Connect with us

Szerbia

EURÓPA ELVESZTETTE SZUVERENITÁSÁT: Szerb egyensúlyozás Brüsszel=Amerika követelései és Moszkva kegyei között

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

serbia sakkk
A cikk meghallgatása

Az ukrajnai fegyveres konfliktus folytatódása továbbra is a világ és a helyi média érdeklődésének homlokterében áll, beleértve ebbe a szerbiait is, miközben egyik oldalon sem látható előrelépés. A háborús hisztéria közepette a koronavírus az egyik percről a másikra feledésbe merült, Ukrajna ugyanis annyira központi témává vált, hogy még a közérdeklődésre egyébként számot tartó választásokat és a választási kampányt is beárnyékolta.

Szerb lavírozás

Ahogy arról már többször is írtunk, Szerbia a ritka kivételek egyike a nemzetközi politikai színtéren, amely még nem vezetett be szankciókat az Orosz Föderációval szemben.

Szerbiát egyelőre nem nagyon viselték meg az ukrajnai események, kivéve az üzemanyagárak emelkedését, a szerb kormányzat ugyanis egyelőre nagyon ügyesen egyensúlyozik Brüsszel követelései és Moszkva kegyei között.

Az egész történet azonban rövid életű volt, és véleményünk szerint az április 3-i választásokkal be is fejeződött. A szerb rezsim eddig tolerálta az oroszbarát belgrádi demonstrációkat, de a kormány irányítása alatt álló média és a bulvárlapok már Putyin-ellenes híreket (is) közölnek.

Aleksandar Vučić már eddig is “irigylésre méltó tehetségről és ügyességről tett tanúbizonyságot” abban, hogy ilyen helyzetekből “élve kikerüljön”, sőt: jó poénokat szerezzen magának.

A választási kampány során sikerült például passziválnia az oroszbarát választópolgárokat, valamint úgy növelnie a feszültséget, hogy a konfliktusos szituációkból az állami vezetés győztesként kerüljön ki, vagyis még inkább fontossá váljon, és tovább növelhesse a tekintélyét. Hogy ezután mi lesz Szerbiában, erre több tényező figyelembe vételével igyekezünk válaszolni.

Mire kell figyelni?

Az első kérdés az, hogy mit tesz az Egyesült Államok, és hogy ők általában milyen érdekek mentén cselekszenek. Nyilvánvaló, hogy Európa elvesztette szuverenitását, és bizonyos értelemben az Ókontinens “amerikai megszállása” 1945-öt követően most ismételten bekövetkezik.

Az európai országok nagy valószínűséggel megérzik az amerikai katonai jelenlét fokozódását, ami mindenekelőtt az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok megszakadásával jár együtt, és ez rájuk nézve is súlyos következményekkel járhat.

Jellemző, hogy az európai országok, amelyek tegnapig a környezetvédelem és a Green Agenda 2030 zászlóshajói voltak, most gyorsan “újratervezik” energiapolitikájukat, vagyis ismételten aktiválják a bezárt hőerőműveket és atomerőműveket, megfeledkezve a tegnapi szlogenekről. Bizonyos értelemben ez nem Trump politikájának győzelme?

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Oroszország valamiféle önelszigetelődés felé csúszik a Nyugattal szemben a néhai orosz geopolitikus, Vagyim Csimburszkij “Oroszország-sziget” receptje szerint. (Az elmélet lényege, hogy Oroszország elszakadt a nemzetközi politikától, és egy instabilitási zónákkal körülvett szigeten fejlődik.)

Logikus fejleménynek tűnik, hogy Oroszország teljes mértékben az eurázsiai integráció felé fordul a Kínával, Iránnal, Törökországgal és más ázsiai regionális szereplőkkel mind szorosabbra fűzött együttműködés által.

A kérdés azonban az, hogy Kínának mennyire érdeke a “túlzott barátság” Moszkvával, és hogy más eurázsiai országok szívesen látják-e Oroszország jelenlétét/befolyását a saját társadalmukban. Az orosz gazdaság Eurázsiába történő beintegrálódásának mértéke mutatja majd meg, hogy ez egy előre letárgyalt folyamat eredménye vagy csak kényszerpálya.

Ha kiderül, hogy minden, ami történik, előzetes megállapodások alapján zajlik, akkor valószínűleg igazuk van azoknak az elemzőknek, akik azt állítják, hogy a globális rend átalakulása van folyamatban van, különösen az energia és a monetáris rendszer területén.

A világ három legnagyobb hatalma – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – feloszthatná egymás között a globális energiapiacot és átalakíthatná a pénzügyi rendszert (Oroszország áttérésével a petrojüanra, vagyis a jüanban nominált határidős olajkereskedésre), miközben egyfajta önellátó gazdasági egységek jönnének létre saját valutákkal, internettel, nyersanyagpiacokkal, valamint nukleáris és űrprogramokkal.

Az egyik opció

Ha azonban az amerikaiak csak bedobták a csalit az oroszoknak (mint 1990-ben Szaddám Huszeinnek Kuvait esetében), akkor a Nyugat szó szerint “szankciókkal fogja fojtogatja” Oroszországot – mivelhogy Moszkvát nem meri bombázni, mint 1999-ben Belgrádot – és mindez történik addig, amíg a moszkvai és szentpétervári oligarcháknak nem telik be a pohár, és ez a Kremlben nem vezet palotaforradalomhoz és Putyin megdöntéséhez. Egy ilyen fejlemény nem jelente “happy endet” az oroszok számára, inkább egy 1991-es jugoszláv stílusú végkifejlethez vezetne.

A kérdésekre adott válaszoknak megfelelően húzza meg Szerbia a maga lépéseit. Tudni kell, hogy Szerbiának az 1945-ös jaltai szövetséges konferencia óta különleges státusza van Kelet és Nyugat viszonylatában: de facto a Nyugat része és szilárd amerikai irányítás alatt áll, de párhuzamos és különleges kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amivel sok európai ország és nép nem rendelkezik. Eddig az egyetlen orosz stratégiai jelenlét Szerbiában a Gazpromnyefttyel kapcsolatos, amely a NIS szerb nemzeti olajtársaság részvényeinek 51 százalékának tulajdonosa, valamint az orosz tőke jelenlétére egyes vasutak építésében.

Ugyanakkor az a megoldás, amely szerint Szerbiának teljes mértékben és nyilvánosan csatlakoznia kellene az Orosz Föderáció elleni szankciókhoz, kemény gazdasági és pénzügyi következményekkel járhat az ország és állampolgárai számára. A Gazprom távozásával, valamint az Oroszországgal kötött gáz- és olajmegállapodások felmondásával hatalmas űr keletkezne az energiaellátásban, és ez hihetetlen mértékű áremelkedést idézne elő.

Ebben az esetben Szerbiának saját nyersanyagaira kellene támaszkodnia (a termelés növelésével, legyen szó kőolajtermékekről vagy villamosenergiáról), vagy külföldi országokból – Amerikából, Ázsiából vagy az arab államokból – kellene importálnia az energiahordozókat, amelyek beszerzése megint csak egyes országok jóindulatán múlik majd. Borúlátó prognózis, de az kétségtelen, hogy Vučić megteszi, ha ultimátumot intéznek hozzá. Ebbe az irányba már most történtek lépések, a Moszkvát elítélő határozatok megszavazása az ENSZ-ben, vagy szankciókat alkalmazása bizonyos politikai szereplőkkel szemben (pl. Viktor Janukovics) stb. Ez lenne a következő opció.

A másik opció

A másik opció lehetne tehát a szerb politika összehangolása azzal az amerikai megközelítéssel, hogy Oroszországot űzzék ki Európából, de ne pusztítsák el.

Akkor Vučić játszhatna a “jaltai” kártyára, és kérhetne különleges státuszt, amely szerint Szerbia egyfajta semleges terület szerepét töltené be, ahol sok dolgot “fű alatt” lehetne intézni.

A belgrádi rezsimnek azonban egy ilyen engedményért valamit nyújtania is kellene a Nyugatnak, ahogy ezt újabban tette, amikor az orosz tagság felfüggesztésére szavazott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában a JANAF adriai kőolajvezeték használatának engedélyezésért cserében. A további engedmények közé tartozhatnak a Koszovóval kapcsolatos kérdések, a lítiumbányászat, az új külföldi befektetések, valamint a termőföld és a víz privatizációja, vagy (mint a kínaiak esetében) a piszkos & káros amerikai, de mindenekelőtt európai technológiák letelepítése Szerbiában, amelyeket újjá kell építeni, ha elfogy az orosz nyersanyag.

Az előrejelzések tehát nagyon rosszak, az egyiknek is, a másiknak a szerb gazdaság és a polgárok isszák meg a levét.

Az viszont már most világos, hogy sem az amerikai, sem az orosz, sem az európai, sem a szerb oligarchia nem fog aggódni amiatt, hogy az emberek & a népek szenvednek, ha bizonyos folyamatokat nem sikerül végig futtatni. Ahogyan egész Ukrajnát feláldozták, vagy ahogy emberek millióit dobták oda a járványnak, úgy Európa és Oroszország nagy részét is csak járulékos kárnak tekintik a globális sakkjátszmában.

A BALK Hírlevele


Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava