Egyre kevésbé egyformák a Nyugat-Balkán országai – Koszovó, Montenegró, Szerbia, Albánia, Észak-Macedónia, illetve Bosznia-Hercegovina – a gazdasági különbségek mellett a demokrácia fejlettsége is eltérő ezekben az államokban. A térséget legutóbb az International IDEA nevű intézet mérte fel, és meglepő eredményre jutott. Itt jegyezzük meg, hogy az International IDEA és a BALK véleménye nem minden kérdésben esik egybe – például a montenegrói demokráciát illetően – de tiszteletben tartjuk, hogy mások esetleg másként tekintenek a térségre, ezért nem zárkózunk el attól, hogy más véleményeknek is helyt adjunk.

Utolsókból elsők

A tanulmány szerint a Nyugat-Balkán országai részben ellentétes irányú utat tesznek meg. Koszovó például 2013-ig olyan hibrid rendszernek számított, ahol a demokratikus intézményrendszer működését autoriter elemek zavarták meg, most viszont közepesen teljesítő demokráciává vált. Szerbia viszont romlik.

– olvasható az elemzésben, amely megjegyzi, hogy miután 2000-ben Szerbiában eltávolították a hatalomból Slobodan Milošević szerb majd jugoszláv elnököt, az ország fejlődő demokráciává vált. A trend azonban a múlt évtized vége felé megfordult, s mára az Aleksandar Vučić államfő fémjelezte állam autoriter elemeket is mutató hibrid rendszerré vált.

Az International IDEA véleménye a Nyugat-Balkánról

Az International IDEA szerint a Nyugat-Balkánon jelenleg három, közepesen jól működő demokrácia van: Koszovó, Montenegró és Észak-Macedónia. Boszniában és Albániában gyengének nevezhető a demokrácia, ám a legrosszabb helyzet Szeriában alakult ki, ahol a már említett hibrid rendszer jellemzi az intézményeket.

Boszniában részben az okoz gondot, hogy a szerb entitás, a Szerb Köztársaság élén az a Milorad Dodik elnök áll, aki ugyancsak Oroszországot tartja szövetségesnek, és arra utal, hogy Boszniában is rendezhetnek olyan függetlenségi népszavazást, mint amilyennel Moszkva csatolt el egyes ukrajnai területeket.

Korrupció mindenhol

Míg Koszovóban és Montenegróban komoly fejlődést mértek az elemzők, a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy a korrupció valamennyi nyugat-balkáni országban komoly gondot jelent. A legsúlyosabb helyzet Boszniában alakult ki, de Szerbiában és Albániában sem sokkal jobbak a körülmények.

Ez már csak azért is gondot okoz, mert valamennyi térségbeli ország rá van szorulva a donor-országok segítségére, ám a korrupció magas szintje sokak kedvét elveszi az újabb támogatásoktól, vagy akár a komolyabb beruházásoktól.

– olvasható az elemzésben, amely szerint csak akkor maradhat fenn a stabilitás a térségben, ha megszűnik az ellentmondás a társadalmak óhaja és a vezetők politikája között. Ellenkező esetben folytatódni fognak a negatív tendenciák, egyebek mellett, a gazdasági pangás, az elvándorlás és az agyelszívás.

Ráadásul továbbra is lassú marad több ország EU-s integrációja: az elemzők arra számítanak, hogy a nagy oroszbarátság miatt Szerbia a korábban gondoltnál több évvel később csatlakozhat az unióhoz. Bosznia esetében még rosszabb a helyzet: a súlyos etnikai ellentétekkel terhelt ország integrációja gyakorlatilag leállt.

A reál GDP a Nyugat-Balkán országaiban (Forrás: IMF World Economic Outlook)

Betett a járvány

A Global Initiative Against Transnational Organized Crime nevű intézet által készített tanulmány szerint a 2020 óta tartó koronavírus-pandémia kezelése nem kedvezett a demokrácia nyugat-balkáni erősödésének: az elemzők szerint a nyugat-balkáni vezetők részben arra használták fel a világjárványt, hogy megerősítsék hatalmukat.

A tanulmány szerint miközben megerősödtek az állami intézmények, a járványellenes intézkedések következtében meggyengültek a civil szervezetek.

A térség államaiban – az egészségügyi vészhelyzetre hivatkozva – számos döntést hoztak a parlament megkerülésével és a társadalmi szereplőkkel való mindenféle konzultáció nélkül, a következmény pedig az lett, hogy tovább csökkent az emberek állami szervekbe vetett bizalma.

---

---

A Románia és Ukrajna közé ékelt Moldova fogadta be az ezer főre jutó legtöbb ukrajnai menekültet, s egyértelműnek tűnik, hogy a volt szovjet tagköztársaság egyedül képtelen lesz megküzdeni a válsággal. Különösen úgy nem, hogy Moldovának is van félnivalója Oroszországtól: már három évtizede orosz csapatok tarják hatalomban a Moldovából kiszakadt Dnyeszter menti Köztársaság Moszkva-párti rezsimjét.

Jön az összeköttetés?

Bár Moszkva azt ismételgeti, hogy nem támad meg újabb országokat – Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egyébként azt is közölte, hogy hazája Ukrajnát sem támadta meg – Moldovában komolyan tartanak attól, hogy az Ukrajna déli részén előretörő orosz csapatok végső célja az lehet, hogy közvetlen szárazföldi összeköttetést hozzanak létre Oroszország és a Dnyeszter menti Köztársaság között.

Ha ez megtörténik, aligha sikerül újraegyesíteni a kettészakadt Moldovát: Chisinauban már jó ideje az euróatlanti integrációt támogató kormányzat van hatalmon Maia Sandu állanfővel az élen, s Moszkva aligha tenné meg azt a szívességet, hogy kivonja csapatait a szakadárok kezén lévő területről. Különösen az után nem, hogy miután a megtámadott Ukrajna hivatalosan is felvételét kérte ez EU-ba, március 3-án pedig Moldova is bejelentette csatlakozási szándékát.

Az orosz „békefenntartók” egyébként a hivatalos indoklás szerint egy hatalmas fegyverraktárat őriznek Tiraspol közelében, ám a több évtizede ott lévő katonai felszerelések ma már aligha használhatóak, valószínűleg a megsemmisítés lenne a legjobb megoldás. Ha a most ott állomásozó 1500 orosz katona mellé megérkezne az Ukrajnát ostromló armada is, alighanem a tiraspoli rezsim is nagyon bátornak érezné magát a Chisinauval folytatott alkudozásban.

Kezelhetetlen áradat

Moldovába február 24-e óta már legalább 230 ezer ukrán állampolgár lépett be, s közülük még mintegy 120 ezren továbbra is az országban tartózkodnak. Chisinaunak az EU és Washington is segítséget ígért, Antony Blinken amerikai külügyminiszter közölte, az USA gyorssegélyt küld Moldovának.

Blinken azt is közölte, 18 millió dollárral segítik a moldovai energiahálózat átalakítását. Erre azért van szükség, mert Moszkva – miután Moldova az EU felé fordult – az energiaszámlák kifizetetlenségére hivatkozva visszafogta energiahordozó-szállításait.

A döntés már csak azért is érdekes, mert a tartozás nagyobb részét a Dnyeszter mentiek halmozták fel, azaz Moszkva Chisinauval akarja kifizettetni szövetségesei számláit.

---

---

Minszk megkezdte a fehérorosz-lengyel határon összegyűlt migránsok elszállítását, az EU-ba vágyó menekülőket egy, a közelben lévő ideiglenes táborba viszik át. Bár ez azt jelenti, hogy a főként Irakból, Szíriából és Afganisztánból érkezetteknek nem kell étlen-szomjan a senki földjén lévő erdőben fagyoskodniuk, de az is egyértelmű, hogy a 2015-ös balkánihoz hasonló migránsválság nem fog rövid időn belül megoldódni. Tudják ezt a térségben lévő államok is, amelyek rekordsebességgel állnak neki a kerítésépítésnek. Brüsszel, amelynek nem tetszik a magyar-szerb határon lévő fal, egyelőre hallgat, illetve egy szóvivő által megüzente, hogy kerítésekre nem költi a közös pénzt.

Úttörő litvánok

Bár mostanság szinte valamennyi híradás a lengyel-fehérorosz határon kialakult válsággal foglalkozik – itt augusztus óta 30 ezernél is több migráns kelt át a határon, s az utóbbi hetekben a Németországba vágyó menekültek többször is megrohamozták a határt – a fehérorosz diktátor, Aljakszandr Lukasenka eleinte Litvániára próbálta meg rászabadítani a migránsáradatot.

Nagyon úgy tűnik, hogy a migránsok megjelenése és a litván határra való szállítása az EU elleni bosszú volt: a migránsok mindegyike repülővel érkezett Fehéroroszországba, ezt pedig csak érvényes vízum birtokában tehették meg.

A litván útvonal azonban gyorsan bedugult: miután 3-4 ezer ember bejutott az országba, a vilniusi kormány elrendelte egy 4 méter magas, 500 kilométer kerítés megépítését, s miközben a határra vezényelt katonák visszatoloncolták az újonnan érkezőket, meg is kezdődött az első, egyelőre ideiglenes akadály felhúzása.

Litvánia után következett Lengyelország, s Vilnius után Varsó is a kerítésépítés mellett döntött: a lengyelekén rövidebb, viszont magasabb – 5,5 méteres – lesz, s a litvániaihoz hasonlóan a védelmet mozgásérzékelőkkel és kamerákkal is erősítik.

A lengyel határon már most is áll egy kerítés, ám az egyelőre csak az „ostromlott” kuźnicai átkelő térségében áll, s csak alig egy méter magas, így csak addig nyújt védelmet a betörni akarók ellen, amíg a másik oldalon sorfalat állnak a határörök, illetve a katonák.

Biztos, ami biztos

Miután Litvánia és Lengyelország a Lukasenka-féle bosszú áldozatává vált, a térségbeli államok nem várták meg, hogy ők is sorra kerüljenek.

Lettország, amely szintén határos Fehéroroszországgal, ugyancsak építkezésbe kezdett, az első ütemben egy 30 kilométer hosszú ideiglenes akadályt építenek, s a tervek szerint 2024-re készülne el az állandó, és már 130 kilométeres kerítés.

Bár nem szomszédos Fehéroroszországgal, Észtország sem akar kimaradni a sorból: Tallinn több mint 1500 tartalékos hívott be, hogy az orosz-észt határon segítsenek megépíteni egy 40 kilométeres ideiglenes határzárat.

Elemzők szerint nagyon valószínű, hogy a baltiak nem csak Fehéroroszországtól tartanak, hanem a „nagy testvértől”, vagyis Oroszországtól is, és most a jelenlegi válságot felhasználva igyekeznek magukat bebiztosítani egy Oroszország felől is védő kerítés építésével.

Brüsszel, amelynek 2015 után egyáltalán nem tetszett a magyar-szerb határra épített kerítés, most, hogy egyértelmű politikai rosszindulatot érez Fehéroroszország részéről, jóval kevésbe ellenkezik. Annyi a közös, hogy az EU most sem kívánja finanszírozni a kerítések felhúzását.

A lengyel-fehérorosz migránsválság Finnországban is hullámokat vet, a nacionalista ellenzék bizalmi szavazást kezdeményezett a Sanna Marin vezette baloldali kormány ellen, amely a vádak szerint nem tesz eleget annak érdekében, hogy megvédje az országot, ha Oroszország migránsok ezreit akarná átdobni a határon.

A finn ellenzék azt is követeli, hogy a parlament fogadjon el egy olyan törvényt, amely egy esetleges válsághelyzet esetén lehetővé teszi a több mint 1300 kilométer hosszú finn-orosz határ teljes lezárását a menedékkérők előtt.

Nem alaptalan félelem

Nem teljesen ok nélküli a finnek aggodalma. 2016 elején mintegy ezer migráns jelent meg Oroszország és Finnország egyik északi határátkelőjénél, s a finnek biztosak abban, hogy a menekülőket az orosz hatóságok biztatták az utazásra, s ők fizették a buszokat, illetve a szállást is.

Az is gyanús volt, hogy a finn határra érkezettek többsége már 5-10 éve Oroszországban élt, s „hirtelen” jöttek rá arra, hogy biztos jobb lenne nekik a határ másik oldalán.

Helsinkiben azt tartják, ez volt az orosz hatóságok egyik első hibrid hadművelete a nyugati országok ellen.

– vélekedett Charly Salonius-Pasternak, finn Oroszország-szakértő.

Függetlenül a bizalmatlansági indítványtól, egyre többen vélik úgy Finnországban is, hogy állandó kerítés kellene az ország keleti határára.

Pedig már így is sok az ellenőrző pont, s a hivatalos álláspont egyelőre az, hogy a teljes határ hosszában még nem terveznek kerítést, viszont nem zárják ki az ellenőrző pontok számának további növelését, illetve a kontroll megszigorítását.

---

---