Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A december 8-én felállt új német kormányt a szociáldemokrata Olaf Scholz, a Németországi Szövetségi Köztársaság kilencedik kancellárja vezeti. Nóvum, hogy a most következő kormányzás lesz az első háromoldalú szövetség nemzeti szinten a modern német történelemben. Bár 16 év után ismét az SPD adja a kancellárt, ne felejtsük azért el, hogy a párt az utolsó 23 évből 19 évet kormányon töltött, igaz, 12 évet a CDU melletti kisebb koalíciós társ szerepében. Ennek köszönhetően sokan úgy vélekednek, hogy a Merkel-időszak nem éppen a polgári kormányzás prototípusa volt, s számos kompromisszum volt szükséges a CDU hatalmon maradásához: az SPD ugyanis egyre kevésbé akart a konzervatívokkal kormányozni, viszont a politikai és személyzeti ajánlatoknak nehezen tudott ellenállni.

Ez az elemzés eredetileg itt jelent meg, innen vettük át változtatás nélkül. Úgy véljük, hogy a német kormány fontos szerepet játszhat a Balkánon, mi pedig nyitottak vagyunk más vélemények, információk befogadására is.

Más kérdés, hogy a Merkel által vezetett CDU egy vélt vagy valós társadalmi elváráshoz igazodva egyre balosabb politikát csinált, egyben a Zöldek irányába kacsintgatva. A sors úgy hozta, hogy a 16 évig ellenzékből politizáló Zöldek két sikertelen próbálkozás (2013 és 2017) után mégse a CDU-val, hanem kedvenc balos partnerükkel, az SPD-vel alkotnak most kormánykoalíciót, a CDU pedig hoppon maradt. A Zöldek persze, már nagyon meg akarták kaparintani a kormányrudat, s a 16 éven át feltornyosult elvárásokat, várakozásokat és elképzeléseket mihamarabb megvalósítani. A német társadalomban egyre inkább dominálnak a progresszív gondolatok, melyek elsősorban klíma- és környezetvédelmi kérdésekben, de sok más területen is megmutatkoznak (gender, család, migrációs, identitás politika vagy akár az európai föderalizmus körüli gondolatok). Már régi közhely, hogy a Zöldek az atomenergia-ellenes mozgalomból nőttek ki, s az itt mutatkozó ideológiai harc a modernkori német társadalom egyik mozgatóeleme lett.

Szintén különleges lesz az új kormány abban, hogy az új, SPD, FDP és Zöldek alkotta, ún. közlekedési-lámpa koalíció 177 oldalas programjának leghangsúlyosabb része egyértelműen a klímaváltozás elleni fellépés, érintve ezzel a közlekedés, az ipar, a lakhatás és a mezőgazdaság kérdéseit is. A klímaváltozás (amire a jelenlegi kormány a klímavészhelyzet terminust alkalmazza) már a Merkel-érának is meghatározó kérdése volt, a mostani tervek szerint azonban csúcsminisztérium felelne a kormányzati erőfeszítések koordinálásáért, és az ügy minden minisztériumban prioritás lesz.

A három párt által szentesített megállapodás szerint az „évek óta tartó álló helyzet” helyett  „új dinamikát” akarnak behozni a német klímapolitikába , hogy elérjék a glasgowi klímacsúcson is megfogalmazott 1,5 fokos klímacélt. Ennek érdekében gyakorlatilag a gazdasági programjuk teljes egésze a klímavédelemi célok teljesülését szolgálná. Németország 2045-re szeretne teljesen klímasemlegessé válni. Ennek érdekében a legnagyobb kihívásokkal az energiaszektorban kell megküzdeni az új német kormánynak. A három párt megállapodott abban, hogy kötelezettséget vállalnak a szén felhasználás fokozatos megszüntetésére, valamint a gázenergia-termelés 2040-ig történő megszüntetésére.

A szén-kivezetés céldátumában a koalíciós partnerek egyelőre nem tudtak megállapodni: az SPD szénerőműveket csak 2038-ban kell bezárni, a Zöldek által követelt 2030-as céldátumot csak „ideális esetben” tudják tartani. Hasonló belső feszültség feszül az SPD és a Zöldek között a belsőégésű motorok kapcsán: a Zöldek 2030-as céldátumot szerettek volna elérni, ezt végül az SPD 2035-re puhította fel.

A koalíció Zöld fele a mezőgazdaságban 2027-től olyan új támogatási kifizetési rendszert szeretne bevezetni, amely szerint csak akkor lenne támogatásra jogosult, ha a termelés 40 százalékos kibocsátás csökkenéssel tud párosulni. Ezt az elképzelést az SPD, a koalíció vörös színnel jelölt tagja a mezőgazdasági szektor és a gazdák szempontjait figyelembe véve erőteljesen ellenzi. A Zöldek alapvetően pénzügyi ösztönzőkkel és a nemteljesítés esetén azok megvonásával szeretnék elérni a német mezőgazdaság „zöldítését”, amihez a megvalósulás esetén a rendszer kidolgozását és pontos összegek hozzárendelését 2023-ig várhatjuk.

