Connect with us

Szerbia

SZINTE HIHETETLEN: Megalakult az új szerb parlament, a kormányalakítás azonban még odébb van

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

parlament
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Öt hónapig tartó választási folyamat és a Veliki Trnovac (többségében albánok lakta) faluban tartott sokszori szavazási forduló után Szerbia új parlamentet kapott. Az új összetételű országgyűlés megalakulása önmagában is több napig tartott, végül azonban csak sikerült megválasztani a szkupstina új elnökének a kormányzó Szerb Haladó Párt képviselőjét, Vladimir Orlićot. A hosszan tartó, és személyeskedésektől sem mentes vitát követően Orlićra, a néhány nappal ezelőtt közzétett Vučićot marasztaló videó férfi főszereplőjére, a jelenlévő 230 képviselő közül 154 mondott igent, és 76 nemet, tartózkodó nem volt.

Vučić „huszárja”

A parlamenti elnök megválasztása a folyamat központi része volt, legalábbis erre lehet következtetni a médiavisszhangokból, a házelnök és a Szerb Haladó Párt frakcióvezetőjének személye ugyanis iránytű lehet annak tekintetében, hogy a többség miként fog viselkedni a többi parlamenti csoporttal szemben, különösen az ellenzék esetében, amelynek két teljes éven át nem volt képviselője a parlamentben.

Az utóbbi két év „arra volt jó”, hogy a belgrádi rezsim pártjai gyakorlóterepévé alakítsák a szkupstinát, ahonnan heves támadásokat intéztek a parlamenten kívüli ellenzék ellen: a Szerb Haladó Párt képviselői egyszerűen versengtek abban, hogy melyikük tudja hevesebben támadni az ellenzéki vezetőket, akiket lopással, korrupcióval, bűnözéssel, hazaárulással és nepotizmussal vádoltak. Az ellenzéki pártok és pártvezetők nem vettek részt a „parlamenti munkában”, így nem tudták megvédeni magukat, és az olyannyira kívánatos „építő jellegű kritika” is elmaradt.

A sárdobálás során a legtöbbet Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának vezetője kapta, akit a gyakori támadások a közvélemény, illetve a rezsim hívei és az ellenzéki szimpatizánsok szemében is egyaránt az ellenzék vezetőjévé emeltek, tehát ő éppen a sárdobálásnak köszönheti a „nagyságát”.

Ugyanakkor az új parlamenti elnök, Vladimir Orlić a kormányzó párt egyik legkegyetlenebb „huszárjaként” szerzett magának hírnevet. Nemcsak a parlamentben, hanem a médiában is egy vad, a párthoz és a vezérhez hű katona szerepét játszotta, aki nem rest átlépni a jó ízlés határát a párt és a pártpolitika védelmében.

Kinevezését egyesek úgy értelmezik, hogy Orlićot a „huszárságtól” áthelyezték a „nehéztüzérséghez”, és most alig várja, hogy össztűz alá vehesse az ellenzéket a „verbális légicsapások” viszonzásaként.

Hogy ilyen tendenciák valóban léteznek, arra Dr. Vladeta Janković (Egységes Szerbia, korábban Szerbiai Demokrata Párt), a parlament rangidős elnöke, az egyik ellenzéki lista volt főpolgármester-jelöltje mutatott rá, aki az új házelnök megválasztásáig legidősebb képviselőként irányította a parlament munkáját.

Janković az alakuló ülésen elmondott beszédét a rezsim, a kormánypárt és a köztársasági elnök, Aleksandar Vučić éles bírálatával fejezte be, akit alkotmánysértéssel, autokráciával, valamint a szólásszabadság és a demokratikus elvek megsértésével vádolt meg.

– Nincsenek és nem is lehetnek tisztességes választások, amíg nyomás, vesztegetés és erőszak van, amíg a nemzeti médiateret nem teszik mindenki számára elérhetővé, mindaddig, amíg a választási bizottságok arra várnak, hogy a kormányzó politikusok döntsenek helyettük, amíg egy ember akarata és szeszélye maga alá teperi Szerbia alkotmányát

– jelentette ki Janković, akinek a beszédet követően az ellenzék lelkes tapsban tört ki, miközben a kormánypárti képviselők csendben és zavartan figyelték, hogy mik vannak? Nyilvánvaló, hogy nem számítottak ilyen nyílt beszédre, nem ehhez volt szokva a fülük.

Az ülés után Milenko Jovanov (Janković egykori párttársa), aki most a Szerb Haladó Párt parlamenti csoportjának a vezetője, és a nem sokkal később házelnökké választott Vladimir Orlić a parlament munkájának akadályozásával és provokációval vádolta meg az ellenzéket.

Még csak szárítják a puskaport

Nagyobb konfliktusok azonban nem voltak, így folytatódott a parlament alakuló ülése. Az biztos, hogy frakcióvezetőként az előbb említett Milenko Jovanov lesz a haladók „parancsnoka” a parlamentben.

– A politikában vannak olyan emberek, akik értenek hozzá, és harcolnak a pártprogramokért, és vannak, akik politikai zenegépek (jukebox), bármelyik dalt eléneklik, ha valaki bedobja a pénzt

– mondta egy alkalommal a nagykikindai születésű, és vajdasági kádernek számító Jovanov, aki a Szerbiai Demokrata Pártból igazolt át a haladókhoz, majd „Bánát hangjaként” éltette Vučićot a kormánypárti nagygyűléseken, miközben előző pártjában még arról beszélt, hogy a nép segítségével szeretnék megbuktatni a nem sokkal később általa felmagasztalt szerb elnököt.

A frakcióvezető személyénél azonban fontosabb, hogy ki irányítja a parlamenti munkát, és ezt a tisztséget a fent már említett Vladimir Orlić tölti be, aki már át is vette a megbízatást Ivica Dačić, szocialista vezetőtől.

Orlićról azt is elmondtuk, hogy a huszárságtól a nehéztüzérséghez avanzsált. Az egyik legismertebb szerbiai politikai elemző, Dušan Janjić szerint Orlić ugyan „harcos”, de nem mindig és nem mindenkivel szemben viselkedik ennek megfelelően.

Janjić nem zárta ki, hogy az új házelnök a párbeszéd fenntartásának és a munka koordinálásának irányába mozdul el minden parlamenti képviselőcsoport esetében, beleértve ebbe az ellenzéket is.

De hogy milyen lesz ez a kommunikáció, az egyelőre kiszámíthatatlan, főleg miután a választásokat követően Dragan Đilas ellenzéki vezető (akit a sárdobálás tett naggyá), kétszer is közvetlenül tárgyalt Vučićtyal, ami eléggé nehezen dekódolható fejlemény.

Orlić kinevezése az Országgyűlés elnöki posztjára egyben azt is jelenti, hogy Ivica Dačićnak más pozíciót kell betöltenie, és minden bizonnyal a kormányban csinálnak neki helyet. Dačić ugyan azt állítja, hogy nem tárgyalt az új funkciójáról az államfővel, ennek ellenére szinte egészen biztos, hogy az oroszbarát Szerbiai Szocialista Párt a kormány része lesz, főleg miután Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen.

Most azt sem lehet megmondani, hogy Dačić mennyire komoly és magas pozícióhoz jut, mert a szerb elnöknek még van ideje a kalkulálgatásra, miután a szerbiai törvények szerint még három hónap áll rendelkezésére a kormányalakítással megbízott személy megnevezésére.

Az „Aleksandar Vučić – Együtt mindent megtehetünk” elnevezésű listának, amelynek fő ereje a Szerb Haldó Párt, 120 képviselője van a parlamentben, 38 mandátummal rendelkezik a Marinika Tepić vezette „Együtt Szerbia győzelméért” lista, őket követi a Szerb Szocialista Párt és az Egységes Baloldal koalíciója 31 képviselői hellyel.

A NADA koalíció 15, a Moramo lista 13, a Dveri és a Zavetnica pedig 10 mandátumot mondhat magáénak. A nemzeti kisebbségek (magyarok, és albánok) képviselői összesen 13 parlamenti parlamenti hellyel rendelkeznek.

A szocialistákkal együtt Vučićnak sima többsége van, a jobboldali pártok egy részének (NADA, Dveri és Zavetnici) és a nemzeti kisebbségnek a támogatásával (értsd: Vajdasági Magyar Szövetség) pedig akár kétharmados többsége is lehet, ami elég lenne az alkotmány módosításához.

A nagy tarkaság láttán arra lehet számítani, hogy az új kabinet megalakításáról szóló tárgyalások még egy ideig váratnak magukra, ha nem is folytatódnak egészen a jogilag rendelkezésre álló határidő végéig.

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Koszovó
CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava