...
Connect with us

Szerbia

KI AZ ÚR A HÁZBAN? A szerb elnök, Amerika, valamint az igazi és a hamis melegek

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

hill vucic
Olvasási idő: 4 perc

Furcsa körülmények közepette tartották meg nemrégiben a belgrádi EuroPride 2022 elnevezésű rendezvényt, amelynek hullámai még ma sem ültek el teljesen. A rendezvényt követően a szerb rendőrség egy török és egy olasz állampolgár ellen feljelentést tett nemzeti, faji és vallási gyűlölet és intolerancia szításának gyanúja miatt, és elfogató parancsot adott ki ellenük, mivel nem elérhetők a szerb hatóságok számára. A szerb belügyminisztérium az ügyészséggel konzultálva további nyolc személyt tiltott ki az országból, miközben a szervezők máris bejelentették, hogy a jövő szeptemberben újabb felvonulást tartanak. Indoklásuk szerint ezt azért tették meg már most, hogy a hatóságoknak legyen idejük felkészülni a felvonulás biztosítására. A BALK belgrádi munkatásra most azt elemzi, hogy mekkora támogatottságot élveznek a szerb társadalomban az ilyen jellegű rendezvények. Itt jegyezzük meg, hogy a „meleg” kifejezést a BALK hasábjain szinonimaként használjuk, és semmiféle negatív tartalmat nem tulajdonítunk neki.

Igazi és nem igazi melegek

A melegfelvonulás – csakúgy, mint egy évtizeddel ezelőtt – ismét vitákat váltott ki a szerb társadalomban. Ám ha valaki megkapargatná a közvélemény hozzáállásáról szóló kommunikációs felszínt, akkor arra a következtetésre juthatna, hogy a kérdéssel kapcsolatos megosztottság valójában olyan konfliktus, amely néhány érdekáramlat között zajlik a társadalmi és politikai eliten belül, miközben az emberek többsége nem látja szívesen az ilyen rendezvényeket, de sürgetőbb és nagyobb problémái miatt nemigen foglalkozik vele.

Bár a dolgok idén egy kicsit másképp néztek ki, mint korábban, a mátrix azonban alapjában véve nem változott. Ezúttal egy nemzetközi eseményről volt szó, vagyis az Európai Büszkeség Hétről, amelynek Belgrád adott otthont.

Az EuroPride mintegy 130 különböző eseményből álló fesztivál volt, amelyet a tervek szerint egy nagy sétával zártak volna a szerb főváros központjában, valamint a Belgrád egyik szimbólumának számító várnál, a Kalamegdán erődnél, az útvonal azonban később változott.

Érdekes tény, hogy a jelen szöveg írójának ismeretségi körébe tartozó melegek többsége nem kívánt részt venni az összejöveteleken, mert úgy gondolták, hogy a rendezvény alapvetően nem a problémák megoldását, hanem a meleg aktivisták népszerűsítését és gazdagodását szolgálta, miközben az „LMBT+ jogok védelmezőinek” szerepében tetszelgők közül sokaknak semmi közük sincs a homoszexualitáshoz.

A rendezvény leginkább a hatalomról és a jól jövedelmező munkákról szólt, amit az is mutat, hogy az LMBT-populáción belül egyre több a konfliktus, a „valódi melegek”, valamint a jogok és a kiváltságok gyakorlását kisajátítók között.

Józanul felmérve a helyzetet, ha kizárjuk annak valós veszélyét, hogy az LMBT-közösség tagjai a másság miatt sértések, támadások vagy erőszak áldozatává válnak a környezet elutasító magatartásából következően, Szerbiában a melegeket jogilag (és gyakorlatilag) nem éri különösebb diszkrimináció sem a polgári jogok, sem az oktatás, a munkavégzés és végsősoron a politikai előmenetel területén. Egyetlen kivétel van, a szerb jog nem ismeri el az azonos neműek házasságát, és az azonos neműek nem fogadhatnak örökbe gyermeket – ez viszont olyan kérdés, amelyet nyilvánosan kellene megvitatni.