A program külön kitér a megújuló energiaforrásokra, amelyeket jelentősen bővíteni szándékoznak: 2030-ra az összes energiaszükséglet 80 százalékát ezen energiaforrásokból kell fedeznie az országnak a program szerint. Az egyik legellentmondásosabb programpont a Zöldektől származik, miszerint minden tartomány köteles lesz területének két százalékán szél-, szolár- vagy vízierőműveket építeni, azaz megújuló energiaforrásokat telepíteni. Ez vonatkozik a tejes felület 2 százalékára, azaz városok, falvak, mezők, erdők, folyók (és még sorolhatnánk) területéből kell majd elviekben kigazdálkodni azt. A jelenlegi cél, hogy 2030-ra legalább 30 GW-ra nőjön az ezekből származó energia. Pozitívumként értékelhető ugyanakkor, hogy az új német kormány a GDP 3,5 százalékában rögzíti a kutatás-fejlesztésre fordítandó összeget, ennek jelentős része energetikai és egyéb klímainnovációs technológiák kutatására fordítanának.

A közlekedési alprogram legfőbb célja, hogy  Németország képes legyen 2030-ra évente 15 millió zöld járművet gyártani  és értékesíteni. Az alprogram egyik legfontosabb feladatának tartja az európai akkumulátorprojektek (IPCEI) folytatását és továbbfejlesztését, valamint további cellagyártó telephelyek létrehozását, beleértve a németországi újrahasznosítást is. Az előzetes várakozásokkal szemben az FDP-nek sikerült elérnie, hogy továbbra se legyen sebességhatár a német autópályákon. Ez a polgári szavazók egyik alapkövetelése volt, de gyakorlatilag alig akad már olyan autópályaszakasz, ahol nem lenne korlátozás Németországban. Inkább egy erősen szimbolikus politikai kérdésről van itt szó, vagyis annak a teoretikus lehetőségnek a megőrzéséről, hogy limit nélkül száguldhasson a „szabad német polgár”. Mindemellett pozitívként értékelhető, hogy közel 10 milliárd euró támogatást szándékoznak nyújtani a kkv szektornak a zöld átálláshoz és mindemellett új környezettechnológiára épülő, önálló nemzeti űrprogramot és repülőgépgyártást szeretnének – egyelőre konkrét céldátumok megjelölése nélkül.

A SPD kezdeményezésére egy új lakásügyi minisztériumot állítanak fel, amely  400.000 új lakás építését felügyeli , amelyek egynegyede kötelezően szociális bérlakás lesz, ezek állami támogatással épülnek a növekvő lakhatási válság leküzdése érdekében. A lakhatási problémát a megállapodás „korunk szociális kérdéseként” emlegeti. A zöld kérdések itt is megjelennek, hiszen ha építőipari cégek építik az ingatlanokat, akkor sok tartomány esetében kötelező lesz az új építésű lakásokra napelemeket szerelni a közeljövőben (a rendelkezés országos kiterjesztése jelenleg vita tárgya). Új ipari létesítményeknél kötelező lesz a beruházónak saját költéségén napelemeket elhelyezni, s magán beruházásoknál is elvárt ennek teljesítése.

Németországban az elmúlt tíz évben csaknem duplázódott az energiaszegénységben élők aránya, hiszen 2010-ben a háztartások alig 5 százaléka tartozott ide, míg tavaly 9 százalék. Összehasonlításként Európában átlagosan 8,2 százalék azon háztartások aránya, amelyek rendszeresen nem tudják felfűteni otthonaikat (2010 óta mérsékelt csökkenés volt tapasztalható 10 százalékról), Magyarországon pedig ez az arány a kormány tudatos rezsipolitikájának köszönhetően csupán 4,2 százalék (2010-ben hazánkban 11 százalék volt). Meg kell azt a tényt is említeni, hogy Németországban az Eurostat 2021-re vonatkozó adatai szerint EU-s összehasonlításban a legdrágább a villamosenergia a maga 30 eurocentjével, míg Magyarország 10 eurócenttel a legolcsóbb EU-s országnak számít.

Sok a találgatás arról, hogy a három párt hogyan fog együttműködni a jelentős különbségek miatt. A Zöldek hatalmas beruházási programot szorgalmaztak a klímaváltozás leküzdésére, valamint Németország infrastruktúrájának felfrissítésére. A választási kampány során adóemelést és az adósságszabályok lazítását ígérték, hogy felszabadítsák a pénzt a megnövekedett kiadások fedezésére. A fiskális óvatosságáról ismert FDP azonban többször is kizárta az adóemeléseket, tételesen ellenezte a jövedelemadó, az ÁFA és a vállalati adó emelését. Ez azért különösen jelentős, mert pont az FDP alá tartozik a pénzügyminisztérium. A miniszteri posztra kinevezett FDP-pártelnök Christian Lindner hivatalba lépése után már két nappal bejelentette az eddigi ki nem használt 60 milliárd eurónyi koronavírus-hitelkeretet teljes mértékben klímakérdésekre való felhasználását. Ez nem csak egy meglepő húzás a magát polgári erőként definiáló FDP részéről, de maga az a tény is váratlan, hogy az adóemelések mindenáron való megakadályozása érdekében a párt a hitelfelvételi csapok megnyitásába belement. Sok elemző egyébként is úgy látja, az FDP viszonylag gyorsan beadta a derekát, hiszen ők is már nagyon kormányerővé kívántak válni. Az SPD ebben a kérdésben meglehetősen középutas álláspontot képvisel, hiszen a párt támogatna egy mérsékelt adóemelést, amennyiben az vagyoni helyzethez mérten arányos.

Élezheti majd a német kormányon belüli ellentéteket, hogy  minden jövőbeli törvényjavaslatnak úgynevezett „klímaellenőrzésen” kell átmennie , azaz meg kell vizsgálni, megfelel-e a kormány által vállalt klímacéloknak. Hasonló ellenőrzési mechanizmust egyébként a digitalizáció kapcsán is bevezetnek, vagyis minden jövőbeli törvényjavaslatnak „digitalizációs ellenőrzésen” is át kell esnie, hogy kiderüljön, szolgálja-e a digitalizációs célokat. Míg előbbi egyértelműen a Zöldek eszköze lehet a belső erőviszonyok befolyásolására, addig utóbbi az FDP javaslata volt. A belső erőviszonyokról árulkodhat, hogy míg a klíma-ügyeknek önálló csúcsminisztériuma (egyben gazdasági minisztérium) lesz, addig az FDP-nek nem sikerült önálló digitalizációs minisztériumot kiharcolniuk, sőt, a Zöldekkel ellentétben kancellárhelyettest se adhatnak.

Természetesen nem csak belpolitikai jelentősége van az új mechanizmusoknak, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Európai Unió új hétéves pénzügyi ciklusában a Többéves Pénzügyi Keret 30 százaléka a Természeti Erőforrások és Környezet (378,9 milliárd euró), míg 15 százaléka az Egységes Piac, Innováció és Digitalizáció (187,4 milliárd euró) költségvetési fejezetei alá lettek csoportosítva.

A felálló új német kormányban a Zöldek több fontos kulcspozíciót is magukhoz ragadtak. Az új gazdasági és klímaminisztérium élére társelnöküket Robert Habecket küldik, aki egyben kancellárhelyettes is lesz. A Zöldek fogják irányítani a környezetvédelmi minisztériumot, a család-, idősügyi, nőügyi és ifjúságügyi minisztériumot, illetve a táplálkozási és mezőgazdasági tárcákat, valamint a következő négy évben szintén a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock lesz a német külügyminiszter.

Az új német kormány egy sokkal föderálisában működő, Európában gondolkodik, ami praktikusan egy német vezetésű Európát jelent az ő számukra. Ez alapvetően nem túl szívderítő hír mindazoknak, akik ezzel szemben a nemzetek Európája elképzelést szeretnék megvalósítani, hiszen az uniós politika nagymértékben befolyásolt a német politika által. Önmagában már ez is növelheti az unió tagállamai közti feszültséget, azonban, ha csak a zöld ügyeket vizsgáljuk, akkor is számos olyan ügyet találunk, amely igencsak megosztó lehet az elkövetkezendő időkben. Gerhard Schröder (SPD) volt kancellár már felhívta a figyelmet arra, hogy egy moralizáló, mindent a német Zöldek szája ízére alakított politika nagy kockázatokat hordoz magában.

Ilyen kérdés lesz minden bizonnyal az atomenergia támogatásának kérdése. Hiába nyilvánítja a nukleáris energiát klímabarátnak ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), a Meteorológiai Világszervezet (WMO), a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és javasolják ezek a szervezetek az atomenergia-kapacitások bővítését, hiába állt ki az atomenergia zöld energiaforrásként való elismertetése mellett nyílt levélben 10 uniós tagállam (Magyarország, Franciaország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Finnország, Horvátország, Szlovénia és Románia) és hiába nyilatkozta az Európai Bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen, hogy a zöld átmenet során a megújuló energiaforrások mellett szükség van az atomerőművek által stabilan előállított áramra is –  az új német kormány minden ésszerű érvet félretéve továbbra is atomellenes álláspontot foglal el . Németország azonban nemcsak be szeretné zárni meglévő saját atomerőműveit jövőre, hanem Baerbock egyik legfontosabb feladatának az Európai Unió atomenergia-mentességének elérését tekinti. Míg a 2021-es esztendő végén három létesítményt állítanak le (Brokdorf, Grohnde, Grundremmingen), az utolsó három német atomerőművet (Emsland, Isar, Neckarwestheim) 2022 végével kapcsolják ki. Ismert tény, hogy Angela Merkel 2011-ben a zöld közhangulathoz igazodva még a polgári-liberális FDP-vel kormányozva hozta meg az atomenergia-használat beszüntetésével kapcsolatos végső döntését, míg fél évvel korábban az atompárti német polgári kormányzat pont hogy meghosszabbította az azt megelőzően a balos SPD- Zöldek kormányok által leállítani szándékozott atomerőművek felhasználási idejét.

Szintén szikrákat vethet a diplomácia a kvótakereskedelmi rendszerrel (ETS) kapcsolatos viták során. Az új német kormány az üvegházhatású-gáz kibocsátás egyik leghatékonyabb eszközének a CO2-kvóták árának egységesítését látják. Céljuk egy európai szintű minimumár meghatározása, amely körülbelül egy évtized múlva egy minden szektorra kiterjedő európai kvótakereskedelmi rendszerben jelenne meg. Erre erősen rezonál az Európai Bizottság Fit for 55 javaslatcsomagjának azon eleme, mely az ETS-t a jelenlegi nagykibocsátók körén túl kiterjesztené a lakosságot közvetlenül érintő szektorokra is.
Az elsősorban német érdekek mentén összerakott javaslattal szemben a magyar kormány egyértelműen elutasító álláspontot képvisel, hiszen a rendszer kiterjesztése az épület és közlekedési szektorra jelentősen megnövelné a háztartások terheit. Technikailag ugyan a kvótakereskedelmi rendszert a közműszolgáltatókra és üzemanyagkereskedőkre terjesztenék ki, azonban ezek a cégek beépítenék az így keletkezett költségeket a kereskedelmi árakba, tehát lakosság és vállalkozások közlekedéshez köthető és rezsiköltségei növekednének.

Tehát miközben a magyar kormány különböző hatósági árszabályozó eszközökkel és energiapolitikai megoldásokkal küzd az elszabaduló energiaárak ellen, aközben a német és bizottsági energiapolitika további áremelkedéseket eredményezne. Különösen érzékeny téma ez a jelenlegi energiaválság alatt, hiszen az Európai Bizottság zöld megállapodásért felelős biztosa, Frans Timmermans az Európai Parlamentben még szeptemberben elismerte, hogy a régió energiaárainak emelkedéseinek (akkor) ötödéért az EU kibocsátáskereskedelmi piacán tapasztalható spekulatív tevékenységből eredő kibocsátási egységek drágulásának köszönhető, ami intő jel lehet.

A várható politikai összecsapások mellett a klímavédelem erősödésével  esély van a magyar-német gazdasági kapcsolatok erősödésére  is. Magyarországnak jelenleg is Németország a legnagyobb külkereskedelmi partnere, Németország fogadja a legnagyobb értékben a magyar hozzáadott értéket, ezen belül is a német járműipar, amely teljes német beszállítás 22 százalékát teszi ki.

Tehát a német állam elvárása saját vállalatai irányába jelentős hatással lehet a magyar gazdasági folyamatokra is. A legjelentősebb hatás egyértelműen a járműiparon keresztül lesz érezhető, hiszen a német vállalatok az összes külföldi tárgyi eszköz beruházásainak mintegy 30 százalékát valósították meg. Ennek a 30 százaléknak közel felét a járműipar realizálta, amely egyben a teljes ágazat beruházásainak 70 százalékát adta. Mindezek mellett a német vállalatok foglalkoztatásra gyakorolt hatása a járműiparban kiemelten jelentős, ahol a teljes munkavállalói kör 45 százalékát foglalkoztatták.

Összegzésként elmondható, hogy mindkét fél egyaránt érdekelt az Európai integritás megőrzésében (még akkor is, ha az erről alkotott elképzelései szöges ellentétben is állnak egymással) és ugyanígy érdekeltek a közös kereskedelmi-gazdasági kapcsolataik megőrzésében. Ennek ellenére mégis  turbulensebbé válhat a magyar-német politikai kapcsolatok alakulása a merkeli korszakhoz képest a két kormány merőben eltérő ideológiai bázisának köszönhetően , és legalább ekkora befolyással fognak hatni a zöld szakpolitikai kérdések is a két ország viszonyrendszerére, amelyek bizonyos esetekben, ahogy az atomenergia kapcsán is láttuk, szintén erősen átideologizáltak.