Bosznia
ÍTÉLET: Mladić háromszor ennyit érdemelt volna, de mi van az ördöggel és a részletekkel?
Az ENSZ hágai nemzetközi törvényszéki mechanizmusa megerősítette a Ratko Mladićra kimondott elsőfokú ítéletet, amely szerint a boszniai szerb hadsereg parancsnokának büntetése életfogytig tartó szabadságvesztés. Ha Ratko Mladić három életfogytiglanit kapott volna, akkor is azt mondanám, hogy kevés. Mert nincs az a centi, amellyel mérhető lenne a bűn nagysága, amit Mladić elkövetett. Ugyanakkor viszolyogva nézem, hogy a hágai döntést sokan az igazság diadalaként ünneplik. Pedig nem az, közel sem az. Ez a győztesek diadala, akik így leplezik a maguk felelősségét.
Hideg tél
Hideg volt 1996 tele, amikor Vrnjačka Banja fölött a hegyekben autóztam egy szerbiai titkos kiképző központ felé. Egyedül voltam az autóban, és az jutott eszembe, hogy bármi történhet velem. Eggyel több vagy kevesebb hulla a balkáni háborúban, semmit nem jelent. 
Ez a kép az említett időpontban készült.
De Slobodan Milošević rezsimje akkor még nem jutott el arra a pontra, hogy Szerbiában gyilkoljon. Később majd eljut, de akkor még kínosan ügyelt arra, hogy Szerbiában ne legyen öldöklés. Ezzel igyekezett annak a látszatát kelteni, hogy Szerbiának nincs köze a háborúhoz. Pedig igencsak volt.
Ennek a politikának köszönhette az életét az a körülbelül kétszáz srebrenicai bosnyák, akik valamilyen őrült ötlettől vezérelve nem a bosnyák fegyveresek által ellenőrzött területek felé menekültek. Vagy csak véletlenül.
Körülbelül kétszázan jutottak be Szerbiába, átúszták a Drinát, vagy csónakkal keltek át a folyón. Onnan tudták, hogy Szerbiában vannak, hogy már nem lőttek rájuk.
A szerbiai rendőrök begyűjtötték, és két táborban helyezték el őket, az egyik tábor Vrnjačka Banja, a másik Užice fölött volt, az egyik egy eldugott völgykatlanban, a másik egy elhagyatott gyártelepen, amelynek a kéményéről akkor még nem szedték le a T I T O feliratot.
A két tábor létéről suttogtak ugyan Belgrádban, de senki sem tudott semmi biztosat, akkortájt az információ még lassabban terjedt. Magam is meglepődtem, amikor a szerb, illetve akkor még jugoszlávnak nevezett külügyminisztérium engedélyezte számomra a két tábor felkeresését. Előttem egy-két újságíró járt csak ott.
Tudtam, hogy ez nagy dolog, csak a budapesti kollégák nem értették, hogy miről van szó, szerencsétlenségemre az a kolléga szerkesztett a Rádióban, aki a fáma szerint tudósítóként átaludta a berlini fal ledöntését.
A több mint tíz perces riportot a felére vágta meg, és eldugta egy külpolitikai műsor közepén. Bármit is mondanék ezzel kapcsolatban, az már személyeskedés lenne.
Akik túlélték
A két tábort ugyanaznap kereshettem fel, vagyis nem sok időt kaptam arra, hogy a behavazott Szerbiában mindkét helyre eljussak. És még beszélgessek a túlélőkkel.
A Vrnjačka Banja feletti táborban nem léphettem be az épületbe, ahol a srebrenicai túlélők voltak, én kint, ők bent. Mert ők nem jöhettek ki. Ráadásul február volt, a srebrenicai mészárlás pedig nyáron történt, tehát elég vékonyan voltak öltözve ahhoz, hogy a hóesésben ácsorogjanak.
Egyikük annak köszönhette az életét, hogy volt egy kis rádiója, és azon hallgatta a belgrádi állami rádiót, amely részletesen beszámolt a csapatmozgásokról. Így érte el a Drinát.
A túlélők elmondták, hogyan zajlott a mészárlás. A szerbek több mint nyolcezer embert öltek meg, miután a hollandok átadták nekik a Potočari tábort, amely a városba vezető egyetlen út mentén állt. A szerbek azért vették át a tábort, mert a hollandok onnan ellenőrizhettek minden mozgást.
A hollandok távozása után a szerbek szétválasztották a férfiakat és a nőket. A nőket autóbuszokkal és teherautókkal szállították el a bosnyák hadsereg által ellenőrzött területekre. A férfiakat kamionokra tették, és kivitték őket a városon kívülre, ott lövöldözték le őket.
A hegyekben vízfolyásokba terelték a bosnyákokat, kézigránátot dobtak közéjük, aki nem halt meg a robbanás következtében, azokat lelőtték. Vagy elengedték őket az erődben, majd vadásztak rájuk, a szó szoros értelmében embervadászat folyt. Napokig tartott az öldöklés.
De miért ilyen bestiális módon?
A boszniai háború során a legnagyobb népírtás a szerbiai-boszniai határ boszniai oldalán folyt. A szerbek „tiszta helyzetet” akartak teremteni annak érdekében, hogy Szerbia a túloldalon önmagával legyen határos, de túl sok volt a bosnyák.
A terület megtisztítását, vagyis a piszkos munkát, a szerbiai szabadcsapatokra és a hasonszőrű boszniai szerb alakulatokra bízták, már 1992-ben, vagyis nem sokkal a háború kitörése után.
Abban az időben előbb Szabadkára, majd a magyarországi Zánkára küldték a Drina mentén élő bosnyák nőket, a férfiakat az előbb említett módon gyilkolták le. Ipari méretekben folyt az öldöklés. Az akkori Európa nem hitt a szemének, ezért úgy csinált, mintha nem látna semmit.
Soha egyetlen brit vagy francia vezető sem állt bíróság elé, mert engedte a vérontás folytatódását, és egy olyan szörny „felcseperedését”, mint Ratko Mladić.
Kollektív biztonsági kudarc
Bill Clinton visszaemlékezéseiben idézi a Daytoni békeszerződés nyélbeütőjének a gondolatait azzal kapcsolatban, hogy miért alakult ki a múlt évszád második felének „legnagyobb kollektív biztonsági kudarca”. Richard Holbrooke ezt öt tényezőre vezette vissza:
Első helyen áll a balkáni történelem rossz értelmezése a Nyugat részéről, ezt követi Jugoszlávia stratégiai fontosságának nyilvánvaló megszűnése a hidegháború után. A harmadik helyen található a nacionalizmusnak, mint domináns ideológiának a győzelme a demokrácia felett a posztkommunista Jugoszláviában.
A következő két ok kicsit gyakorlatiasabb, az egyik szerint a Bush-adminisztráció vonakodott újabb fegyveres konfliktust megnyitni az 1991-es iraki beavatkozás után (Szuez-Magyaroszág), az ötödik és egyben a biztonsági kudarc legfőbb oka, hogy az Egyesült Államok Európának engedte át a helyzet rendezését a NATO helyett.
Clinton elnök hatodik pontként tette hozzá, hogy egyes európai vezetők nem kívántak muzulmán államot látni Európa szívében.
Az ürügy
A szerbek számára soha sem volt kétséges, hogy a muszlimoknak el kell tűnniük a Drina boszniai oldaláról, ebből kifolyólag az ENSZ által létrehozott három biztonsági övezet, vagyis Goražde, Žepa és Srebrenica felszámolására törekedtek.
Ebből kifolyólag csak ürügyet kellett találni a felszámolásukra, és Srebrenica esetében ezt meg is lelték.
A „biztonsági övezet” elvben fegyvermentes övezetnek is számított, a Srebrenicába visszaszorult egyik bosnyák csoportnak azonban voltak fegyverei, így 1993. január 7-én, vagyis az ortodox karácsony napján kitámadtak Srebrenicából, és elfoglalták Kravica, Šiljkovići és Ježeštica szerb falvakat, ahol közel negyven szerbet öltek meg, köztük civileket is.
A csoportot Naser Orić vezette, aki korábban Slobodan Milošević szerb elnök egyik testőre volt, vagyis a balkáni abszurd betette a lábát ebbe a történetbe is.
A bosnyák hadsereg a vérengzés után Orićot helikopterrel mentette ki Srebrenicából. 
2006. június 30-án a hágai törvényszék két év börtönre ítélte hét szerb fogoly megkínzása és meggyilkolása miatt, de mivel három évet, két hónapot és 21 napot töltött bírósági őrizetben, az ítélet kihirdetését követően szabadon engedték. 2008. július 3-án a hágai Nemzetközi Bíróság minden vád alól felmentette.
Pedig a Kravica és a másik két szerb falu elleni „karácsonyi támadás” váltotta ki igazán a szerbek haragját, és idézte elő a srebrenicai bosnyákok elleni bosszút, amikor a főkolompos már nem volt a városban.
Epilógus
Aki nem látta a srebrenicai mészárlás túlélőinek arcán a félelmet, az nem tudja elképzelni, hogy ezek az emberek holttesten keresztül, a szerb lőállások között cikázva próbálták menteni az életüket.
Akkor még nem volt GPS, hogy megnézzék merre kell haladni, hogy kijussanak a veszélyes zónából, ezért az is lehet, hogy véletlenül jutottak el a Drinához, ahonnan nem volt visszaút, így hát neki kellett menni a folyónak.
Az életük múlott rajta.
A két szerbiai tábor bosnyák lakóit a segélyszervezetek kimenekítették a volt Jugoszláviából, végül Kanadában, és talán Ausztráliában kaptak menedéket.
A világ pedig most Ratko Mladić jogerős ítéletének mámorában úszik, amivel sokak szerint a bűn elnyerte, ha nem is méltó, de életfogytig tartó büntetését. Háromszor ennyit is megérdemelt volna.
A bosszantó, hogy azok büntetlenül megússzák, akik annak idején tehettek volna a háború megakadályozásáért, de nem tettek, mert vagy nem értették a helyzetet, vagy mert más számításaik miatt hagyták, hogy a szörny megmutassa magát.
Lehet, hogy ez az igazságszolgáltatás diadala, bár ebben nagyon kételkedem, abban viszont biztos vagyok, hogy nem Ratko Mladić az egyedüli bűnös, ő csak egy hóhér, aki addig ment el, ameddig engedték neki.
Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.
Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik
A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.
A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.
Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.
Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.
A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.
Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.
Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.
Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.
Megszólalt a „koronatanú”
Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.
A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.
Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.
Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.
Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )
Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.
Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.
Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.
A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.
Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.
Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.
Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.
A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.
A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)
A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.
Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.
Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.
Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.
A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.
Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.
Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.
Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.
A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.
Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.
Bakir Izetbegović körül szorul a hurok
A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.
A politikába is beszállt férje pártjában
A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.
Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.
A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.
Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.
Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt
A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.
Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.
Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.
A boszniai önjáró tarack után elkészült az első tisztán elektromos autó is Travnikban, amelyre rákerülhet a felirat, hogy „Made in BiH”. Travnikban, ahol a járművet gyártják, azt remélik, hogy az EVO névre keresztelt járgány lesz a boszniai járműgyártás egyik lényeges exportcikke a jövőben a szigorodó nyugat-európai környezetvédelmi előírások miatt. A gyártó 2024-ben akarja beindítani az akkumulátoros furgon sorozatgyártását.
Elektromos autó: 100%-ban „Made in BiH”
A Travnikban működő GS TMT cég bejelentette, hogy a tavalyi évben befejezett fejlesztések eredményeként jövőre megindulhat a teljesen elektromos meghajtású kistehergépjárművük sorozatgyártása.
Az EVO névre keresztelt járműipari csoda az első elektromos autó, ameky Bosznia-Hercegovinában készült. A tervezés és az építés több mint két évet vett igénybe a travniki üzem mérnökeinek.
A kormányából ítélve az első boszniai elektromos autó leginkább egy felfejlesztett motorbiciklire hasonlít (Forrás: YouTube)
A gyártó a jármű jövőjével kapcsolatban elárulta, hogy 2024-ben várják az áttörést, amikor már kellő számú megrendelésük lesz ahhoz, hogy sorozatban, futószalagon készítsék az EVO-t.
A legtöbb megrendelést Németországból és Ausztriából várják, ahol az ipari szektorban és a kiskereskedelemben egyaránt igény mutatkozik az EVO-hoz hasonló, kis teherbírósású, de elektromotorral működtetett szállító járművekre.
A GS gyár a korábbi években az elektromos kerékpárok és rollerok gyártása terén szerezte meg a szükséges tapasztalatot, ami az EVO tervezését megkönnyítette.
A gyártó arra a legbüszkébb, hogy a jármű nem csak a tervezés és összeszerelés helyét tekintve kötődik a nyugat-balkáni csodaországhoz, hanem az összes komponensén keresztül, mert azok mind a hazai piacon készülnek, vagyis a legtöbb autóipari fejlesztéssel szemben ez valóban „100%-ban made in BiH”.
A biciklis futárok rémálma lehet
Az EVO műszaki paraméterei kapcsán a gyártó jelezte, hogy a két akkumulátor mintegy 100 kilométeres hatótávot biztosít. Ezek feltöltése pedig 45 percet vesz igénybe.
A tetején napelemek vannak, így menet közben képes saját akkumulátorának a töltésére (Forrás: YouTube)
A jármű hatékonyabb üzemleltetése érdekében annak tetejét napelemmel látták el, ami menet közben képes saját akkumulátorának töltésére. A maximális teherbírása 300 kilogramm, míg a maximális sebessége 45 km/h.
A raktér térfogata mintegy 1700 liter. A gyártó nagy reményeket fűz az EVO nyugat-európai exportjához.
A biciklis és motoros futárok jövőbeli rémálmának erőssége a városi kisteherforgalom lebonyolítása.
Így az export piac bővülését főként azokban a nagyvárosokban várják, ahol már most is vannak tervek a robbanó motorral hajtott járművek egyes városrészekből való kitiltására.
Az első megrendelések eddig németországi ipari szereplőktől érkeztek, akik vélhetően a saját ipari üzemükben fogják teherfuvarozásra használni a jövő boszniai elektromos igáslovát.
Travnik, mint innovációs központ
A közép-boszniai Travnik a kilencvenes évek háborús pusztításának kiheverését követően, mostanra a boszniai jármű és gépipari innováció központja lett.
A jugoszláv érából örökölt nehézipari szerep ismét fellendülőben van a város térségében.
A civil gépgyártás mellett a katonai eszközök fejlesztése és gyártása is egyre nagyobb szerepet kap Travnikban, aminek szintén komoly hagyományai vannak a szocialista évtizedekből.
Korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy szintén Travnikban működik az BNT fegyvergyár, ami a tavalyi évben jelentette be az elsődlegesen közel-keleti exportra készülő M10 önjáró löveg fejlesztését, amiből azóta másfél millió euró értékben rendelt az Egyesült Arab Emírségek védelmi minisztériuma.
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
Izetbegović asszonyság ügyében vizsgálódik a közigazgatási felügyelet és a bíróság
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
Arrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught
Viola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban
Szerbia és Görögország támogatja egymás területi integritását, lassan jöhet a gáz délről is
-
Montenegró2 nap telt el azótaNincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Szerbia17 óra telt el azótaHomokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között
-
English5 nap telt el azótaArrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught
-
Szerbia1 nap telt el azótaViola von Cramon: A kézfájással való viccelődés rossz visszhangot váltott ki az EU-ban
