Szerbia

BEFEKTETÉS VAGY PÉNZMOSÁS: „Pénzügyi szerelem” a szerb haladók és az Egyesült Arab Emírségek között

Közzétéve:

3 év telt el azóta

A megjelenés dátuma

2020.09.07.

Írta

Nikola Popov

Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Olvasási idő: 5 perc

Az elmúlt évtized legkiemelkedőbb eseményei a Balkánon, és így Szerbiában is, a nagyhatalmak – vagyis Amerika, Kína és Oroszország – geopolitikai rivalizálása és konfliktusai köré csoportosíthatók. Ezúttal azonban a fegyverek vagy az ideológia helyett a harcot pénzzel vívják, így bármely állam befolyása a térségben az általa befektetett összeg volumenétől függ. Ha ez így van, akkor Szerbia esetében új pénzügyi és befektetési nagyhatalom jelent meg: az Egyesült Arab Emírségek.

A haladókkal együtt jöttek az arabok

Szembetűnő, hogy a nagyobb arab beruházások azt követően jelentek meg Szerbiában, hogy a Szerb Haladó Párt és Aleksandar Vučić 2012-ben hatalomra került.

Akkoriban nagyon szokatlan volt, hogy az Egyesült Arab Emírségek érdeklődést mutatott a szerb gazdaság és a szerbiai piac iránt, de az is furcsa volt, hogy a szerb hatóságok elfogadták az arab tőkét és stratégiai partnerséget a jelentős projektek esetében, főleg az állami tulajdonú vállalatok, föld és egyéb vagyon privatizálásának esetében.

Emellett látható volt, hogy az akkori miniszterelnök-helyettes, később miniszterelnök, ma pedig köztársasági elnök, vagyis Aleksandar Vučić szívélyes viszonyt ápolt Mohammed bin Zayed Al Nahyan sejkkel, aki az Egyesült Arab Emírségek szerbiai ügyekért felelős főtárgyalója volt.

Vučić és Bin Zayed koronaherceg 2013 eleje óta többször is találkozott Szerbiában és az Emírségekben egyaránt, nagyszámú megállapodást írtak alá, és stratégiai együttműködést jelentettek be, ami magában foglalja a szerb fegyverek Közel- Keletre történő exportját, egy chipeket gyártó üzem megnyitását Szerbiában, és néhány egyéb vállalkozást.

Ezt a barátságot még tovább mélyítették azzal, hogy az Al Nahyan család egyik prominens tagjának a nevét adták egy szerb általános iskolának, amelyet az emírségek pénzéből újítottak fel.

Az Egyesült Arab Emírségek szerbiai befektetései ugyan a hatszázszorosára növekedtek, de ezeknek az ügyleteknek a nagy része úgy maradt meg a szerbek emlékezetében, hogy megalomániás projektekről van szó, amelyeket botrányok, korrupciós üzelmek és pénzügyi veszteségek övezték a szerb állami költségvetés és az adófizetők kárára.

A gyanús üzletelés legismertebb esetei a következők: Belgrád a vízen lakásprojekt, az Air Serbia légitársaság és a PKB mezőgazdasági kombinát.

Belgrád a vízen

A szerb főváros történelmének egyik legambiciózusabb és leggrandiózusabb építési projektje a belgrádiak körében elsősorban negatív oldalairól maradt emlékezetes.

Sokan azért bírálják, mert egy ilyen komplexumnak, sem esztétikailag, sem funkcionálisan, nincs helye a Száva partján.

Mindeközben a projekt az átláthatatlan ügyletek szimbólumává vált, amelyek hatalmas összegű költségvetési pénzeket emésztettek fel bármiféle ellenőrzés és felelősségvállalás nélkül, amit ráadásul illegális házrombolások kísértek.

A luxuskomplexum megépítésének hiábavalóságáról alig érdemes beszélni.

A projekt eddig körülbelül 3 milliárd dollárba került egy olyan városban, ahol a lakosság legnagyobb része jóformán azt sem engedheti meg magának, hogy városlakó legyen.

Kerek hat év telt el azóta, hogy a szerb kormány aláírta a szerződéseket az Eagle Hills arab befektetési alappal, a munkálatok azonban még mindig tartanak, és nyelik el a pénzt, pedig a tervek szerint az építkezést 2019 tavaszáig be kellett volna fejezni.

Az Air Serbia adósságai

Az egykori JAT Airways nemzeti légitársaság, amelyet Szerbia a volt Jugoszláviától örökölt meg, 2013-ban eladta részvényeinek 49%-t az Etihad Airwaysnek.

A JAT így megmaradt a szerb állam többségi tulajdonában, ám gyakorlatilag egy új légitársaság jött létre Air Serbia néven.

A szerb állam a kezdetektől önti a pénzt a légi utasforgalmi vállalatba, amely évek óta nagy veszteségekkel működik. Egyes adatok szerint ezek a veszteségek évente legalább 5 millió eurót tesznek ki.

Az egykor elismert és magas színvonalú légitársaságként működő Air Serbia mára hatalmas adósságot halmozott fel az arab befektetővel szemben, aminek fejében idén mintegy 120 millió euró visszafizetése esedékes.

Aligha kétséges, hogy az adósságot, valamint az összes veszteséget a szerb nemzeti költségvetésből fizetik ki.

Arabok a mezőgazdaságban

A Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát, közismertebb nevén a PKB, hasonlóan járt, mint az Air Serbia, miután a több évig húzódó sikertelen privatizációt követően megvette az Al Dahra arab cég, amelynek székhelye Abu Dzabiban van.

Azóta már kiderült, hogy az Al Dahra az egyetlen érdeklődő volt a 2018-ban kiírt tenderen, és így különösen nyomott áron jutott hozzá a belgrádi PKB földterületeinek egy részéhez, hogy ezt követően nyolcszoros áron adja el a parcellákat.

A PKB földterületeinek eladása és az eladással kapcsolatos szabálytalanságok ellen a társaság dolgozói ugyan fellázadtak és sztrájkba léptek, aminek azonban túlsok értelme nem volt.

Az Al Dahra szerbiai üzletágát egy közismert szerb oligarcha, Vojin Lazarević vezeti, aki 2014 óta üzletel az arabokkal.

Mi a haszna ennek a „nagy szerelemnek”?

Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor logikusan merül fel a kérdés, hogy Szerbiának mi haszna származik abból, hogy „ekkora szerelembe esett” az arab befektetőkkel.

A kérdésre többé-kevésbé megkapjuk a választ, ha áttekintjük a szerb kormány „perszonális döntéseit”, és ha megismerkedünk azoknak a személyeknek az életrajzával, akiket az említett ügyekben fő közvetítőként és fő tárgyalóként tartanak számon.

Közülük is kiemelkedik a palesztin származású Mohammed Dahlan, egykori Fatah-aktivista titokzatos alakja, aki az Egyesült Arab Emírségekben kapott menedéket miután emigrált a palesztin területekről, de szerzett montenegrói és szerb állampolgárságot is.

Ugyancsak jól látható szerephez jutott Siniša Mali szerb pénzügyminiszter, Belgrád volt polgármestere is, akit bizonyított plagizálás miatt megfosztottak doktori fokozatától, és akinek a nevéhez számos botrány kötődik.

Az arabokkal folytatott együttműködés válogatott szerbiai csapatának legvitatottabb tagja azonban mindenképpen Mlađan Dinkić, aki a demokrata kormányok idején bankelnök és gazdasági miniszter is volt. És akinek az életrajza az elmúlt két évtizedben tele van különféle pénzügyi machinációkkal.

Aleksandar Vučić 2006-ban, mint a Szerb Radikális Párt akkori magas rangú tisztviselője, követelte Dinkić letartóztatását különböző bűncselekmények és korrupciós tevékenység miatt.

Dinkićnek azonban sikerült (mint 2000 óta minden alkalommal) túlélnie a rendszer- és kormányváltásokat, 2013-ban pedig az Egyesült Arab Emírségekkel együttműködő szerb bizottság második legfontosabb tagja lett, közvetlenül Vučić mögött, ami a legfurcsább az egészben.

Dinkić életműve

Domagoj Margetić horvát újságíró, aki a volt Jugoszlávia területén keletkezett pénzügyi botrányokat, pénzmosásokat és az állami pénzek lenyúlását kutatja, szemben találta magát Mlađan Dinkić alakjával is.

Margetić állításai szerint Dinkić az 1990-es évek folyamán tagja volt annak a csapatnak, amely vizsgálta a ciprusi offshore számlákra kiutalt volt jugoszláv állami pénzek útját, de a csapat tagjaként szabotálta a vizsgálatokat, vagyis szándékosan tüntette el szem elől a gyanús számlákat.

Ennek a tézisnek az alapján Dinkić részt vett a pénzek átirányításában bizonyos nyugati bankok számláira (az úgynevezett Hypo-ügy), amelyeken keresztül ugyanezt a pénzt a szerb piacra helyezték ki, de már mint a hazai (jugoszláv) oligarchák vagy külföldi befektetők magánpénzét.

Ha Margetić állításai igazak, akkor egyértelmű, hogy grandiózus pénzmosási művelet zajlott a volt Jugoszláviában, újságírói becslések szerint körülbelül 150 milliárd eurónak megfelelő összegről van szó, amelyet a volt jugoszláv tagországokból lapátoltak ki. (Ez az összeg a jelenlegi Európai Unió egy éves költségvetésének felel meg.)

Könnyen előfordulhat, hogy az Egyesült Arab Emírségek szerbiai beruházásai, különösen 2013 óta, paravánt képeznek az illegálisan privatizált pénznek tisztára mosásához, miután azokat legálisan nem lehet befektetni.

Ennek tudatában felmerül a gyanú, hogy Mlađan Dinkić, az arab befektetők fő- és felhatalmazott szerb tárgyalójaként eltitkolja a befektetésre kerülő pénz valódi eredetét, ugyanakkor felmerülnek olyan motívumok is, hogy Dinkić többnyire sikertelennek bizonyuló projektek környékén tűnik fel.

A politikai akarat hiánya

Az átláthatóság és a politikai akarat hiánya – amely lehetővé tenné ezeknek a „pénzügyi kombinációknak” az ellenőrzését az igazságszolgáltatás és/vagy a nyilvánosság által – továbbra is akadályozza az igazság napvilágra kerülését.

Emiatt különféle elméletek terjedhetnek az arab befolyás természetéről a szerb gazdaságra.

A szerb kormány említett kádereinek jelenléte olyan következtések levonására adhat okot, hogy az egész nem azért történik, hogy Szerbia vagy az Egyesült Arab Emírségek gazdasága sikeresen működjék és fejlődjék, hanem hogy azok húzzanak belőle személyes hasznot, akik ezeket ezeket az ügyleteket végrehajtják, és akik azokat a hatalmas összegeket kezelik, amelyek eredete ismeretlen.

Kezdetnek talán pontosan ezt kellene tisztázni.

(Fotó BALK: a Belgrád a vízen hatalmas épületei a Száva partján)

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

8 óra telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2023.06.07.

Írta

Varga Szilveszter

CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)

Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Kapcsolódó cikk

FONTOSSÁGI SORREND: Kurti megvárakoztatta a közvetítőket, mert focimeccset nézett

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása