A cikk meghallgatása

Az elmúlt 2021-es esztendő példátlan politikai polarizációt eredményezett Szlovéniában, és ez tovább folytatódhat, 2022-ben ugyanis három választást tartanak az országban, ami ott is a politikusok “izmozását” hozhatja. Ha az áprilisi választások után Janez Janša nem folytathatja a kormányzást, akkor ősszel ringbe szállhat az államfői posztért. A jelenlegi elnök az alkotmányos korlátozások miatt nem indulhat a posztért, ezért ha megbukik a parlamenti választásokon, Janša előtt adott lehet a lehetőség az elnöki szék megszerzésére, elvégre a jelenlegi elnök, Borut Pahor 2012-ben miniszterelnökből avanzsált államfővé.

Politikai konformizmus

Az államfői tisztséget most betöltő/kitöltő Borut Pahor ugyan a szociáldemokratákat (Socialni demokrati, SD) képviselte, a baloldali ellenzék mégis politikai konformizmussal vádolja, mert véleményük szerint Pahor az ország elnökeként nem vállalt fel fontos társadalmi és politikai kérdéseket. A baloldal szerint Pahor ezzel Janša kormányát védelmezte, beleértve ebbe például a járvány kezelésének módját.

És még inkább beleértve az ellenzék által helytelennek tartott külpolitikát, amellyel eltávolította az országot az “európai értékektől”, és egy illiberális típusú demokrácia felé fordította, ami egyúttal a Visegrádi Csoporthoz történt közeledéshez vezetett.

Pahor éppen a napokban szólított fel a kedélyek csillapítására és a heves retorikától való tartózkodásra, miután a bal- és a jobboldal kölcsönösen korrupcióval és politikai maffiatevékenységgel vádolja egymást.

A 2022-ben távozó szlovén elnök arra is figyelmeztetett, hogy a jelenlegi politikai polarizáció megnehezítheti az új kormány megalakítását a tavaszi választások után az amúgy is széttöredezett politikai színtéren, és hosszú távon destabilizálhatja az országot.

Ez a kérdés nyilvánvalóan azért foglalkoztatja leginkább az államfőt, mert a parlamenti választásokat követően egyik utolsó fontos teendője lesz annak eldöntése, hogy kit bíz meg kormányalakítással, vagyis még ő mondja meg, hogy kinek kínálja fel először a kormányalakítási lehetőséget, mivel olyan csoda nem történik, hogy bármelyik párt 50%-os többséget szerez.

Szlovéniában így megismétlődhet a négy évvel ezelőtti helyzet, amikor Janša, pártja relatív választási győzelme ellenére, nem tudott kormányt alakítani a csekély koalíciós potenciál miatt, ezért jött létre a Marjan Šarec által vezetett kabinet, amely azonban kevesebb mint két év után megbukott, politikai instabilitást hagyva maga után.

Illiberális kormányzás

Rövidített mandátumának második évében a kevéske parlamenti többséggel rendelkező mostani szlovén kormányt, mindenekelőtt pedig annak vezetőjét Janez Janša jelenlegi miniszterelnököt, erős kritikák érték/érik országon belül és országon kívül a jogállamiság tiszteletben tartásával, valamint a médiára és az igazságszolgáltatásra nehezedő nyomásgyakorlás miatt.

A legtöbb bírálat a közös választási tömbbé összeállt négy baloldali és balközép párttól érkezik, amely ez által próbál meg minél nagyobb választói bizalmat, és minél több parlamenti helyet megszerezni majd a 90 fős parlamentben Janša koalíciójával szemben.

Kritikák azonban számos uniós tisztségviselő és európai intézmény részéről is érkeznek az első vágányra ebben az ország jövője szempontjából kényes időszakban, miközben a főleg baloldali és liberális nemzetközi média erőteljesen tüzel, mert úgy véli, hogy Janša pártja, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) az Európai Néppárt tagjaként az elmúlt években a nacionalizmus és a populizmus felé fordult.

Az Európai Parlament idei utolsó plenáris ülésén például “mélységes aggodalmának” adva hangot határozatot fogadott el a szlovén jogállamiságról, aminek szerinte csökkenő tendeciájával párhuzamosan esik vissza a szlovén intézményi rendszerbe vetett közbizalom, és ezért a jogállamiság tiszteletben tartásának fokozására szólította fel Szlovéniát. Itt jegyzendő azonban meg, hogy a határozat nem túl nagy többséggel (52,3%), ment át, a jelenlévő 680 képviselő közül 356 szavazott rá, 284 volt ellene és 40 tartózkodott.

Az állásfoglalás arra figyelmeztet, hogy Janša kormánya elhalasztotta két ügyész kinevezését az Európai Ügyészséghez (EPPO), valamint mert megnehezítette/gátolta az STA hírügynökség “független közszolgálati” információs szolgálatként történő finanszírozását.

Az igennel szavazó képviselők többsége szociáldemokrata, liberális, zöld és baloldali kötődésű, ami arra késztette Janša pártját, a Szlovén Demokrata Pártot (SDS), hogy “valódi súly nélküli politikai röpiratnak” nevezze a dokumentumot, mondván, hogy azt a szlovén ellenzék kezdeményezte belpolitikai okokból/célokból.

A jobbközép európai parlamenti képviselők túlnyomó többsége ugyan az állásfoglalás ellen szavazott, ám az EPP-ből 33-an tartózkodtak, ami arra utal, hogy az EPP egy része is eltávolodott Janša pártjától, vagy fordítva, Janša távolodott el az EPP-től, a végeredmény ugyanaz.

A szlovén miniszterelnökkel szemben növekvő uniós parlamenti ellenszenv oka egyértelműen az Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz fűződő kapcsolat.

A kormányalakítás körüli bizonytalanságok

Az elmúlt hónapok közvéleménykutatásai szerint a Janša-kormány alacsony támogatásnak örvend a szavazók körében, illetve nem örvend, de hát ez van. A párt ugyan nagy valószínűséggel ugyan így is a legtöbb szavazatot kaphatja a sok apró pártra szétforgácsolódott politikai színtéren, de a politikai konstelláció bizonytalanná teheti, hogy mekkora lesz az előbb már említett “kormányalakítási potenciál”, vagy esetleg megismétlődik a 2016-os helyzet. És itt merülhet a “politikai konformizmussal” vádolt államfő szerepe.

A Szociáldemokraták (SD), a Baloldal (L), a Marjan Šarec Lista (SMŠ) és az Alenka Bratušek-párt által (meg)alkotott ellenzéki tömörülés arra számít, hogy április 24-én több mandátumot szerez, mint a jobboldal, ami éles fordulatot jelenhet kormányzati téren, viszont nem kötelezően eredményezheti a Szlovéniában is meghonosodott sárdobálás mértékét.

Ha a fordulat bekövetkezik, akkor Janšának két lehetősége marad, vagy ellenzékből politizál, és kivárja a maga esélyét, vagy megpályázza az államfői posztot, s annak elnyerése esetén felhagy Pahor “konformista gyakorlatával”, és megerősíti az elnöki ráhatást a politikára, lévén, hogy általános és közvetlen választáson elnyert megbízatásról van szó.

Janša mindenesetre visszautasítja a baloldali kritikákat, arra hivatkozva, hogy kormánya nehéz körülmények között vette át az ország irányítását, ugyanakkor a gazdaságnak és az állampolgároknak nyújtott támogatásokkal elkerülte azokat a csapásokat, amelyeket a világjárvány okozott más országokban.

Az előrejelzések szerint Szlovénia idén 6 százalékos, jövőre 4 százalékos GDP-növekedést ér el, miközben az infláció az idei 5 százalékról 3,8 százalékra csökken.

Mindeközben Szlovénia javította kapcsolatait a szomszédos országokkal, és ez nem csak Magyarországra, hanem Horvátországra is vonatkozik, ami a horvát elnöknek kimondottan tetszik.

Zoran Milanović ősszel tett ljubljanai látogatása során olyannyira elégedett volt, hogy Szlovéniát Horvátország legjobb szomszédjának nevezete, és megjegyezte, hogy a horvátok olyan kapcsolatokat szeretnének ápolni a többi szomszédjukkal, is mint a szlovénokkal.

A horvát elnök elsősorban minden bizonnyal Bosznia- Hercegovinára vagy Szerbiára gondolt, de gondolhatott akár az általa gyakran nem túl pozitív szövegkörnyezetben emlegetett Magyarországra is, miután Budapest is Ljubljana mögé tette.