A cikk meghallgatása

Újabb bizonyítékok vannak arra, hogy Oroszország és az Egyesült Államok is nyomást gyakorol Szerbiára, aminek a tétje a balkáni jelenlét megszilárdítása mindkét fél esetében. A NATO, értsd az Egyesült Államok térhódítását követően ez különösen az oroszok számára fontos, mert a szerbiai hídfőállás elveszítését követően szinte teljesen kiszorulnak a Balkánról. Az USA pedig nyilván azért pedáloz, hogy ez minél előbb megtörténjen. Ráadásul az oroszok állítólag azzal riogatják a szerbeket, hogy az amerikaiak kitiltanák Oroszországot az ENSZ-ből, amivel a szerbek érdekérvényesítő képessége is csökkenne.

Oroszország nagyhatalom még?

Oroszország a maga szomszédságában tűzzel-vassal, háborúval igyekszik megőrizni a befolyását, amit az ukrajnai események is ékesen bizonyítanak, az szláv-ortodox rokonság révén pedig a szerbiai jelenlét is kézenfekvő lehet, ráadásul az oroszok szeretnék még kézenfekvőbbé tenni.

A CNN közeli N1 televízió beszámolója szerint Oroszország belgrádi nagykövete a tavalyi év utolsó napjaiban kifejezésre juttatta Moszkvának azt az elvárását, hogy Szerbia ne vegyen részt olyan nemzetközi konferenciákon, amelyeken az Orosz Föderáció nincs jelen.

Ivica Dačić december 30-án találkozott az orosz nagykövettel, akivel a hivatalos közlemény szerint a két ország közötti további együttműködésről tárgyalt, de szó esett nemzetközi téren történő további együttműködésről is.

Ami a szerb-orosz kapcsolatokat illeti, ezen általában azt szokás érteni, hogy Oroszország továbbra is megvétózná Koszovó felvételét az ENSZ-be, vagyis mandarin nyelven fogalmazva “támogatja Szerbia területi integritását”, amiért szerb részről mindig hálálkodnak egyet. A jelek szerint azonban az oroszok ezzel most nem elégszenek meg, hanem ellenszolgáltatást is kérnek.

Alekszandr Bocan- Harcsenko az említett decemberi találkozón arról is értekezett, hogy az Egyesült Államok kizárná Oroszországot az ENSZ-ből, mégpedig ugyanolyan forgatókönyv az alapján, amely szerint 1992-ben Jugoszláviát távolították el a világszervezetből, vagyis elutasították azt a belgrádi kérelmet, hogy az ország szétesését követően a Kis- Jugoszlávia legyen a volt Jugoszlávia jogutódja.

Az amerikaiak által finanszírozott Radio Svoboda karikatúrája (Forrás: Twitter)

Médiaértesülések szerint Oroszország belgrádi nagykövete beszélt azokról a kísérletekről is, hogy az ukrajnai háborús bűnök kivizsgálására nemzetközi törvényszéket hozzanak létre a nyugati hatalmak, ami alapján Moszkva attól tart, hogy Hága nem marad munka nélkül.

Bocan- Harcsenko arról is tájékoztatta Dačićot, hogy orosz részről tudnak arról a találkozóról, amelyet Dubravka Đedović szerb energiaügyi miniszter folytatott az ukrán nagykövettel az ukrán energiarendszerrel kapcsolatos szerb segítségnyújtásáról.

Miután az oroszok szétbombázták az ukrán energiarendszert, Kijevnek nyilván segítségre lesz szüksége annak helyreállításához, az viszont némi magyarázatra szorulna, hogy Szerbia milyen segítséget nyújthatna Ukrajnának, ha csak nem arra gondolunk, hogy két sánta támogatja egymást.

Az N1 televízió belgrádi csatornája szerint Dačić azzal reagált az orosz észrevételekre, hogy Szerbia a “baráti viszony szellemében” áttekinti a felvetéseket.

Amerika is belehúzott

Közben Amerika is belehúzott, csütörtökön (január 5-én) ugyanis Ivica Dačić szerb külügyminiszter találkozott az Egyesült Államok belgrádi nagykövetével, Christopher Hillel, akivel emlékeztető nyilatkozat (memorandumot) írt alá a két külügyminisztérium közötti együttműködésről.

Oroszország biztosan nem örül. Az amerikai és a szerb külügyminiszter a memorandum aláírásakor (Screenshot)

A szerb külügyminiszter a közös sajtótájékoztatón Szerbiának azt az álláspontját hangoztatta, hogy fokozni kell az Egyesült Államok és a Szerbia közötti kölcsönös kapcsolatok intenzitását, amibe beleértette a két ország közötti látogatásokat is.

Ez kimondottan arra vonatkozik, hogy Dačić szeretne találkozni Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel, nem kimondottan pedig esetleg az is felmerülhet – mondjuk a szerb-amerikai külügyminiszteri találkozón-, hogy esetleg összehozzanak egy szerb-amerikai elnöki találkozót. Emlékezetes, hogy az előző adminisztráció idején Aleksandar Vučić elég sokat “biciklizett” azért, hogy találkozzon Donald Trumppal.

Oroszország megszimatolhatott valamit Szerbia és az Egyesült Államok közeledésével kapcsolatban, ami miatt az orosz nagykövet december 30-án interveniálni próbált a szerb külügyminiszternél, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pedig karácsonyi & újévi üzenetben találkozót sürgetett szerb kollégájával.

Mindezek fényében Moszkva aligha örül annak, hogy a most aláírt szerb-amerikai memorandum alapján Szerbia összekötő tisztet küldhet az amerikai külügyminisztériumba, aki a State Department dolgozhat a két ország közötti kapcsolatok erősítésén.

– Úgy gondoljuk, hogy ez igazi lehetőség arra, hogy a minisztériumaink közelebb kerüljenek egymáshoz, és jobban megismerjük egymás diplomatáit. Szerintem Szerbiának hagyományosan jó diplomatái vannak

– mondta az amerikai nagykövet, aki diplomáciai téren szemmel láthatóan “kifektette” orosz kollégáját, a legerőteljesebb ütést pedig azzal a megállapítással vitte be Bocan- Harcsenkónak, hogy a világon vannak olyan dolgok, amelyek rendezése “nagyon fontos” az Egyesült Államok és Szerbia számára”, amivel kapcsolatban az Ukrajna elleni orosz agressziót és a béke helyreállítását említette.

Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy mi okozta az erőteljesen oroszbarátként számon tartott Ivica Dačić színeváltozását, aminek első jelei már a Szerbiai Szocialista Párt legutóbbi kongresszusán megmutatkoztak, amelyen “nem cenzúrázták ki” Aléxisz Cíprasz üzenetét, amelyben a Sziriza vezetője szintén beszélt Ukrajnáról, aminek következtében Alekszandr Bocan- Harcsenko sértődötten vonult ki a teremből, mert “hamis vádakkal illeték Oroszországot, és rágalmazták a szülőföldjét”.

A másik, talán az előbbinél is fontosabb kérdés most az, hogy mi lesz Oroszország következő lépése, miután nagykövete alul maradt az amerikai álláspontot ügyesen érvényesítő Christopher Hillel szemben. Ad absurdum még az sem zárható ki, hogy hazahívják az utóbbi időben rosszul teljesítő Bocan- Harcsenkot, de vajon kit küldenek helyette, és az új személyt hogyan juttatják be Szerbiába, merthogy korábban Lavrovnak sem sikerült szerb földre lépnie. Ez azonban már a tudományos, illetve a politikai fantasztikum területe.