Egyértelmű viszont, hogy a problémák megoldásához nincs meg a jószándék – mindenekelőtt az állam részéről, amely a megosztottságot a társadalmon belüli konfliktusok előidézésére használja fel, merthogy ezeknek a megoldása által jó pontokat gyűjthet be, végül pedig (politikai) hasznot húzhat a helyzetből.

Vučić brillírozik

Vučić pontosan ebben a diszciplínában jeleskedik. Kezdetben a meleg lakosság védelmezőjének mutatkozott be, mondván, nem engedi, hogy bárki is bántalmazza/megverje a másságukat nyíltan kifejező személyeket, aztán egy idő után meggondolta magát, és bejelentette az EuroPride, vagyis az annak a „fénypontját” jelentő séta törlését/betiltását, mondván, hogy akkor sem változtat a döntésén, ha Joe Biden hívja fel, és ezt kéri tőle. Itt jegyzendő meg, hogy a melegfelvonulás betiltását követelő belgrádi „családbarát” demonstrációk, valamint Porfirije pátriárka álláspontja, miszerint Europride-ot nem szabad megtartani, minden bizonnyal befolyásolták Vučićot abban, hogy ilyen álláspontot alakítson ki.

Ugyanakkor vannak, akik úgy vélik, hogy Vučić maga szervezte a melegellenes összejöveteleket, hiszen az elnök édesapja és néhány Vučićhoz közel álló politikus is megjelent rajtuk.

Ezzel párhuzamosan az is egyértelmű, hogy a kormánynak nincs semmiféle tekintélye. A polgárok többsége lenézi Ana Brnabićot, többek között éppen szexuális irányultsága miatt, miközben a melegjogokat támogató személyek közül sokan felróják neki, hogy illegálisan létrehozott közösségben él, ráadásul élettársa gyermekének szülőjeként tünteti fel magát. Mindezt az LMBT-közösség többi tagja a jelenlegi törvények értelmében nem teheti meg.

Ezt a megüresedett területet töltötte be Vučić, akit ezúttal is a nyugatbarát ellenzék segített, ragaszkodva az EuroPride megtartásához. Ezzel ők maguk is elhatárolódnak a szavazók többségétől, akik ellenzik a rendezvény megtartását, és akik a nap végén úgy tekintettek Vučićra, mint a helyes döntéseket hozó államférfira.

A szerb belügyminisztérium úgy döntött, hogy betiltja a melegaktivisták felvonulását, valamint a velük szemben demonstráló állampolgárok minden megmozdulását. Más források szerint csak a séta útvonalát módosították, ahogy azt a szervezők bejelentették, és ahogy azt a külföldi diplomaták is kívánják.

A melegfelvonulás legnagyobb támogatója Christopher Hill amerikai nagykövet volt, aki maga is részt vett a fesztivál megnyitásán és a felvonuláson is. Ő már nehéztüzérség, akivel Vučićnak nem szabad dacolnia, kivéve a rezsimhű televíziókban történő szájtépést. Szerbia elnöke ilyen helyzetekben általában azt teszi, hogy másra hárítja a felelősséget, és aztán csendben marad, amíg nem ül el a vihar. Aztán mindentől elhatárolódik, és elmagyarázza a választóknak, hogy neki semmi köze az egészhez, de ennek meg kell történnie.

Ezúttal azonban az EuroPride egyik szervezője, Goran Miletić némileg összekeverte a szálakat, aki többször is kijelentette, hogy Vučić személyesen támogatásáról biztosította őt, és személyes garanciák és vállalt az ügyben.

A mai napig nem világos, hogy a rendőrség betiltotta-e a tüntetést, és minek a következménye, hogy a rendőrök még csak nem is kiabáltak a „a rendetlenkedő” aktivistákkal, akik között ott volt az Európai Parlament több képviselője és a diplomáciai kar jó néhány tagja. Mindez valószínűleg a szerb elnök és az amerikai nagykövet közötti sakkjátszmában dőlt el az eredmény, Vučić ugyanis néhány órával a New York-ba történő elutazása és a felvonulás megtartása előtt találkozott Hillel, bár tagadta, hogy a megbeszélés alkalmával a melegfelvonulás szóba került.

A melegfelvonulás „felemás megtartása” azonban nem erre utal, Vučić pedig a választók előtt hivatkozhat arra, hogy a rendőrség betiltotta a felvonulást, miközben Európa felé igazolta, hogy Szerbia mégiscsak szabad ország.




Szerbia

Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Kézfájás
A szerb elnök "fájós jobb kezével" nem tud egyetlen Koszovóval kapcsolatos megállapodást sem aláírni (Forrás: szerb elnöki Instagram)
Olvasási idő: 4 perc

A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.

Kézfájással küszködik

Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.

A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.

Az aláírásra való összpontosítás szükségtelen, mert nincs lényeges hatása arra, hogy létezik a megállapodás. Van egy megállapodás, ezt így is kezeljük, és ebben mindkét fél komolyan érintett

– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.

Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.

Az elsődleges szándék az volt, hogy (az ohridi találkozó résztvevői) megfogalmazzák a két ország közötti interakció alapszabályait, miszerint a rendszámtáblák és a barikádok körüli problémák ezentúl ne fenyegessenek azzal, hogy a dolgok kicsúsznak az ellenőrzés alól, és instabilitást keltenek a térségben

– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.

Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.

Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.

Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.

A megállapodásokat végre kell hajtani

A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.

Hangsúlyoznám, hogy az elfogadott rendelkezések beépítésre kerülnek az EU-hoz történő csatlakozási folyamatba, Szerbia esetében ez a 35. fejezetet jelenti

– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.

Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.

Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.

Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.

Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.

Az Egyesült Államok továbbra is aktív

Kézfájás

Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)

Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.

Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.

Az alapmegállapodásban vállalt koszovói és szerb kötelezettségek teljesítése a megbékélés iránti tartós elkötelezettség részeként jelentős lehetőségeket biztosít mindkét ország lakosságának számára, és felgyorsítja az európai uniós tagság felé vezető útjukat.

– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.

A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.




Az olvasás folytatása

Szerbia

Világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

A negrišori emlékmű
Így nézett a negrišori emlékmű, amíg nem jöttek a kínai építő hadak (Forrás: Wikipédia)
Olvasási idő: 3 perc

Útban volt egy emlékmű. A kínaiak Szerbia több részén is kivitelezőként jelennek a különböző vasúti és közúti építkezéseken, velük kapcsolatban azonban sokféle vélemény elhangzott már, az ellenzéki sajtó rendszeresen támadja őket. A szerbiai média most egy vidéki hírportálra hivatkozva arról számolt be, hogy a Montenegróba vezető dél-szerbiai autópálya építésén dolgozó kínai munkások leromboltak egy emlékművet, amely Negrišori falunál állított emléket a két világháborúban elesett környékbeli szerb harcosoknak és áldozatoknak. Az ügynek vannak újabb fejleményei, ami egészen furcsa fényt vett a történtekre.

Az emlékműnek annyi

A čačaki Ozonpress hírportál hétfőn képes riportban számolt be arról, hogy az emlékmű teljesen megsemmisült, maradványai szerteszét hevernek.

Tudjuk, hogy az autópályákat építő vállalkozásokra nem vonatkoznak ennek az országnak a törvényei, hogy a törvényeket nem tartják be, és hogy mindenki azt csinál, amit akar. De az már barbárság, hogy az elesett harcosoknak és az áldozatoknak szentelt emlékmű lerombolásra került

– állapította meg a hírportál szerint a falú elkeseredett lakossága, amely nem akarja elhinni, hogy bárki is képes ekkora galádságra.

Nem tudjuk, hogy aki ezt tette, részeg volt, vagy bedrogozott

– méltatlankodtak a meg nem nevezett lakók, akik a rendőrséghez fordultak.

