HÁTTÉRBEN A FIATALOK: Választásokat tartanak Albániában, változás azonban aligha várható

Albánia ma járul az urnához, hogy megválassza az új parlamenti képviselőket. Egyes vélemények szerint az utóbbi 25 év legnagyobb súllyal bíró választása a mai. A Szocialista Párt harmadik ciklusra törekszik, míg az ellenzék, amelyet a Demokrata Párt, a Szocialista Mozgalom az Integrációért és több más kisebb párt alkot, az elkövetkező négy évre szeretné átvenni az ország irányítását.

Lesz-e Nagy- Albánia?

Az egyik legfontosabb külpolitikai kérdés (non-paper ide vagy oda), hogy a következő tiranai vezetés elmozdul-e a Nagy- Albánia megteremtése felé, ami egyelőre a Koszovóval való egyesülést jelenti, és nem az albánok által lakott összes területek egyesülését!

A másik fontos kérdés, hogy miként módosul az ország külpolitikája a szövetségesek keresése terén, az uniós csatlakozás késése vagy elmaradása esetén tovább közeledik-e Albánia Törökországhoz és az arab világhoz?

Belpolitikai téren a látens korrupció és a fehérgalléros bűnözés visszaszorítása a tét, bár mindez eléggé pártok feletti jelenségnek tűnik.

Felmerül az is, hogy mi lesz a bérekkel, a nyugdíjakkal, az állam uniós szintre történő felzárkóztatásával, az igen nehéz társadalmi-gazdasági helyzettel, a munkanélküliséggel, a fiatalok elvándorlásával, az igazságszolgáltatásba vetett bizalommal? Ezek a kérdések azonban nemcsak Albániát jellemzik, a Balkánon máshol is kitapinthatók.

Egy kis választási matek

Az albániai jogszabályok szerint a választások előtt öt nappal már nem lehet közzétenni felméréseket a várható eredményekről.

A legutóbbi közvéleménykutatások szerint az Edi Rama által vezetett Szocialista Párt szerzi meg a szavazatok többségét, várhatóan 48-52%-ot, amivel meglehet akár a 73 mandátum is a 140 férőhelyes parlamentben, és ezzel biztosított a harmadik ciklus.

Az ellenzéki Demokrata Párt és szövetségesei, vagyis Lulzim Basha és a korábbi ex-elnök Sari Berisha a szavazatok 39-43%-ra számíthat, ami 58 mandátumra lehet elegendő.

A Szocialista Mozgalom az Integrációért, vagyis Ilir Meta köztársasági elnök ellenzéki pártja a 2017-es választásokhoz képest zsugorodik, így várhatóan 3,5-7,5%-ot kap, és ez körülbelül 10 mandátumot jelenthet számukra. A kis pártok közül valószínűleg egyik sem éri el a parlamenti jelenlétet biztosító 2%-os küszöböt.

Megjegyzendő még, hogy a Demokrata Párt az ellenzékben töltött 8 év után törekszik a hatalomra, vezetve a „Változás Szövetsége” elnevezésű, 12 párt által kötött összefogást Edi Rama pártja ellen.

Milyen volt a kampány?

Természetesen mindenki puffogtatta a saját közhelyeit a jövőbe vezető egyenes úttal kapcsolatban.

A Covid-19 járvány miatt hiányoztak a választók megszokott, széles körű összejövetelei, ami némi innovációt hozott.

A kampányban nagy szerep jutott az információs és kommunikációs technológiáknak, széles körben használták a médiát és a szociális médiát, a verseny jó része tehát a televíziós képernyőkön és a virtuális térben zajlott.

Ennek köszönhetően, illetve jobban szólva e miatt, a kampány és a diskurzus során nem a politikai koncepciók, hanem a politikai ellenfelek konfrontálódtak, így a kampány a személyeskedés szintjén maradt.

Régi káderek

Az USA véleménye, és ebben több szakértő is egyetért, hogy Albániának szüksége van a politikai elitek körforgására.

Albánia most elérkezett oda, amikor az ország és a társadalom demokratikus fejlődésében „minőségi ugrásra lenne szükség”, ami nem könnyű feladat, mert a szavazók nagyon fiatalok, körülbelül harmincévesek, de nem így a képviselőjelöltek.

A hivatalos adatok szerint az albán fiatalok a szavazóbázis egyharmadát teszik ki, ám jelenlétük a választási jelöltlistákon nem felel meg ennek az aránynak.

A fiatalok képviselete a három fő politikai párt, illetve pártszövetség jelöltjeinek listáján csaknem 50%-kal csökkent az előző választásokhoz képest.

Az ellenzéki Demokrata Párt listáján mindössze 3,2% a fiatalok aránya, míg a legtöbb fiatal a köztársasági elnök által vezetett Szocialista Mozgalom az Integrációért elnevezésű pártban van, ők 22,2%-ban bíznák az ország vezetését a fiatalokra. A kormányzó Szocialista Párt lényegében nem szerepeltet fiatal képviselőjelölteket a listáján.

Albániában a fiatalság szerepvállalásának ilyen mértékű csökkenése szinte lehetetlenné teszi az új politikai elitek kialakulását, nem úgy mint Koszovóban, ahol pár hónappal ezelőtt éppen a fiatalok nyerték a választásokat.

Persze, Albániában is nagy szükség lenne új politikai erőre és energiára, ha változást akar az ország. Ez itt és most nem várható!