Hadsereg
VIIII-GYÁZZ! Szerbia újra kötelezővé tenné a sorkatonai szolgálatot

Szerbia nem szüntette meg, csak hatályon kívül helyezte a kötelező sorkatonai szolgálatról szóló törvényt 2011-ben. Az akkori döntésnek inkább politikai indítékai volt, de már akkor sejteni lehetett, hogy Szerbia hivatásos hadserege előbb-utóbb nagy gondokkal szembesül, ha az ország nem lép be a NATO-ba. Közben nagyon sok katonai objektumtól megvált a szerb védelmi minisztérium, most Aleksandar Vučić államelnök kaszárnyák építésével lendítene a gazdaságon. Hogy valóban hány hivatásos katona van jelenleg Szerbiában, az hadititoknak számít. Az viszont nem titok, hogy több ezren távoztak a hadseregtől az elmúlt évtizedben, mert egyszerűen nem tudtak megélni a fizetésükből: egy hivatásos katona havi zsoldja néhány éve még nem haladta meg a 300 eurót.
Hozzátartozik a hagyományhoz
A sorkatonai szolgálatnak Szerbiában nagy hagyománya van: az első aktív hadsereg még a 19. század végén alakult. Katonának lenni – békében és háborúban – egyaránt egyfajta hazafiságot, a hazához való tartozást szimbolizálta. A Jugoszláv Néphadsereg tagjának, Tito katonájának lenni, még a kisebbségi létben élők számára is egyfajta természetes kötelezettségnek és megtiszteltetésnek számított, s nem utolsó sorban a hadsereg a férfivá válás szimbóluma is volt. Aki mindezt meg akarta úszni a hatvanas, hetvenes években, az szó szerint kötelességszegőnek számított.
Mindez azonban megváltozott a kilencvenes évek háborúiban, amikor az ország és a hadsereg egységet szétverték, és egy értelmetlen háborúba hívtak mindenkit. Egyre többen menekültek a hadkötelezettség elől.
A háborús éveket követően az új demokratikus kormány 2003-ban számos problémával szembesült. Nagyon sokan a civil szolgálatot választották, amelyeket különböző állami intézményeknél (iskolák, kórházak) töltöttek le. Ez leginkább haszontalan időtöltés volt, valódi eredmények nélkül. Annak idején az volt az elképzelés, hogy a NATO-hoz való fokozatos csatlakozással Szerbiának hivatásos hadserege lesz. A NATO-val való együttműködés reménye azonban szertefoszlott, amikor 2008-ban Koszovó egyoldalúan kikiáltotta a függetlenségét.
A hadsereggel akkortájt senki sem törődött, így az fokozatosan lepusztult, miközben akkori kormányok nem mondtak le arról a stratégiától, ami a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetését jelentette.
Az utóbbi tíz évben a hivatásos katonák nem a képzéssel, a harcra való felkészüléssel foglalkoztak, hanem őrizték az üres kaszárnyákat, mindez pedig kiábránduláshoz vezetett, aminek következményeként a szerbiai hadsereget évente 1.600 hivatásos katona hagyta el, az alacsony fizetések, rossz munkakörülmények és a korrupció miatt. Nemcsak az alacsonyabb beosztásban dolgozók távoztak, így a kötelező sorkatonai szolgálat a hivatásos katonákat biztosan nem pótolja.
Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat nélkül nem lesz valamirevaló hadserege Szerbiának. A döntés azonban nem könnyű, hiszen a fiatalokat érinti, akik nehezen mondanak le a civil életről a hadseregért cserében, amelynek koránt sincs olyan becsülete, mint korábban. Tito hadseregében “arany életük” volt a katonáknak. Ma viszont infrastruktúra – a hadsereg nagyon sok ingatlanját eladta – és a pénztelenség közepette felmerül a kérdés, hogy minként, mikor és milyen körülmények között vezethetnék be újra a szolgálatot.
Az emberek többségének az a véleménye, hogy ha Szerbia nem teszi kötelezővé a sorkatonai szolgálatot, akkor 2025-re hadsereg nélkül marad.
Az sem mellékes körülmény, hogy egy friss közvéleménykutatás szerint Szerbiában az emberek 70 százaléka támogatja a kötelező katonai szolgálat visszaállítását, nem is annyira biztonsági szempontok alapján, hanem inkább azért, hogy a fiatalokat “megnevelje a hadsereg”, mert ez egyszerűen hozzátartozik a tradícióhoz.
Toborzó videó a katonai akadémiára, amely március végéig várja a jelentkezőketHonvédelem, mint iskolai tantárgy
A szerb védelmi minisztérium 2016-ban kidolgozott stratégiája szerint a sorkatonaság újbóli bevezetése az első évben 70 milliárd dinárba, vagyis 210 milliárd forintba kerüln. Aleksandar Vučić szerb államfő mostanában “fenntartási költségként” évi 8 milliárd dinár (24 milliárd forint) körüli összeget emlegetett.
A sorkatonai szolgálat bevezetése tehát nagyon sokba kerül, többe, mint amekkora a védelmi minisztérium egészéves költségvetése. Ez azt jelenti, hogy más forrásokból kell majd finanszírozni. A kérdés az, hogy miből?
Az sem világos egyelőre, hogy melyik modellt választaná Szerbia. A kötelező sorkatonai szolgálat csak kiegészítené, megtámogatná a professzionális hadsereget, vagy a kiskatonákkal töltenék fel a hivatásos hadsereget – ami szinte lehetetlen feladat. Az utóbbi hét évben mindössze 11.000 férfi és nő jelentkezett önkéntes katonának, nagy részük csak azért, mert valamiféle átmeneti megélhetést, munkalehetőséget keresett.
Aleksandar Radić katonai elemző a szerb sajtónak elmondta, hogy Szerbia soha nem szüntette meg a kötelező sorkatonai szolgálatot, csupán hatályon kívül helyezte, a visszaállítását pedig már régen eldöntötte a szerbiai vezetés. Hozzátette, hogy ő maga is támogatja a kötelezői sorkatonai szolgálat újbóli bevezetését, szerinte azonban egy ilyen döntés komoly, legalább 5 éves előkészítést igényel.
Hogyan legyek katona?
Két éve indult, hogy a harmadikos és negyedikes középiskolások az osztályfőnöki óra keretében ismerkednek meg a honvédelem alapjaival. Tizenegy témát dolgoznak fel, ezek közé tartozik a “hogyan legyek katona” témaköre, ami egyértelművé teszi a hadseregben jelentkező káderhiányt.
Szakértők szerint ennél sokkal fontosabb lenne arra fektetni a hangsúlyt, hogy a fiatalok hogyan védjék meg magunkat a rendkívüli helyzetekben, mert valahogy mostanában ez lett a valódi kérdés, ezért erre kellene őket felkészíteni.
Egy belgrádi biztonsági szakember szerint az országot nem fenyegeti akkora veszély, ami miatt egy nagyon felkészült, professzionális hadseregre lenne szükség. Persze, kell a professzionális hadsereg, de erre a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetése nem jelent megoldást.
Hozzáértők úgy vélik, hogy ennek a kérdésnek a felvetésével a szerb vezetés más problémáról szeretné elterelni a figyelmet, nevezetesen arról, hogy a katonaság egyszerűen “felszívódik”, az embereket egyáltalán nem érdekli a sereg, semmi sem motiválja őket, hogy csatlakozzanak.
Stefanović komolyan gondolja
Az új védelmi miniszter, Nebojša Stefanović védelmi miniszter azonba a jelek szerint komolyan gondolja, kijelentette ugyanis, hogy amennyiben bevezetik a sorkatonai szolgálatot, akkor az mindenkire egyaránt érvényes lesz, anyagi helyzettől függetlenül.
Stefanović szerint az erős hadsereg biztosítja az ország stabilitását, és egyben garantálja annak fejlődését, amivel jobb jövőt teremtenek az új korosztályoknak. A védelmi miniszter szerint biztos, hogy a sorkatonai szolgálat bevezetése nem jelenti azt, hogy a hivatásos katonákra nincs szükség.
A belügyminiszteri székből a honvédelmi tárcához átült Stefanović egyébként a negyedik miniszter a sorban, aki arról beszél, hogy gondolkodik a kötelező szolgálat bevezetésén. Az ő bejelentése tűnik azonban a legkomolyabbnak.
Vučić elnök – aki korábban maga is volt védelmi miniszter – a sorkatonai szolgálatot nem elsősorban kiadásnak, hanem inkább beruházásnak tartja, ami az állam fejlődésének záloga. A szerb elnök kaszárnyákat építene, vagy újítana fel. Véleménye szerint erre olyan helyeken lenne szükség, ahol ez demográfiai szempontból is indokolt.
A szerb államfő egyébként minden alkalmat kihasznál, hogy dicsérje a katonákat. Kiemelte a járvány idején betöltött szerepüket, miután ők fogadták a külföldről hazatérő szerb állampolgárokat az első karantén időszakban. Tavaly 16 hivatásos katona hunyt el a koronavírus következtében, az idén további hárman haltak meg.
Szerbia semleges, minek a hadsereg?
Svájc is semleges ország, mégis van 21 hétig tartó kötelező katonai szolgálat.
Szerbia azonban nem Svájc, pedig az ország lakosságát sokan próbálták erről meggyőzni ilyen-olyan szempontok alapján. A kötelező sorkatonai szolgálat drága játékszer.
A védelmi miniszter szerint a szolgálat legfeljebb hat hónapig tartana, viszont ez idő alatt szállást, ellátást, napi három étkezést kell biztosítani a katonák számára, és még valamiféle fizetésnek nem nevezhető anyagi juttatásról is szó van.
A szerb sajtóban olyat is lehetett olvasni, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat Aleksandar Vučić alatt minden bizonnyal nem szólna másról, mint a közös esti híradó-nézésről, ami a Tito féle hadseregben kötelező program volt.
Ezért a szerb elnök biztosan nem engedné ki a karmai közül a hadsereget. Egyes szakértők szerint a kötelező szolgálat ugyan nem menti meg a sereget, viszont biztos “néző- és szavazóbázist” jelent a jelenlegi kormányzatnak, illetve magának Vučićnak.
Szerbia
SZERB HAZASZERETET: Az egyik új miniszterelnök-helyettes fia önkéntes katonának jelentkezett

A szerbiai miniszterelnök-helyettesi posztra avanzsáló újvidéki polgármester idősebb fia önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett szinte egyidőben azzal, hogy apja előrelépett a ranglétrán. A fiatalember nyilatkozott is az újságíróknak arról, hogy mi ösztönözte a mundér felöltésére.
A 021.rs hírportál a napokban azt írta, hogy Miloš Vučević immár távozó újvidéki polgármester idősebb fia, Mihailo Vučević önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett.
Kapcsolódó cikk
VUČIĆ PATYOMKIN-VÁROSBAN: Még a kiszáradt fák is “életre keltek”
Ez lehetne akár magánügy is, ha az Újvidék “Patyomkin-féle zöldítésével” érdemeket szerző Vučević nem a polgármesteri Instagram-profilon számolt volna be idősebb fia bevonulásáról. A szóban forgó profilról azóta lekerült az említett bejegyzés, de az általában megbízható városi és nem csak városi hírportál megörökítette az utókornak azt a pillanatot, illetve néhány órát, amikor még ott volt, lásd lejjebb!

– írta a hírportál, amely szerint a 26 jelentkezők között ott volt Miloš Vučević újvidéki polgármester és a szerbiai kormány egyik leendő alelnökének idősebb fia is.
Az újvidéki hírportál megjegyzi, hogy a fiatalember korábban amatőr színjátszó is volt, és karatézott is. Nem éppen “rokonszakmákról” van szó, de a kettő természetesen nem zárja ki egymást.
