Nem mindenki hiszi el, hogy Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić a lelke mélyén is szakított nem is nacionalista, hanem inkább soviniszta múltjával, s a ma magát EU-pártinak mondó politikus néhány nyilatkozata és tette is erősíti ezt a gyanút. A szerb elnök a múltban “elkövetett hibákért” nem bűnhődött meg, ennek okán hihető-e, hogy valóban megváltozott?
Hideg és meleg
Nem szégyellem a múltam, de nyilvánosan elismertem, hogy követtem el hibákat. Sok ember érez hasonlóan. Az emberek azért hisznek bennem, mert ugyanígy éreztek, ugyanilyen politikában hittek, de most már mást gondolnak. Megváltoztunk
– mondta egy 2016-os interjúban Aleksandar Vučić akkori szerb miniszterelnök, aki a délszláv válság háborús időszakában radikális párti barátaival együtt csak úgy ontotta magából a horvát-, a bosnyák-, albán- és magyarellenes nyilatkozatokat.
A bosnyákok sosem felejtik el megemlíteni azokat a szavakat, amelyeket Vučić “ifjonti és hazafias” hevében ejtett ki a belgrádi parlamentben 1995. július 20-án, vagyis mindössze néhány nappal a srebrenicai mészárlást követően, a katonai beavatkozásra készülő nemzetközi közösség elrettentetése céljából:
Csak ti bombázzatok, ha megöltök egy szerbet is, mi száz muszlimot fogunk. Hadd lássuk, hogy van-e bátorsága a nemzetközi közösségnek, vagy bárki másnak, hogy csapást mérjen a szerb állásokra, és hogy lehet-e így viselkedni a szerb néppel szemben.
A ma már államfőként tevékenykedő politikus 2015-ben egy gesztussal is igyekezett megmutatni, hogy megváltozott. Elment az 1995 júliusi srebrenicai vérengzés huszadik évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre, ám próbálkozása balul ütött ki: a bosnyákokból álló tömegből többen rátámadtak, és a köveket hajigálók egyike úgy arcon találta, hogy a szemüvege is eltört.
Selmo Cikotić bosznia-hercegovinai biztonsági miniszter éppen a napokban találkozott Aleksandar Vulin szerbiai belügyminiszterrel (szintén őskövület a kilencvenes évekből hasonlóan sötét múlttal), aki megkérdezte tőle, hogy 2015-ben ki akarta megölni a Srebrenicába látogató szerb elnököt?
Cikotić egy hosszú körmondat végén úgy fogalmazott, hogy az “ügy még nyitott (aktív)”, és hogy a bosznia-hercegovinai ügyészség hatáskörébe tartozik, de ezzel nem válaszolt a kérdésben elhangzott feltételezésre, vagyis az eddig rendelkezésünkre álló információink szerint nem cáfolta a gyilkossági meggyanúsítást.
Vučić az ellene intézett 2015-ös támadást követően elmenekült a kelet-boszniai városból, ahol 1995-ben a Belgrád és a szerb nacionalisták támogatását élvező boszniai szerb hadsereg katonái nyolcezer bosnyák férfit, illetve fiút öltek meg, ám négy hónappal később visszatért, és megkoszorúzta az áldozatok emlékművét.
A múlttal való szakításra utaló gesztusok hitelességét azonban megkérdőjelezi számos „apróság”. Például az, hogy Vučić ugyan elismerte, hogy „szörnyű bűncselekmény” történt Srebrenicában, ám kitartóan cáfolja, hogy a Ratko Mladić boszniai szerb főparancsnok nevéhez kötött vérengzés népirtás lett volna.
A népirtás tagadása pedig akadályozza, hogy a külvilág által genocídiumnak tartott tömeggyilkosság – ahogy a többi, szerbek által elkövetett háborús bűncselekmény – ügyében Szerbia szembe nézzen közelmúltjával.
A szembenézést egyébként az is nehezíti, hogy a többi volt jugoszláv tagköztársaság sem siet elszámolni a polgárai által elkövetett bűncselekményekkel.
A szembenézés nehézségei
Az is figyelemre méltó, hogy Vučić a legsötétebb időkben – még Slobodan Milošević szerb, majd jugoszláv államfő idején – a tájékoztatási miniszteri posztot töltötte be. Az ő miniszterkedése idején tették el láb alól Belgrádban a leghíresebb szerb oknyomozó újságírót, Slvako Ćuruviját. 
