A cikk meghallgatása

Díszpolgárságot annak adnak, aki maradandót alkot a tudomány, a gazdaság, a művészet, az oktatás vagy a nevelés területén, esetleg a közéletben teszi le a névjegyét. A szerbiai városok egy bizonyos időszakban szinte egymással versengve fogadták díszpolgárukká Vlagyimir Putyint, aki felváltva Oroszország miniszterelnöke és elnöke már több mint húsz éve. Az oroszok elnök & miniszterelnök & Atyaúristen úgy vált 11 szerbiai város díszpolgárává, hogy jószerivel egyikben sem járt.

Díszpolgárosdi Koszovó miatt

A sort a koszovói határ közelében lévő Raška nyitotta meg 2007 novemberében, a diszpolgári oklevelet azonban nem személyesen Putyin vette át, ezzel a feladattal az akkori orosz nagykövetet bízta meg.

Megjegyzendő viszont, hogy erre a címre a helyi radikálisok terjesztették fel az akkor éppen elnökösködő Putyint, ők már akkor rokon vonásokat fedeztek fel benne, lehet, hogy nem véletlenül.

Az sem mellékes körülmény, hogy mindez Koszovó függetlenségének kikiáltása előtt néhány hónappal történt, vagyis az orosz elnök a díszpolgári címet nem csak “sugárzó géniusza” miatt kapta, akkortájt ugyanis ő jelentette az utolsó szalmaszálat a Nyugatban addigra már csalódó szerbeknek.

Nikola Samardžić szerb történész, akkor úgy fogalmazott, hogy az “orosz mítosz” a szerb nemzeti kultúra és a szerb nemzeti karakter része, a legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy Szerbia messze elszakadt Oroszországtól, ami veszélyezteti ennek a mítosznak a megőrzését.

– Putyin díszpolgárrá nyilvánítása befektetés lehet valamiféle újabb reménybe, amely a koszovói válság megoldásával kapcsolatos orosz szerepvállalást illeti

– jelentette ki az ellenzéki körökben ma is ismert történész annak magyarázataként, hogy miért kezdett növekedni Putyin népszerűsége azidőtájt Szerbiában.

Aztán jöttek a többiek

Aztán jött vagy még tíz szerbiai város, amely gyors egymásutánban díszpolgárává fogadta Vlagyimir Putyint: Zombor, Vrnjačka Banja, Apatin, Verbász, Požarevac, Hódság, Svilajnac, Újvidék, Loznica és Ljubovija.

A sorrend teljesen mindegy, akkor “módi volt” díszpolgárrá választani az orosz elnököt, és erről Újvidék sem kívánt lemaradni.

A vajdasági székváros 2008. február 1-én “tisztelte meg” Putyint, amikor már tényleg nagyon a levegőben lógott Koszovó függetlenségének kikiáltása.

A szerbek részéről ez a “díszpolgárosdi” tehát – mint már utaltunk rá – nem csak Putyin személyének szólt, hanem a szerb politikai és a katonai tehetetlenség önkormányzati szinteken történő lecsapódása volt.

A kezdeményezők Újvidék esetében is a radikálisok voltak, a diszpolgári oklevelet újfent az orosz nagykövet vette át, de nem is akárkitől, hanem attól a Maja Gojkovićtól, aki akkor is, ma is Aleksandar Vučić szerb elnök elvbarátja és párttársa, és aki kulturális miniszteri funkciójában nemrégiben pacsizott Budapesten Kásler Miklóssal, az emberi erőforrások miniszterével.

Újvidéken nagyon akarták

Újvidéket azonban nem lehet felmenti azzal, hogy 2007 végén és 2008 elején “politikai hóbort” áldozatává vált, a város ugyanis nem egyszer, hanem kétszer “ünnepelte meg” Putyin díszpolgárrá avatását, másodszor, amikor az “orosz vezér” Szerbiában fordult elő.

A nemzeti elkötelezettségben gyengébb szerbek és mindenki más számára 2014-ben felelevenítették, hogy Putyin Újvidék díszpolgára, amivel a város köszönetét és elismerését fejezi ki az Orosz Föderáció elnökének, aki “óriási mértékben hozzájárult a Szerb Köztársaság szuverenitásának és integritásának megőrzéséhez”.

Az emlékezet felfrissítésére (memory update) azért volt szükség, hogy Miloš Vučevićnek – aki már 10 éve újvidéki polgármestere – alkalma nyíljon a díszpolgári oklevél átadására. Ezáltal talán Újvidék az egyetlen szerbiai város, amelynek a díszpolgári oklevelét Putyin személyesen vette át, igaz másodszori nekifutásra.

Az már csak hab az orosz krémesen – amely nem keverendő össze a kijevi krémessel, hogy Miloš Vučević a polgármesteri tisztség mellett a Szerb Haladó Párt alelenöke is, vagyis Aleksandar Vučić egyik pártbéli helyettese.

Nos, így néz ki a szerb-orosz kombó, amiből még akármi kijöhet, és nem is kell semmin meglepődni. Esetleg csak az ellenkezőjén.