...
Connect with us

Kilencvenes évek

VIHAR UTÁN, VIHAR ELŐTT: Vučić arra kérte a „bújtatott alanyt”, hogy hagyja a szerbeket békésen emlékezni

Közzétéve:

8 hónap telt el azóta

A megjelenés dátuma

vuci beszed
Olvasási idő: 7 perc

A 27 évvel ezelőtt történt horvátországi Vihar évfordulójára emlékezett a szerb állami és egyházi vezetés Újvidéken a „Mária neve” katolikus templom előtti téren, ahol több tízezer ember gyűlt össze. Aleksandar Vučić szerb elnök a téren mondott „ütős” beszédében úgy fogalmazott, hogy kötelességük a tanúságtétel a több éves hallgatás után. A „meg nem nevezett ellenséggel, illetve ellenségekkel” vívott harcról szóló beszéd önmagában egy „érzelmi libikóka” volt, amely inkább éberségre, és nem megnyugvásra késztetheti a szerbeket.

Viharos idők

Újvidéknek klasszikus értelemben van főtere, miután a kommunisták és egyéb „építészek” csak részben rombolták le a városmagot.

Ennek köszönhetően az újvidéki főtéren és a közeli sétálóutcákban több tízezer ember gyűlt össze azon a nagygyűlésen, amelyet a horvátországi „Vihar” áldozataira emlékezve rendeztek a csütörtök esti órákban.

Évekig úgy tűnt, mintha Szerbiában nem lettek volna tanúi azoknak a bűncselekményeknek, amelyeket a szerb nép ellen elkövetettek

– jelentette ki a szerb elnök, aki ezzel az előző kormányokat bírálta, mert megfeledkeztek arról a „pogromról”, amelyet súlyos bűncselekménynek és „a második világháború óta elkövetett legnagyobb etnikai tisztogatásnak” nevezett. (Ilyenkor ünneprontás lenne a szerbek által végrehajtott – főleg boszniai – etnikai tisztogatásokról beszélni.)

E sorok írója is ott volt, amikor a horvátországi szerbek megfáradt menete megérkezett a račai hídhoz, amely a háborús időkben nem csak a szerb exodus, hanem a csempészet szimbólumává is vált, aminek persze, semmi köze a szerb elnök által 250 ezresre tett menekültsereg szenvedéséhez.

A szerb elnök szerint hallgatásukkal a szerbek magunk is követ dobtak a szerb történelem „legszomorúbb oszlopára”.

És ezt csináltuk 18 évig. Bűntudattal terheltük meg saját népünket, igazoltuk a bűncselekményeket azokkal szemben, akiket csak azért gyilkoltak meg, mert ortodox szerbek voltak, és akiket csak ezért űztek el az otthonaikból

– mondta az összegyűlt tömeg előtt a szerb államfő.

A fenti mondatokat azonban legkevésbé a szerb elnök szájából kellene hallanunk, aki maga is részt vett a horvátok elleni uszításban, amiről 1995 márciusában mondott glinai beszéde is tanúskodik, ez a beszéd mindössze négy-öt hónappal a Vihar hadművelet előtt hangzott el.

Vučić akkor azokat a horvátországi szerbeket üdvözölte, akik megfogalmazása szerint „elsőként keltek fel” az usztasa hatalom ellen, ami előtt Vučić a Szerb Radikális Párt „ifjú titánjaként” borult le.

Ide soha többet nem teszi be a lábát az usztasa hatalom, sohasem jöhet ide a erejével, sohasem, ahogy az tenni akarták. Nem jöhet ide úgy, ahogy azzal már Franjo Tuđman bűnös kormánya meg is próbálkozott

– mondta Vučić, aki szerint erre a horvátok „perfidebb eszközökkel tesznek majd kísérletet a nyugati hatalmak és az őket szolgáló belgrádi vezetés segítségével”, amivel itt Slobodan Miloševićre és annak „szerencsétlen nejére”, Mirjana Markovićra utalt. Ezt a gondolatmenetet itt nem elemeznénk, mert messze vinne bennünket az újvidéki nagygyűléstől.

Ezt a látszólagos kitérőt azért tettük, mert ennek fényében érdemes megvizsgálni Vučić újvidéki felszólalását, amelyben azoknak a sorsa felett siránkozott, akiket 27 évvel ezelőtt még magasztalt, mert szembe szálltak az „usztasa hatalommal”, és akiket arról győzködött, hogy az említett hatalom soha többé nem tér vissza fegyverrel az ő területükre.

Tévedett, de ennek a „politikai tévedésnek” az árát nem ő fizette meg, hanem az a sok ártatlan, aki hitt a belgrádi politikának, és a belgrádi politikusoknak, többek között Vučićnak is.

Tehát 27 évvel ezelőtt Aleksandar Vučić egyike volt azoknak, akik a horvátországi (krajinai) szerbek exodusát „generálta”, amire persze, már kevesen emlékeznek, vagy kevesen mernek emlékezni, mert viharos időket élünk.

Persze, ez nem menti fel a horvátokat azok alól a bűncselekmények alól, amelyet a Vihar hadművelet során és után elkövettek.

Sajátos szóhasználat

Itt akár pontot is tehetnénk a történet végére, csak hogy a történetnek nincs vége, hanem csak most kezdődik, mert a szerb elnök fejében a „projekciók” (pszichológiai vetítések) nem változtak meg 27 év alatt sem.

Minden nap támadják Szerbiát, minden nap támadják a szerb népet, és ebből soha nem elég, bármennyire is hallgatunk, soha nem hallgatunk eléggé. Bármennyire is könyörgünk a békért, nem könyörgünk annyira, amennyire ők szeretnék, hogy térdepeljünk, és még hangosabban könyörögjünk nekik, mert nekünk szerbeknek a réven és a vámon is fizetnünk kell, mert minket a végsőkig meg akarnak alázni

– mondta a szerb elnök, igaz, a „rév és a vám” helyett a sokkal plasztikusabb „most” és „ćuprija” szavakat használta, aminek nincs jó magyar fordítása, mert a két szó egyformán hidat jelent, csak az egyiket az egyik nép használja, a másikat pedig a másik, ezért a szerb változatnak másodlagos jelentése, érzelmi töltése is van, így ebben az esetben nem csak révről és vámról van szó.

A szerb elnök ilyen előkészítés után tért rá arra, hogy néhány nappal ezelőtt az utóbbi tíz év legnehezebb időszakát élte át, mert a szakadék széléig kergették, a sarokba szorították.

Amire azt mondtam a nagyoknak a világban, hogy már nincs hova visszakoznunk, már nem tudunk miben engedni, és ha már így van, akkor nem marad más hátra, minthogy megőrizzük és oltalmazzuk a népünket, aztán majd meglátjátok, hogy birtok-e velünk, mert mi mindannyian büszkén és méltón felkelünk, és egy emberként állunk ki a népünk mellett

– mondta a szerb államfő, aki nagy elragadtatásában még el is érzékenyült.

Bújtatott alany

Ami most Szerbiában történik, azok nem a 2020-as évek, hanem az 1990-es évek. Erre utal, ami a médiában zajlik, ahogy a Pink televízió kezdi betölteni azt a szerepet, amelyet annak idején a szerb állami televízió játszott, de erre utal az egyre több hasonlóságot mutató szóhasználat is.

Ismét egy „megalázott és sarokba szorított” nép (lehet szakadék is, teljesen mindegy) kel fel, a hangsúly a szenvedő, eltiport népen van, amely fellázad a meg nem nevezett nagyok ellen, mert már olyan tarthatatlan a helyzete. A szerb elnök egyre gyakrabban használja a „bújtatott alanyt”, amikor nem mondja ki, hogy ki is fenyegeti valójában a szerbeket.

A néhány nappal történt eseményekre vonatkozó utalás érthető szerb vagy magyar nyelvre fordítva azt jelenti: bizony ott tartottak, hogy nekimennek az albánoknak.

Mi olyan korban élünk, amikor sokan azt hiszik a világban, hogy eljött a Szerbia elleni általános támadás pillanata

– mondta Vučić, aki a kérdésbe itt keverte bele az ukrajnai fejleményeket az említett bújtatott alanytól nem eltávolodva.

Visszaélve az ukrajnai fejleményekkel, sokan összefogtak körülöttünk, mert ez az a pillanat, amikor a világból minden lehetséges helyről megszerezhetik a támogatást. Lehet, hogy megtalálták a pillanatot, a megfelelő időt, és arra gondoltak, hogy ez az idő, amit Budak és Tuđman ígért.

Tuđmanról feljebb már szó volt, a másik itt említett személy Mile Budak, aki a második világháborúban az usztasa hatalom fő ideológusa volt, tehát ez az egyébként sem ártatlannak tűnő mondat „nyílt usztasázásnak” tekinthető, amit az ottani emberek értenek.

Egy dologban azonban tévednek, mégpedig a szerb vereséget illetően. Ez nem az a Szerbia, amely megijed, és nem az a Szerbia, amely nem áll ki. Nagyon, nagyon, de nagyon tévednek. Megőrizzük Szerbiát, az ő hisztériájukra, hazugságaikra, fenyegetéseikre békével, türelemmel és állhatatossággal válaszolunk, de egyúttal határozottan is

– tette hozzá a szerb elnök, de ezúttal sem nem derült ki, hogy a horvátoknak, az albánoknak, vagy éppenséggel az egész világnak üzent-e.

Soha nem felejtjük el a krajinai (horvátországi) ember, a krajinai szerb ember szenvedését, aki áldozattá vált, akit elűztek, aki elvesztette a sajátjait, a szüleit. És mint láthatják nem félünk, és itt, ezen a téren, az utóbbi kilenc évben most van a legtöbb ember, ami arra utal, hogy Szerbia magához tér. Szerbia képes tisztelni mások áldozatait, de képes emlékezni a saját áldozataira is

– jelentette ki Vučić ismételten csak a bújtatott alanynak üzenve.

Megvédjük Szerbiát, dolgozni fogunk a gyárakban, a földeken, minden lehető módon felemeljük Szerbiát, és ha bárki meg akarja támadni, védeni fogjuk, és ami ennél is fontosabb, győzni fogunk, és hallja meg mindenki, hallja meg, megvédjük, és győzni fogunk, és ne fenyegessenek többé bennünket, belefáradtunk már a fenyegetésekbe

– üzente a szerb elnök a meg nem nevezett ellenségnek, akinek szerinte azt is tudnia kell, hogy Szerbia ezentúl nem hajt fejet a fölött, amit a népével elkövettek/elkövetnek.

Közölni szeretnénk, hogy sem a tiltott város, Jasenovac, sem a Vihar, és más bűn sem mítosz számunkra, hanem tény, amelyet soha nem felejtünk el. Nem azért tesszük ezt, hogy bárkit is fenyegessünk, nem álmodozunk megtorlásról vagy határmódosításról, csak szeretnénk közölni, hogy megtanultuk a leckét, és a hallgatás leple soha többé nem fogja elfedni a népünk ellen elkövetett bűnöket

– mondta a szerb elnök, aki azt is az „akárki” képébe vágta, hogy az ország politikája a béke, a béke és csakis a béke marad, szinte minden áron, és készek ezért könyörögni, de akár letérdelni is.

Csak ne várják el tőlünk, hogy hallgassunk, és halottnak tetessük magunkat, amikor valaki megpróbálja legyilkolni vagy elűzni a népünket. Évek óta azt üzenjük, hogy nem lesz újabb Vihar hadművelet, és most is ezt tesszük

– jelentette ki Vučić, aki szerint soha nem fogják megengedni senkinek sem, hogy verje a szerbeket. Nem téved az, aki úgy emlékszik, hogy a kilencvenes években már hallott valami hasonlót.

A szerb elnök a beszéd végén arra kérte a meg nem nevezett alanyokat – mert többen is vannak -, engedjék meg a szerbeknek, hogy emlékezzenek, és ezért cserébe sem beismerést, sem megbékélést nem várnak el.

Kicsit hosszúra nyúlt ez az ismertető, de szükségesnek éreztem megmutatni, hogy a szerb elnök milyen érzelmi libikókát játszott a hallgatóságával az újvidéki főtéren, és a televíziós közvetítés által az egész országban.

trauma betegseg ?c=4784&m=0&a=438898&r=&t=pi

Ne téveszen meg senkit a békére történő folyamatos hivatkozás, mert valami hasonlónak voltunk szemtanúi a kilencvenes években is, és ezek után mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.

Slusszpoénnak már csak annyi, hogy Vučić szerint Horvátország a 27 évvel ezelőtti „etnikai tisztogatással” megfosztotta önmagát egy újabb Nikola Teslától vagy egy újabb Milutin Milankovićtól (horvátországi szerb származású csillagász).

A megemlékezésen felszólalt pátriárka és Milorad Dodik boszniai szerb vezető is, de az ezúttal teljesen mindegy, hogy ők mit mondtak.

Felcímkéztük:

Kilencvenes évek

RÉGI BARÁTSÁG: Magyaroszágot és a VMSZ-t dicsérte Vojislav Šešelj szerb csetnikvajda

Avatar photo

Közzététel:

1 év telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2021.10.03.

Írta

sseselj screenshot
Olvasási idő: 2 perc

Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke a Pink TV reggeli műsorában tartott politikai fejtágításon elemezte a világban uralkodó helyzetet, és ennek során kitért Magyarországra és a vajdasági magyarokra is. A szerb szélsőjobboldali vezető „korrekt, progresszív politikai pártnak” nevezte a Vajdasági Magyar Szövetséget, amely korábban ugyan az árulókkal szövetkezett, mára azonban már megjavult.

Šešelj: A VMSZ korrekt párt

Vojislav Šešelj megjegyezte, hogy konfliktus alakult ki Magyarország és Ukrajna között, amiért a felelősséget Ukrajnára hárította.

Ukrajna úgy érzi, hogy cserben hagyták. De miért állna bárki is Ukrajna pártjára, miután nem akarta megtalálni a közös nyelvet Oroszországgal?

– mondta a szerb csetnikvajda, aki egy közbevetett kérdésre elemezni kezdte a szerb-magyar jószomszédi kapcsolatok történelmi előzményeit Hunyadi Jánosig visszamenőleg.

Mi, szerb radikálisok, mindig mindig is támogattuk ezt (a szerb-magyar kapcsolatokat), még akkor is, amikor Ágoston elfogadta az nyugatbarát áruló szerbiai pártok feltételeit ahelyett, hogy megállapodásra jutott volna a (Milošević-féle) rezsimmel, ami lehetővé tette volna pártjának csatlakozását a kormányhoz, majd jött Kasza József, aki nagy bűnügyi (korrupciós) botrányokba keveredett

– jelentettem ki Šešelj, aki szerint mára már bekövetkezett a fordulat.

A Vajdasági Magyar Szövetség ma egy korrekt, progresszív párt, amely minden szinten részt vesz a kormányzásban, amelyben kizárólag a vajdasági magyarok társadalmi helyzetével foglalkozik, amit én végképp támogatok

– mondta a szerb csetnikvajda, aki szerint a szerb radikálisok akkor is jó viszony ápoltak Magyarország belgrádi nagykövetségével, amikor összetűzésbe keveredtek a Milošević-rezsimmel. Šešelj úgy fogalmazott, hogy „azokra az időkre vezethető vissza Aleksandar Vučić vonzódása Magyarországhoz”.

Vučić a kilencvenes években a Szerb Radikális Párt egyik vezető személyisége volt, a pártot már akkor is Vojislav Šešelj irányította.

A szerb radikálisok jelenleg ugyan ellenzékben vannak a szerb parlamentben, ám ennek ellenére nemigen, sőt szinte egyáltalán nem bírálják Aleksandar Vučićot, aki 2008-ban hagyta el a pártot.

Vučić vonzódása a magyarok iránt

Eljártunk a fogadásaikra, ők is felkerestek minket, a Szerb Radikális Párt részéről Vučić volt megbízva azzal, hogy tartsa a kapcsolatokat a magyarokkal, és minden bizonnyal azokra az időkre vezető vissza a magyarok felé történő orientációja

– jegyezte meg Šešelj, aki nem csak a VMSZ-t dicsérte, hanem a magyarságot is.

A magyar egy civilizált, európai nemzet, amellyel ugyan a történelem folyamán néha össze is csaptunk, de amely korrektül viselkedik, és kialakult egyéni, valamint kollektív erkölcsi normákkal rendelkezik

– tette hozzá még a szerb csetnikvajda, aki itt tért ki arra, hogy a „nagy magyar hadvezér és hős”, Hunyadi János valamikor régen Koszovóban legyőzte a törököt, valójában ugyan elveszítette a második rigómezei csatát, de az idő és a barátság mindent megszépít. Šešelj végül úgy fogalmazott, hogy Hunyadi János ugyan magyar volt, de nevét a szerb népköltészet is megőrizte.

Az olvasás folytatása

Bosznia

MEGVÁLTOZTUNK? A kétarcú Vučić – európer sötét múlttal és foltos jelennel

Avatar photo

Közzététel:

2 év telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2021.07.28.

Írta

Vucic Dodik pobjeda12 removebg preview
Olvasási idő: 4 perc

 
Nem mindenki hiszi el, hogy Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić a lelke mélyén is szakított nem is nacionalista, hanem inkább soviniszta múltjával, s a ma magát EU-pártinak mondó politikus néhány nyilatkozata és tette is erősíti ezt a gyanút. A szerb elnök a múltban „elkövetett hibákért” nem bűnhődött meg, ennek okán hihető-e, hogy valóban megváltozott?

Hideg és meleg

Nem szégyellem a múltam, de nyilvánosan elismertem, hogy követtem el hibákat. Sok ember érez hasonlóan. Az emberek azért hisznek bennem, mert ugyanígy éreztek, ugyanilyen politikában hittek, de most már mást gondolnak. Megváltoztunk
– mondta egy 2016-os interjúban Aleksandar Vučić akkori szerb miniszterelnök, aki a délszláv válság háborús időszakában radikális párti barátaival együtt csak úgy ontotta magából a horvát-, a bosnyák-, albán- és magyarellenes nyilatkozatokat.

A bosnyákok sosem felejtik el megemlíteni azokat a szavakat, amelyeket Vučić „ifjonti és hazafias” hevében ejtett ki a belgrádi parlamentben 1995. július 20-án, vagyis mindössze néhány nappal a srebrenicai mészárlást követően, a katonai beavatkozásra készülő nemzetközi közösség elrettentetése céljából:

Csak ti bombázzatok, ha megöltök egy szerbet is, mi száz muszlimot fogunk. Hadd lássuk, hogy van-e bátorsága a nemzetközi közösségnek, vagy bárki másnak, hogy csapást mérjen a szerb állásokra, és hogy lehet-e így viselkedni a szerb néppel szemben.
A ma már államfőként tevékenykedő politikus 2015-ben egy gesztussal is igyekezett megmutatni, hogy megváltozott. Elment az 1995 júliusi srebrenicai vérengzés huszadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre, ám próbálkozása balul ütött ki: a bosnyákokból álló tömegből többen rátámadtak, és a köveket hajigálók egyike úgy arcon találta, hogy a szemüvege is eltört.

Selmo Cikotić bosznia-hercegovinai biztonsági miniszter éppen a napokban találkozott Aleksandar Vulin szerbiai belügyminiszterrel (szintén őskövület a kilencvenes évekből hasonlóan sötét múlttal), aki megkérdezte tőle, hogy 2015-ben ki akarta megölni a Srebrenicába látogató szerb elnököt?

Cikotić egy hosszú körmondat végén úgy fogalmazott, hogy az „ügy még nyitott (aktív)”, és hogy a bosznia-hercegovinai ügyészség hatáskörébe tartozik, de ezzel nem válaszolt a kérdésben elhangzott feltételezésre, vagyis az eddig rendelkezésünkre álló információink szerint nem cáfolta a gyilkossági meggyanúsítást.

Vučić az ellene intézett 2015-ös támadást követően elmenekült a kelet-boszniai városból, ahol 1995-ben a Belgrád és a szerb nacionalisták támogatását élvező boszniai szerb hadsereg katonái nyolcezer bosnyák férfit, illetve fiút öltek meg, ám négy hónappal később visszatért, és megkoszorúzta az áldozatok emlékművét.

A múlttal való szakításra utaló gesztusok hitelességét azonban megkérdőjelezi számos „apróság”. Például az, hogy Vučić ugyan elismerte, hogy „szörnyű bűncselekmény” történt Srebrenicában, ám kitartóan cáfolja, hogy a Ratko Mladić boszniai szerb főparancsnok nevéhez kötött vérengzés népirtás lett volna.

A népirtás tagadása pedig akadályozza, hogy a külvilág által genocídiumnak tartott tömeggyilkosság – ahogy a többi, szerbek által elkövetett háborús bűncselekmény – ügyében Szerbia szembe nézzen közelmúltjával.

A szembenézést egyébként az is nehezíti, hogy a többi volt jugoszláv tagköztársaság sem siet elszámolni a polgárai által elkövetett bűncselekményekkel.

A szembenézés nehézségei

Az is figyelemre méltó, hogy Vučić a legsötétebb időkben – még Slobodan Milošević szerb, majd jugoszláv államfő idején – a tájékoztatási miniszteri posztot töltötte be. Az ő miniszterkedése idején tették el láb alól Belgrádban a leghíresebb szerb oknyomozó újságírót, Slvako Ćuruviját. curuvija removebg preview

Ćuruvija meggyilkolásával kapcsolatban Vučić 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy az újságírót „az állam ölte meg”, de ő nem vett részt benne, és nem is tudott róla semmit. Pedig tájékoztatási miniszter volt, és súlyos pénzbüntetéseket rótt ki azokra a lapokra, amelyek nem a rezsim szájíze szerint írtak.

Érdekes, hogy Vučić egykori főnökét, Slobodan Miloševićet is mentegeti.

A legegyértelműbb magasztalás 2018 szeptemberében hangzott el, amikor Vučić ellátogatott a 2008-ban függetlenné vált Koszovó északi, többségében szerbek lakta részébe.

Milošević nagy szerb vezető volt, aki kétségtelenül a legjobb szándékkal politizált, ám az eredmény siralmas lett. Nem azért, mert így akarta, hanem azért, mert figyelmen kívül hagytuk más nemzetek érdekeit, és alábecsültük elszántságukat
– mondta „jó szándékot” feltételzeve arról az emberről, akinek tevékenységét követően évekre lángba borult a Balkán.

Azzal, hogy azt mondta Koszovóban Miloševićről, hogy nagy vezető volt, Vučić tökéletesen leleplezte kormányát, és kétségessé tette, hogy valóban előre kíván lépni Koszovó ügyében. Nagyon sok demagógia, és nagyon kevés valódi szándék jellemzi őt
– vélekedett a beszédről Filip David, szerb író, Szerbia egyik első háborúellenes mozgalmának alapítója.

Testvéri vita




Srebrenica miatt egyébként újabb front nyilt Szerbia és Montenegró között.

Vučić gyakorlatilag árulással vádolta Montenegrót azért, mert a kis köztársaság parlamentje elfogadta a srebrenicai vérontást népirtásként meghatározó határozatot és büntetendővé tette a genocídium tagadását.

Továbbra is magasan tartjuk a fejünket
– mondta Vučić, azt sugallva, hogy a népirtás tagadása nem feltétlenül szükséges a szerbség önbecsülésének a fenntartásához, s hozzátette:
Nem lepett meg, hogy (Srebrenicát) népirtásnak minősítették azok, akik részt vettek az úgynevezett független Koszovó létrehozásában, vagy akiknek nem tetszik az a tény, hogy Szerbia történelme során most fejlődik a leggyorsabban. Nem számítottunk azonban arra, hogy azok is így tesznek, akik mindig is a legközelebb voltak hozzánk.

Boszniai zűrök

A Srebrenicával kapcsolatos szerb hajthatatlanság – és az, hogy Vučić sem hajlandó engedni – Boszniában is súlyos következményekkel jár.

A boszniai két entitás egyike, a Szerb Köztársaság – amelynek függetlenségi álmokat dédelgető vezetői egyébként is nagyon szeretnek megsértődni – a jövőben bojkottálni fog minden jelentős föderációs szervet, miután a nemzetközi közösség távozófélben lévő főképviselője, az osztrák Valentin Inzko büntetendő cselekménynek minősítette a genocídium nyilvános tagadását.

A bojkott a háromfős boszniai elnökségre, a föderációs parlamentre és a kormányra vonatkozik, és ezzel a szerbek gyakorlatilag megbénították a volt jugoszláv tagköztársaság működését.

Milorad Dodik, a bojkott alá került elnökség soros elnöke odáig ment, hogy közölte: „a népirtásról hozott döntés a föderatív állam széthullását okozhatja”.

A helyzetet bonyolítja, hogy a 12 évig hivatalban volt Inzko utódját, a német Christian Schmidtet nem fogadják el a szerbek.

Az új főképviselőnek nem lesz legitimitása
– mondta Dodik, míg egy másik szerb politikus, Mirko Šarović kijelentette, a szerbek egyetlen főképviselői döntést sem fogadnak el a jövőben.
Kizárólag Bosznia parlamentjeiben születhetnek érvényes döntések
– tette hozzá a boszniai szerb politikus, aki volt boszniai elnökségi tag, és a boszniai Szerb Köztársaság elnöke is.

Az olvasás folytatása

Bosznia

A MÁSIK PERSPEKTÍVA: Törökország Srebrenicára emlékezik, avagy a mezők szomorúságot virágoznak

Avatar photo

Közzététel:

2 év telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2021.07.11.

Írta

srebrenica potocari
Olvasási idő: 3 perc

 
Nem más, mint a török államfő felesége, Emine Erdoğan emlékezett meg Twitter-oldalán a szrebrenicai mészárlásról annak első napján, július 11-én. A jelenlegi török rezsim identitáspolitikájának messze nem egyetlen, de fontos részét képezik a srebrenicai események.

Egyesek úgy hiszik, hogy a könnycseppek kiszáradtak, mi tudjuk, hogy belül záporoznak tovább. Szrebrenicában a mezők 26 éve szomorúságot virágoznak
– célzott a gyászoló anyákra és lánytestvérekre Emine Erdoğan.


A rövid, de annál szívhez szólóbb közösségi médiás bejegyzés pontosan kifejezi, hogy a jelenlegi török vezetés milyen jelentőséget tulajdonít a több mint két és fél évtizeddel ezelőtt végrehajtott boszniai népirtásnak.

Az iszlamista háttérrel rendelkező, az iszlámnak retoraikailag is jelentős szerepet szánó török kormányzat számára fontos közösségteremtő szimbólum Srebrenica, hiszen azt példázza, hogy a muszlimokat a különböző hatalmak – jelen esetben keresztények – bizony elnyomják vagy éppen kiirtják, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A muszlim világ vezetője

Ez már csak azért is fontos, mivel Erdoğan hosszú évek óta tudatosan építi „a muszlim világ vezetője” szerepkört. Ezt ugyan kifelé nagyon problémás eladni, azonban a konzervatív, vallásos szavazótáborban már sokkal jobban rezonál a bajba jutott szomáliaiak megsegítése vagy a mianmari hatóságok által üldözött rohingyák miatti felszólalás.

Ugyanígy az iszlamofóbia európai terjedéséről is rendszeresen készülnek jelentések a kormányközeli think-tankekben, amelyek aztán bejárják a török médiát.

Ugyanebben a kontextusban értelmezhető, hogy a 2019-es önkormányzati választási kampány során az új-zélandi Christchurch-i mészárlás után Fuat Oktay elnökhelyettes és Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter is ellátogatott a vajmi kevés törökkel rendelkező új-zélandi muszlim közösséghez (igaz, három sérült török volt).

Srebrenica azonban nemcsak emiatt került a törökországi iszlamista mozgalom érdeklődésének homlokterébe.


Az 1990-es évek első felében a török közvélemény élénken figyelte mi történik a jugoszláv háború során Boszniában – az iszlamizmussal egyáltalán nem vádolható miniszterelenökasszony, Tansu Çiller is jónak látta ellátogatni 1993-ban a háború dúlta országba –, de az éppen felívelő szakaszban lévő iszlamista párt – amelynek színeiben 1994 és 1998 között Erdoğan Isztambul főpolgármesteri székét is betöltötte – különösen fontosnak tartotta a szorongatott helyzetbe került balkáni hittársak támogatását, vagyis annak megakadályozását, hogy egy „második Andalúziára” kerüljön sor (a 16-17. század folyamán a spanyol állam elüldözte a területén maradt muszlimokat) a „keresztesek” által.

Ennek köszönhetően hozták létre az első iszlamista segélyezési szervezetet, az İHH-t (Emberi Jogok és Szabadságok és Humanitárius Segítségnyújtás Alapítványa; törökül: İnsan Hak ve Hürriyetleri ve İnsani Yardım Vakfı), amelynek első terepe Bosznia volt, hogy azóta a világ sok bajban lévő muszlim országában is jelen legyen.

A mészárlás óta eltelt 26 évben számos emlékezeti helyet emeltek Törökországban. Több önkormányzat állított szobrokat különböző parkokban Isztambultól Burszán át Ankaráig, illetve számos múzeumban szentelnek állandó kiállítást a boszniai történteknek. S nemcsak azok a települések aktívak, ahol relatíve nagyobb bosnyák (jellemzően novi pazari) közösség él, hanem a törökök is.

Az esemény alkalmából számos kormánypárti városban külön megemlékezéseket tartanak, illetve az állami televízió számos programot sugároz róla. A média pedig nemcsak a helyi, de a külföldi, főleg balkáni megemlékezésekről is beszámol.

FRONTVONAL: A tudósítások, amelyek beavatkozásra késztették a Nyugatot

Szrebrenicával kapcsolatban külföldön is aktívak a törökök. Ennek legeklatánsabb példája Bosznia, ahol a Török Fejlesztési Segélyezési Ügynökség (TİKA) Szarajevó belvárosában támogatta egy kisebb, a mészárlást bemutató múzeum megnyitását.

A külpolitikai dimenzió

Az identitáspolitikán túl Szrebrenica számos alkalommal kapott külpolitikai dimenziót. Egyrészt a török vezetés sok erőfeszítést tett a bosnyák-szerb kibékülésért, amelyben Srebrenica kiemelt helyet foglal el. Így amikor a szerb parlament 2010-ben elfogadott egy elítélő nyilatkozatot a történtekről, Ankara ezt saját sikerének tekintette.

Srebrenica azonban a 2017-es népszavazási kampányban is szerepet kapott. Akkor az osztrák és a német kormány mellett a holland is megtiltotta a törökök kampányolását az országuk területén. Hatalmas diplomáciai vihart kavart, amikor két török minisztert sem akartak beengedni.

A jól mediatizálható események kapóra jöttek a kampányban lévő vezetésnek, amely többször is felrótta a hollandoknak, hogy semmit sem tettek a srebrenicai történések megakadályozása érdekében.

A hollandokkal folytatott vita azóta elült, de maga Srebrenica a török közbeszédből és kormányzati emlékezetpolitikából nem tűnt el.

A több mint 8000 ember életét követelő esemény az utóbbi évtizedekben egy fontos, az egész muszlim világot érintő jelképpé formálódott Törökországban, ahol ennek felemlegetésével a vallási identitás mentén lehet összeterelni az embereket.

Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

RSS In English

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

RSS Magyarország

RSS Szerbia

Utazás

RSS Migráció

RSS Horvátország

RSS Bosznia-Hercegovina

RSS Koszovó

RSS Keresztrejtvény

Hirdetés

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors:

Send
Optimized by Seraphinite Accelerator
Turns on site high speed to be attractive for people and search engines.