Connect with us

Bosznia

ÍTÉLET ÉS VÉGÍTÉLET: Mladić, az igazság és a félig telt pohár

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

dv5VzyR3 removebg preview
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

 
Élete végéig börtönben marad Ratko Mladić, a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka, ám az 1991-1999-es délszláv háborúkban bűncselekményeket elkövető katonák és politikusok megbüntetése csak részlegesre sikerült. Ráadásul hiába születtek meg a sokszor szigorú ítéletek, a múlttal való őszinte szembenézés mindenhol elmaradt.

Kudarc helyett félsiker

Ratko Mladić, Radovan Karadžić, Milan Martić, Dario Kordić, Vojislav Šešelj, vagy éppen Slobodan Milošević – csak néhány közismert vagy inkább hírhedt név a 161 személy közül, aki ellen vádat emelt az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (NT). Az 1993-ban létrehozott ENSZ-bíróság derekas munkát végzett, 4650 tanút hallgattak meg a bírák és a testület közel 11 ezer tárgyalási napot tartott.

Az NT annak ellenére elérte, hogy sok főbűnös – elsősorban szerb katona és politikus – Hágába került, hogy eleinte sokan úgy vélték: a törvényszék teljes kudarcra van ítélve, mert a harcokban részt vett, közben függetlenné vált államok, valamint szövetségeseik nem érdekeltek a hazájukban leginkább hősként számon tartott gyilkosok kézre kerítésében és felelősségre vonásában. Például Slobodan Miloševićéban, aki annak köszönhette, hogy még közel egy évtizedig államfőként tevékenykedhetett, hogy ő volt az egyike azoknak a politikusoknak, akik garantálták a boszniai polgárháborút lezáró, 1995-ben aláírt daytoni békeegyezményt. A másik szavatoló,  Franjo Tuđman horvát elnök meg is úszta Hágát, hiszen 1999-ben államfőként halt meg . A kulisszák mögötti alkuknak köszönhetően Tuđmanon kívül mások is elkerülték, hogy az NT elé kelljen állniuk, és akadtak olyanok is – például Ante Gotovina horvát tábornok és nemzeti hős – aki az őket terhelő bizonyítékok ellenére sem kerültek végül börtönbe.

A csalafinta vajda

Említést érdemel a modernkori délszláv történelem egyik legsötétebb figurájának az ügye: Vojislav Šešelj, a soviniszta Szerb Radikális Párt (SRS) vezére, illetve a szerbiai csetnikmozgalom újjáélesztője eleinte önként jelent meg a törvényszék előtt, s éveket töltött fogságban, hogy azután 2014-ben – arra hivatkozva, hogy többszörös áttétes rákbetegségben szenved – visszatérjen Szerbiába. Az NT 2016-ban felmentette a “csetnikvajdát”, ám a fellebbezés után végül tíz évet kapott. Persze, Šešelj nem ment vissza Hágába, a mai napig Szerbiában mérgezi a légkört, aminek már az sem használ sokat, hogy egykori szövetségese, Aleksandar Vučić miniszterelnökként majd államfőként már jóideje kormányozza az országot. A kilencvenes években a Šešelj- Nikolić- Vučić trió sokáig vezette a Szerb Radikális Pártot.

Bár nem volt teljes a siker, annyi eredménye mindenképpen volt az NT-nek, illetve a törvényszék 2017-es bezárását követően a nyomába lépő utódintézményeknek, hogy a különféle katonai konfliktusok résztvevőinek gondolniuk kellett és kell arra, akár ők is egy hasonló bírói testület elé kerülhetnek. Leginkább akkor, ha nem egy nagyhatalom hadseregében szolgálnak,  a mások megbüntetésében élen járó USA például annak ellenére nem csatlakozott a háborús bűncselekményeket világszerte üldöző Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) elfogadó államok közé, hogy kezdetben Washington is támogatta az intézmény létrehozását .

Lelkiismereti kérdések

Míg sok bűnös hosszú börtönt kapott és ez valamennyire megnyugvással töltheti el a tortúrákat túlélő áldozatokat, illetve a meggyilkoltak rokonait, az  NT-ítéletek nem vezettek ahhoz, hogy az érintett jugoszláv extagköztársaságok szembe nézzenek a polgáraik által elkövetett bűnökkel . Horvátországban továbbra is nagy népszerűségnek örvend a második világháború idején a szerbeket irtó usztasákat magasztaló énekes, Marko Perković Thompson, több horvát labdarúgó az usztasák hírhedt köszöntésével, a Za dom spremni jelszóval hergeli az erre a jelek szerint fogékony szurkolókat, s tavaly egy olyan transzparenst feszítettek ki büszkén a horvát szurkolók, ahol útszéli hangnemben megígérték, “magukévá teszik” a szerb nőket és gyermekeket.

Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban (RS) már régen a hivatalos politika szintjére emelkedett a múlt önkényes értelmezése:  a hivatalos belgrádi álláspont szerint az NT egyetlen célja a szerbség megbüntetése volt . Ennek az állításnak logikus következménye az, hogy a szerb vezetők nem hajlandóak elismerni, hogy 1995-ben Srebrenicában népirtó akció volT a mintegy nyolcezer muszlim férfi és fiú meggyilkolása. Mladić egyébként éppen a kelet-boszniai, akkor még muszlim többségű enklávéban véghez vitt tömeggyilkoság miatt ítélték életfogytiglani börtönre.

Kétes tanulmány

A boszniai szerbek most arra az általuk alapított nemzetközi bizottsági tanulmányára mutogatnak, amely szerint 1992-1995 között Srebrenicában 3500 muszlim és kétezer szerb vesztette életét, s a polgárháború éveiben nem volt olyan cselekmény, amelyet népirtásnak lehetne minősíteni. A napokban közzétett jelentést az izraeli Gideon Greif vezetésével állították össze, s Grief hangsúlyozta, semmiféle nyomás sem nehezedett rá a szerbek részéről.

– A legfontosabb az, hogy Srebrenica esetében nem lehet a népirtás szót használni. Egyébként Bosznia esetében a népirtás szó bevetése is csak egyetlen célt szolgál, a szerbek démonizálását


– foglalta össze a szerbek álláspontját Milorad Dodik, a legbefolyásosabb boszniai szerb politikus, aki éppen a boszniai szövetségi állam háromfős elnökségének soros elnökeként fáradozik az állam szétverésén és az RS függetlenné tételén.

A boszniai muszlimok és a külföldi szakértők elutasítják a tanulmány következtetéseit, és azt hangsúlyozzák, a különféle független nemzetközi szervezetek és szakértői csoportok számtalanszor bebizonyították már, hogy Srebrenicában a szerbek célja a más nemzetiséghez tartozók kiirtása volt.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Bosznia

Hamis titkosszolgálati igazolványt találtak egy Szerbiában elfogott boszniai képviselőnél

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

igazolvány
Tiszteletbeli ügynökként működött a bosnyák Föderáció egyik képviselője (Forrás: Klix)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 6 perc

Salko Zildžić, a Demokratikus Akció Pártjának (Stranka Demokratske Akcije, SDA) tuzlai vezetőjét lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt vették őrizetbe a Szerbiába történő belépésekor a határőrök, a személygépjárműve átvizsgálásakor pedig felleltek egy a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavjestajna i Sigurnosna Agencija, OSA) által kibocsátott „tiszteletbeli szolgálati igazolványt”. Bár a honatya kiadatása azóta megtörtént, az eset kapcsán parlamenti vizsgálat indul a nyugat-balkáni Csodaországban.

Fegyver helyett igazolványt találtak

Annak ellenére, hogy a nyári politikai uborkaszezon után a boszniai közvélemény érdeklődésének centrumában változatlanul a Milorad Dodik vezette Független Szociáldemokraták Szövetségének (Savez Nezavisnih Socijaldemokrata, SNSD) “alkotmányos szabadságharca” áll, a korábbi napokban újfent a bosnyák konzervatívok zászlóshajójának minősülő SDA-ra terelődött a figyelem.

A párttal kapcsolatos legfrissebb botrány érintettje Salko Zildžić, a horvát-bosnyák Föderáció parlamentjének képviselője, és az SDA tuzlai alapszervezetének vezetője, akit még szeptember 19-én vettek őrizetbe a szerb határőrök a Drina szerbiai oldalán fekvő Bajina Bašta határátkelőhelyen.

