OROSZ-SZERB BARÁTSÁG: Nem kell besz*rni, nem lesz itt atomháború, meg különben is, mi veletek vagyunk

A cikk meghallgatása

A szerbiai kormánypárti média & sajtó “egy emberkén állt ki” Aleksandar Vučić szerb elnök és az Ukrajnával kapcsolatban korábban elég nehezen megszült belgrádi álláspont mellett, amely nem egy elnöki állásfoglalás volt, hanem a szerbiai Nemzetbiztonsági Tanács csapatmunkájának eredménye. Vučićnak tehát a mai napig nincs személyes véleménye, vagy ha van, akkor azt jól titkolja, lényegében ugyanis a közös állásfoglalást védelmezi a “haza érdekében”.

Napok óta panaszkodott

A szerb államfő az utóbbi néhány napban telesírta a médiát azzal, hogy mekkora nyomás nehezedik rá és országára, miközben Szerbia csapdahelyzetbe került, mert ha az “orosz anyácskát” kidobják az ENSZ-ből, akkor veszik Koszovó is, akkor legfeljebb csak Kínában bízhatnak, de velük nem beszélnek egy nyelvet, még az ábécéjük is más.

– Ma kevesebb a megértés népünk iránt a világban, mint bármikor valaha. Tektonikus változások mentek végbe. Beszéltem Ursula von der Leyennel, az Egyesült Államok képviselőivel, az összes nagyobb ország képviselőjével, az EU képviselőivel. Ha tudni akarjátok, akkor most keveseket érdekel az a helyzet, amelyben mi vagyunk

– jegyezte meg a szerb elnök televíziós beszédében, amelynek röviden az volt a lényege, hogy Szerbia kutyaszorítóba került Koszovó miatt, és ráadásul még török barátja, Recep Tayyip Erdoğan is tőrt döfött a hátába, miután követelte Koszovó felvételét a NATO-ba. (Te is komám, Recep!)

– Láttátok, hogy a koszovói albánok NATO-tagságot kértek, és ehhez a szövetségben már megkapták két-három ország támogatását, például Törökországét is. Úgy gondolom, hogy miután Oroszországot kizárják a nemzetközi szervezetekből, az ENSZ-ből, nyomást gyakorolnak a Kínai Népköztársaságra, hogy megváltoztassák a (Biztonsági Tanács) 1244-es határozatát, azt követően pedig nem lesz jogalapunk Szerbia területi integritásának megőrzésére

– jelentette ki a szerb elnök, amiből kiderült, hogy a szerbek esetében mindenképpen Koszovó a kulcskérdés, amely 2008-ban az Európai Unió, de leginkább az Egyesült Államok bábáskodása mellett kiáltotta ki függetlenségét. Ezt a kilencvenes évek végén az albánok ellen végrehajtott véres szerb megtorlás előzte meg, az pedig válasz volt a Koszovi Felszabadítási Szervezet egyre szaporodó fegyveres akcióira, és fojtathatnánk még a sérelmeket, amíg nem jutunk el addig a kérésig, hogy ki volt előbb, a szerb vagy az albán.

A szerb elnök arról is beszélt, hogy kilenc csapatot (team) alakítottak, így hívják mostanában azokat a testületeket, amelyeket korábban bizottságoknak neveztek. A bizottságok, bocsánat, a csapatok közé tartozik a gabonával és más élelmiszerrel foglalkozó team is.

Külön csapatot alakítottak Ukrajna megsegítésére és az ukrán menekültek befogadására is, ha közülük netalán egy is arra tévedne, miután a legtöbb ukrán fejében az él, nyilván joggal, hogy Szerbia mégiscsak oroszbarát ország.

– Nem állunk készen arra, hogy államosítsuk az orosz ingatlanokat, azt látom, hogy néhány ország még az óvodákat is elveszi tőlük, mi beszélgetni fogunk velük

– mondta a szerb államfő, aki a szerbiai pénzügyi tartalékokra utalva azt mondta, hogy aranyvásárlásba kezdtek, amelyet megpróbálnak olcsóbban beszerezni a kínaiaktól, mert tudjuk, hogy náluk minden “óccó”.

A viccet félretéve, a szerb elnök azzal nyugtatgatta az ország lakosságát, hogy mindenből van elegendő Szerbiában, és még nem gondolkodnak a kivitel korlátozásában, de miután ez így felmerült, biztosak lehetünk abban, hogy már ilyesmi is megfordult a fejekben.

A média nagy erőkkel védi

A kormánypárti média & sajtó összevont erőkkel védelmezi az összes szerbek egyetlen elnökét, amihez hathatós támogatást kap házelnöktől, miniszterelnöktől, belügyminisztertől, valamit a bértollnokok hadától.

A sort Ivica Dačić nyitotta meg, aki már az elnöki beszéd előtt előhúzta a legütősebb érvet, amely szerint ha Szerbia most szankciókat vezet be Oroszországgal szemben, akkor az azt jelenti, hogy Koszovót felveszik az ENSZ-be. Azt lehetetlen megmondani, hogy Szerbiában ettől a fenyegetéstől hányan csinálták össze magukat, az viszont biztos, hogy Dačić még mindig a kilencvenes évek nacionalista romantikájának a rabja, elvégre arra tette fel az életét.

Nem kellett csalódnunk a kilencvenes évek másik szökevényének számító Aleksandar Vulin szerb belügyminiszter esetében sem, aki egyébként a “szerb világ” legfőbb propagandistája, és aki most is előjött a farbával, mivelhogy szerinte Szerbia az egyetlen szabad ország Európában.

– Egy szabad ország, amelyet egy szabad ember irányít. Nem vágtuk magunkat haptákba, és nem engedelmeskedtünk a NATO parancsának: nem vezettünk be szankciókat Oroszországgal szemben. Nem lopjuk el az Orosz Föderáció vagyonát, nem zárunk ki orosz gyerekeket az iskolákból, és nem tiltjuk ki az oroszokat az éttermekből, nem tiltunk ki semmilyen orosz médiát

– jelentette ki a szerb belügyminiszter Oroszország, Aleksandar Vučić, és a szerb világegyetem védelmében.

Felsorakozott a szerb államfő mellett az utóbbi időben egyre inkább radikalizálódó Ana Brnabić miniszterelnök is, akik az előbbiekhez képest túl sok eredetivel már nem tudott szolgálni, ha csak arra nem gondolunk, hogy szívesen átvenné a szerb elnökre nehezedő összes terhek egy részét.

A grand finale azonban még tartogatott meglepetést, a színen ugyanis megjelent egy külföldi szereplő is, aki nem más, mint Alekszandr Bocan- Harcsenko, Oroszország belgrádi nagykövete, és mindenhol nyilatkozott, ahol meglátott egy mikrofont vagy egy mobilt, mondandójának pedig az volt a lényege, hogy nem kell besz*rni, nem lesz itt atomháború, meg különben is, mi veletek vagyunk.