Ćuruvija meggyilkolásával kapcsolatban Vučić 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy az újságírót “az állam ölte meg”, de ő nem vett részt benne, és nem is tudott róla semmit. Pedig tájékoztatási miniszter volt, és súlyos pénzbüntetéseket rótt ki azokra a lapokra, amelyek nem a rezsim szájíze szerint írtak.
Érdekes, hogy Vučić egykori főnökét, Slobodan Miloševićet is mentegeti.
A legegyértelműbb magasztalás 2018 szeptemberében hangzott el, amikor Vučić ellátogatott a 2008-ban függetlenné vált Koszovó északi, többségében szerbek lakta részébe.
Milošević nagy szerb vezető volt, aki kétségtelenül a legjobb szándékkal politizált, ám az eredmény siralmas lett. Nem azért, mert így akarta, hanem azért, mert figyelmen kívül hagytuk más nemzetek érdekeit, és alábecsültük elszántságukat
– mondta „jó szándékot” feltételzeve arról az emberről, akinek tevékenységét követően évekre lángba borult a Balkán.
Azzal, hogy azt mondta Koszovóban Miloševićről, hogy nagy vezető volt, Vučić tökéletesen leleplezte kormányát, és kétségessé tette, hogy valóban előre kíván lépni Koszovó ügyében. Nagyon sok demagógia, és nagyon kevés valódi szándék jellemzi őt
– vélekedett a beszédről Filip David, szerb író, Szerbia egyik első háborúellenes mozgalmának alapítója.
Testvéri vita
Srebrenica miatt egyébként újabb front nyilt Szerbia és Montenegró között.
Vučić gyakorlatilag árulással vádolta Montenegrót azért, mert a kis köztársaság parlamentje elfogadta a srebrenicai vérontást népirtásként meghatározó határozatot és büntetendővé tette a genocídium tagadását.
Továbbra is magasan tartjuk a fejünket
– mondta Vučić, azt sugallva, hogy a népirtás tagadása nem feltétlenül szükséges a szerbség önbecsülésének a fenntartásához, s hozzátette:
Nem lepett meg, hogy (Srebrenicát) népirtásnak minősítették azok, akik részt vettek az úgynevezett független Koszovó létrehozásában, vagy akiknek nem tetszik az a tény, hogy Szerbia történelme során most fejlődik a leggyorsabban. Nem számítottunk azonban arra, hogy azok is így tesznek, akik mindig is a legközelebb voltak hozzánk.
Boszniai zűrök
A Srebrenicával kapcsolatos szerb hajthatatlanság – és az, hogy Vučić sem hajlandó engedni – Boszniában is súlyos következményekkel jár.
A boszniai két entitás egyike, a Szerb Köztársaság – amelynek függetlenségi álmokat dédelgető vezetői egyébként is nagyon szeretnek megsértődni – a jövőben bojkottálni fog minden jelentős föderációs szervet, miután a nemzetközi közösség távozófélben lévő főképviselője, az osztrák Valentin Inzko büntetendő cselekménynek minősítette a genocídium nyilvános tagadását.
A bojkott a háromfős boszniai elnökségre, a föderációs parlamentre és a kormányra vonatkozik, és ezzel a szerbek gyakorlatilag megbénították a volt jugoszláv tagköztársaság működését.
Milorad Dodik, a bojkott alá került elnökség soros elnöke odáig ment, hogy közölte: “a népirtásról hozott döntés a föderatív állam széthullását okozhatja”.
A helyzetet bonyolítja, hogy a 12 évig hivatalban volt Inzko utódját, a német Christian Schmidtet nem fogadják el a szerbek.
Az új főképviselőnek nem lesz legitimitása
– mondta Dodik, míg egy másik szerb politikus, Mirko Šarović kijelentette, a szerbek egyetlen főképviselői döntést sem fogadnak el a jövőben.
Kizárólag Bosznia parlamentjeiben születhetnek érvényes döntések
– tette hozzá a boszniai szerb politikus, aki volt boszniai elnökségi tag, és a boszniai Szerb Köztársaság elnöke is.
Lektor nélkül dolgozunk. Ha helyesírási hibát találsz, akkor jelöld ki a szót az egérrel, majd egyszerre nyomd le a következő két billentyűt: Ctrl+Enter. A program semmiféle személyes adatot nem kér, és nem továbbít. Köszönjük, hogy segítesz jobbá tenni a BALK-ot!
';
