NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában

Olvasási idő: 4 perc

A Balkánon “muzikális népek” élnek, akik rögtön táncra perdülnek, ha megszólal a harmonika, guszlával dicsérik a hősöket, és rockzenével gyűlölik vagy szeretik egymást. A Balkán keleti részén – amelyet mostanában a hírekben Nyugat-Balkánnak neveznek, inkább a népies műdalokat kedvelik, Horvátországban és Szlovéniában viszont rockra, heavy metalra vagy punckra hangolják magukat az emberek. Így van ez a politikában is. A BALK zágrábi munkatársa az alábbi cikkben tekinti át, hogy milyen erők sorakoznak fel Horvátországban a zene frontján. A cikk második részében szó lesz egy énekesről, akinek a rajongója volt a horvát kormányépület előtti támadás elkövetője a horvát kormányépület előtti támadás elkövetője, és akinek a dalait nemcsak dúdolgatta a horvát szociáldemokraták nemrég megválasztott elnöke.

A politikai szórakoztatóipar

Mint ezt a nemrég lezajló parlamenti választások is megmutatták, Horvátországban a szélsőjobb korántsem annyira erős, mint ezt sokan hitték.

A Miroslav Škoro énekes vezette Domovinski pokret (Hazafias Mozgalom, de semmiképpen sem Haza Mozgalom) ahhoz ugyan elegendő szavazatot szerzett, hogy papíron az ország harmadik politikai pártjává fejlődjön fel, de ez a gyakorlatban szinte semmit sem jelent.

De ha már szélsőjobb, miért nem a világszerte nácinak bélyegzett Marko Perković Thompson vezette a fekete hadakat?

A végsőkig leegyszerűsített válasz erre a kérdésre az, hogy Thompson jóval okosabb annál, hogy hagyná magát berángatni a horvát belpolitika iszaptengerébe, szemben Škoroval, aki vállalta a “talking head” szerepét.

Persze nem csak ez a két énekes és zenész nem tudott ellenállni a politika csábításának.

Itt mindenképpen említést érdemel Vice Vukov, a hatvanas-hetvenes évek nagy sztárja, akit a kommunista hatalom a horvát nemzeti megmozdulás 1971-es bukása után fellépési tilalommal büntetett, hogy az ország függetlenülése után a “horvát tavasz” egyéb prominens szereplőivel egyetemben bekerüljön a parlamentbe.

Az ismertebbek közül megemlítjük még Ivo Josipovićot, aki 2010-ben, a szociáldemokraták színeiben zongorázta be magát a köztársasági elnök posztba.







Dreletronic - Čavel v glavi NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában hqdefault
Dreletronic – Čavel v glavi


Škoro mellett jelenleg még két zenész/énekes van a horvát parlamentben, Davor Dretar-Drele, a Szöget a fejbe sikerszám (Čavel v´ glavu) tulajdonosa, és Katarina Peović a Munkásfront képviselője, aki a kilencvenes években az első horvát női heavy metal együttes, a Maxmett gitárosa volt.







Maxmett - Macke vole grebati NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában hqdefault
Maxmett – Macke vole grebati


Kacérkodás a szélsőjobbal

A kívülálló számára logikusnak tűnhet, hogy egy függetlenségét véres harcok árán kivívó, alig három évtizedes múltra visszatekintő országban a nemzeti érzelem erőteljesebben jelen van mint például Luxemburgban, meglehetősen zavarban lehet azonban, amikor a szélsőjobboldali megnyilvánulásokkal találkozik.

Ez azért van, mert kevesen értik, hogy Horvátországban a szélsőjobbal való kacérkodás nem ideológiai alapokon nyugszik, hanem elsősorban “biznisz-modell”, vagyis megélhetési forma.

A szélsőséges indulatokat elsősorban az táplálja, hogy a nyugati hatalmak az esetleges revansizmus megelőzése érdekében, annakidején úgy határoztak, hogy a jugoszláv háborúknak nem lehet győztese.

Ezt Horvátországban még komplikáltabbá tette a keleti országrészek 1996 és 1998 között lezajló békés reintegrálása, amelynek során Tuđman elnök általános amnesztiát hirdetett meg az ország ellen fegyvert fogó szerbek számára.

Sokan még ma is úgy érzik, hogy a hatalom cserben hagyta őket, mert ahelyett, hogy kardélre hányta volna a “véres kezű szomszédokat”, békés együttélésre kényszerítette őket.

Erre játszanak rá a zömükben megélhetési politikusokból álló szélsőjobboldaliak, és ez a nyitja a Thompson-jelenségnek is.

A Thompson-jelenség

A teljesen ismeretlen, a Drniš melleti Čavoglave faluból származó fiatalember 1991-ben robbant be üstökösként a horvát zenei életbe a szülőfaluja nevét viselő számmal, amelyet a legenda szerint először a lövészárokban rögzítettek, és így került el Splitbe, ahol nagy népszerűségre tett szert a helyi italmérésekben.

Innen futótűzként terjedt el az egész országba és vált a horvát függetlenségi – azaz honvédő, ahogyan a horvátok szeretik nevezni – háború legismertebb számáva.







Thompson - Bojna Čavoglave lyrics hungarian (magyar szöveggel) NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában hqdefault
Thompson – Bojna Čavoglave lyrics hungarian (magyar szöveggel)


Ragadvány- illetve művésznevét fegyveréről, a második világháborús thompson géppisztolyról kapta, a falu védelmi állásaiban ugyanis hat Marko nevű ember volt, de köztük csak neki volt thompsonja.

A daliás időkben közvetlenül a frontvonalról járt koncertezni és ide is tért vissza.

A háború után senki sem jósolt nagy zenei karriert neki, de az 1998-ban megjelenő Vjetar s Dinare CD (Dinarai Szél – a Dinara hegyről fúvó szél) után minden megváltozott.

A kiváló, zömükben dalmát stúdiózenészekből összeálló kísérőzenekar és pazar produkció kibontakoztatta Perković erőteljes, rekedtes hangját, amely bűvkörébe vonta az országot. Az erről a CD-ről származó Lijepa li si (Be szép vagy) szinte nem hivatalos horvát himnusszá nőtte ki magát, szinte mindig hallható a horvát labdarugó-válogatott hazai meccsein, de kellemetlen perceket okozott Angela Merkelnek és Manuel Neuernek a Bayern kapusának is.

Az előbbit azért szedte darabokra a német sajtó mert a néppárt tavalyi horvátországi összejövetelén a többiekkel együtt önfeledten tapsolt a Lijepa li si ütemeire, Neuert pedig azért, mert adriai nyaralása során csatlakozott a dalt éneklő horvát barátaihoz.







Lijepa li si (official video) NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában hqdefault
Lijepa li si (official video)


Mindeközben Thompson nem konkrét dalai miatt problematikus – az emlegetett Lijepa li si, egyszerűen arról szól, hogy a szerző szépnek találja hazáját -, hanem azért mert hangversenyeit általában a “Za dom spremni!” második világháborús jelmondattal kezdi, ami az egyszerűség kedvéért a “Sieg Heilnek” felel meg.

Ezen kívül, csak egyetlen komoly afférja volt, amikor keringeni kezdett – a YouTuben ma is fellelhető – videó, amelyen egy második világháborús, a szerbek gyilkolását dicsőítő dalt ad elő.

Ezt különben Thompson a mai napig tagadja, mondván hogy legvalószínűbben a szerb titkosszolgálat által készített hamisítványról van szó.

Akárhogyan is, Thompsont a horvátok szeretik, kivétel nélkül teltházas koncertjein nemritkán 50.000 látogató is összecsődül, elragadtatással üvölti a Horvátországban egyébként tiltott “Za dom spremni-t” és kórusban énekli kedvelt számait, bizonyítva, hogy a kies Balkánon a szélsőjobbal való kacérkodás nem ideológia, hanem elsősorban üzleti modell.



NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában NEM ÉLHETNEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL: Énekesek és zenészek a horvát politikában balkanac nagy