Zildžić elfogása kapcsán a szerbiai hatóságok kezdetben mindössze annyit közöltek, hogy a boszniai föderációs honatya által használt személyautó átvizsgálása során egy maroklőfegyvert találtak 15 darab lőszerrel. Zildžićnek a fegyverre ugyan volt engedélye, azonban azt Szerbiába nem vihette volna magával.

igazolvány

Nem mindennapi igazolvánnyal rendelkezett Salko Zildžić, a bosnyák-horvát entitás parlamenti képviselője (Forrás: Klix)

Az užicei bíróság nem volt rest mindezek alapján elrendelni a boszniai föderációs honatya előzetes letartóztatását.

Az eset további körülményei ettől a mozzanattól kezdődően eltérő értelmezés alá esnek az érintettek részéről, annyi azonban bizonyos, hogy Zildžić előzetes letartóztatásba vételét követően a szerbiai illetékesek tüzetesebben átvizsgálták a járművét, vélhetően további fegyverek után kutatva.

Így találták meg a bosznia-hercegovinai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (Obavještajna i Sigurnosna Agencija, OSA) igazolványát Zildžić nevére kiállítva.

A nyugat-balkáni sajtóviszonyokat és a hivatalos szervek adatkezelési gyakorlatát jól leképezi, hogy vélhetően előbb jelent meg a nem mindennapi hír a mindig jól értesült szarajevói Klix hírportálon, mint ahogy a BIA-t vezető Aleksandar Vulint tájékoztatták volna az okmány lefoglalásáról.

Az igazolvány kapcsán a szerbiai illetékesek nem is igen tudtak mit kezdeni a helyzettel. Egyfelől azért nem, mert annak birtoklása önmagában még nem valósít meg semmilyen bűncselekményt, így legfeljebb kellemetlen kérdések hada várhatta Zildžićet emiatt a fogdában.

Másfelől pedig a dokumentumon öles betűkkel a „tiszteletbeli szolgálati igazolvány” (Počasna službena iskaznica) felirat szerepelt, ami miatt annak eredetiségével kapcsolatban komoly aggályok merülhettek fel.

Hogyan kaphatott igazolványt?

Zildžić személye kapcsán nem ismert, hogy a korábbi években bármilyen kapcsolatban állt volna az OSA-val. Sőt, az önéletrajza meglehetősen letisztult, mondhatni transzparens, mivel a 2006-ban megkezdett politikai karrierje előtt is széles körben ismert volt a boszniai nyilvánosság előtt, mint élsportoló, aki bokszolóként és cselgáncsozóként jeleskedett nemzetközi szinten.

Az OSA működését szabályozó törvény ugyan lehetőséget ad a szervezet vezetőjének, hogy diszkrecionális jogkörében eljárva, egyedi esetekben adományozzon olyan igazolványt, amin a „tiszteletbeli” jelző szerepel, azonban az N1 Bosna csatorna értesülése szerint ezt a gyakorlatot a korábbi években kizárólag a komoly szakmai teljesítményt nyújtó, nyugállományba vonulók esetében követték a szervezetnél.

Zildžić tekintetében nyugállományról és komoly szakmai teljesítményről nem lehet szó, a sportszakmai karrierje mellett azért sem, mert mindössze 42 éves.

Parlamenti vizsgálat lesz

Önmagában Zildžić elfogása és előzetes letartóztatásba vétele nem érte el a boszniai politikai ingerküszöböt, a nem mindennapi okmány fellelése azonban nagy lendületet adott az eseményeknek.

Elsőként a bosnyák konzervatívok által szerbpárti nézetei miatt évek óta támadott Aleksandar Vranješ, Belgrádba akkreditált boszniai nagykövet jelezte a sajtóban, hogy tud a fogva tartás tényéről, teendője azonban nincs, tekintettel arra, hogy Zildžić nem kért konzuli közbenjárást az ügyében.

Sabina Čudić, a liberális Naša Stranka parlamenti képviselője nyilatkozatában jelezte, hogy kezdeményezte az OSA működését felügyelő parlamenti bizottság rendkívüli ülésének összehívását az eset kapcsán. Szerinte egy vizsgálat keretében kell tisztázni, hogy a korábbi években kik és milyen okból kaptak hasonló igazolványt.

Čudić nyilatkozatára reagálva Ilija Cvitanović, a HDZ 1990 parlamenti képviselője jelezte, hogy mint az illetékes bizottság elnöke megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a bizottság rendkívüli ülésére 10 napon belül sort kerítsenek. Az ülésen meghallgatják Almir Džuvót, az OSA idén tavasszal kinevezett vezetőjét, akinek válaszolni kell az igazolvány keletkezésével kapcsolatos kérdésekre.

