VISSZATÉRTEK: Megérkeztek az EUFOR-misszióba az első német katonák

Augusztus 15-én a délutáni órákban több boszniai hírportálon jelent meg közlemény arról, hogy megérkeztek az országba az EUFOR Althea misszióhoz csatlakozó német katonai kontingens első tagjai. A hír amiatt érte kissé váratlanul az október 2-i parlamenti választás körüli botrányok feldolgozásával foglalatoskodó helyi sajtót, mert a pár nappal korábban az EUFOR részéről közölt információk alapján a kontingens első részét egy nappal későbbre várták.

Scholz nem várhatott tovább

Még július 8-án fogadta el a német szövetségi parlament az EUFOR Althea nemzetközi katonai misszióhoz való csatlakozásról szóló határozatát. A dokumentum szerint a német haderő 50 fővel vesz részt a béke és biztonság bosznia-hercegovinai stabilizálásában. A döntés 2023. június 30-ig adott első körben mandátumot a kontingensnek.

A Bundeswehr 2012-ben fejezte be boszniai szerepvállalását. Azt megelőzően 2004-től, vagyis az EUFOR erők SFOR missziót felváltó megalakulásától tagja volt a nemzetközi kontingensnek. A 2021. őszén megalakult, Olaf Scholz vezette német kormány nem szerepeltette a kampányígéretek között a boszniai katonai szerepvállalást, értelemszerűen azt az ukrajnai konfliktus eszkalációjának veszélye tette indokolttá. A németek az osztrákokkal és a románokkal szemben szolidabb kötelezettségvállalást tettek, mert mindössze 50 főt, és meg nem jelölt harceszköz parkot bocsátottak a misszió rendelkezésére.

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy az osztrák és a román kormány az ukrajnai katonai cselekmények kezdetét követően határozott további 200-200 fős egység Szarajevóba vezényléséről. Ez az erősítés március 10-ig meg is érkezett Boszniába. A német fél egy ideig kivárt, mivel a Bundestagban óvatosan kell bánni a katonai erő külföldi alkalmazásának kezdeményezésével a sötét történelmi múlt miatt.

A Scholz kabinet azonban nem várhatott tovább, és júniusban meghozta a szükséges kormányzati döntést arra reagálva, hogy az ukrajnai helyzet nemhogy nem csitul, hanem az orosz, valamint a szerbiai és boszniai szerb pávatánc, vagy inkább „balkáni gerletánc” magában hordozza egy nyugat-balkáni katonai konfliktus lehetőségét hathatós orosz támogatással.

A Bundestagban így is 518 támogató és 96 nemleges szavazat mellett került a misszióhoz való újbóli csatlakozást lehetővé tevő határozat elfogadásra. Ez korántsem „hibahatáros”, és jól szemlélteti, hogy a német belpolitikában sem uralkodik osztatlanul egységes álláspont az ukrajnai helyzettel indokolt kormányzati döntések támogatása terén. A jelen esetben a szélsőjobbos AfD és egyes szélsőbaloldali képviselők szavaztak a döntés ellen.

A német katonák jövőbeli szerepe kapcsán annyit tudni, hogy elsődlegesen a boszniai haderő képzésében vesznek részt a megfigyelői feladatok mellett. A német parlamenti határozat emellett olyan magvas gondolatokat is tartalmaz, mint a boszniai NATO csatlakozási szándék minden lehetséges módon való támogatását és az ország békéjének és biztonságának a megőrzése melletti elhatározottságot. A nyugat-balkáni államokban, különösen Bosznia- Hercegovinában kell is a segítő szándék, bár egy lövészzászlóalj 300 fővel lehet, hogy kifizetődőbb lenne.

Nem mindenki üdvözölte

A német katonai szerepvállalást mindenki üdvözölte, nemvárt módon. Christian Schmidt, a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője még a Bundestag döntése kapcsán júliusban jelentette ki, hogy „ez egy erős jelzés a nemzetközi közösség részéről, hogy a régió ugyan kritikus helyzetben van, de annak államai mellett áll.”

Maga Schmidt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt tartott éves beszámolójában, 2021. novemberében már kritikusnak nevezte a boszniai biztonsági helyzetet, aminek kapcsán azóta is folyamatosan az aggodalmát fejezi ki.

Korábbi cikkünkben írtunk arról is, hogy Milorad Dodik a boszniai szerbek legfőbb politikai vezetője 2022. június eleji szentpétervári látogatása alkalmával a Putyinnal folytatott sajtónyilvános egyeztetés alkalmával külön kitért az EUFOR-ban tervezett német részvételre.

Ennek során hosszas fejtegetésbe bonyolódott a boszniai szuverenitás sérelméről és a külföldi katonai jelenlét indokoltságáról. Summa sumárum Dodik az akkor még csak egyeztetés alatti német katonai jelenlét kapcsán kritikus hangot ütött meg. Szerinte mindez azt szolgálja, hogy rá és a helyi szerbségre a német kormány nem csak diplomáciai, hanem katonai erővel is nyomást tudjon gyakorolni a jövőben.

Azt már csak érdekesség képen jegyezzük meg, hogy a most beérkezett missziós erősítés kapcsán Dodik eddig hallgatott, nem kongatta meg a vészharangot.

Számháború

Az EUFOR által képviselt erőt maguk a boszniai lakosok legalább akkora szkepszissel kezelik, mint a saját haderejük ütőképességét.

A helyi kávézók délszláv konfliktust megjárt szakértői jellemzően arra a következtetésre jutnak az EUFOR létszáma és ereje körüli számháború kapcsán, hogy önmagában a jelenléte szükséges, de egy komolyabb katonai összecsapás megelőzéséhez nem feltétlenül elégséges.

Az ex-jugoszláv szakírók szerint maga a nemzetközi misszió úgy értelmezhető, mint egy expedíciós erő, ami alkalmas arra, hogy előkészítse a terepet egy komolyabb békefenntartó vagy inkább béke kikényszerítő erő műveleteihez.

A hivatalos statisztikák hiányában a kb. 2000 főre becsült EUFOR-tól reálisan nem is várható el több.

A misszió július közben zenés, de nem táncos propagandafilmjében azt állította magáról, hogy az EUFOR egy pártatlan, professzionális katonai erő, amely 19 uniós és EU-n kívüli ország (Törökország, Észak- Macedónia, Svájc, Chile) körülbelül 1100 katonájából áll, és elkötelezett amellett, hogy támogassa Bosznia- Hercegovina kormányát, és hozzájáruljon az ország folyamatos stabilitásához.

Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy az SFOR 2004. évi megszűnésekor a hivatalos adatok szerint Bosznia- Hercegovina területén 7000 fős kontingens állomásozott. Ezzel szemben a boszniai háború 1995. évi lezárása után még 30.000 fő fölött volt a békefenntartók száma.

Összességében a legtöbb katonai szakértő a boszniai helyzet kapcsán abba az irányba futtatja ki az elemzését, hogy a helyi haderő leépítésének, a sorkatonáság hiányának, a negatív demográfiai görbének és a fiatal férfi lakosság körében jellemző nagyarányú kivándorlásnak köszönhetően alacsony a konfliktus fellángolásának lehetősége.

A jelen lévő nemzetiségi és vallási feszültségek, valamint a megélhetési problémák miatt azonban a helyi közösségek tagjai közti ütés-váltás esélye továbbra is magas, vagyis a vegyes nemzetiségű területeken keletkezhetnek olyan gócpontok, amelyek az EUFOR fellépését indokolttá tehetik.

Az már megint más kérdés, hogy a kilencvenes évek etnikai tisztogatásai is pontosan ilyen kis létszámú szabadcsapatok közti összecsapásokból alakultak ki ugyanebben az országban.