Miután apja szerbiai viszonylatban híres ember, így a szerződés aláírása után Mihailo Vučević nyilatkozott a sajtónak, amelynek elmondta, hogy a katonai szolgálatot “valamiféle pszicho-fizikai tesztnek” tekinti.
– jelentette ki az őszinte vagy esetleg a jó propaganda érzékkel rendelkező fiatalember, aki felszólított minden fiatalt, a lányokat is, hogy kövessék példáját, és menjenek önkéntes katonai szolgálatra vagy tartalékos tiszti iskolába.
A büszke apa elkísérte a fiát a kijelölt kaszárnyáig, amelynek a kapuja előtt le is fényképezte a bevonuló fiatalembert.
– írta Facebook-profilján az újvidéki polgármester, aki a bejegyzés mellé egy szerb zászlót is kitűzött: 🇷🇸. Ez megint csak minősülhetne magánügynek, ha a magánprofil nem propaganda-oldal lenne, de mivel az, így a magánélet sérelme fel sem merül.
Franciaország
KÜLPOLITIKAI DÖNTÉS IS VOLT: A Rafale-ok olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekre a Balkánon talán nincs is szükség

Emmanuel Macron francia elnök és Andrej Plenković horvát miniszterelnök múlt héten megállapodást írt alá 12 darab Dassault Rafale multifunkciós vadászgép megvásárlásról. Az üzlet a hosszú évek óta tartó horvát beszerzési erőfeszítésekre (és kudarcokra) tesz pontot, cserébe Zágráb egy potens repülővel oldotta az elkövetkező 20-30 év légierő feladatait.
Duplájára emelték az összeget
Horvátország lassan két évtizede próbálja lecserélni a hidegháború idején gyártott MiG-21 repülőgépeit. A terveket a pénzhiány akasztotta meg leggyakrabban, bár legutóbb a nagyhatalmi érdekek szóltak közbe. A 2017-2018 között Zágráb amerikai gyártású, de az izraeli légierő által használt és módosított 12 db F-16-os vadászbombázók beszerzéséről döntött mintegy 420 millió euróért.
Az utolsó pillanatban azonban vita támadt Tel-Aviv és Washington között, ami kissé meglepő volt, hiszen két szoros szövetségesről volt szó, és egy tucat gép eladása sem lehetett akkora tétel, hogy ezen hajba kapjanak. A pletykák szerint az üzlet rontotta volna a gyártó Lockheed Martin lehetőségeit (a gyár sikerrel árulta Szlovákia és Bulgária számára a legutolsó, F-16V változatot).
A következő nekifutást a COVID járvány és gazdasági következményei akadályozták meg, hogy aztán 2020-ban a jelenlegi horvát kormány ismét tendert hirdessen. Az izraeliek és a svéd Gripen mellett két új induló volt, az egyik Lockheed Martin a már említett új F-16V típussal, illetve a franciák a kéthajtóműves Rafale repülőgéppel.
A végeredményből azt is látjuk, hogy Horvátország több mint duplájára növelte az üzletre szánt összeget, mert a használt francia gépek ára, a kiképzéssel, pótalkatrészekkel és három éven át szóló támogatással egy milliárd euró lett.
Ha ezt összevetjük a szlovák légierő 2018-as, új amerikai F-16V-ről szóló beszerzésével, akkor kiderül, hogy nem a pénz volt most az elsődleges szempont. A 14 szlovák vadászgép ára 800 millió dollár volt „csak”, ami kiegészítve az euró-dollár árfolyamkülönbséggel, jelentős különbség (Szlovákia is kiképzéssel és működtetésre vonatkozó támogatással vásárolta meg az amerikai típust).
Külpolitikai döntés is volt
Tény, hogy a Rafale egy nagyobb gép, jó húsz százalékkal nagyobb a maximális felszálló súlya, kéthajtóműves, ám ezek ma már keveset árulnak el egy katonai repülő valódi képességeiről, mert ennél meghatározóbb a radarrendszer, a fegyverzet, a támogató eszközök megléte és minősége. Ezek az elkövetkező időkben is fejleszthetők, cserélhetők lesznek.
Bár a francia haditechnika is világszínvonalú, a Rafale több konfliktusban is bevették már, az USA helyzeti előnyi itt valószínű. Ugyanakkor a szakértői hozzászólásokból annyi derül ki, hogy Zágrábban specifikus kérései voltak a beszerzési dokumentációban, ami az amerikai fél nem, a francia fél viszont hajlandó volt teljesíteni.
Horvátország a francia gép választásával külpolitikai döntést is hozott. Az egyébként erős transzatlantista külpolitikáján állított egy kicsit azzal, hogy egy európai partnert választott most, és mindjárt az egyik legerősebbet.
Ez a “több lábra állítani a külpolitikát” új partnerek bevonásával, vagy a kapcsolatok szorosabbra fűzésével – helyes döntésnek tűnik egy olyan időszakban, amikor az USA Europával kapcsolat több kritikát fogalmaz meg, és amikor az amerikai és európai érdekek több kérdésben másfelé mutatnak.
Szakértői vélemények szerint a gépvásárlás egy több pontból álló stratégiai együttműködés része lesz a jövőben, amiben benne lesz az is, hogy Franciaország például támogatni fogja Horvátországot olyan európai vagy nemzetközi szintű ügyekben, amelyek Zágráb stratégiai céljai között vannak. Konkrétumként az euroövezethez és a schengeni zónához, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való csatlakozást említették. Európai kérdésekben az USA nem tudott volna segíteni, ezek Párizs számára jelentettek/jelentenek előnyt.
A horvátok behozzák a lemaradást
A horvát beszerzés kapcsán természetszerűleg sokan egyből Szerbiára is tekintenek: miként befolyásolhatja Belgrád, de akár a régió biztonságát a horvát beszerzés?
A rendelkezésre álló adatok szerint, Szerbia jelenleg 14-16 darab MiG-29-es vadászrepülővel rendelkezik (mellette további kiképző, és könnyűtámadó eszközökkel is). A szovjet eredetű gépeket az elmúlt években modernizálták, valamint ajándékként is érkezett pár darab Oroszországból & Fehéroroszországból, miután a 2010-es évek közepén csak 4 hadra fogható gép maradt működőképes (ez egyébként jól jellemezné a horvátokkal fenntartott stratégiai paritást).
Ebből a szempontból tehát a horvát beszerzés, amely csak 2025-re realizálódik végső formájában azt is jelenti, hogy Zágráb valójában majd felzárkózik a szerb légierő túlsúlyához. Persze, az is igaz, hogy a Rafale és MiG-29-es számát és képességeit összehasonlítani sem vezetne messzire. Amellett, hogy a francia gép fejlettebb elektronikával és fegyverzettel rendelkezik, Horvátország mögött ott áll a NATO is.
És ez nem elsősorban azt jelenti, hogy majd jön az USA és a többi tagország légiereje, hanem azt, hogy békeidőben is, radar, felderítő és diplomáciai csatornák állnak rendelkezésére Zágráb számára, míg a semleges Szerbia csak Oroszországtól távoli támogatására számíthatna.
A horvát modernizációs lépések elsősorban a saját és a szövetséges érdekeket, vagy azok egyensúlyát veszik alapul, kiegészítve az ország anyagi teherbíró képességével. A 12 gépes, azaz egy századnyi erő „arányos”, Bulgária, a V4-es országok (persze, Lengyelország kivételével), hasonló erőt tartanak fel, ráadásul a Rafale-ok, amennyiben ezt a horvát kormány hajlandó lesz kifizetni, olyan potens felderítő és csapásmérő képességekkel is rendelkezik, amelyekre reálisan a Balkánon talán nincs is igény/szükség Zágráb számára.
