Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Szerbiában tartják a hatvan évvel ezelőtt, 1961-ben létrehozott el nem kötelezettek mozgalmának idei tanácskozását. A jubileumi helyszín kiválasztása nem véletlen, Josip Broz Tito volt jugoszláv vezető meghatározó szerepet játszott a tömörülés létrehozásában és fejlesztésében.

Megkopott fény

Bár már 120 tagja van az el nem kötelezettek mozgalmának, a hidegháború idején létrehozott szervezet egyáltalán nem ragyog régi fényében.

Elsősorban azért nem, mert a hidegháború a Nyugat egyértelmű diadalával és a szocialista tábor összeomlásával ért véget, a győzteseknek pedig nem volt szükségük egy bármiféle konkurenciát jelentő nemzetközi tömörülésre.

Az országcsoport meghatározó tagállamai, például India, inkább az új világrendben fontos szerepet játszó hatalmak felé fordultak, így az el nem kötelezettek mozgalma jelentős részt elvesztette nyomásgyakorló erejét.

– A világ most olyan irányba halad, hogy valakihez csatlakoznunk kell. A mozgalom alapítói maguk is új szövetségeket hoznak létre, illetve csatlakoznak a már meglévőkhöz. Mi sem maradhatunk semlegesek, mert ha azok lennénk, akkor nemet kellene mondanunk a kínai Egy Út egy Övezet kezdeményezére, vagy az amerikai segélyszervezet, a Millenium Challenge Corporation (MCC) által nyújtott támogatásokra. Így számunkra az el nem kötelezettek mozgalma teljesen jelentéktelen szervezet.

– mondta az egyik alapító állam, Nepál fővárosában, Katmanduban élő politikai elemző, Chandra Dev Bhatta.

A másik ok pedig az, hogy Tito 1980-ban bekövetkezett halála, majd Jugoszlávia 1991-es szétesése után nem maradt olyan jelentős vezető, illetve ország, amely képes lett volna összefogni a mozgalmat alkotó százféle országot.

Titónak és Jugoszláviának több szempontból is szüksége volt a mozgalomra. Ahogy megalakult és megerősödött ugyanis az el nem kötelezett csoport, úgy nőtt a kereskedelmi forgalom Jugoszlávia és a többi tagállam között, és úgy nőtt az akkor még virágzó délszláv államszövetség nemzetközi súlya is.

Amire az akkori jugoszláv vezetés vágyott is, hiszen a második világháború után gyorsan megkeseredett a viszony Moszkva és Belgrád között, s a nagy barátból Tito hamarosan az imperializmus láncos kutyájává vált.

Tito Jugoszláviája viszont a nyugati államok közösségébe sem tudott szervesen beépülni, így jól jöttek neki a saját jogon szervezett szövetségesek.

Újraélesztési próbálkozások

Ahogy megváltozott a világ és eltűntek a mozgalmat összetartó politikusok is – Tito mellett például a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro – egyre inkább felszínre kerültek a tömörülést feszítő belső problémák, például a nyugat-szaharai válság kezelése, az Izraellel fenttartott viszony/iszony, vagy az ex-jugoszláv tagállamokhoz fűződő kapcsolatok kialakítása.

A szervezet tekintélyének az sem tesz jót, hogy Európából egyetlen állam, az a Belarusz képviselteti magát, amely nem csak, hogy diktatúra, hanem mindenben a világpolitika egyik meghatározó szereplőjének számító – és a katonai együttműködésről is szóló Sanghaji Együttműködési Szervezetben részt vevő – Oroszországtól függ.

Az pedig már egyenesen a vicc kategóriájába tartozik, hogy az el nem kötelezett országok belgrádi „nosztalgiatalálkozóján” – megfigyelő pozícióban ugyan – de részt vesz Oroszország is, amelyet Szergej Lavrov külügyminiszter képvisel.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ráadásul üzenetet is küldött az összejövetel résztvevőinek, amelyben azt hangsúlyozta, hogy az orosz megfigyelői szerep új együttműködési lehetőségeket kínál a regionális és világméretű problémák megoldásában, valamint a biztonság szavatolásában és a fenntartható fejlődés megteremtésében.

– Ma, amikor a világban egyre turbulensebb a helyzet, és amikor az emberiségnek egyre több fenyegetéssel és kihívással kell szembenéznie, különösen nagy szükség van az el nem kötelezett mozgalom pozitív potenciáljára

– üzente Putyin, aki lélekben már maga is felcsapott el nem kötelezettnek.

A hatvanadik évforduló alkalmával rendezett kétnapos találkozón az ENSZ-tagállamok közel kétharmadát és a világ népességének 55 százalékát képviselő szervezetben csak megfigyelőként jelen lévő Szerbia államfője, Aleksandar Vučić arról beszélt: itt az ideje annak, hogy az el nem kötelezettek ismét bizonyítsák függetlenségüket és a közös fellépésre való képességüket.

Putyin üzenetének fényében a szerb elnöki megnyilvánulás egyenesen a komikum határát súrolja.

Milorad Dodik, a boszniai háromfős elnökség szerb tagja is kitett magáért, mert másról sem szónokolt, mint hogy a két entitásból álló volt jugoszláv tagköztársaság a nyugati államok protektorátusa, s ezzel igencsak megosztotta a hallgatóságot, amelynek nagy része szerint éppen a nyugati jelenlétnek köszönhető, hogy a szerb entitás, a Republika Srpska még nem vált ki az országból.

Az el nem kötelezettek 1955-ben, az indonéziai Bandungban elfogadott alapelvei szerint csak azok az államok csatlakozhatnak a mozgalomhoz, amelyek nem tagjai a különféle katonai tömböknek, a NATO-tag – és Szerbiával nagy barátságot ápoló – Törökország igencsak aktív szerepre törekszik, talán éppen az orosz megfigyelői poszt egyensúlyozására.

A belgrádi tanácskozáson tehát jelen van Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter is, aki felszólalásában hangsúlyozta: Ankara azt akarja, hogy a mozgalom ismét erőssé váljon.

Ugyanezt kívánja a szervezet soros elnöke – és a 2019-es csúcs rendezője – az általában török támogatást élvező Azerbajdzsán is, amely tavaly, hogy életet leheljen a tömörülésbe, megrendezte az el nem kötelezettek első ifjúsági találkozóját is, de kérdés, hogy minek?

Az azeriek talán még hisznek az el nem kötelezett jövőben, amelyet Szerbia most eléggé kisajátított a maga és barátai számára, miközben Vučić igyekszik eljátszani a Tito után Tito szerepet.