Szerbia
HINTA: Oroszországnak nem tetszik, hogy Szerbia az Egyesült Államokhoz dörgölőzik
Újabb bizonyítékok vannak arra, hogy Oroszország és az Egyesült Államok is nyomást gyakorol Szerbiára, aminek a tétje a balkáni jelenlét megszilárdítása mindkét fél esetében. A NATO, értsd az Egyesült Államok térhódítását követően ez különösen az oroszok számára fontos, mert a szerbiai hídfőállás elveszítését követően szinte teljesen kiszorulnak a Balkánról. Az USA pedig nyilván azért pedáloz, hogy ez minél előbb megtörténjen. Ráadásul az oroszok állítólag azzal riogatják a szerbeket, hogy az amerikaiak kitiltanák Oroszországot az ENSZ-ből, amivel a szerbek érdekérvényesítő képessége is csökkenne.
Oroszország nagyhatalom még?
Oroszország a maga szomszédságában tűzzel-vassal, háborúval igyekszik megőrizni a befolyását, amit az ukrajnai események is ékesen bizonyítanak, az szláv-ortodox rokonság révén pedig a szerbiai jelenlét is kézenfekvő lehet, ráadásul az oroszok szeretnék még kézenfekvőbbé tenni.
A CNN közeli N1 televízió beszámolója szerint Oroszország belgrádi nagykövete a tavalyi év utolsó napjaiban kifejezésre juttatta Moszkvának azt az elvárását, hogy Szerbia ne vegyen részt olyan nemzetközi konferenciákon, amelyeken az Orosz Föderáció nincs jelen.
Ivica Dačić december 30-án találkozott az orosz nagykövettel, akivel a hivatalos közlemény szerint a két ország közötti további együttműködésről tárgyalt, de szó esett nemzetközi téren történő további együttműködésről is.
Ami a szerb-orosz kapcsolatokat illeti, ezen általában azt szokás érteni, hogy Oroszország továbbra is megvétózná Koszovó felvételét az ENSZ-be, vagyis mandarin nyelven fogalmazva „támogatja Szerbia területi integritását”, amiért szerb részről mindig hálálkodnak egyet. A jelek szerint azonban az oroszok ezzel most nem elégszenek meg, hanem ellenszolgáltatást is kérnek.
Alekszandr Bocan-Harcsenko az említett decemberi találkozón arról is értekezett, hogy az Egyesült Államok kizárná Oroszországot az ENSZ-ből, mégpedig ugyanolyan forgatókönyv az alapján, amely szerint 1992-ben Jugoszláviát távolították el a világszervezetből, vagyis elutasították azt a belgrádi kérelmet, hogy az ország szétesését követően a Kis-Jugoszlávia legyen a volt Jugoszlávia jogutódja.
Az amerikaiak által finanszírozott Radio Svoboda karikatúrája (Forrás: Twitter)
Médiaértesülések szerint Oroszország belgrádi nagykövete beszélt azokról a kísérletekről is, hogy az ukrajnai háborús bűnök kivizsgálására nemzetközi törvényszéket hozzanak létre a nyugati hatalmak, ami alapján Moszkva attól tart, hogy Hága nem marad munka nélkül.
Bocan-Harcsenko arról is tájékoztatta Dačićot, hogy orosz részről tudnak arról a találkozóról, amelyet Dubravka Đedović szerb energiaügyi miniszter folytatott az ukrán nagykövettel az ukrán energiarendszerrel kapcsolatos szerb segítségnyújtásáról.
Miután az oroszok szétbombázták az ukrán energiarendszert, Kijevnek nyilván segítségre lesz szüksége annak helyreállításához, az viszont némi magyarázatra szorulna, hogy Szerbia milyen segítséget nyújthatna Ukrajnának, ha csak nem arra gondolunk, hogy két sánta támogatja egymást.
Az N1 televízió belgrádi csatornája szerint Dačić azzal reagált az orosz észrevételekre, hogy Szerbia a „baráti viszony szellemében” áttekinti a felvetéseket.
Amerika is belehúzott
Közben Amerika is belehúzott, csütörtökön (január 5-én) ugyanis Ivica Dačić szerb külügyminiszter találkozott az Egyesült Államok belgrádi nagykövetével, Christopher Hillel, akivel emlékeztető nyilatkozat (memorandumot) írt alá a két külügyminisztérium közötti együttműködésről.
Oroszország biztosan nem örül. Az amerikai és a szerb külügyminiszter a memorandum aláírásakor (Screenshot)
A szerb külügyminiszter a közös sajtótájékoztatón Szerbiának azt az álláspontját hangoztatta, hogy fokozni kell az Egyesült Államok és a Szerbia közötti kölcsönös kapcsolatok intenzitását, amibe beleértette a két ország közötti látogatásokat is.
Ez kimondottan arra vonatkozik, hogy Dačić szeretne találkozni Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel, nem kimondottan pedig esetleg az is felmerülhet – mondjuk a szerb-amerikai külügyminiszteri találkozón-, hogy esetleg összehozzanak egy szerb-amerikai elnöki találkozót. Emlékezetes, hogy az előző adminisztráció idején Aleksandar Vučić elég sokat „biciklizett” azért, hogy találkozzon Donald Trumppal.
Oroszország megszimatolhatott valamit Szerbia és az Egyesült Államok közeledésével kapcsolatban, ami miatt az orosz nagykövet december 30-án interveniálni próbált a szerb külügyminiszternél, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pedig karácsonyi & újévi üzenetben találkozót sürgetett szerb kollégájával.
Mindezek fényében Moszkva aligha örül annak, hogy a most aláírt szerb-amerikai memorandum alapján Szerbia összekötő tisztet küldhet az amerikai külügyminisztériumba, aki a State Department dolgozhat a két ország közötti kapcsolatok erősítésén.
– mondta az amerikai nagykövet, aki diplomáciai téren szemmel láthatóan „kifektette” orosz kollégáját, a legerőteljesebb ütést pedig azzal a megállapítással vitte be Bocan-Harcsenkónak, hogy a világon vannak olyan dolgok, amelyek rendezése „nagyon fontos” az Egyesült Államok és Szerbia számára”, amivel kapcsolatban az Ukrajna elleni orosz agressziót és a béke helyreállítását említette.
Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy mi okozta az erőteljesen oroszbarátként számon tartott Ivica Dačić színeváltozását, aminek első jelei már a Szerbiai Szocialista Párt legutóbbi kongresszusán megmutatkoztak, amelyen „nem cenzúrázták ki” Aléxisz Cíprasz üzenetét, amelyben a Sziriza vezetője szintén beszélt Ukrajnáról, aminek következtében Alekszandr Bocan-Harcsenko sértődötten vonult ki a teremből, mert „hamis vádakkal illeték Oroszországot, és rágalmazták a szülőföldjét”.
A másik, talán az előbbinél is fontosabb kérdés most az, hogy mi lesz Oroszország következő lépése, miután nagykövete alul maradt az amerikai álláspontot ügyesen érvényesítő Christopher Hillel szemben. Ad absurdum még az sem zárható ki, hogy hazahívják az utóbbi időben rosszul teljesítő Bocan-Harcsenkot, de vajon kit küldenek helyette, és az új személyt hogyan juttatják be Szerbiába, merthogy korábban Lavrovnak sem sikerült szerb földre lépnie. Ez azonban már a tudományos, illetve a politikai fantasztikum területe.
Játékpercek (zsákbamacska)
Szerbia
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat
A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.
Kézfájással küszködik
Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.
A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.
– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.
Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.
– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.
Kapcsolódó cikk
Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.
Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.
Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.
A megállapodásokat végre kell hajtani
A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.
– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.
Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.
Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.
Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.
Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.
Az Egyesült Államok továbbra is aktív
Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)
Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.
Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.
– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.
A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.
Játékpercek (zsákbamacska)
Szerbia
Második világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában
Útban volt egy emlékmű. A kínaiak Szerbia több részén is kivitelezőként jelennek a különböző vasúti és közúti építkezéseken, velük kapcsolatban sokféle vélemény elhangzott már, az ellenzéki sajtó rendszeresen támadja őket. A szerbiai média most egy vidéki hírportálra hivatkozva arról számolt be, hogy a Montenegróba vezető dél-szerbiai autópálya építésén dolgozó kínaiak leromboltak egy második világháborús emlékművet, amely Negrišori falunál állított emléket az elesett szerb harcosoknak.
Az emlékműnek annyi
A čačaki Ozonpress képes riportban számolt be arról, hogy az emlékmű teljesen megsemmisült, maradványai szerteszét hevernek.
– állapították meg a hírportál szerint a falú elkeseredett lakói, akik állítólag nagyon megdöbbentek, mert nem hiszik el, hogy valaki is képes ekkora galádságra.
– méltatlankodtak a meg nem nevezett lakók, akik a rendőrséghez fordultak.
A tudósításokból az nem derült ki, hogy a rendőrök kimentek-e helyszínre, megpróbálták-e megállapítani bárkinek is a felelősségét, vagy netalán felfedni az elkövetők kilétét, és esetleg megpróbálták-e felelősségre vonni az elkövetőket.
A helyiek amiatt is méltatlankodnak, hogy nem szólalt meg sem az önkormányzat, sem a felügyeleti szerv, pedig mindkettőnek ellenőriznie kellene, hogy hol, és milyen munkálatok folynak.
A mellékelt képen az látható, hogy mennyi maradt a másodikvilágháborús emlékműből.
Mindenfelé építenek
A Szerbia és Montenegró között épülő autópálya. Miután ez egy szerb térkép, Koszovót Szerbia részeként tünteti fel (Forrás: Srbija Danas)
Számontartani sem könnyű, hogy a kínaiak hány szerbiai projektekben vesznek részt, de ott vannak szinte mindenütt, legyen szó például a Belgrád és Budapest között kimondottan lassan épülő gyorsvasútról, vagy más vasutak, főutak és mellékutak építéséről, hogy a bánya- vagy nehézipari beruházásokról ne is beszéljünk.
A szerb kormány 2021. decemberében két szerződést írt alá a kínaiakkal, az egyik vonatkozott ezek közül a Požega, Užice és Loznica közötti pályaszakasz, valamint egy alagút megépítésére annak a most épülő autópályának a részeként, amely Szerbiát köti majd össze Montenegróval.
A szerződést szerb részről Tomislav Momirović volt építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter írta alá Aleksandar Vučić szerb elnök és Csen Po kínai nagykövet jelenlétében.
Az aláírást követően a szerb elnök természetesen menetrendszerűen „elnyilatkozta magát”, és megállapította, hogy az állam először szán ekkora összeget a térségben élők közlekedési problémáik megoldására, ami „jól jelzi”, hogy nemcsak a belgrádiakra és az újvidékiekre gondolnak, mert ezek az utak nem csak azt szolgálják, hogy az említett két város lakossága könnyebben megközelíthesse a montenegrói tengerpartot.
Játékpercek (zsákbamacska)
Koszovó
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
A legutóbbi ohridi találkozó a politikai impotencia újabb bizonyítékának tekinthető, az amerikai diplomácia hathatós közbenjárásával ugyanis Josep Borrell egy alá nem írt szerződés alá nem írt mellékletéről tárgyalt Ohridban két úriembernek kinéző alakkal, akik az aláírt megállapodásokat sem tartják be. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy hetes nemzetközi, amerikai és európai győzködés és gyomrozás után az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismét találkozott a szerb elnökkel és a koszovói miniszterelnökkel, aminek során szóbeli elfogadásra került a szintén csak szóban elfogadott francia-német non paper végrehajtási melléklete. Ne feledjük, az említett francia-német javaslatot az Európai Unió „magáévá tette”, mert annál – mint a közvetítők fogalmaztak – a világon jobb megállapodás nincs. A helyzet a balkáni viszonyokhoz illő módon „megfelelően abszurd”.
Aláírási impotencia
Ohridban 12 órás maratoni megbeszélés után állt fel az asztaltól a két „úriembernek látszó alak” a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újabb fordulóját követően.
A találkozó középpontjában a koszovói rendezésre felkínált európai javaslat végrehajtásáról szóló megállapodás volt.
A találkozót követően Aleksandar Vučić szinte diadalittasan közölte, hogy semmit nem írt alá, bár bizonyos szerződést – megállapodást, vagy nevezzük akárminek – kötöttek ugyan, de ő – mint már mondtuk – semmit nem írt alá.
Ez a kijelentés tekinthető ugyan Belgrád diadalának, de más szempontból Vučić vereségének is.
SZÚRÓS TEKINTET: Külön-külön is tárgyaltak velük (Forrás: Instagram, Aleksandar Vučić)
A „semmit nem írtam alá” kinyilatkoztatás természetesen szerb belpolitikai célokat szolgált, és leginkább a szélsőjobbos hazai politikai felhasználókat célozta meg, akik folyamatosan azt követelik, hogy a szerb elnök semmilyen dokumentumot ne lásson el az aláírásával.
Ez az „aláírási impotencia” legalább annyira elfogadhatatlan hozzáállás a tárgyalási folyamat során, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök viselkedése, aki az aláírt szerződéseket sem tartja be.
Ezt a packázást pedig az Európai Unió és az Egyesült Államok tűri, ráadásul nagy médiapompát biztosít hozzá, amely során komolynak látszó közvetítők komolytalanul viselkednek, mert hogy minden kétséget kizáróan nem „getlemen’s agrementnek” nevezhető szerződéskötésről van szó, hanem két megállapodásra képtelen alak „sztárolásáról”.
Dagasztják a semmit
Ennek megfelelően az „ohridi partraszállás” nem szerb-koszovói D-napként kerül be a történelembe, bár a szerb elnök szerint a sok nézeteltérés ellenére udvarias és konstruktív beszélgetés folyt, vagyis getlemenek módjára társalogtak, és vélhetően nem azzal foglalkoztak, hogy a történelem során ki kinek hordta a sört.
Kapcsolódó cikk
A koszovói miniszterelnök az ohridi találkozót követően a legutóbbi brüsszeli megállapodáshoz hasonlóan megint azon siránkozott, hogy „ő aláírni ment, amit viszont a másik fél került”, és ez a színtiszta igazság, merthogy – mint már megállapítottuk – a szélsőjobbos befolyás, valamint a „belső nemzeti érzelmű késztetés” hatásra a szerb elnök semmit sem hajlandó aláírni.
– mondta Albin Kurti, aki könnyedén presszionálja a szerb elnököt és a nemzetközi közvetítőket azzal, hogy „ő aláírná, aláírná és aláírná, de lám-lám a másik”, merthogy számára az aláírt szerződések sem jelentenek semmit.
Ehhez az egész komédiához rebbenés nélküli szemmel asszisztál Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, aki az estébe/éjszakába nyúló találkozót követően azt mondta, nagyon elégedett a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodással, amely szerinte „nehéz, de szükséges” volt.
Ez a nyilatkozat is hazai – mármint amerikai – felhasználásra készült, egy közvetítő ugyanis nem mondhatja, hogy már megint kudarcot vallottunk – mondjuk ikszedik alkalommal -, mert az ilyesmi sehogy sem hangzik jól, ezért inkább dagasztják a semmit, és úgy tesznek, mintha lenne szerződés, legyen az akár „getlemen’s agrement” is, függetlenül attól, hogy a balkáni politikusok vonatkozásában az „úriember” kiveszőben lévő fajnak számít.
Ehhez falaz a brüsszeli közvetítő is, aki szerint Szerbia és Koszovó megállapodott abban, hogy milyen úton-módon váltja valóra a két fél közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezmény végrehajtási mellékletletét, amelyek közül sem került egyik aláírására, ami jobb helyeken azt jelzi, hogy semmit sem akarnak végrehajtani sem az egyik, sem a másik oldalon.
De ezt nem lehet a világ képébe vágni, mert a politika az a műfaj, amelyben a legnagyobb kudarcot is bombasztikus sikerként kell eladni, nehogy felmerüljön az alkalmatlanság kérdése.
Minden szereplő mentségére szolgáljon, hogy ez a Balkán, ahol az adott szó ugyanúgy nem ér semmit, mint ahogy az aláírt dokumentum is csak egy papírfecni.
Amit nem írtak alá
Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e olyan megállapodást részletesen ismertetni, amelyet az érintettek szóban fogadtak el, miközben ki tudja, hogy mit gondoltak, illetve – tegyük a kezünket a szívünkre -, tudjuk, hogy mit gondolnak, csak azt nem írják alá.
A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának útjáról szóló megállapodás végrehajtási melléklete azzal kezdődik, hogy a dokumentum az előző (szintén alá nem írt) megállapodás szerves részét képezi.
És akkor jöjjön a többi pont, minden további kommentár nélkül!
– Koszovó és Szerbia teljes mértékben vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodás és e melléklet valamennyi cikkelyét, és gyorsan és jóhiszeműen végrehajtja a megállapodásból és e mellékletből eredő összes kötelezettségét.
– A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és a végrehajtási melléklet Koszovó és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szerves részévé válik. A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és e melléklet elfogadását követően az uniós közvetítő azonnal megkezdi a Szerbiára vonatkozó 35. fejezet kritériumainak megváltoztatását a megállapodásból és e mellékletből eredő kötelezettségek miatt. A Koszovói Különleges Normalizációs Csoport napirendje ugyanúgy tükrözi Koszovónak a megállapodásból és e mellékletből eredő új kötelezettségeit.
– A felek megállapodnak abban, hogy sürgősen elfogadják az eltűnt személyekről szóló nyilatkozatot az EU által közvetített párbeszéd keretében.
– A 7. cikkely végrehajtása érdekében Koszovó haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez az EU által közvetített párbeszéd keretében a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására vonatkozó konkrét rendelkezések és garanciák létrehozásáról a párbeszéd korábbi szakaszaiból származó megállapodásokkal összhangban, amelyeket az uniós közvetítő megerősített.
– A felek megállapodnak abban, hogy 30 napon belül létrehoznak egy vegyes monitoringbizottságot, amelynek elnöke az EU. Az összes rendelkezés végrehajtását a Közös Monitoring Bizottság biztosítja és ellenőrzi.
– A 9. cikk végrehajtása érdekében az EU 150 napon belül donorkonferenciát szervez annak érdekében, hogy beruházási és pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre Koszovó és Szerbia számára. Támogatás nyújtására addig nem kerül sor, amíg az EU meg nem állapítja, hogy a megállapodás valamennyi rendelkezését maradéktalanul végrehajtották.
– Koszovó és Szerbia megegyezik abban, hogy minden pontot egymástól függetlenül hajtanak végre.
– Jelen mellékletben szereplő sorrend nem kérdőjelezi meg azok végrehajtásának sorrendjét.
– Koszovó és Szerbia megállapodik abban, hogy nem akadályozza egyetlen cikkely (pont) alkalmazását sem.
– A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos valamennyi vitára az EU által vezetett párbeszéd keretében kerül sor.
– Koszovó és Szerbia tudomásul vette, hogy a megállapodásból, e mellékletből vagy a korábbi párbeszédről szóló megállapodásokból eredő kötelezettségeik be nem tartása közvetlen negatív következményekkel járhat az EU-csatlakozási folyamataikra nézve, akárcsak az EU-tól kapott pénzügyi támogatásra vonatkozóan.
Epilógus
Végiggondolva a fent elmondottakat, és megnézve a szerb elnök vasárnap déli sajtótájékoztatóját, több dolog is eszünkbe juthat, az egyik az, hogy hova vezethet az Európai Unió „bot és sárgarépa” jellegű politikája, amely a jutalmazás & büntetés elvét követi, kinek-kinek érdemei szerint.
Aleksandar Vučić ezúttal is elmondta, hogy ő az Európai Unió híve, ő tudja ugyanis, vagyis ő tudja a lejobban, hogy mekkora anyagi előnnyel járhat Szerbia számára, ha nem veszik össze Brüsszellel. Ugyanakkor az ablaka alatt ott hangol a szélsőjobb, amely pillanatok alatt lerohanná Koszovót, verbálisan legalábbis.
Lélekben és alkotmányosan maga a szerb elnök sem mondott le a volt szerbiai tartományról, de mivel van némi realitásérzéke, ezért már sejti, hogy Koszovó rég elment, csak ezzel a gondolattal Szerbiában ma még nem lehet tömegeket megmozgatni.
Ezt a megérzést igazában maga sem akarja végiggondolni, mert azzal korábbi, és némileg jelenlegi önmagával kerülne szembe. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a koszovói albánok nem az együttélés bajnokai, ahogy az északi területeken élő koszovói szerbek vezetői sem.
Mindennek a levét pedig a Koszovóban szórványban élő szerbek isszák meg, akik minden nap ki vannak, és ki lehetnek téve a körülöttük élő albánok zaklatásainak.
– mondta a vasárnapi déli ebédet helyettesítő Vučić, aki minden bizonnyal abból indult ki, hogy ha bármit is aláír, akkor elismeri Koszovó függetlenségét.
Csakhogy ez az álláspont nélkülözi a következetességet, 2015-ben ugyanis már aláírta a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozását szabályozó megállapodást, és ha ebből indulunk ki, bizonyos értelemben már akkor elismerte Koszovót.
Játékpercek (zsákbamacska)
- AI6 nap telt el azóta
ChatGPT: Móricka esete a felturbózott papagájjal
- Szerbia3 nap telt el azóta
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
- Fegyverzet6 nap telt el azóta
Ukrajnát leszámítva Szerbia fegyverkezik leginkább az európai országok közül
- B A Balkanac4 nap telt el azóta
Kard és tollforgatás, szaporodó szigetekkel (avagy midőn a tök virágzott Japánban)