EURÓPAI GÁZVÁLSÁG: Mennyire hibásak az oroszok?

A cikk meghallgatása

Megállás nélkül emelkedik Európában a földgáz ára, és sok elemző szerint a válsághoz Oroszország is hozzájárul, mert AZ Északi Áramlat II. gázvezeték minél előbbi megnyitása érdekében zsarolja a Nyugatot. A helyzet nem túl egyszerű, valószínűleg egy kicsit mindenkinek igaza van.

Elkerülő hadművelet

Oroszország nagyon közel került egyik fő céljához, az Ukrajnán keresztüli gáztranzit teljes és végleges leállításához. Délről – Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át – már áramlik a gáz Európa felé, s készen áll az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő Északi Áramlat II. vezeték is.

A németek azonban még nem adták ki az üzembehelyezési engedélyt, s több elemző szerint Moszkva azzal akarja kizsarolni az 55 milliárd köbméteres éves kapacitású vezeték mielőbbi üzembehelyezést, hogy nem növeli meg az utóbbi hónapokban komoly gázhiánnyal küszködő Európának juttatott mennyiséget.

Bár Vlagyimir Putyin orosz államfő több alkalommal is arról beszélt, hogy a gyors – idén már 800 százalékos – áremelkedésnek azzal lehetne a leggyorsabban véget vetni, ha beindulnának a szállítások az Északi Áramlat II. vezetéken, Oroszország azt is hangsúlyozza, hogy teljes egészében eleget tett a hosszútávú gázszállítási szerződésekben vállat kötelezettségeinek.

Ezek a szerződések általában 10-25 évre szólnak – Magyarország legutóbb szeptember végén kötött ilyet a Gazprommal, amikor a felek megállapodtak arról, hogy 10+5 éven át a Gazprom évente 4,5 milliárd köbmétert küld Magyarországra déli, illetve nyugati irányból – s mivel az ilyen megállapodások szavatolják az eladó számára a stabilitást, alacsonyabb áron érkezik az energiahordozó.

Távol az azonnali piactól

Oroszország még az azonnali piacon is képes lenne gázt szállítani Európába, ám Moszkva itt egyáltalán nem erőlteti túl magát. Az oroszok azt állítják, majd akkor küldenek gázt, ha feltöltötték a saját tárolóikat, a nyugati elemzők szerint viszont Oroszország, ha akarna, most is több milliárd köbméternyi plusz gázt lenne képes exportálni nyugati irányba.

S itt jön a képbe az Északi Áramlat II.: Moszkva mindenáron be kívánja bizonyítani, hogy a vezeték életbevágóan fontos a földgázfelhasználásának mintegy felét Oroszországtól vásárló Európa számára.

Az Északi Áramlat kapcsán ugyanis komoly politikai játékok zajlanak.

Az USA és több európai ország ellenzi a vezeték üzembe helyezését – szerintük ezzel nőne Európa Oroszországtól való függése – s az USA és az EU is bejelentette, megbüntetik Oroszországot, ha az nyomásgyakorlásra, fegyverként használja majd a csővezetéket.

A mostani orosz politika célja éppen az, hogy megmutassa, az EU-nak fáj jobban, ha nem üzemel az Északi Áramlat II.

A taktika a jelek szerint működik, jelenleg senki sem teszi szóvá, hogy Oroszország annak ellenére állította le az Ukrajnán keresztüli tranzitot, hogy egy 2019-ben kötött megállapodás értelmében 2024-ig ezen az útvonalon is szállítania kellene gázt Európába.

A két ország közötti viszony azonban továbbra is a mélyponton van, és ezért Moszkvának érdekében áll, hogy ne kelljen kifizetnük az ukránoknak az évenként több mint egymilliárd dolláros tranzitdíjat.

Kijevnek nem csak a tranzitdíjak kiesése miatt kell aggódnia: amíg volt orosz tranzitszállítás, addig a Magyarország és Szlovákia felől érkező riverzszállításokkal – az orosz gáz Ukrajna felé való visszafordításával – juttattak gázt Ukrajnának.

Ukrajna évente mintegy 15 milliárd köbmétert hoz felszínre, míg a felhasználás 30 milliárd körül van, ami már csak a fele a tíz évvel ezelőtti hatvan milliárdnak. Most bizonytalanná vált az ukrán gázszükséglet szavatolása, s ez további belföldi áremelkedéshez vezethet.

Változatos okok

Még ha igaz is az, hogy az azonnali piac látványos mellőzésével Oroszország hozzájárult a gázárak látványos megugrásához, az is mindenképpen igaz, hogy a hiánynak és az abból következő drágulásnak más okai is voltak. Egyebek mellett a januári hideg időszak, amikor az átlagosnál több energia fogyott, vagy az, hogy a karbantartási munkák miatt csökkent Norvégia exportja.

Az is hozzájárult az áremelkedéshez, hogy a nyár ugyan meleg volt, viszont felhős is, így a napenergiából a korábbiaknák kevesebb áramot állítottak elő. És közrejátszott az is, hogy sok kereskedő elszámolta magát, s amikor a nyár elején megugrottak az árak, a tározók feltöltése helyett nyereséggel továbbadott a gázon, hogy most még magasabb áron próbáljon meg energiahordozóhoz jutni.

A végeredmény az lett, hogy jelenleg mintegy 25 milliárd köbméter gáz hiányzik az európai tározókból.

Közben a globális piac is gyorsan változik, míg Európában és Oroszországban stagnál a gázfelhasználás, Ázsiában és a Közel- Keleten gyorsütemű növekedés tapasztalható.

Erre pedig a termelők is reagálnak: az LNG-szállítmányokat Európa felől a magasabb árat fizető térségekbe, leginkább Ázsiába irányítják át, Moszkva pedig folyamatosan fejleszti Kína felé irányuló gázinfrastruktúráját.

Oroszország jelenleg évente 38 milliárd köbméter gázt szállít a szomszédos országba a Szibéria Ereje nevű vezetéken, s a Kreml több alkalommal is megfenyegette az EU-t, ha túl sokat foglalkozik az oroszországi emberi jogokkal, még inkább Ázsia, és elsősorban Kína felé fordítja energiaszállításait.

Az is jelzi a trend irányát, hogy Oroszország a kínai határ közelében nyitotta meg a nyáron a világ egyik legnagyobb gázfeldolgozó központját, az Amur üzemet. A telepről évente 42 milliárd köbméter földgázt, 60 millió köbméter héliumot, egymillió tonna propángázt és 2,5 millió tonna etánt juttatnak el a fogyasztókhoz.