Emlékmű

A darabokra tört emlékmű (Forrás: Nova.rs)

A helyiek azt is kifogásolták, hogy nem szólalt meg sem az önkormányzat, sem a felügyeleti szerv, pedig mindkettőnek ellenőriznie kellene, hogy hol, és milyen munkálatok folynak.

Később azonban megváltozott a helyzet, hivatalos helyekről is reagáltak, a „vasárnapi munkaidőben” történt rombolásra.

Milivoje Dolović községi elnök szerint március 19-én, vasárnap, munkaidőben, munkavégzés közben történt a „véletlen eset” az autópálya egyik szakaszának építése során.

A történtek miatt a helyszínt felkeresték a kraljevói Kulturális Műemlékvédelmi Intézetet munkatársai, akik elrendelték az emlékmű helyreállítását.

Eltűntek az emlékmű darabjai

Az esetnek vannak előzményei, és vannak folyományai is.

Egy helyi lakos azt állítja, hogy rajtakapta a kínaiakat, amikor nekiláttak az 1930-ban épült iskola épületének bontásához, emiatt rögtön videózni kezdett. A kínaiak ennek láttán leálltak, és két kínai munkás szó szerint elkergettette a helyszínről a faluban lakó férfit.

Emlékmű

Keddre már elszállították az emlékmű darabjait (Forrás: Nova.rs)

Slavko Topalović szerint a kínaiak ezt követően döntötték le az emlékművet, állítólag véletlenül.

A férfi azt is elmondta az érdeklődő újságíróknak, hogy az emlékművet maguk a falu lakói emelték a két világháborúban elesettek tiszteletére, a talapzat baloldalán 85 ember neve szerepelt, akik az első világháborúban maradtak oda, a jobboldali tömbön pedig 65 környékbeli lakosról emlékeztek meg, akik a német terror áldozatává váltak a második világháborúban.

Mindössze egy nappal azt követően, hogy fény derült az esetre, az emlékmű minden darabja eltávolításra került a helyszínről, a lakosok azonban nem tudják, hogy ki vitte el őket, és hol kötöttek ki a „maradványok”.

Tegnap este teherautók és terepjárók tűntek fel. Az összes darabot felpakolták, és elvitték. Azt mondják, hogy az emlékművet rekonstruálják. Nem értem, hogyan, amikor az egész a darabjaira hullott

– mondta a Milan Blagojević, aki szintén a faluban él.

Az üggyel kapcsolatban megszólalt Goran Vesić építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter, aki kijelentette, hogy az emlékmű ledöntése „megengedhetetlen”, és arra kérte a kivitelezőt, hogy „sürgősen rekonstruálja és állítsa vissza a helyére” az emlékművet, mert az „történelmi jelentőségű” a környéken élő emberek számára.

A kínaiak mindenfelé építenek

Emékmű

A Szerbia és Montenegró között épülő autópálya. Miután ez egy szerb térkép, Koszovót Szerbia részeként tünteti fel (Forrás: Srbija Danas)

Számontartani sem könnyű, hogy a kínaiak hány szerbiai projektekben vesznek részt, de ott vannak szinte mindenütt, legyen szó például a Belgrád és Budapest között kimondottan lassan épülő gyorsvasútról, vagy más vasutak, főutak és mellékutak építéséről, hogy a bánya- vagy nehézipari beruházásokról ne is beszéljünk.

A szerb kormány 2021. decemberében két szerződést írt alá a kínaiakkal, az egyik vonatkozott ezek közül a Požega, Užice és Loznica közötti pályaszakasz, valamint egy alagút megépítésére annak a most épülő autópályának a részeként, amely Szerbiát köti majd össze Montenegróval.

A szerződést szerb részről Tomislav Momirović volt építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter írta alá Aleksandar Vučić szerb elnök és Csen Po kínai nagykövet jelenlétében.