Cvitanović bejelentése csak részben nyugtatta meg a közvéleményt, mert az eset kapcsán lényegében mindenki Osman Mehmedagić, az SDA-t vezető Bakir Izetbegovićtyal szoros kapcsolatban álló korábbi OSA-vezető érintettségét feltételezi. Mehmedagić a vele kapcsolatban megjelent híresztelésekre reagálva közleményt adott ki, amelyben tagadta, hogy ő adott volna utasítást a kérdéses dokumentum kiállítására.

Össze-vissza védekezik

Zildžić az ominózus igazolvány léte és eredete kapcsán az ügy kirobbanása óta több variációt ismertetett a nagyérdeművel. Még a szerbiai fogva tartása alatt ügyvédje útján azt közölte, hogy az igazolvány létezik, az azonban nem eredeti, hanem egy másolat, amit „hülyeségből készítettek neki a barátai, akikkel a Državna Bjezbednost (magyarul Állambiztonság) nevű Viber-csoportot alkotják.”

Zildžić azt is elárulta, hogy mintegy 10 fő tagja ennek a csoportnak, azonban konkrét személyeket nem nevezett meg. Ezen túlmenően arra sem akart magyarázatot adni, miért volt szüksége egy ilyen jellegű dokumentumra, és azt miért vitte magával Szerbiába.

A szeptember 27-i Szarajevóban adott sajtótájékoztatóján Zildžić egy eddig ismeretlen külső tényező vagy a józan logika hatására módosította a védekezését. A szerbiai fogságban ugyanis sem ő, sem az ügyvédje nem számolt azzal, hogy a dokumentum létének és birtoklásának elismerése miatt a boszniai ügyészség okirathamisítás és azzal visszaélés gyanúja miatt nyomozást rendel el.

Így az ügyészek munkáját nehezítendő Zildžić utóbb azzal állt elő, hogy nem is volt nála a kérdéses igazolvány, az nem az övé. Ebből adódóan azt nem találhatták meg nála. A különös nevű Viber csoport létezik ugyan, azonban tagadta, hogy annak a tagjai készítették volna „hülyéskedve” a dokumentum másolatot.

Az általa csak felhajtásnak minősített ügy céljaként pedig a személye lejáratását jelölte meg, továbbá azt, hogy ismeretlen okból minél tovább Szerbiában tartsák.

Tagadta továbbá, hogy valaha használta volna az igazolványt, és perdöntő bizonyítékként arra hivatkozott, hogy az okmányon a róla készült kép régi, így az a közreműködése nélkül kellett, hogy készüljön.

A lőfegyver és a lőszerek kapcsán konzekvensen azzal a magyarázattal állt elő, hogy azok a sajátjai, amiket engedéllyel tartott magánál, csak éppen elfelejtette kivenni az autójából, amikor Szerbiába indult. Azt pedig nem tartotta kommentárra érdemesnek, hogy milyen indokok miatt tartott a személygépjárművében egy lőfegyvert honatyai minőségben.

Megegyezett a szerbekkel

Zildžić kiadatására szeptember 25-én került sor. Ezt megelőzően a lőfegyver és a lőszerek jogosulatlan határon való átvitele miatt az užicei ügyészség gyorsított eljárásban megegyezést kötött vele.

Ennek keretében Zildžić elismerte bűnösségét, és elfogadta az egy éves szabadságvesztést azzal, hogy kiadják Bosznia-Hercegovinának a büntetés végrehajtása végett.

Utóbbi amiatt volt fontos számára, mert a szabadságvesztést meglehetősen szerényen osztó boszniai büntetőjog keretében lehetősége nyílik a jövőben a szerbiai büntetést, mint rövid időtartalmú szabadságvesztést pénzbírsággal megváltani, így a 365 nap szabadságvesztés helyett 365.000 konvertibilis márka, vagyis megközelítőleg 72 millió forint kifizetése ellenében mentesül a szabadságvesztés végrehajtása alól.

Már csak azt kell tisztáznia a parlamenti bizottság és az ügyészség felé az eddigieknél hihetőbb módon, hogy miként került az arcképe egy olyan okmányra, ami a Klix portál által megkérdezett szakértők szerint teljesen egyezik az OSA által kiadott igazolvánnyal.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava