Horvátország
KARSZTVIDÉK: Búvópatakok, folyók a felszín alatt, avagy ha horvát, akkor katolikus
Horvátország komplikált hely. Ezt már egy ideje magyarázni próbálom a BALK-on, de érzésem szerint, még mindig nem sikerült elérnem, hogy széleskörben elterjedjen az a felismerés, hogy az adriai nyaralás vajmi keveset fed fel Horvátországból, valahogy úgy, mintha az ember Kaliforniát akarná megismerni a disneylandi tapasztalatai alapján. Sőt, néhanapján magam is meglepődöm egy-két dolgon, pedig azzal szoktam hízelegni magamnak, hogy meglehetősen jól ismerem ezt az ezerarcú, pici országot.
A katolikus Woodstock
Így például pénteken a Jutarnji list a június elején várható “katolikus Woodstockra” hívta fel a figyelmemet, amelyet Zágrábban tartanak meg. El nem tudtam képzelni, mi fán terem a micsoda, így utána néztem egy kicsit, és teljesen elképedtem.
A “Nézzél a szíveddel” (Pogledaj srcem) elnevezésű hangversenysorozat a Laudato TV, Horvátország egyik katolikus tévéállomása szervezésében már 2015-től gondoskodik a hívők szórakoztatásáról, mégpedig átütő sikerrel. Legutóbb 2019-ben tartották meg a zágrábi Arénában, telt ház, azaz 14 ezer 400 néző előtt.
A covid által kiváltott két éves szünet után, idén az ugyancsak zágrábi Maksimir stadionban rendeznek várhatóan ismét telt házas “halleluja-fesztivált” mintegy 44 ezer ember részvételével.
Miután átfutottam egy fél tucat YouTube filmecskén, azt kell mondanom, hogy ezt nem a Böske néni Bt. szervezi a Cecília-szűzegylet hölgykoszorújának támogatásával, hanem nagy valószínűséggel az USA-ból, Kanadából importált profik.
A hangosítás, a fényeffektusok, a kísérőzenészek nem vallanának szégyent Birminghamtől Philadelphiáig, bár Budapesten valószínűleg gyomroznák őket, mert ott meg az a szokás.
Az első pillantásra a nézők sem különböznek mondjuk rá egy Beyonce-koncert nézőitől, zömükben fiatal emberek, itt-ott néhány néni, bácsi, de ezek valószínűleg a gyerekeket kísérték el a rendezvényre. A látványt néhány lelkes, fiatalabb évjáratú apáca csápolása teszi teljessé.
Na most, amin ledöbbentem, hogy a közönség ismeri a dalok szövegét, és együtt énekel az előadókkal. Ami magyarán azt jelenti, hogy a vallási popnak komoly rajongóbázisa van – a rendezvények CD-jei fent vannak, megvásárolhatók az Amazonon például -, ami előlegezi azt, hogy a felszín alatt mélyen vallásos, konzervatív tömegek mozognak.
Erről az ember nem szerez tudomást, mert vagy a szivárványszínű, vagy az ökoizé megmozdulások vannak rivaldafényben, és azt a képzetet keltik, hogy Zágrábban is az a helyzet, mint bármelyik nyugati nagyvárosban.
Ha horvát, akkor katolikus
Persze, így utólag belegondolva ebbe a “halleluja-fesztiválba”, itt nincs semmi meglepő, csak az ember hajlamos elfelejteni bizonyos dolgokat.
Mondjuk még 1988-ban, amikor frissen érkeztem Zágrábba, arra lettem figyelmes, hogy párhuzamok vonhatók a lengyelek és a horvátok között, legalábbis annyiban, hogy a nemzeti önazonosság egyik sarkalatos pontja mindkét helyen a hit, egészen pontosan a katolikus vallás.
Még ma sem ritka, hogy a CV-ben az áll, hogy hrvat, katolik (azaz horvát nemzetiségű, katolikus hívő), bár ez a függetlenség után egyre inkább kezdett háttérbe szorulni, szemben a jugoszláv időkkel.
Akkorában az előkelőbb társaságokban titkos jellel (a jobb kéz három ujja a bal tenyérbe helyezve) hívták fel a figyelmet arra, hogy “háromfázisúak”, azaz ortodoxok, azaz szerbek is vannak a társaságban.
Ez azért volt fontos, mert ebben az esetben nem lehetett szabadon beszélni, szidni a rendszert, a szerbeket, egyebeket, mert nagy volt a feljelentés veszélye.
Szóval, ismét csak kiderül, hogy Horvátországban a katolicizmus ma is élő jelenség, és ezzel sok minden magyarázható, például a Thompson-fenomén, vagy a kormányzó HDZ töretlen népszerűsége és választási sikerei, amiket teljesen sportszerűtlenül az egyház nem egyszer a szószékről is támogat az ellenzék őszinte sajnálatára.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó6 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is