Az aláírást követően a szerb elnök természetesen menetrendszerűen „elnyilatkozta magát”, és megállapította, hogy az állam először szán ekkora összeget a térségben élők közlekedési problémáik megoldására, ami „jól jelzi”, hogy nemcsak a belgrádiakra és az újvidékiekre gondolnak, mert ezek az utak nem csak azt szolgálják, hogy az említett két város lakossága könnyebben megközelíthesse a montenegrói tengerpartot.




Az olvasás folytatása

Koszovó

Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Aláírási impotencia
NEM SZAKADT LE A CSILLÁR: Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közölte, hogy Koszovó és Szerbia megállapodott a korábban elfogadott francia-német, vagy inkább EU-javaslat végrehajtási mellékletében a kapcsolatok normalizálása felé vezető úton (Forrás: Twitter, Josep Borrell)
Olvasási idő: 6 perc

A legutóbbi ohridi találkozó a politikai impotencia újabb bizonyítékának tekinthető, az amerikai diplomácia hathatós közbenjárásával ugyanis Josep Borrell egy alá nem írt szerződés alá nem írt mellékletéről tárgyalt Ohridban két úriembernek kinéző alakkal, akik az aláírt megállapodásokat sem tartják be. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy hetes nemzetközi, amerikai és európai győzködés és gyomrozás után az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismét találkozott a szerb elnökkel és a koszovói miniszterelnökkel, aminek során szóbeli elfogadásra került a szintén csak szóban elfogadott francia-német non paper végrehajtási melléklete. Ne feledjük, az említett francia-német javaslatot az Európai Unió „magáévá tette”, mert annál – mint a közvetítők fogalmaztak – a világon jobb megállapodás nincs. A helyzet a balkáni viszonyokhoz illő módon „megfelelően abszurd”.

Aláírási impotencia

Ohridban 12 órás maratoni megbeszélés után állt fel az asztaltól a két „úriembernek látszó alak” a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újabb fordulóját követően.

A találkozó középpontjában a koszovói rendezésre felkínált európai javaslat végrehajtásáról szóló megállapodás volt.

A találkozót követően Aleksandar Vučić szinte diadalittasan közölte, hogy semmit nem írt alá, bár bizonyos szerződést – megállapodást, vagy nevezzük akárminek – kötöttek ugyan, de ő – mint már mondtuk – semmit nem írt alá.

Ez a kijelentés tekinthető ugyan Belgrád diadalának, de más szempontból Vučić vereségének is.

Aláírási impotencia

SZÚRÓS TEKINTET: Külön-külön is tárgyaltak velük (Forrás: Instagram, Aleksandar Vučić)

A „semmit nem írtam alá” kinyilatkoztatás természetesen szerb belpolitikai célokat szolgált, és leginkább a szélsőjobbos hazai politikai felhasználókat célozta meg, akik folyamatosan azt követelik, hogy a szerb elnök semmilyen dokumentumot ne lásson el az aláírásával.

Ez az „aláírási impotencia” legalább annyira elfogadhatatlan hozzáállás a tárgyalási folyamat során, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök viselkedése, aki az aláírt szerződéseket sem tartja be.

Ezt a packázást pedig az Európai Unió és az Egyesült Államok tűri, ráadásul nagy médiapompát biztosít hozzá, amely során komolynak látszó közvetítők komolytalanul viselkednek, mert hogy minden kétséget kizáróan nem „getlemen’s agrementnek” nevezhető szerződéskötésről van szó, hanem két megállapodásra képtelen alak „sztárolásáról”.

Dagasztják a semmit

Ennek megfelelően az „ohridi partraszállás” nem szerb-koszovói D-napként kerül be a történelembe, bár a szerb elnök szerint a sok nézeteltérés ellenére udvarias és konstruktív beszélgetés folyt, vagyis getlemenek módjára társalogtak, és vélhetően nem azzal foglalkoztak, hogy a történelem során ki kinek hordta a sört.

A koszovói miniszterelnök az ohridi találkozót követően a legutóbbi brüsszeli megállapodáshoz hasonlóan megint azon siránkozott, hogy „ő aláírni ment, amit viszont a másik fél került”, és ez a színtiszta igazság, merthogy – mint már megállapítottuk – a szélsőjobbos befolyás, valamint a „belső nemzeti érzelmű késztetés” hatásra a szerb elnök semmit sem hajlandó aláírni.

Azért jöttünk Ohridba, hogy aláírjuk a melléklet végrehajtásáról szóló alapmegállapodást. A másik fél, akárcsak a február 27-i brüsszeli tárgyalásokon, kerülte a megállapodás aláírását, és most a mellékletét is

– mondta Albin Kurti, aki könnyedén presszionálja a szerb elnököt és a nemzetközi közvetítőket azzal, hogy „ő aláírná, aláírná és aláírná, de lám-lám a másik”, merthogy számára az aláírt szerződések sem jelentenek semmit.

Ehhez az egész komédiához rebbenés nélküli szemmel asszisztál Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, aki az estébe/éjszakába nyúló találkozót követően azt mondta, nagyon elégedett a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodással, amely szerinte „nehéz, de szükséges” volt.

Ez a nyilatkozat is hazai – mármint amerikai – felhasználásra készült, egy közvetítő ugyanis nem mondhatja, hogy már megint kudarcot vallottunk – mondjuk ikszedik alkalommal -, mert az ilyesmi sehogy sem hangzik jól, ezért inkább dagasztják a semmit, és úgy tesznek, mintha lenne szerződés, legyen az akár „getlemen’s agrement” is, függetlenül attól, hogy a balkáni politikusok vonatkozásában az „úriember” kiveszőben lévő fajnak számít.

Ehhez falaz a brüsszeli közvetítő is, aki szerint Szerbia és Koszovó megállapodott abban, hogy milyen úton-módon váltja valóra a két fél közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezmény végrehajtási mellékletletét, amelyek közül sem került egyik aláírására, ami jobb helyeken azt jelzi, hogy semmit sem akarnak végrehajtani sem az egyik, sem a másik oldalon.

De ezt nem lehet a világ képébe vágni, mert a politika az a műfaj, amelyben a legnagyobb kudarcot is bombasztikus sikerként kell eladni, nehogy felmerüljön az alkalmatlanság kérdése.

Minden szereplő mentségére szolgáljon, hogy ez a Balkán, ahol az adott szó ugyanúgy nem ér semmit, mint ahogy az aláírt dokumentum is csak egy papírfecni.

Amit nem írtak alá

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e olyan megállapodást részletesen ismertetni, amelyet az érintettek szóban fogadtak el, miközben ki tudja, hogy mit gondoltak, illetve – tegyük a kezünket a szívünkre -, tudjuk, hogy mit gondolnak, csak azt nem írják alá.

A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának útjáról szóló megállapodás végrehajtási melléklete azzal kezdődik, hogy a dokumentum az előző (szintén alá nem írt) megállapodás szerves részét képezi.

És akkor jöjjön a többi pont, minden további kommentár nélkül!

– Koszovó és Szerbia teljes mértékben vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodás és e melléklet valamennyi cikkelyét, és gyorsan és jóhiszeműen végrehajtja a megállapodásból és e mellékletből eredő összes kötelezettségét.

– A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és a végrehajtási melléklet Koszovó és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szerves részévé válik. A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és e melléklet elfogadását követően az uniós közvetítő azonnal megkezdi a Szerbiára vonatkozó 35. fejezet kritériumainak megváltoztatását a megállapodásból és e mellékletből eredő kötelezettségek miatt. A Koszovói Különleges Normalizációs Csoport napirendje ugyanúgy tükrözi Koszovónak a megállapodásból és e mellékletből eredő új kötelezettségeit.

– A felek megállapodnak abban, hogy sürgősen elfogadják az eltűnt személyekről szóló nyilatkozatot az EU által közvetített párbeszéd keretében.

– A 7. cikkely végrehajtása érdekében Koszovó haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez az EU által közvetített párbeszéd keretében a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására vonatkozó konkrét rendelkezések és garanciák létrehozásáról a párbeszéd korábbi szakaszaiból származó megállapodásokkal összhangban, amelyeket az uniós közvetítő megerősített.

– A felek megállapodnak abban, hogy 30 napon belül létrehoznak egy vegyes monitoringbizottságot, amelynek elnöke az EU. Az összes rendelkezés végrehajtását a Közös Monitoring Bizottság biztosítja és ellenőrzi.

– A 9. cikk végrehajtása érdekében az EU 150 napon belül donorkonferenciát szervez annak érdekében, hogy beruházási és pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre Koszovó és Szerbia számára. Támogatás nyújtására addig nem kerül sor, amíg az EU meg nem állapítja, hogy a megállapodás valamennyi rendelkezését maradéktalanul végrehajtották.

– Koszovó és Szerbia megegyezik abban, hogy minden pontot egymástól függetlenül hajtanak végre.

– Jelen mellékletben szereplő sorrend nem kérdőjelezi meg azok végrehajtásának sorrendjét.

– Koszovó és Szerbia megállapodik abban, hogy nem akadályozza egyetlen cikkely (pont) alkalmazását sem.

– A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos valamennyi vitára az EU által vezetett párbeszéd keretében kerül sor.

sziveri janos szelherceg 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=SziveriJ%C3%A1nos%3ASz%C3%A9lherceg&t=pi

– Koszovó és Szerbia tudomásul vette, hogy a megállapodásból, e mellékletből vagy a korábbi párbeszédről szóló megállapodásokból eredő kötelezettségeik be nem tartása közvetlen negatív következményekkel járhat az EU-csatlakozási folyamataikra nézve, akárcsak az EU-tól kapott pénzügyi támogatásra vonatkozóan.

Epilógus

Végiggondolva a fent elmondottakat, és megnézve a szerb elnök vasárnap déli sajtótájékoztatóját, több dolog is eszünkbe juthat, az egyik az, hogy hova vezethet az Európai Unió „bot és sárgarépa” jellegű politikája, amely a jutalmazás & büntetés elvét követi, kinek-kinek érdemei szerint.

Aleksandar Vučić ezúttal is elmondta, hogy ő az Európai Unió híve, ő tudja ugyanis, vagyis ő tudja a lejobban, hogy mekkora anyagi előnnyel járhat Szerbia számára, ha nem veszik össze Brüsszellel. Ugyanakkor az ablaka alatt ott hangol a szélsőjobb, amely pillanatok alatt lerohanná Koszovót, verbálisan legalábbis.

Lélekben és alkotmányosan maga a szerb elnök sem mondott le a volt szerbiai tartományról, de mivel van némi realitásérzéke, ezért már sejti, hogy Koszovó rég elment, csak ezzel a gondolattal Szerbiában ma még nem lehet tömegeket megmozgatni.

Ezt a megérzést igazában maga sem akarja végiggondolni, mert azzal korábbi, és némileg jelenlegi önmagával kerülne szembe. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a koszovói albánok nem az együttélés bajnokai, ahogy az északi területeken élő koszovói szerbek vezetői sem.

Mindennek a levét pedig a Koszovóban szórványban élő szerbek isszák meg, akik minden nap ki vannak, és ki lehetnek téve a körülöttük élő albánok zaklatásainak.

Miért nem írtam alá? Több dolog miatt. Szerbia nemzetközileg elismert ország, számomra viszont az úgynevezett Koszovói Köztársaság nem nemzetközileg elismert ország

– mondta a vasárnapi déli ebédet helyettesítő Vučić, aki minden bizonnyal abból indult ki, hogy ha bármit is aláír, akkor elismeri Koszovó függetlenségét.

Csakhogy ez az álláspont nélkülözi a következetességet, 2015-ben ugyanis már aláírta a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozását szabályozó megállapodást, és ha ebből indulunk ki, bizonyos értelemben már akkor elismerte Koszovót.




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

Vámos Miklós: Visz a vonat

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors:

Optimized by Seraphinite Accelerator
Turns on site high speed to be attractive for people and search engines.