A BARIKÁD TÚLSÓ OLDALÁN: A bűnözés és a politikai elit kapcsolata Szerbiában

A cikk meghallgatása

Úgy tűnik, hogy az ukrajnai háború ismét érintette Szerbiát, de ezúttal nem a politika vagy az energia terén. Az Orosz Föderáció külügyminisztériumának szóvivője, Marija Zaharova ugyanis június 8-án tartott szokásos sajtókonferenciája során kijelentette, hogy a NATO-országok, vagyis az Egyesült Államok és Nagy- Britannia szövetségesei által Ukrajnának adományozott vagy eladott fegyverek nagy része a feketepiacra kerül. Konkrétan Bosznia- Hercegovinát, Albániát és Koszovót emelte ki célpontként, ahová a fegyverek már érkeznek is, ami felveti a kérdést, hogy milyen jövőre számíthat a Balkán a NATO égisze alatt, amikor a nyugati katonai szövetség tagállamai fegyverekkel látják el a bűnözőket és a potenciális terroristákat.

Szerbiában van fegyver elég

Szerbia azonban (ahogy a volt Jugoszlávia többi része is) a világ számos pontjára szállító komoly fegyverexportőrként hosszú ideje a “barikád másik oldalán” áll. Azok a fegyverek és más katonai felszerelések, amelyeket Ukrajnába, Grúziába és Szaúd- Arábiába exportáltak közvetlenül vagy közvetítőkön keresztül, általában az Iszlám Állam terroristáihoz és más hasonló szervezetekhez kerültek.

A szocialista Jugoszlávia sok évtizeden át a különféle forradalmi és gerillamozgalmak fegyverszállítója volt az egész ún. Harmadik Világ területén, amelyek közül sok terrorista csoportként jellemezhető, ugyanakkor az ország 1991-es összeomlásával gyalogsági fegyverek százezrei kerültek a civilek kezébe magában az országban is.

Ami a szerbiai szervezett bűnözést illeti, egészen biztos, hogy a hazai feketepiacnak nincs szüksége jelentősebb fegyverimportra. A szerbiai bűnkartellek régóta foglalkoznak fegyverek, kábítószer, emberek, cigaretta és egyéb áruk csempészésével. A szerbiai (és montenegrói) bűnözői klánok hálózata mára már kiterjed a Balkán-félszigeten kívülre is, a kábítószer-kereskedelem terén pedig eljutottak Dél- Afrikába és Dél- Amerikába is.

A szerb maffiának a fegyvervásárlás helyett sokkal inkább van szüksége olyan csatornákra, amelyeken keresztül a megszerzett tőkét tisztára mossa. Eközben Belgrádban és Montenegróban, de más európai városokban is aktuálisak a Szerbiával összefüggésbe hozható “maffiagyilkosságok”.

Az elmúlt hónapokat egy erőszakkal, zsarolással és kábítószer-kereskedelemmel gyanúsított fiatal belgrádi férfi kegyetlen és szakszerű likvidálása jellemezte, mindeközben pedig több előkelő étterem égett le a szerb fővárosban. Olyan éttermekről van szó, amelyek az utóbbi néhány évben nyíltak meg, és ez gyanakvást vált ki sokakban, még az egyszerű emberekben is.

A Belivuk-ügy

A szerb kormány több mint egy éve próbál politikai hasznot húzni Veljko Belivuk (Velja Nevolja, Bajkeverő Velja) és társai letartóztatásából, akiket a legszörnyűbb bűnökkel – köztük gyilkossággal és nemzetközi kábítószer-kereskedelemmel – vádolnak a montenegrói bűnözői klánokkal együtt.

A kormánynarratívának az a fő pillére, hogy Belivuk csoportjának őrizetbe vételével sikerült megtörni a szerbiai drogmaffia gerincét. Nem sokkal a tavaly év eleji letartóztatásokat követően azonban már lábra kaptak a hírek arról az új csapatról, amely a rendőrkézre került bűnözők helyébe lép, megemlítve néhány szerbiai és montenegrói állampolgárt, akiket egy latin-amerikai országban tartottak fogva.

A kihallgatások során Belivuk nyilatkozataiban azzal vádolta meg az állam és a rendőrség vezetését, hogy valójában ők a névlegesen általa irányított bűnkartell parancsnokai, amit a kormány kategorikusan tagad.

Ezzel párhuzamosan a szerbiai hatóságok eltusolják az úgynevezett Jovanjica-ügyet, amely során a rendőrség, valamint a polgári és a katonai titkosszolgálatok működtek közre a Balkán legnagyobb marihuánaültetvényének biztosításában.

Az ültetvény tulajdonosát, Predrag Koluviját szabadlábra helyezték, a felelősség pedig a médiában lassan arra az emberre hárul, aki az elmúlt két év során az “ügyeletes bűnbakká” vált. Nebojša Stefanović korábbi belügyminiszterről van szó, aki jelenleg a védelmi tárcát vezeti, és ebben a pozíciójában gyakran tűnt és tűnik fel Alaksandar Vučić társaságában.

Egy másik bűnöző, Darko Šarić szabadon bocsátása és újbóli letartóztatása csak megerősíti, hogy nagy valószínűséggel konfliktus alakult ki az állami struktúrákon belüli különböző frakciók között, de a kábítószer-csempészetet irányító globális szereplők között is. A kilencvenes években az állam generálta a bűnözést Szerbiában, és vannak olyan baljós jelek, hogy most ugyanez megismétlődhet.

A fiatalabb generációkat lenyűgözi a “Déli szél” (Južni vetar) című film és sorozat, amelynek főszereplője egy autótolvaj, aki a katonai biztonsági szolgálat segítségével az ország fő drogbárójává válik, és ezáltal ő a felelős a Dél- Amerikából és Afganisztánból származó kábítószer importjáért. Az itt mellékelt trailert (filmelőzetest) több mint ötmillió ember látta a YouTube-on 2018 augusztusa óta, ami igencsak nagy szám egy alig hétmilliós ország esetében.

Az ukrán háború okozta globális folyamatok Szerbia tekintetében egyre inkább a kilencvenes évekhez történő visszatérésre utalnak: ami belpolitikai értelemben a társadalom és a gazdaság összeomlását és a lakosság jelentős részének hirtelen elszegényedését jelenti, külpolitikai téren pedig az ország nemzetközi elszigetelődéséhez vezet. Ha ez valóban megtörténik, akkor érdemes lenne megnézni egy másik filmet, az 1994-ben készült kultikus dokumentumfilmet is, amely a “Találkozunk a gyászjelentésekben” címet viseli.

Az ilyen “végkifejletnek” a gazdasági feltételei most vannak kialakulóban. A fegyver már megvan.
________________________
Melléklet: Találkozunk a gyászjelentésekben (Vidimo se u čitulji, angolul Crime that Changed Serbia vagy See You in the Obituary). A film angol feliratos, a felirat teljes képernyőre nyitva jól olvasható.