rövid beszámolót, a csatolt videóban pedig ellenőrizetlen dokumentumokat közölt, amely alapján azt állította, hogy a Krušik szerb hadiipari cég 3500 tüzérségi lövedéket adott el az ukrán védelmi minisztériumnak.
A közzétett dokumentumok valódiságát ugyan nem sikerült megállapítani, ugyanakkor sem orosz, sem szerb részről senki sem vonta kétségbe a dokumentumok hitelességét. Ha lépésről lépésre követjük az eseményeket, kirajzolódik, hogy ebben a komplikált fegyverszállítási ügyben egy-egy kanadai, szlovák, amerikai és török cég vett részt.
Egyedül a Krušik tiltakozott, amely szerint a médiában „habosított történet” hiányos, és nem kapcsolódó információk felhasználásán alapul, ami rendkívül rosszindulatú módon próbálja negatív kontextusba helyezni a szerb céget.
A Krušik hozzáteszi, hogy a nyilvánosságra került dokumentumokban vannak ellentmondások – a fegyvereladás állítólagos sorrendjének és az elnevezések tekintetében, az utóbbival kapcsolatban megjegyzik, hogy a bemutatott papírokban két elnevezés szerepel, az egyik M-21 GRAD, a másik a GRAD-200, amelyek közül ők csak a GRAD-200 jelzést használják az általuk gyártott rakétákon, de miután nem vagyunk fegyverszakértők, ebbe nem mennénk bele.
– Az ukrajnai konfliktus kezdete óta egyetlen rakétánkra vagy aknánkra sem kötöttünk olyan szerződést, amelyben a végfelhasználó a konfliktus egyik érintettje lett volna
– közölte a dél-szerbiai cég, amely mindezek ellenére szintén nem állította, hogy a dokumentumok hamisak lennének.
A kiviteli engedély értelmében a végfelhasználó a szóban forgó ügyben nem Ukrajna, ukrán cég nem is szerepel benne, hanem a török Arca, amely aztán tovább adta a rakétákat, megint csak ukrán cégek bevonása nélkül.
A BBC közben megállapította, hogy a videón látható munkások az „S Sistem Logistics Services Co” török cég logójával ellátott munkaruhát viselnek, amelynek több raktára van Törökországban, például az isztambuli repülőtéren is, de a honlapja szerint Pozsonyban nincs telephelye, ezért a Mashnak az az állítása vitatható lehet, hogy a felvételek Pozsonyban készültek, de ha elengedjük a fantáziánkat, akkor ezt sem zárnánk ki feltétlenül.

Viszont, ha jobban megnézzük a török szállítólevelet, akkor abban a címzettként a szlovák MSM Novaky cég szerepel, amelynek a szerepe nem túlzottan tisztázott, az ukrán védelmi minisztérium ugyanis az általa kiadott dokumentumban végfelhasználóként magát nevezi meg az exportőr Arca mellett, a beszállító pedig egy amerikai cég, a Global Ordnance Trading, amelynek a tulajdonosa Marc Morales, akinek „a gondolatai, imái és a lőszerei” Ukrajnával, azon belül pedig Valerij Zaluzsnij tábornokkal vannak.
Ha megpróbáljuk bezárni a kört, akkor az derül ki, hogy egy amerikai cég vásárolt szerb fegyvereket az ukránoknak néhány közbeeső állomás beiktatásával, ami nem lenne egyedülálló eset, az iraki háború idején az amerikaiak ugyanis szintén vettek szerb fegyvereket az iraki hadsereg számára.
Mi az a Mash?
A BBC információi szerint a fegyverszállítást leleplező Mash orosz hírportált a News Media cég működteti, amelynek többségi tulajdonosa a Kreml-közeli Aram Gabrelyanov.

A Mash egyike azoknak az orosz portáloknak, amelyek az ukrajnai inváziót dicsőítik az orosz médiatérben és a közösségi médiában, például a Twitteren.
Gabrelyanov az utóbbi években különböző médiacsatornák irányításában vett részt, amelyek munkáját az orosz állami költségvetéséből finanszírozták.
Tavaly (2022) novemberében két másik újságíróval együtt 450 000 eurós támogatást kapott Vlagyimir Putyin orosz elnöktől új médiaprojektek indítására az ukrajnai szakadár régiókban, vagyis a donyecki és a luganszi „államalakulatban”, amely azóta már csatlakozott Oroszországhoz, ha igaz.

Szerbia
Szerbiában már megint választások lesznek, a miniszterelnök lemondása az asztalon

A szerb elnök szerint most már világos, hogy előrehozott parlamenti választásokat tartanak Szerbiában, Aleksandar Vučić pontos időpontot azonban nem mondott, csak annyit árult el, hogy ez mindössze hónapok kérdése. Ana Brnabić miniszterelnök, akivel Vučić közösen tartott „nemzeti sajtótájékoztatót”, bejelentette, hogy bármely pillanatban hajlandó benyújtani a lemondását, és hozzátette, hogy a választásokat az év végéig mindenképpen megtartják.
Megint egy „nemzeti sajtótájékoztató”
Szerbiában egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szerb elnök meghívja az elnöki palotába az újságírókat, ahol sajtótájékoztatót tart valami nagy bejelentést ígérve, amire kicsődül az összes tévécsatorna, hogy élőben közvetítse az elnöki mondókát.
Ez történt szerdán este is, amikor legalább hat csatorna közvetítette a sajtótájékoztatónak nevezett szeánszot, ezek közül több is országos frekvenciával rendelkezik, vagyis egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy Vučić „nemzeti sajtótájékoztatót” tartott.
A napokban előfordult, hogy a szerb államfő 24 óra leforgása alatt két-három televízióban vendégeskedett, a „nemzeti sajtótájékoztató” azonban sokkal jobb módszer arra, hogy Vučić megsokszorozza magát, és megsokszorozza Ana Brnabićot, merthogy szerdán este őt is kiültette maga mellé.
A „nemzeti sajtótájékoztatót” legalább hat csatorna közvetítette, a Pink, a Prva, a Happy, a Studio B, a közszolgálati RTS, valamint az ellenzéki N1, de itt valószínűleg nem fejeződik be a sor.
Elnöki szempontból az nagyon jó, mert Vučićnak nem egy nap alatt kell hat, vagy annál is több stúdióba befáradnia ahhoz, hogy üzenjen a mindenféle nézőknek, ráadásul a tévécsatornák házhoz jönnek, hogy lessék a szavait.
A „nemzeti sajtótájékoztatók” további haszna, hogy a néző nem tud elugrani elölük, mert bármelyik csatornára kapcsol, mindegyiken Vučićot látja, a szerb elnök egyszere folyik a csapból, lép ki a hűtőszekrényből, ugrik elő a mosógépből és bújik elő a lerniből, ennél tökéletesebb médiadiktatúrát kitalálni sem nagyon lehet.
Jönnek a választások
A szerb elnök az utóbbi napokban többször is tárgyalásokra hívta az ellenzéket, de eddig senki sem akadt, aki hajlandó lett volna szóba állni vele, ami miatt Aleksandar Vučić nagyon egyedül érezhette magát.
Ezért a szerda esti nemzeti sajtótájékoztatón a szerb államfő nagy szomorúságában arra fanyalodott, hogy meglebegtette az új választások kiírását, mert szerinte kormányt csakis választásokkal lehet váltani, ezt az utca nem teheti meg.
Lehet, hogy felderengett előtte a nagy előd, Slobodan Milošević esete, de azért ott még nem tartunk, ha abba az irányba is haladunk, merthogy egyre többen és többen elégelik meg a káoszt.
– Várunk még egy kicsit, hogy valaki jöjjön tárgyalni, de mivel tisztában vagyunk azzal, hogy ők olyasmiben bíznak, ami nem fog bekövetkezni, merthogy soha nem fog megtörténni, hogy az utca vegye át a hatalmat… bár remélem hogy lesznek olyanok, akik érzik a maguk felelősségét, és bejönnek tárgyalni, de ha nem, akkor megyünk a választásokra
– mondta a szerb államfő, aki általában a választásokat arra használja , hogy elmeneküljön a tornyosuló problémák elől, a választási időszakban az ország a „béna kacsa” állapotában leledzik, nincs parlament, a kormány ügyvivő üzemmódban működik, így államfőként ő az egyetlen választott közjogi méltóság, aki az ország nevében dönthet, mondjuk Koszovó esetében, vagy éppen nem dönt, mert netalán nem akar dönteni a kormány és a parlament hiányában.
A választások arra is jók, hogy lerázza magáról az egyre inkább hangoskodó ellenzéket, Szerbiában ugyanis régi gyakorlat, hogy az ellenzéki pártok egymás torkát is szorongatják, és amíg egymás fojtogatásával vannak elfoglalva, addig sem az ő lemondását követelik.
– Ez azt jelenti, hogy hamarosan feloszlatjuk a parlamentet, mert vannak törvényes határidők. Ha Ana Brnabić benyújtja a lemondását, akkor nekem harminc napom van arra, hogy valakit kormányalakítással bízzak meg, aki biztosítani tudja a többséget a parlamentben
– mondta a szerb elnök, aki ugyanakkor biztos abban, hogy a Szerb Haladó Párt nem akar új kormányfőt jelölni, mert elégedett Ana Brnabić tevékenységével.
Ne feledjük, hogy Vučić a múlt hónap végén lemondott az említett párt éléről, ami persze nem jelent semmit, merthogy továbbra is a párt nevében beszél, arra viszont ne is számítsunk, hogy a Szerb Haladó Párt névleges elnöke, Miloš Vučević, akit mi csak Kisfarkasnak nevezünk, megrója emiatt a Nagyfarkast, vagyis Aleksandar Vučićot.

