Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire hatékony a különféle közösségi oldalakon a felhasználókra öntött álhírtömeg, azaz a „fake news”. Azt viszont a balkáni fejlemények is mutatják, ha a fake news mögött állami akarat és pénz is áll, akkor az álhírek komolyan befolyásolhatják a közvéleményt, és így a választások kimenetére is hatással lehetnek.

Arccal a Kelet felé

Az Európai Unió a koronavírus-járvány kitörése óta több százmillió euró értékben adott hitelt és segélyt Nyugat- Balkán országaink, ahová több százezer Covid-vakcinát is eljutatott. A szerbek többsége mégis úgy véli, egyedül Kína és Oroszország segített a bajban, s Brüsszel ismét „elárulta” a térségben élőket.

A közhangulat annak ellenére nem változik, hogy a „megmentő” Oroszországból ezer száma érkeznek az emberek, hogy Szerbiában az általuk biztonságosabbnak tartott és a nemzetközi utazást lehetővé tévő nyugati oltóanyagot kapjanak.

Ez csak az egyik példája annak, miként képes befolyásolni a közvéleményt az orosz és az erősödőben lévő kínai propaganda, amelyben kitüntetett szerep jut az álhíreket ontó orosz trollgyáraknak, illetve a közöségi oldalakon érkező „hírekre” ráerősítő internetes portáloknak.

A több oroszországi városban, például Szentpéterváron és Rosztovban működő trollgyárak története hosszú időre nyúlik vissza. A szakértők szerint a bérkommentelők százai eleinte, egy évtizeddel ezelőtt, a belföldi propagandát erősítették, s amikor kiderült, hogy a módszer eredményes, a múlt évtized közepétől kezdve a külföld is a célpontba került. Ahogy nőtt az igény a „fake news” iránt, úgy alakultak az újabb „gyárak”: a 2020-as amerikai választások előtt Macedóniában is Koszovóban is létrejöttek ilyen központok, és ezek elsősorban az amerikai olvasókra – főként a feketékre és az indiánokra – összpontosítottak, és a demokrata párti jelölt, Joe Biden ellen keltettek hangulatot.

A különféle országokra irányuló trollaktivitás jellemzően az adott államokban rendezett választások előtti kampányban éri el a csúcspontját, s a hamis profilok mögé rejtőző kommentelők rendre a Moszkva iránt lojálisabb politikai pártok mellett érvelnek. A kampányok fő célja annak megakadályozása, hogy a NATO-ba, illetve az EU-ba még be nem lépett nyugat-balkáni országok előbbre haladhassanak az euróatlanti integrációban.

Ennek részeként az álhíreken rendre rossz fényben tüntetik fel az EU-t és az észak-atlanti katonai szövetséget – az egyik szerbiai kampány fő témája az volt, hogy az 1999-es Szerbia ellen NATO légiháború idején kilőtt, szegényítetturán-tartalmú lövedékek kiterjedt „rákjárványt” okoztak az országban.

– Szerbiában, Montenegróban és Boszniában 15 tonnányi szegényített uránt tartalmazó lövedéket használt a NATO, s ebben a mennyiségben közel hat tonna urán 235-ös izotóp van, ami elég lenne 170 hirosimai atombomba legyártásához

– írta például még 2018-ban az orosz Sputniknews szerbiai kiadása. (A valóságban a szegényített urán radioaktív izotóp tartalma 0,2 százalék körül van.)

Egy másik hírben pedig arról számoltak be 2017-ben, hogy a NATO újabb katonai akciót tervez Szerbia ellen, s a „megbízható” források azt is tudni vélték, hogy a katonai szövetség Montenegró és Észak- Macedónia felől támad majd.

Bosznia különösen fontos célpontnak számít, itt az orosz és a szerbiai fake news-akciók célja a bosnyák- illetve horvátellenesség újraélesztése, illetve szítása, s ezzel a két entitásból álló ország stabilitásának és területi egységének az aláásása. A boszniai szerb entitásban, a Szerb Köztársaságban (RS) működő médiumok jelentős részt orosz forrásokból – az orosz internetes portálok által ingyenesen átadott hírekkel – tájékoztatják olvasóikat, s ezek rendszeresen azt hangsúlyozzák, a boszniai szövetségi állam szétesésre van ítélve, s hogy a másik két nemzeti csoport együtt próbálja meggyengíteni a szerbeket.

Személyes akciók

A kampányoknak néha egyes személyek is áldozatul esnek, Jelena Milić szerb politikai elemző, lobbista és a Belgrádi Euro-atlanti Tanulmányok Központjának igazgatója (CEAS) alapítója is megtapasztalhatta, milyen érzés, ha rászállnak a trollok.

Mivel Milić elkötelezett támogatója hazája nyugati integrációjának, szinte valamennyi médiafellépése után elárasztják közösségi oldalait a mocskolódó és fenyegető üzenetek.

Közben megjelennek az álhírek is, az egyik szerint mellnagyobbító műtétet is végrehajtott a politológus, s a kampány annyira jól sikerült, hogy állítólag még Milić lánya is gyanakodva méregette édesanyja kebleit.

Rendszeresek azok az álhírek is, amelyek szerint Milić azt állította a NATO-támadásnak egyetlen áldozata sem volt Szerbiában, s hogy a bombázás „jótétemény” volt.

Hackerek akcióban

Több jel mutat arra, hogy külföldi hackerek – jelentős orosz részvétellel – a választások előtt és alatt számítógépes támadásokat is elkövetnek a célországok állami szervei, illetve médiumai ellen.

2016-ban például Montenegróban vádolták a kormányzati szerverek és médiumok elleni támadással, nagyjából abban az időben, amikor ugyancsak orosz részvétellel államcsíny kísérletet hajtottak végre az egykori jugoszláv tagköztársaságban.

A 2016 októberi támadások után Montenegróban megszigorították a kíbervédelmet, és emellett felkészítették a közalkalmazottakat is a támadások jeleinek felismerésére.

2020-ban Észak- Macedóniát érte kibertámadás a választások éjszakáján, akkor egy időre teljesen leállt a számlálás, mert máig ismeretlen hackerek túlterheléses támadást hajtottak végre a központi választási bizottság szerverei ellen.

A mai napig nem tudni, hogy kik állnak az akció mögött, Szkopjéban azt állítják, a támadók külföldről nyúltak bele a macedón rendszerekbe.