Popkaleidoszkóp No.1, gyászmisével

Valamely minapi hír szerint a belgrádi nagytemetőben, méghozzá az arra érdemesült polgárok sejtelmesen susogó fasorában örök nyugalomra helyezték Kornelije Kovač zeneszerzőt, zenészt és korszakalkotó csapatalapítót. A szerb poprock terén egykor vezető szerepet játszó Korni grupa főemberét, dalmestert, zongoristát, jobb kedvében mókakirályt (Trla baba lan… vagyis ahogy anyóka nyüstöli a lent – hi-hi-hi-ha-ha-ha-la-la-la.) és egyáltalán a műfajában irányadó művészt, nem utolsósorban producert. A zongora, az elektromos gitár meg a dob, illetve a jól artikulált, erősen előtérbe türemkedő férfi vokál hangja kísérje végig a mennyei úton, a jóságos isten nyugosztalja őt.

Kornelije ugyan Nišben született, méghozzá távoli 1946-ban, de szüleivel korán Szabadkára költözött. Az önéletrajzában szerbül leírt sorait olvasgató rajongói számára jól tudottan: magyar apától és szerb anyától származott, ám arról nincs pontos infónk, milyen szinten beszélte az apanyelvét. Állítólag a közepes színvonalat elérte Kornél, ugyanakkor hosszú Ady-idézeteket tudott mondani, ami nem mindegyik, sőt – objektíve – kevés magyar sajátja. E sorok írójának egyik, mára már úgyszintén néhaivá vált haverja szerint Bato fejből tudta szavalni Ady Endre Kocsiút az éjszakában címet viselő költeményét, amely bevallottan ihletadó volt számára. (Tudjuk, ez az a „Milyen csonka ma a Hold…” stb.) Állítólag létezett is egy konkrét változata e vers fordításának, amelyet saját maga követett el, az azonban – sajnos – nincs birtokunkban. Nem is láttuk soha, de hiszünk az elmondónak.

Dióhéjba tömörített életrajza szerint egyébként a hasonnevű Kovács nagyapa egykor a szabadkai opera dirigenseként kereste kenyerét, említett apuka pedig a híres szabadkai filharmonikusok hegedűseként. Ettől nem esett távol az édesanya sem, aki az opera kórusában énekelt, és állítólag gyönyörű, selymes hangja volt. A fiú, aki közben befejezte a gimnáziumot, maga is zenei pályát választott, e célból csakhamar a belgrádi zeneakadémiára felvételizett, azonban nem járt sikerrel. Olyan fokú lehetett a lebőgés, hogy erről később nem is beszélt szívesen, ugyanakkor az álmait nem adta fel. Ami Belgrádban nem, Szarajevóban sikerült. – Tréfásan úgy adta elő később ezt a témát itt méltatott emberünk, hogy a szerb fővárosi kis albérlete állatira messze esett az akadémiától, úgyhogy halálosan elunta a dolgot, mire odaért, viszont Szarajevóban másként alakult a bérlés, ezzel együtt a csörlés-csévélés. Magyarán a siker se maradt el.

Háborúról akkor és ott még nem volt szó, ahogy ebben a szövegkörnyezetben talán – fene tudja? – később sem lesz. A még megíratlan lentiekben. Példának okáért nem beszélünk hosszabban a jugó multikulti haláláról, amely multikultúrának egyik kimagasló figurája volt éppen: Kovács Kornelije- Kornélunk. A híres férfiú, aki több dalfesztivált, mindenféle szakmai díjat nyert, rakás lemezt adott ki úgy, hogy sikeres pályafutását egy dzsessz trióval kezdte, és csak később váltott műfajt, valamint teljes egészében bandát. Pontosabban ő találta ki és hívta életre a saját magyar becenevéről elkeresztelt Korni grupát, alapította meg azt az együttest, amely a hatvanas évek végén kb. a hetvenesek közepéig létezett, egész Jugóban, sőt annak a határain túl is népszerű volt, s hogy végül miért esett szét ez a jól működő formáció, mely titkos féreg foga rágta, a fene tudná rendesen megmondani. Ma már így Kornél sem. Mindenesetre a Korni grupa, amely The Kornelyans névvel portyázott külföldön, keményebben tudott hangzani a megszokottnál, s olyan akkori csillagok fordultak meg benne, mint például Vladimir Furduj Furda dobos, Josip Boček gitáros, Dado Topić énekes és még sokan mások. Utóbbiról megjegyzendő, hogy Topić pont a még keményebb hangzásra vágyva távozott közülük, szép pályát futott be, hogy valahol a kétezres években lehessen olvasni a nevét azok a tezgások, illetve haknizók között, akiket már senki se kíván alkalmazni.

– Elkopott volna ez a remek hang, mint példának okáért Robert Planté a Zeppelinből? – kérdés nyitva marad.

A Korni szétesése után – rövidre fogva a maradékot – Kovács Kornél egy időre Angliába költözött, ahol továbbra is zenével foglalkozott, ugyanakkor príma interjúkat készített. Például ő kapta mikrofonvégre a legendás Rick Wakemant a progresszív rock berkeiből a hazai Džuboks magazin számára. Aztán Spanyolországban – szintén jó példának okáért – Balkan címmel saját lemezt adott ki. Visszatérve otthon producerkedett. Olyan kiemelkedő személyek/együttesek producere volt, mint például Bajaga, a Riblja čorba vagy stílszerűen: a Poslednja igra leptira (A pillangó utolsó tánca). Közben mintegy félszáz filmzenét írt. 2005-ben Szabadka díszpolgárává választották. Kornelije Kovač nyolcvanegy évet élt.