KARSZTVIDÉK: Búvópatakok, folyók a felszín alatt, avagy ha horvát, akkor katolikus

Horvátország komplikált hely. Ezt már egy ideje magyarázni próbálom a BALK-on, de érzésem szerint, még mindig nem sikerült elérnem, hogy széleskörben elterjedjen az a felismerés, hogy az adriai nyaralás vajmi keveset fed fel Horvátországból, valahogy úgy, mintha az ember Kaliforniát akarná megismerni a disneylandi tapasztalatai alapján. Sőt, néhanapján magam is meglepődöm egy-két dolgon, pedig azzal szoktam hízelegni magamnak, hogy meglehetősen jól ismerem ezt az ezerarcú, pici országot.

A katolikus Woodstock

Így például pénteken a Jutarnji list a június elején várható „katolikus Woodstockra” hívta fel a figyelmemet, amelyet Zágrábban tartanak meg. El nem tudtam képzelni, mi fán terem a micsoda, így utána néztem egy kicsit, és teljesen elképedtem.

A „Nézzél a szíveddel” (Pogledaj srcem) elnevezésű hangversenysorozat a Laudato TV, Horvátország egyik katolikus tévéállomása szervezésében már 2015-től gondoskodik a hívők szórakoztatásáról, mégpedig átütő sikerrel. Legutóbb 2019-ben tartották meg a zágrábi Arénában, telt ház, azaz 14 ezer 400 néző előtt.

A covid által kiváltott két éves szünet után, idén az ugyancsak zágrábi Maksimir stadionban rendeznek várhatóan ismét telt házas „halleluja-fesztivált” mintegy 44 ezer ember részvételével.

Miután átfutottam egy fél tucat YouTube filmecskén, azt kell mondanom, hogy ezt nem a Böske néni Bt. szervezi a Cecília-szűzegylet hölgykoszorújának támogatásával, hanem nagy valószínűséggel az USA-ból, Kanadából importált profik.

A hangosítás, a fényeffektusok, a kísérőzenészek nem vallanának szégyent Birminghamtől Philadelphiáig, bár Budapesten valószínűleg gyomroznák őket, mert ott meg az a szokás.

A zene túlnyomórészt amerikai hangzású soft pop, és ha nem lenne az esemény hellyel-közzel megspékelve némely dalos kedvű ferences, vagy jezsuita sztárprédikátor fellépésével, a kósza idegen bízvást nem is sejtené, hogy itten vallási konnotációk forognak fenn, pedig hát például a Božja pobjeda (Isten győzelme) elnevezésű zenekar adja elő a Suhe kosti (Száraz csontok) című szerzeményét, amely az első szám a mellékelt mixben.

Az első pillantásra a nézők sem különböznek mondjuk rá egy Beyonce-koncert nézőitől, zömükben fiatal emberek, itt-ott néhány néni, bácsi, de ezek valószínűleg a gyerekeket kísérték el a rendezvényre. A látványt néhány lelkes, fiatalabb évjáratú apáca csápolása teszi teljessé.

Na most, amin ledöbbentem, hogy a közönség ismeri a dalok szövegét, és együtt énekel az előadókkal. Ami magyarán azt jelenti, hogy a vallási popnak komoly rajongóbázisa van – a rendezvények CD-jei fent vannak, megvásárolhatók az Amazonon például -, ami előlegezi azt, hogy a felszín alatt mélyen vallásos, konzervatív tömegek mozognak.

Erről az ember nem szerez tudomást, mert vagy a szivárványszínű, vagy az ökoizé megmozdulások vannak rivaldafényben, és azt a képzetet keltik, hogy Zágrábban is az a helyzet, mint bármelyik nyugati nagyvárosban.

Ha horvát, akkor katolikus

Persze, így utólag belegondolva ebbe a „halleluja-fesztiválba”, itt nincs semmi meglepő, csak az ember hajlamos elfelejteni bizonyos dolgokat.

Mondjuk még 1988-ban, amikor frissen érkeztem Zágrábba, arra lettem figyelmes, hogy párhuzamok vonhatók a lengyelek és a horvátok között, legalábbis annyiban, hogy a nemzeti önazonosság egyik sarkalatos pontja mindkét helyen a hit, egészen pontosan a katolikus vallás.

Még ma sem ritka, hogy a CV-ben az áll, hogy hrvat, katolik (azaz horvát nemzetiségű, katolikus hívő), bár ez a függetlenség után egyre inkább kezdett háttérbe szorulni, szemben a jugoszláv időkkel.

Akkorában az előkelőbb társaságokban titkos jellel (a jobb kéz három ujja a bal tenyérbe helyezve) hívták fel a figyelmet arra, hogy „háromfázisúak”, azaz ortodoxok, azaz szerbek is vannak a társaságban.

Ez azért volt fontos, mert ebben az esetben nem lehetett szabadon beszélni, szidni a rendszert, a szerbeket, egyebeket, mert nagy volt a feljelentés veszélye.

Szóval, ismét csak kiderül, hogy Horvátországban a katolicizmus ma is élő jelenség, és ezzel sok minden magyarázható, például a Thompson-fenomén, vagy a kormányzó HDZ töretlen népszerűsége és választási sikerei, amiket teljesen sportszerűtlenül az egyház nem egyszer a szószékről is támogat az ellenzék őszinte sajnálatára.