A fehér Margot és a fehér Brad, plusz a fekete Jovan és még sokan mások: Bábilóniában

Azt dörögte az Úr a Genezis őstörténetében, hogy összedőlt Babilon, mert gonosz szellemek lakóhelye lett. (…) Mert minden népet megrészegített paráznasága borával, hiszen vele paráználkodtak a Föld összes királyai.

Bábel tornya, id. Pieter Bruegel festménye (Bécsi Múzeum, Forrás: Wikipédia)

Tudjuk azt is a Szentírásból, miszerint az történt még előtte ugyanott – amikor még ugyanez a Föld egy nyelvű és egy beszédű volt –, hogy gőgös emberek nekiláttak égig érő tornyot építeni. Cselekedetükkel a nevüket minden időre meg akarták örökíteni, ám Istennek ez cseppet sem tetszett, ezért aztán azzal büntette őket, hogy nyelvüket jól összezavarta, amiért is a dőre vállalkozással fel kellett hagyniuk. Fándli, kalapács és colstok kifordult a kezükből, esetleg földhöz vagy egymáshoz vagdosták. Rövidesen szét is széledtek, elszakadtak egymástól, így a bábeli torony sosem készült el – de soha! A Biblia elemzőinek marxizmus felé tántorodó része valójában úgy hiszi, ez az egész igazából nem pusztán nyelvi akadályok keletkezését, hanem a társadalmi, politikai, vallási stb. egység megszűnését, ellentétek kialakulását jelenti. – Mi igaz, mi nem, lényeg akar lenni itt, ebben a híres példázatban a közönséges halandóknak nem dukáló magasságokba törekvés súlyos, egyben tanulságos következménye. Persze, a fiaskóval szinte párhuzamban az emberi természet makacs jellege is jól kivehető módon körvonalazódik ugyanebben a legendáriumban. Az az ikaroszi természet, amely – dacára mindennek – folyvást szárnyalásra vágyik.

Hogy mi az Úr véleménye a rakétáról például, most más lapra tartozik. Fontos, hogy az egek és legek ostroma főmotívumként vastagon benne van Damien Chazelle amerikai rendező BABYLON című, Brad Pitt és Margot Robbie főszereplésével tavaly elkészült filmjében. A sokféle jó szót érdemlő alkotásban, amely az egykori kis poros, kecskék és tehenek összeszarta újvilági koszfészek helyében épült fényes és magasságos, egyaránt dolgozó és dorbézoló álomváros, Hollywood egymást ritmikusan váltó felemelkedéseivel és bukásaival foglalkozik, fő vízválasztóval a néma és a hangosfilm között. Meg a mindent mozgató pénzhömpöllyel a fősodrásban. Tisztasággal és bűnnel tehát, ha tisztaságról egyáltalán beszélhetünk, bár a szépséges, bársonylábú (Keskeny) Margó nagyon szendén is tud mosolyogni.

Kutyáknak és színészeknek belépni TILOS!” Brad Pitt, a filmből(Forrás: IMDB)

A rendezőről tudni illik mindenképp, hogy eredetileg zenésznek, pontosan dobosnak készült, ami jól észrevehető a mozi ritmusán. Elsősorban a vágások dinamikáján, ami felettébb élvezetes egy dolog, ha nem is annyira kifejezetten jelenik meg, mint például – kapásból – a Szelíd motorosok egyes szakaszaiban a felejthetetlen Peter Fondával, meg az örökké betépett Nicholsonnal és a rejtélyes Dennis Hopperrel az élen. Mindenesetre a Motorosok korszakalkotóbb mű, bár emez sem jelentéktelen. Mindezidáig – okvetlenül meg kell jegyezni – jelentős hullámveréssel, jól hallható visszhanggal járt. Sok szép dicséretet zsebelhetett be, kiváltképp a szépfiúszerepét levetkőző Brad Pitt remek játékát illetően. Ő egyébként egy kiöregedő, stílusosan piálgató némafilmsztárt játszik, oldalán Margot Robbie szinte a nullszintről érkezett, feltörekvő színésznői figurájával.

A kritika szerint az író-rendező Damien Chazelle, aki egyébként meglehetősen fiatal kora ellenére már Oscart is nyert, az általa jegyzet forgatókönyv megírása előtt alaposan megvizsgálta a korszakot, amelyről a filmje szól. Nevezetesen Hollywood jazzkorszakát, ám aki valamiféle történelemórát vár, csalódni fog. A Filmvilág ítésze (Huber Zoltán) úgy fogalmaz, hogy a Babylon nem emléket állít, nem számvetést készít, nem méricskél, hanem egy hamisítatlan szerzői víziót tár elénk, Chazelle stílusával, mániáival, és kérdéseivel átitatva. Műve egy szilaj idea mozgóképes leképezése, annak minden kínzó ellentmondásával együtt. Lángoló szerelmi vallomás és szomorkás búcsúlevél egyszerre.

A Babylonban fontos szerepet játszik egy fekete bőrű trombitás, bizonyos Sidney Palmer, aki ragaszkodik a saját zenéjéhez, stílusához. Valahogy ő az, aki mindvégig a leghűségesebben tart ki eredeti elképzelései, gyermekkori álmai mellett, s erről az útról nem hajlandó letérni. Egy viszonylag tiszta lélek a fertőben, alakítja bizonyos Jovan Adepo. Elgondolkodtató, hogy a felmenői Nigériából származnak, ő az Egyesült Királyságban született, ezzel együtt honnan ez a Jovan? Tudtunkkal nincs közöttük se szerb, se horvát. Hacsak nem az van, hogy Nigériában a Jovan ősi férfinévnek számít. Érdekes lenne kideríteni. – Esetleg az Úr a nyelvekkel együtt anno a neveket is megkeverte volna? Ott, a történés helyszínén: messzi Babilóniában.

És még sokan mások: Bábilóniában, vagy éppen Nigériában (Forrás: Válasz online)

APPENDIX. Van e sorok írójának egy régi jó haverja még az újvidéki gimiből: Becker Béla. Az az ember is megérne egy-két hosszú, színes misét, akár filmet is, szélesvásznút, de most nem erről van szó. Béla egy ideig a társaságunkban rendkívül népszerű Domino vendéglő zajos szentélyét üzemeltette a tisztességgel belefáradt tulaj, Lajos bácsi után. Béla is egy ideig Pesten lakott, most viszont várparancsnok a nigériai Kaduna állam Kajuru járásában. A saját várának a kapitánya Becker, olyan kalandos életúttal, ami aligha férhet ide, ennek a cikkecskének a végére. De érdekes mód most éppen, ugye, ő jut eszünkbe. Miért is? Hát roppant egyszerű: tisztelettel és szeretettel kérnénk arra, válaszoljon, a vár személyzete, esetleg védői között vajon akad-e olyan, akinek ez a neve: Jovan? (Netán: Jovanka?)