A Kisfarkas (Forrás: Szerb Haladó Párt)
Átmeneti kormány nem lesz
A szerb elnök elmagyarázta, hogy miután Ana Brnabić helyett nincs, aki kormányt alakítson, ezért nem marad más hátra, minthogy legfeljebb hatvan napon belül új választásokat tartsanak, így jön ki a három hónap, vagyis Szerbiában legkorábban szeptemberben, vagy esetleg októberben választások lehetnek, ami attól függ, hogy a szerb elnök mikor fogadja el a miniszterelnök lemondását.
– Most már világos, hogy előrehozott választások lesznek Szerbiában, már csak az a kérdés, hogy melyik hónapban, mert – ahogy Ana is mondta – a társadalomban uralkodó feszültségeket mindig választásokkal kell megoldani
– állapította meg a szerb államfő, aki úgy fogalmazott, hogy az iskolai erőszak okán tüntető ellenzéknek egyetlen olyan követelése sincs, ami a gyerekekkel vagy a tanárokkal lenne kapcsolatos, mert minden ellenzéki követelés hátterében egy szerb oligarcha, illetve médiamágnás, Dragan Šolak áll, akit nyugodtan nevezhetünk a szerb Soros Györgynek, vele riogatják a jóravaló és kevésbé jóravaló embereket.
Vučić egyúttal elutasította az átmeneti kormány megalakítására vonatkozó ellenzéki követeléseket, szó szerint azt mondta ugyanis, hogy átmeneti kormány nem lesz, mert ahhoz az ő beleegyezésére volna szükség, ő pedig ilyen döntést nem hoz, mert az Szerbia lerombolásához és megsemmisítéséhez vezetne.
A szerb elnök ezt részletezve annak a véleményének adott hangot, hogy az átmeneti kormány engedélyezése azt jelentené, hogy Szerbia felett egy oligarcha és több külföldi hatalmi központ venné át az irányítást a nép választott képviselőitől.
Az előre hozott választások kiírása, illetve mindaz, amit fent leírtunk, arra enged következtetni, hogy az új szerb kormány jó esetben valamikor jövő tavaszra alakul meg, természetesen csak akkor, ha addig minden simán megy.
-
Koszovó6 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság4 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
English3 nap telt el azóta
Dodik travels to Moscow, yet receives money from the European Union
-
Szlovákia6 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt