MIGRÁCIÓ ÉS TÖRÖKORSZÁG: Tranzit- vagy kibocsátó állam, avagy ki lehet menekült Törökországban?

 
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint idén június elejéig alig több mint 3000 ember jutott illegálisan Görögországba (kétharmaduk szárazföldön). A számok csökkenése ellenére Törökország továbbra is az egyik kulcsfontosságú ország a migráció szempontjából, területén ugyanis több mint négy millió szíriai él, rajtuk kívül pedig további pár százezer egyéb menekült, akiknek a helyzete egészen más, mint a szíreké.

Vírus és migráció

A 2015-16-os migrációs válság Törökországra irányította a figyelmet Magyarországról is, s bebizonyította, hogy a kisázsiai ország tranzitállamként fontos szerepet játszik Európa biztonsága szempontjából. A válság idején több mint egymillió ember kelt át illegálisan – döntő többségük a veszélyes tengeri utat választva – Görögországba.

Az Európai Unió és Törökország között 2016 márciusában elfogadott nyilatkozat, valamint az azután életbe léptetett visszafogadási rendszer következményeként jelentősen mérséklődött az illegális migráció.

Ezt lényegében a 2020 február-márciusi edirnei menekültválság sem írta felül (akkor a török hatóságok támogatásával mintegy 10-15 ezer ember próbált átkelni Görögországba, alapvetően sikertelenül), hiszen a koronavírus okozta lezárások jelentős mértékben visszafogták a migrációt, miközben a görög szárazföldi határ fejlesztése halad előre az Európai Unió aktív támogatásával, és a jobboldali Mitszotakisz-kormány közreműködésével.

Ez a számokban is tükröződik, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint idén június elejéig alig több mint 3000 ember jutott be illegálisan Görögországba (kétharmaduk a szárazföldön).

Törökország szerepe

A számok csökkenése ellenére Törökország továbbra is fontos marad migrációs szempontból, hiszen területén több mint 3,6 millió szíriai él (a nem hivatalos becslések szerint négy milliónál is többen), s rajtuk kívül pár százezer egyéb menekült, akiknek helyzete, kilátása merőben eltérő, mint a szíreké.

Törökország a menekültek státuszát rendező Genfi konvenciót csak földrajzi limitációval írta alá: ezek szerint menekült státuszt csak az Európából érkezők kaphattak (ami később jól jött az odamenekülő ’56-os magyaroknak), míg a máshonnan érkezők nem. Így a szíriai polgárháború kezdetén politikailag motivált “nyitott kapuk” révén eleinte több ezer, majd az idő előre haladtával több százezer szíriai talált menedéket Törökországban anélkül, hogy a menekült státuszt megkaphatta volna.

A törvényhozás végül 2013-ban és 2014-ben törvényt alkotott, s ideiglenes védelem alá helyezte őket, ami bizonyos jogokat garantált a szíriaiaknak, illetve megtiltotta visszatoloncolásukat Szíriába. Ha ezzel nem is rendezte megnyugtatóan a helyzetüket, de mindenképpen kedvezőbb státuszt élvezhettek, mint az országot tranzitként használó afgánok, afrikaiak, stb.

A 2016-ban született megegyezés miatt az EU által biztosított, és török részről a lassú kifizetés miatt sokat kritizált 3+3 milliárd eurós támogatást is rájuk fordították, ami részben anyagi juttatásban, másrészt oktatási, egészségügyi intézményfejlesztésben és különböző programokban öltött testet.

A szírek helyzete Törökországban

Noha a török társadalomban az utóbbi években erőteljesen növekedtek a szíriai-ellenes hangok, azzal azonban mindenki tisztában van, és a politikai elit mindenképp azzal számol, hogy a szírek többsége nem tér vissza szülőföldjére, hanem ottmarad Törökországban.

A 2019-es isztambuli önkormányzati választási vereség (amiben a migrációs politika miatti elégedetlenség is szerepet játszott), és az utána hozott intézkedések – mint az arab nyelvű feliratok leszedése, s pár ember visszaküldése Szíriába – valamennyire csökkentette a szíriai kisebbség láthatóságát, de nem hozott lényegi változást.

A Törökország által 2016 nyara óta több offenzívában elfoglalt észak-szíriai területekre visszatelepedők száma sem túl jelentős: a pár százezer embert úgyis pótolja a fiatal korfával rendelkező közösség, amelynek nagyjából fele 18 éven aluli, s várakozások szerint a 2020-as évek végére eléri az 5-6 millió főt.

A problémák ellenére a közösség integrációja – noha ezt a szót a török hatóságok nem szeretik, helyette a harmonikus együttélésre utaló “uyum” kifejezést használják – lassan, de biztosan halad előre.

Nem így a többiek, vagyis a keletről vagy délről érkezők esetében, akik jobb esetben abban reménykedhetnek, hogy valamelyik gazdag nyugati ország átveszi őket.

A többiek helyzete

A többi külföldi esetében egyéni szinten vajmi kevés esély van az integrációra az érkezők nagy száma és az alacsony befogadási ráta miatt. A türk háttérrel rendelkezők, így például a közép-ázsiaiak jó része, vagy az afgánok közül az üzbégek nagyobb szerencsével próbálnak az országban maradni és boldogulni, a többiek viszont inkább próbálkoznak illegálisan továbbállni.

Ennek tudható be, hogy számukhoz képest jóval nagyobb az afgánok (47%), a szomáliaiak (26%), a kongóiak (10%) aránya az égei-tengeri útvonalat használók között az idei év elején is (összevetésképp: a szíriaiak 4 százalékot tettek ki az ENSZ adatai szerint).

S ezeket a csoportokat egészítik ki azok, akik török állampolgársággal igyekeznek Nyugat- Európába. Az utóbbi évek gazdasági nehézségei, politikai fordulatai, puccskísérlete, terrortámadásai miatt, és a sort még folytathatnánk, sokan vándoroltak az EU-ba, s közülük sokan folyamodtak sikeresen menekültstátuszért. Az 1960-as évekhez képest sokat változott a világ, mert ezúttal már inkább a képzettebbek hagyják el nagyobb számban az országot.

Törökország tehát önmagában is hordoz migrációs potenciált, és a vízummentesség elmaradása miatt nem várható, hogy ezen a téren érdemi változás következzen be.

Ahogy a szíriaiak egyre jobban betagozódnak a társadalomba, kiszolgáltatottságuk ellenére még mindig jobbá válik a helyzetük, mintha a sokszor megfelelő infrastruktúra nélküli Szíriába térnének vissza, vagy megpróbálnák az egyre jobban biztosított görög határok felé venni az irányt.

Ennek ellenére Törökország számára marad a tranzitszerep, még akkor is, ha Ankara a szíriai határ mellett felhúzott fal után már az iráni határon is nagyban építi a falakat.