DODIK ÉS A HIDAK: Újabb hídavatás, ezúttal pompa nélkül

A cikk meghallgatása

Milorad Dodik átadta a Gradiškai hidat, amely egyelőre nem vezet sehova, de már áll. A közlekedés akkor indulhat meg rajta, ha Horvátország befejezi az összekötő utak megépítését. Ebből a bevezetőből semmiképpen sem maradhat ki, hogy a Gradiškai híd nagytestvére a Pelješaci híd, amely Dodik nélkül soha nem épülhetett volna meg.

Barátok közt

A bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja nagy és fontos győzelemnek nevezte a Gradiškai híd megépítését, amely a boszniai Szerb Köztársaság számára a legrövid út Európa felé.

– Célunk az Európai Unió, és sajnáljuk, hogy Bosznia- Hercegovina ilyen hanyagul és lassan halad a cél felé

– mondta a boszniai szerb vezető, aki szerint a lemaradás az európai bürokrácia bűne is, mert folyamatosan teljesíthetetlen igényeket támaszt.

Dodik arról is beszélt, hogy a boszniai Szerb Köztársaság folytatni kívánja az autópálya-hálózat kiépítését a kifli alakú kváziországban, vagyis a szerb entitásban.

– Ezekben a napokban, pontosabban augusztus 1-jén, hétfőn kezdjük meg a Račától Bijeljináig vezető autópálya-szakasz építését. A munkálatok hivatalos kezdete szeptember 15-e

– jelentette be a péntek esti ünnepségen a boszniai szerbek vezetője, akinek az az álma, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot autópályák hálózzák be. Dodik reméli, hogy a szerbiai határnál lévő Bijeljinát és az entitás közepén lévő Dobojt néhány éven belül autópálya köti össze.

– Ez nagy cél egy olyan kis közösség számára, mint a boszniai Szerb Köztársaság. Ezt saját pénzünkből és baráti segítséggel tesszük

– jelentette ki Dodik, aki Magyarországra szokott gondolni, amikor barátokat emleget. Lassan érthetővé válik a magyar érdeklődés a boszniai Szerb Köztársaság iránt, amely gázvezeték, két gázüzemű erőmű és utak építésébe kezd.

Dodik és a Pelješaci híd

A Pelješaci híd átadásról szóló cikkünkben már említettük, hogy Horvátországnak a legdélebbi területeket a “hidat hídért” alkuval által sikerült bekapcsolnia az ország vérkeringésébe.

Ebben az alkuban a kulcsszereplő Milorad Dodik volt, nélküle soha nem épült volna meg a Pelješaci híd.

A zágrábi Jutarnji list beszámolója szerint történet a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor a két államalapító, a horvát Franjo Tuđman és a bosnyák Alija Izetbegović együttműködési szerződést írt alá Washingtonban, miközben még javában dúlt a háború.

Már akkor megállapodtak a pločei kikötő bosnyák részről történő használatáról és a horvátok akadálytalan áthaladásról Neumon keresztül. Az erre vonatkozó dokumentumot négy évvel később írták alá a Horvát Köztársaság és a Bosznia- Hercegovina közötti különleges kapcsolatokról szóló megállapodás részeként, de soha nem váltották valóra.

A két ország közötti nézeteltérések miatt Horvátország végül úgy döntött, hogy hidat épít a két országrész között, a bosnyák politikai elit azonban ez ellen kézzel-lábbal tiltakozott, és igyekezett megakadályozni.

2012-ben és 2013-ban heves horvát lobbizás zajlott az Európai Bizottságnál azért, hogy Brüsszel elfogadja a híd építésének finanszírozását, amit Bosznia- Hercegovina megpróbált ellehetetleníteni.

A bosnyák álláspontot támogatta az osztrák Johannes Hahn, az Európai Unió regionális politikáért felelős európai biztosa, aki nagy ellenzője volt a híd építésének, és visszhangozta Bosznia- Hercegovina érveit, miszerint Horvátország a híd építésével megsérti Bosznia- Hercegovina jogát a nyílt tengerhez történő hozzáféréshez.

Egészen más álláspontot képviselt később a román Corina Crețu, aki már a horvátokat támogatta az ügyben, és így a pénz is meglett, de 2018-ban a bosnyákok még egy utolsó rohamra indultak. Szarajevóból olyan jelzések érkeztek, hogy Bosznia- Hercegovina beperli Horvátországot a hamburgi Nemzetközi Tengerjogi Törvényszéken, mert a horvátok fenyegetik Bosznia- Hercegovina kijutását a nyílt tengerre.

Horvátország kifelé nyugodtan reagált a bosnyákok újabb barátságtalan lépésre, a színfalak mögött azonban tervet dolgozott ki a bosnyák kezdeményezés meghiúsítására, mert függetlenül a per kimenetelétől, maga a bírósági folyamat is terhet jelenthet az abban az időben a magyar MOL-lal is civakodó horvátok számára.

A “Hidat hídért” hadművelet

Közben a bosnyák pártok a bosznia-hercegovinai parlamentben kezdeményezték a Pelješaci híd építkezéseinek a leállítását, amíg nem kerül megállapításra a két ország közötti tengeri határ Neumnál, ám miután a bosnyákok nem rendelkeztek többséggel a parlamentben, így a horvát képviselők Milorad Dodik független szociáldemokratáival összefogva megbuktatták a bosnyák kezdeményezést.

Zágráb ekkor már szövetségesként tekintett Milorad Dodikra a hamburgi Nemzetközi Tengerjogi Törvényszéken tervezett pereskedés megakadályozása terén is, és ekkor született meg a “Hidat hídért” hadművelet terve.

Milorad Dodiknak a Pelješaci híd sem politikailag, sem geostratégiailag semmit nem jelentett, viszont fontos volt számára a Száva folyó felett átívelő új Gradiškai híd megépítése, ami a boszniai Szerb Köztársaság legrövidebb és leggyorsabb bejárata az Európai Unióba, ami viszont horvát szempontból nem létfontosságú.

A hivatalos Zágráb úgy döntött, hogy felajánlja Dodiknak a Gradiškai híd gyors megépítését, ha támogatja a Pelješaci híd építését, és blokkolja a bosnyákok pereskedési szándékát a bosznia-hercegovinai elnökségben, mivelhogy a bírósági eljárás megindításához három igen szavazatra lett volna szükség.

Azért esett a választás Dodikra, mert a bosnyákok “domesztikálták” a névlegesen horvát elnökségi tagnak számító Željko Komšićot, aki a tenyerükből evett, és minden alkalommal a bosnyák érdekeknek megfelelően szavazott.

Az üzletet gyorsan megkötötték. Dodik garanciákat kapott a horvát tengeri, közlekedési és infrastrukturális minisztertől arra, hogy Zágráb finanszírozni a Gradiškai híd felét, és hogy mielőbb kiírják a pályázatot a kivitelezők számára.

Dodik éppen aznap védte a bosznia-hercegovinai elnökségben a Pelješaci hidat, mint a “szerb nép vitális érdekét”, amikor Zágrábban ünnepélyes keretek között aláírták a szerződéseket a Gradiškai híd kivitelezőivel.

A 2019. március 16-án tartott elnökségi ülésen Šefik Džaferović bosnyák és a kvázi horvát Željko Komšić Horvátország beperlésére szavazott, Milorad Dodik azonban nemet mondott, és így megvédte a szerb nemzeti érdekeket, vagyis a Pelješaci hidat.

Dodik a boszniai szerb parlamentben kétharmados többséggel elfogadtatta az elnökségben leadott ellenszavazatát, amivel végképp “bebetonozta” a háromtagú elnökségi testület 2:1-es döntésének hatályon kívül helyezését.

A horvátok pedig felépítették a Gradiškai hidat, amelynek bekötése az európai forgalomba ugyan még várat magára, ennek azonban az a jó oldala, hogy amikor a horvát oldal elkészül a mellékutakkal, akkor a Száván átívelő építményt még egyszer át lehet adni, akkor már a forgalomnak.