Connect with us

Helló, írd be ide, amit keresel

Balkán

DOMINÓ KÖZTÁRSASÁG: Jól végződő, szomorú történet

Olvasási idő: 4 perc

Többen vagyunk a BALK-nál, Budapesten, széles e hazában és a nagyvilágban, akik éltünk a Dominó Köztársaságban, a Dominó Köztársaság állampolgárai voltunk, amikor ezeken és azokon a tájakon még ismeretlen fogalom volt a kettős állampolgárság. Rókus barátom, aki elég korán emigrált egy másik köztársaságba, amely akkor még nem is létezett abban a valójában, ahogy ma ismerjük. A háború szétzilálta a Dominó Köztársaság lakóit, volt aki ezen az oldalon, volt aki a másik oldalon fogott fegyvert, de sokan a lelki kétlakiságot választottuk. Közülünk többen már az utolsó hazába költöztek át, és magukkal vitték az általunk/általuk megélt világ egy-egy fénysugarát. Rókus azzal lepett meg, és velem együtt a BALK olvasóit:, hogy digitális formában átnyújtja legutóbbi könyvét, amelyben megteremtette a “szösszenetet” műfaját. A szösszenet egy prózai futam, amely pillanatok alatt íródik – amíg elfogy egy sör – elolvasásához pedig alig kell több idő, mint egy pálinka felhajtásához. A Dominó Köztársaság már régóta exterritoriális területként él a szívünkben, elmaradhatatlan figurájával, Ácó bácsival, aki ennek az országnak az egyetlen vámszedőjeként visszasírta a régi Újvidéket, ahol szerb, sváb és magyar ugyanúgy otthon érezte magát, mint a környékbeli tót vagy rusznyák, és ahol ma is áll az orosz templom, és állna az örmény is, ha a kommunisták nem rombolják le, hogy legyen hely a Tito marsall sugárútnak.

Az összes szösszenet innen letölthető:
[download id=”31382″]

Akkor jöjjön az egyik szösszenet!

A nyolcvanas évek végén, pályakezdő hírlapíróként, tagja voltam egy igencsak nem formális asztaltársaságnak, amely péntekenként sereglett össze kedvenc kocsmánkban, a Dominó Kisvendéglőben.


A társaság zöme újságírókból, tollforgatókból állt össze, de volt ott jogász, kórboncnok, kéményseprő, sőt jazzrajongó fotográfus is. A létszám fluktuált, de minden esetben meghaladta a tíz főt, jelentős összegekkel támogatva a műintézmény működését, a tulajdonos, Kántor Lajos – mindenki Lajos bácsija – nem kis elégedettségére.

Fiatalok voltunk és bohók, a szó legszorosabb értelmében, zömünk még a családalapítás előtti boldog, felelőtlen korszakban, amikor az élet játéknak tűnik, főként azért, mert a dolgok még nem mennek élesben. Nincs villanyszámla, egyéb financiális nyűg, anyuci főz, apával meg sakkozni lehet vasárnaponként, ebéd után. Egy szó mint száz, senkinek meg sem fordult a fejében, hogy rövidesen össze fog omlani a mi kis világunk, s nemcsak hogy a szocializmus káposztaszagú, ám meleg összkomfortját hagyjuk rövidesen magunk után, hanem a béke napjait is. A sors alaposan megkeverte a kártyákat, s nekünk, az ötvenesek, hatvanasok nemzedékének ebben a játszmában igen kevés adu jutott.

Ahhoz nem jutottunk eléggé fel a szamárlétrán, hogy részesüljünk a szocializmus osztalékában, nem voltunk haszonélvezői a hiperinfláció nyomán tavaszi hóként elillanó bankkölcsönöknek, nem voltunk elég idősek ahhoz, hogy bármilyen vagyonra tegyünk szert, jobbára ott álltunk egy szál lenge magyarban az egyik napról a másikra feje tetejére álló világban. Személy szerint csak annyiban jártam jobban barátaimnál, ismerőseimnél, hogy idejekorán Zágrábba kerültem, s így nem részesültem közvetlenül a miloševići nacionálszocializmus szörnyűségeiből.

Az elkövetkező két évtized válságos, nehéz éveket hozott, kis asztaltársaságunk szétszéledt világszerte, úgy bolyongunk még ma is az európai pusztaságokon, mint Izrael újabb törzse, a bácskai mini-zsidók.

Az exodus folyamán sokan elhullottak – merem remélni, hogy jól megy soruk az égi szerkesztőségben, ahol bízvást dohányozni is lehet, és Mucsi úrnak kisangyalok hordják a fröccsöt, számolatlanul. Jól-rosszul feltaláltuk magunkat az új hazákban, de úgy igazából sehol sem vagyunk otthon teljesen. Attól tartok, hogy mi már sohasem fogunk megnyugodni, csak belenyugodni.

Abba is ami van, meg abba is ami nincs, és nem is lehet már többé sohasem.



Még így karácsony táján sem munkál bennünk a honvágy, amikor fel-felködlenek a múlt, a gyermekkor színei-illatai, s feltárul lelki szemeink előtt a nagy, kerek síkság, , Zombor, Zenta, utcáinak látványa, fülünkbe susognak ismét az út menti délceg jegenyék. Nem a geográfia az, ami iránt vágyakozunk, hanem a letűnt világ, ahol egykor otthon voltunk. Ez az időtől lassan már meseországgá szépülő délibáb az, amit magunkkal hurcolunk bárhová is megyünk, s ettől leszünk azok, akik vagyunk.

Viszont a helyzet minden tragikuma mellett történetünknek vannak világos pontjai is. Furcsamód sem a távolság, sem az idő nem idegenített el bennünket egymástól. Akárhányszor találkozunk, a beszélgetés mindig úgy folyik, mintha tegnap hagytuk volna abba, és a porhüvely állapotától eltekintve, illetve egy-két kivételt leszámítva, senki sem változott egy cseppet sem az elmúlt negyed évszázad alatt. Ezért tudjuk annyira élvezni az együttlét ritka pillanatait, s ezért gondolunk szinte már vérségi kapcsolatot meghaladó szeretettel egymásra.

Karácsonyi jókívánságként ezt a képességet szeretném kívánni minden magyar közösségnek. Azt szeretném, hogy mindenkor jól érezzük magunkat egymás társaságában, s ha nem vagyunk együtt, barátsággal gondoljunk egymásra.


A KOCKA: Négy oldalú találkozó Madridban Svédország és Finnország NATO-csatlakozásáról
Törökország belegyezett Svédország és Finnország NATO-tagságának támogatásába - jelentette be az észak-atlanti szövetség elnöke, miután a felek aláírták az erről ...
Bővebben…
SREBRENICA: Minden évben felforrósul a hangulat július 11-e környékén
Miután hazatért Közel-Keleti és egyéb keleti portyázásáról, a bosznia-hercegovinai talpig bosnyák külügyminiszter rögtön beszállt a belpolitikába. Bisera Turković azt javasolta, ...
Bővebben…
VÍZBE MENT TERV: Így nézne ki a medence a Palicsi-tóban (Forrás: Subotica.com)
A BALK-on B.A. Balkanac a múlt év végén tette fel a kérdést, vagy inkább állapította meg a Palicsi-tóval kapcsolatban, hogy ...
Bővebben…
Zöldülő természet, zöldülő csevapok
Az első megbetegedések akkor történtek, amikor 137 belgrádi diák nem politikai értelemben vett "zöld" csevapot evett a közismert turisztikai központnak ...
Bővebben…
SOKRÉTŰ: Szerbia Románia irányában is erősíti kapcsolatait, nem kicsit
Szerbia átadja Romániának a verseci Luceafărul épületkomplexum tulajdonjogát, hogy a románok főkonzulátust nyithassanak benne. Erről hétfőn írt alá megállapodást Bukarestben ...
Bővebben…
TONHALBÁR: Hol ér véget a szatíra, és hol kezdődik a gyűlöletbeszéd?
Körülbelül egy hónappal ezelőtt, Horvátországban rossz néven vették, hogy Orbán Viktor az olajembargó körül folytatott vita során olyasmit talált kijelenteni, ...
Bővebben…
EBÉDIDŐ: A belgrádi egyetemi városba látogató szerb belügyminiszter a menzát is felkereste
Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy amíg Aleksandar Vučić lesz az ország elnöke, addig Szerbiában nem legalizálják a marihuánát ...
Bővebben…
SZÁRNYAT KAPOTT: A vasárnapi műszakot is vállaló Aleksandar Vučić megnyitotta a Kruševac melletti Rosulje repülőteret
A szerb elnök nem annyira optimista az ország uniós csatlakozását illetően, mint Jadranka Joksimović európai integrációs miniszter, aki a napokban ...
Bővebben…
UNIÓS CSATLAKOZÁS: Szerbiát az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatban mostanában legalább öt dologért fogják fülön, ebből kettő újkeletű
A szerbiai szervezett bűnözés elleni ügyészség a katonai (VBA) és a polgári titkosszolgálattal (BIA), valamint a belügyminisztérium szervezett bűnözés elleni ...
Bővebben…

Értesítések

Face – Insta

Napi hírlevél





Naptár

2021. december
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031