Hadsereg
MÉDIAKATONÁK: Újságíróról neveztek el egy szerb multifunkcionális páncélos járművet, miközben a belgrádi Pink TV “fejleszti” az első szerb drónt

“Sedma sila” (a hetedik erő): így nevezik Szerbiában az újságírók hadát. Hogy miért éppen hetedik, azt ugyanúgy nehéz kideríteni, mint azt is, hogy az angolok miért tekintik “fourth estate”-nek (negyedik birtoknak) a sajtót. A franciák, a spanyolok és olaszok szintén a négyes számot használják, az oroszok viszont a hatodik államnak tekintik a sajtót/médiát (шестая держава), ezt licitálták túl a szerbek a maguk hetes számával. Szerbiában egyébként gyakran úgy tekintenek az újságírókra, mint az államhatalom (a jelenlegi vagy a leendő) részére, legyen bárki is kormányon, tehát az állam és az újságírók között gyakoribb és szorosabb az összefonódás, mint Magyarországon, bár mi sem vagyunk mentesek a “médiakatonáktól”.
Páncélos járművet neveztek el róla
Miroslav Lazanski augusztusban hunyt el szívroham következtében belgrádi otthonában, éppen otthon volt, amikor ment érte a halál. Ez csak azért meglepő, mert Lazanski Szerbia moszkvai nagyköveteként tevékenykedett, a halál azonban mégsem az orosz fővárosban kereste.
Lazanski életét nem lehet két mondatban kibogozni, de az viszont elmondható vele kapcsolatban, hogy vezércsillaga – születésétől kezdve – a hadsereg holdudvarában ragyogott, szlovén származású katonatiszt nemzette szerb feleségének. Családját megtizedelték a háborúk, ami a Balkánon nem ritka jelenség, ám az ilyesmi ott sem tesz jót senkinek sem, ha túlél egy-két tizedelést, ha nem.
Előbb nagynevű zágrábi lapoknak dolgozott, az orosz-afgán és az iraki-iráni hadszintérről küldte cikkeit, de tudósított a libanoni polgárháborúból, az Öböl-háborúból, Szíriából, Kongóból, Jemenbnől, Csecsenföldről, Szlovéniából, Boszniából és Koszovóból.
Jugoszlávia széthullása Zágrábban érte, a fáma szerint akkortájt megpróbálta rábeszélni a szerb-horvát vegyesházasságból származó Veljko Kadijević jugoszláv vezérkari főnököt, akinek a irányításával a Jugoszláv Néphadsereg éppen lerohanta Szlovéniát, hogy hajtson végre államcsínyt, és a hadsereg élén vegye át a hatalmat Belgrádban & az országban.
Mindketten “megrögzött jugoszlávok” voltak, ezért ez alig számított felbujtásnak a szerb, horvát és egyéb nacionalistákkal szemben.
A történethez hozzátartozik, hogy Lazanski nagynénje volt Biljana Plavšić szerb vaslady és háborús bűnös, a boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke, ami némileg magyaráataot ad arra, hogy miért éppen a szerb jellem ütközött ki rajta.
Lazanski Belgrádba költözése után már csak mímelte a független katonai szakértőt, semlegesnek induló kommentárjai szinte mindig ugyanoda futottak ki, így a szerbiai állami struktúrák katonai üdvöskéje lett, a Szerb Haladó Párt tagjaként pedig parlamenti képviselővé avanzsált, majd így kiérdemesülve elnyerte a moszkvai nagyköveti posztot.
Élete utáni élete során, alig két hónappal a halálát követően, páncélos járművet neveztek el róla a szerbiai hadseregben, ami egy katonai szakértő illő búcsúztatása.
A nagy megtiszteltetés tehát posztumusz érte a volt újságírót, a járművet pedig a belgrádi hadiipari kiállításon mutatták be, és megtekintette Aleksandar Vučić szerb elnök is, aki a szerb katonai fejlesztéseket azzal indokolta, hogy erősnek kell lenni, mert a gyengéket eltapossák. A Lazanski névre keresztelt páncélozott járműről pedig csak annyit mondott, hogy “félelmetesen néz ki”.
A szerb tévés drón
A belgrádi hadiipari kiállításon feltűnt Željko Mitrović, a belgrádi Pink TV mindenható ura, aki folyamatosan feltűnési viszketegségben szenved, annyi találmánya van már, amennyivel Jézusnak, Nikola Teslának és Albert Einsteinnek összesen nem dicsekedhet. Jézus csak azért került ebbe a felsorolásba, mert Željko Mitrović nemrégiben feltalálta a vízen járó cipőt, aminek egyelőre semmiféle gyártási és vallási következménye nincs.
Most viszont könnyen előfordulhat, hogy Željko Mitrović és a Pink TV a hadsereg szolgálatába áll, igaz, nem a vízen járó cipőre kap megrendelést.

Balról a szerb elnök, középen a szerb védelmi miniszter és egészen jobbról a Pink TV tulajdonosa.
A Pink TV tulajdonosa, aki a kilencvenes években Slobodan Milošević volt jugoszláv és szerb elnök feleségének pártját erősítette, és már azokból az időkből ismerhette a Sándorokat (Aleksandar Vučićot és Aleksandar Vulint), gazdagabb életúttal rendelkezik, mint Miroslav Lazanski, ezért az ő életútjának részletezésétől Jézus, Tesla, Einstein és az olvasó engedelmével eltekintenénk.
Željko Mitrović a katonai kiállításon bemutatta az IK20-as és IK01-es innovatív drónt, amelyt eredetileg kereskedelmi, és nem katonai célokra fejlesztettek ki, és amelyek magunkra a szerb hadsereg, és különös a szerb főparancsnok, azaz Aleksandar Vučić figyelmét is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a felvételek készítésére használatos drónt fejleszteni kellene még, hogy legalább két órát a levegőben tudjon maradni, és jóval nagyobb súly szállítására is képes legyen.
Vučić azonban felvetette azt is, hogy ha ezt sikeresen megoldja a Pink TV stábja, akkor a Kínától vásárolt drónokat Željko Mitrović kütyüire cserélik le, amelyek darabára jelenleg 50 ezer euró.
– mondta a szerb elnök, de itt a beszélgetésbe beleszólt Nebojša Stefanović szerb védelmi miniszter, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a kínai drónok egy teljes napot képesek a levegőben maradni, vagyis az “más poligon”.
Željko Mitrović csapata a Pink TV híradójában elsütötte azt a poént, hogy játékszerüket a dubaji világkiállításra is kiviszik, egyelőre azonban a kínai (vagy a netalán a török) hadiipart nem rántja a mélybe a belgrádi Pink TV “konkurens” terméke.
Azon viszont nem kellene feltétlenül meglepődni, ha a Pink TV műsorvezetői a fúzió jegyében egyszer csak terepszínű ruhában jelennének meg a képernyőn, miközben kis drónok repülnek be a képbe.
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Az Australian Opennek megint meggyűlt a baja Novak Đoković szerb teniszezővel
-
Szerbia7 nap telt el azóta
A szerb elnök fejében megfordult, hogy pénteken kidobja a nyugati közvetítőket
-
Szerb Köztársaság6 nap telt el azóta
KALABUHOV: Oroszország győzni fog, hiszen a csevap is győzött a “big mac” felett
-
Szerbia3 nap telt el azóta
FEGYVERES ÖSSZECSAPÁS ZOMBORBAN: Egy férfi feküdt az utcán, lőtt sebbel a fején
-
Szerbia5 nap telt el azóta
ARANYÁSÓK: Szerbiában mindig találnak aranyat, amikor válság van
-
Szerbia5 nap telt el azóta
Elutasították a feljelentéseket az orosz nagykövet, a BIA igazgatója és a Népi Járőrség ellen
-
Bosznia20 óra telt el azóta
Okirati machináció és nacionalista karlendítés árnyékolja be a kormány munkáját
-
Migráció3 nap telt el azóta
BALKÁNI KERÍTÉS, EURÓPAI NAGY FAL: Zöldre van a, zöldre van a szárnyas kapu festve