Horvátország
HORVÁT OLAJ: A Nacional szerint így verte át a MOL Horvátországot

Egy héttel ezelőtt a zágrábi Nacional hosszú, még a BALK-on megszokott cikkekhez képest is kimondottan hosszú tényfeltáró riportot tett közzé arról, hogy a horvát kőolajat rögtön a kitermelést követően Magyarországra szállítják. Az oknyomozó riportjairól és időnként magyarellenességéről ismert tekintélyes horvát hetilap ezzel hatalmas politikai vihart kavart Horvátországban. A BALK teljes terjedelemben közli a Nacional cikkét, de ezúttal sem az előzményekkel, sem a következményekkel nem foglalkozik. Következmények pedig biztosan lesznek, hiszen hamarosan parlamenti választásokat tartanak Horvátországban.
EXKLUZÍV DOKUMENTUM Mit tartalmaz az INA és a JANAF között a MOL miatt aláírt titkos memorandumban, amely a horvát miniszterelnök legsötétebb manőverére derít fényt
A MEMORANDUMOT, AMELY A NEMZETI ÉRDEKEKET ÁSSA ALÁ, a kormány nevében Tomislav Ćorić írta alá, így Sziszekből (Sisak) csak 2020 elejétől 247 000 tonna horvát olajat szállítottak Magyarországra ahelyett, hogy a JANAF-on keresztül Fiumébe (Rijeka) vitték volna feldolgozásra. A múlt hétvégén a Nacional hozzáférést kapott egy titkos dokumentumhoz, amelyet megmagyarázhatatlan okok miatt igencsak elrejtettek a horvát nyilvánosság elől, és amely teljesen új fényt vett Andrej Plenković miniszterelnök hivatali idejére. A 2018 közepén aláírt dokumentum rávilágít arra a piszkos kettős játékra, amely azt bizonyítja, hogy Plenković folyamatosan, legalábbis politikájának ezen szegmensének a tekintetében, rendkívül engedelmesen viselkedik a magyar nemzeti érdekek esetében, mégpedig a horvát állam kárára.
Az INA, a JANAF (Adria Kőolajvezeték), valamint a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium között aláírt egyetértési nyilatkozatról (Memorandum) van szó. Az INA nevében a memorandumot Fasimon Sándor, az igazgatótanács elnöke és Niko Dalić igazgatótanácsi tag, a JANAF nevében Dragan Kovačević, az igazgatótanács elnöke, a minisztérium nevében pedig Tomislav Ćorić miniszter írta alá. (MEGJEGYZÉS: a memorandum tartalma és jelentősége nehezen értelmezhető az alábbi cikk nélkül.)
Ez a memorandum lényegében azt mutatja, hogy Plenković fenntartotta annak a szolgai politikának a kontinuitását, amelyet Ivo Sanader egykori miniszterelnök és a HDZ volt vezetője a magyar MOL esetében vezette be. Sanader politikája bizonyos értelemeben egy korrupt vetülettel is rendelkezett; de az INA esetében a magyar féllel szembeni nyílt alázatosság szorgalmazása, valamint az összeférhetetlenség miatt, amelybe felesége ügyeinek okán keveredett, Tomislav Karamarkonak (szintén volt miniszterelnök) is távoznia kellett a nagypolitikából.
Karamarko politikai ellehetetlenülése előkészítette az utat Plenković számára a HDZ csúcsának meghódításához. Miután Plenković kormányra került, másképp kezdte kezelni a MOL-lal kapcsolatos ügyeket, legalábbis a kijelentések szintjén. Plenković az INA és a MOL közötti kapcsolatok esetében változatlanul ugyanazokkal az összetett kihívásokkal szembesült, mint elődei, de hivatali idejének kezdetén megígérte, hogy a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól.
Plenković hivatali idejének végén azonban azt állíthatjuk, hogy ebben a kérdésben zokszó nélkül végrehajtotta azt, amit Karamarko nyilvánosan támogatott. A vitatott Memorandum tartalma azt mutatja, hogy ebben az esetben minden bizonnyal a politikai gyengeség folytonosságának kérdése forog fenn, de szó van a horvát nemzeti érdekek iránti aggodalom hiányáról, és talán valami sokkal baljóslatúbb dologról is.
Ennek oka az, hogy a Memorandum aláírása lehetővé tette a MOL számára, hogy a JANAF olajvezetékén keresztül csak az idei év első hónapjaiban 247 000 tonna horvátországi olajat szállítson a horvát olajmezőkről, vagyis Szlavóniából és Monoszlóból (Moslavina) közvetlenül a MOL finomítójába a Budapesttől nem messze lévő Százhalombattára. Ez annak a közvetlen következménye, hogy a horvát kormány az INA társtulajdonosaként megengedte a sziszeki (Sisak) olajfinomító bezárását, ahol a közelmúltban még feldolgozták a horvát olajat, a Memorandum viszont egyértelműen kimondta, hogy Sziszekből az olajat a MOL Magyarországon és Szlovákiában lévő finomítóiba szállítják, ami megteremtette az előfeltételeket ennek a műveletnek a megkezdésére.
A Nacional először 2018 decemberében mutatott rá arra, hogy létezik az egyetértési megállapodás, amelyet 2018 júniusában írtak alá az INA és a JANAF között, a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium tárcavezetőjének jelenlétében és aláírásával, de a dokumentum tartalma hozzáférhetetlen volt. Akkor sokan úgy vélték, hogy a MOL által megzsarolt Plenković horvát miniszterelnöknek választania kellett, hogy a sziszeki vagy a fiumei finomítót akarja-e megmenteni, és a Memorandum lehetővé teszi, hogy a horvát nyersolaj a JANAF olajvezetéken keresztül Fiuméba menjen.
A memorandum tartalma azonban azt sugallja, hogy ennek éppen az ellenkezője történt, az egyetértési nyilatkozat ugyanis nem tartalmazta, és semmi más módon sem teljesítették az előfeltételeket ahhoz, hogy az olaj Fiuméba menjen, hanem már 2018 júniusától az volt a cél, hogy IRÁNY MAGYARORSZÁG.
Mind az INA, mind a kormány, mind pedig a JANAF megtagadta az említett memorandum tartalmának nyilvánosságra hozatalát akkor is, amikor a Nacional 2019. májusában és júniusában arról írt, hogy vasúti szerelvények próbaszállításokkal vitték az olajat Magyarországra. Most már láthatjuk, hogy miért. Mert a memorandum tartalma alapján kiderül, hogy Horvátország lemond energiafüggetlenségének nagy részéről, és úgy adja át nyersanyagkincsét Magyarországnak, hogy nem tudjuk, milyen feltételekkel teszi.
Ez a Memorandum megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a MOL megvalósítsa régóta kitűzött célját, amely szerint az INA-t a kezdetektől fogva a leányvállalatává akarta tenni ahelyett, hogy stratégiai partnerként a horvát cég fejlesztésébe kezdjen.
Az év eleje óta exportált 247 000 tonna olajra vonatkozó adatokat több forrás is megerősítette a Nacionalnak, és hétfő estig vártuk a Nacional a hivatalos választ a kormánynak, a környezetvédelmi és energiaügyi minisztériumnak, az INA-nak és a JANAF-nak küldött kérdéseinkre. A nagyon konkrét kérdésekre csak rövid válaszokat kaptunk, az információkat viszont eltitkolták. Megkérdeztük, hogy január óta mennyi horvát olajat exportáltunk Magyarországra a JANAF-on keresztül? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mikor teljesültek az ehhez szükséges műszaki feltételek, hogy a minisztériumnak kellett volna-e engedélyt adnia erre, vajon a kormány engedélyezte-e ennek a gyakorlatnak a folytatását, és ez azt jelenti-e, hogy az INA sziszeki olajfinomítójában feldolgozott összes nyersolajat ezentúl Magyarországon, azaz a MOL finomítóiban dolgozzák-e fel? A kormány és a környezetvédelmi minisztérium csak egy mondattal válaszolt: „Köszönjük az érdeklődést! A jogi szabályozás ismeri az energetikai tevékenység végzésének engedélyét az olaj- és olajtermék-piac területén, de nem ismeri a ‘kiviteli engedély’ fogalmát, amit a kérdésükben említenek.”
A többi kérdést teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A JANAF azt válaszolta, hogy az üzleti vállalkozásokkal fenntartott kapcsolatok üzleti titoknak számítanak, a jogi szabályozásért pedig a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium felel. Az INÁ-ban szintén elhallgatták az adatokat a ténylegesen exportált mennyiségekről, és csak annyit közöltek, hogy a nyersolaj kivitele 2016. január 1-jétől napjainkig nem jelentős, és a teljes hazai (horvát) olaj mennyiségének körülbelül egytizedét teszi ki. Megállapították, hogy a horvát olajat Fiuméban dolgozzák fel, de arról nem szóltak, hogy kis mennyiségű és csak az alacsonyabb minőségű nyersolajról van szó, de nem beszéltek az olaj szállításának módjáról sem, és eltitkolták azt a tényt, hogy a horvát nyersolaj nagy részét jelenleg a MOL magyarországi finomítóiban dolgozzák fel. Ezek a válaszok azt mutatják, hogy mind a kormány, mind a környezetvédelmi minisztérium, mind az Ina és a JANAF szándékosan manipulálják az adatokat, és rejtegetik őket a horvát nyilvánosság elől – mivel ezek az adatok a kormány szempontjából lesújtóak lennének.
A Nacional által meg nem nevezett egyik forrás, aki ismeri a kormány, az INA és a MOL közötti viszonyokat, azt mondta, hogy Plenković miniszterelnök előszöris ‘eladta’ a sziszeki finomítót a kutenyai (Kutina) Petrokemija megmentéséért cserébe. A forrás szerint a horvát miniszterelnök ezt követően engedett a további magyar zsarolásoknak, amely szerint lehetővé kell tenni a horvát olaj Magyarországra történő szállítását, hogy a nemrég lezajlott elnökválasztás előtt – amelyen a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) jelöltje Kolinda Grabar-Kitarović volt – elfogadásra kerüljön a fiuméi finomító korszerűsítése, igaz a végrehajtás garanciája nélkül. A Nacional meg nem nevezett forrása emlékeztetett arra, hogy a Sziszekben feldolgozott olaj éves értéke meghaladta a 150 millió dollárt, miközben az Ina és a horvát gáztársaság (Prvo Plinarsko Društvo, PPD) külön-külön 150 millió kunát fektetett kutenyai Petrokemijába. A forrás azt különösen hangsúlyozta, hogy a pénzt tehát nem a MOL, hanem az INA adta.
– nyilatkozta a Nacional meg nem nevezett forrása.
Az INA üzleti tevékenységét mélyrehatóan ismerő források emellett azt állítják, hogy a fiuméi INA-finomítóban mindig is csak a hajókkal érkező importált olajat dolgozták fel, míg a sziszeki finomítóban a hazai, vagyis a horvátországi olajat. Sziszek bezárása után logikus lépés lett volna, hogy a hazai olajat az egyetlen fennmaradó horvát finomítóba szállítsák feldolgozásra. Ahelyett, hogy a JANAF csővezetékén apróbb módosításokat hajtottak volna végre, ami lehetővé tette volna a sziszeki tartályokban lévő olaj Fiuméba történő szállítását és ottani finomítását, a horvát kormány prioritása az volt, hogy megfeleljen a MOL kérésének, és biztosítsa az összes műszaki feltételt ahhoz, hogy az olajt ne a fiuméi, hanem a magyar finomítókba küldhessék. A Nacional több forrása szerint is, akik ezt dokumentálni is tudják, Fiuméba vasúton juttatják el az olajat, de csak a rosszabb minőségűt, amely sok higanyt tartalmaz, és ezáltal korróziót idéz elő a berendezéseken, miközben a fennmaradó, jobb minőségű kőolajat a JANAF-vezeték útján Magyarországra továbbítják.
Ezt a fent említett Memorandum tette lehetővé, amelynek tartalmát eddig egyelőre kizárólag a Nacional teszi közzé. (MEGJEGYZÉS: a négy oldalas dokumentumot később nyilvánosságra hozta a Jutarnji list is, és egy ideig elérhető volt a Scribd könyv- és dokumentummegosztó portálon is, de onnan törölték. A Memorandum horvát és angol nyelven készült.) A memorandum valójában lehetővé teszi, hogy a horvát olajmezőkről származó olajat, amelyet az egykori Ina-Naftaplin speciális csővezetékén keresztül közvetlenül a sziszeki finomító fogadótartályaiba, majd a JANAF sziszeki termináljához szállítottak, a továbbiakban ne a sziszeki finomítóba juttassák el, hanem a JANAF olajvezetékén keresztül Magyarország felé irányítsák, ami az INA fennállása eddig még soha nem volt lehetőség. A Memorandum azonban szigorúan kiköti a következőket:
Azon kívül, hogy a dokumentum egyelőre csak a magyar igényeknek megfelelő tárolás kereskedelmi alapjainak majdani feltárásáról szól (vagyis nem említ konkrét számokat), a Memorandum a következőket állítja be deklarált célként. „Az INA arra törekszik, hogy növelje a JANAF rendszerén át a Magyarországra és a Szlovák Köztársaságba szállított kőolaj mennyiségét, különösen a MOL-csoport finomítói számára.[/su_quote]
Ez nem az importált olajra vonatkozik, amelyet Sziszekben tárolnak a magyar finomítók igényeinek megfelelően, hanem a horvát olajra, amelyet közvetlenül a horvát olajmezőkről juttatnak el a sziszeki finomítóhoz, amit a következő mondat is megerősít:
Ezt követően felsorolják az összes műszaki tevékenységet, a vállalkozók kiválasztásától az engedélyek megszerzéséig, de mindig csak arról beszélnek, hogy a JANAF azt az olajat fogadja be a sziszeki termináljába, amely a sziszeki olajfinomítóból érkezik.
A sziszeki olajfinomítóban, amint azt már említettük, csak az az olaj van, amely közvetlenül a horvátországi olajmezőkről származik. Ennek az olajnak kb. kétharmada az INA közvetlen vezetékén keresztül érkezik a Monoszló (Moslavina) területén lévő Stružac mezőről, a maradék egyharmada pedig Szlavóniából származik, és a Száva folyón hajók szállítják Sziszekbe. Ezt a Nacionalnak megerősítették a sziszeki olajfinomító munkásai is. Az egyik kijelentette:
Eddig évente mintegy 770 ezer tonna horvát olajat dolgoztak fel Sziszekben, kivéve a 2015-ös esztendőt, amikor csak 550 ezer tonnát. Tíz évvel ezelőtt viszont kb. 1,2 millió tonnát, ami jól jelzi a sziszeki finomító tényleges kapacitásait.
Tehát a hazai horvát olajról van szó, amelyről az INA igazgatótanácsának magyar része kijelentette, hogy nem jövedelmező, és amelynek mennyiségét a hivatalos dokumentum szerint hirtelenjében megpróbálják növelni, hogy feldolgozható legyen a MOL magyarországi és szlovákiai finomítójában.
Más szóval, a Horvát Köztársaság Andrej Plenković vezetésével lemondott saját nyersanyagáról és finomítójáról, amellyel hozzáadott értéket teremthetett volna, hogy ismeretlen körülmények között egy másik államnak – névlegesen egy másik állam által irányított társaságnak engedje át.
Ennek technikai megvalósítása érdekében az egyik aláíró Tomislav Ćorić, és az általa vezetett környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium elkötelezte magát a „teljes adminisztratív támogatás”, azaz az összes szükséges dokumentum és engedély rendelkezésre bocsátása mellett.
A Nacional horvát kormányközeli forrásai szerint Tomislav Ćorić miniszter személyesen is nyomást gyakorolt a JANAF-ra, hogy írja alá a Memorandumot, és biztosítsa az összes műszaki feltételt.
A Nacional több forrásból származó információi szerint Horvátország csak az idei év első hónapjaiban mintegy 250 000 tonna nyersolajat küldött Magyarországra, vagyis a sziszeki olajfinomító korábbi éves termelésének több mint az egyharmadát.
Hogy milyen képmutató politikai játékról is van szó, azt legjobban az a tény illusztrálja, hogy Tomislav Ćorić egy tavaly márciusban tartott informális kormányülésen kijelentette:
Hasonló módon, amint azt a Nacional forrásai állítják, Andrej Plenković horvát miniszterelnök informális körökben az INA nagy védelmezőjeként tüntette fel magát, aki harcolni fog a magyar ellenséges támadások ellen. Még érdekesebb, hogy Plenković gyakran negatív szövegkörnyezetben ejtette ki az előbb említett miniszterének a nevét, akivel kapcsolatban még árulást is emlegetett, hozzátette azonban, hogy ő tudni fogja, hogyan kell leszámolni vele, és azzal a társasággal, amellyel Tomislav Ćorić kapcsolatban áll. A Nacional forrásai szerint végül még az derül ki, hogy Plenković és Ćorić folyamatosan kettős játékot játszott.
A sziszeki finomító bezárása miatt a MOL cserében megígérte, hogy végre befejezi a fiuméi finomító korszerűsítését. A sziszeki finomító már beszüntette a működését, viszont még nem került sor a „delaye cocker” körüli tárgyalásokra, vagyis a négymilliárd kuna értékű késleltetett kokszolóüzem megépítésére. A Nacional kormányközeli forrása a következőket állítja:
Arra a kérdésre, hogy ezt konkrétan ki kérte kitől, a Nacional forrása azt válaszolta:
A Nacional más forrásai szerint a problémát az jelenti, hogy a Ćorić által aláírt szerződésekben nincs garancia arra, hogy mi történik akkor, ha a MOL eláll a kokszolóüzem megépítésétől, ennek nincsenek következményei, és annak sincsenek következményei, hogy a MOL késik, és millió lehetőségük van arra, hogy végtelen ideig halogassák az ügyet. A Nacional forrása a következőket mondta:
A Nacional forrása a következőkre figyelmeztetett:
Erre utal az INA bejelentése is, amely szerint elhalasztják az összes stratégiai beruházást a koronavírus által okozott válság miatt.
A stratégiai szerződés magában foglalja a késleltetett kokszolót megépítését is. A kérdéshez az ügy egyik ismerője fűzött magyarázatot:
A Nacional olajágazatból származó számos forrása szerint, de több magas rangú politikai forrás állításai szerint is, ez egy folyamat, amelynek során Andrej Plenković kormánya ténylegesen tálcán adta át Horvátország stratégiai nemzeti érdekeit Magyarországnak.
A Nacional néhány forrása egészen addig ment el, hogy ez valójában hazaárulás. Hazaárulásról hivatalosan először Josip Manolić beszélt a Nacionalnak, aki korábban miniszterelnökként is tevékenykedett, és aki Franjo Tuđmannal együtt a HDZ egyik alapítója, valamint a leghosszabb ideig hivatalban lévő horvát politikus volt. Manolić márciusban, 100. születésnapja alkalmával azt mondta a Nacionalnak, hogy a MOL-nak lobbizó Josip Petrović ügyét – akinek szoros kapcsolatai voltak Ivo Sanader korábbi miniszterelnökkel és Tomislav Karamarkoval is – a horvát ügyészségnek (DORH) hazaárulásként kellett volna kezelnie. Manolić a következőket jelentette ki:
A Nacional néhány nappal azután kapott betekintési lehetőséget a vitatott feljegyzés tartalmába, hogy Željko Reiner, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) parlamenti elnökhelyettese, az N1 televízió Newsroom című műsorának vendégeként a témát az érdeklődés középpontjába helyezte. Reiner akkor úgy nyilatkozott, hogy Andrej Plenković 2016. karácsony estéjén tett ígérete, hogy a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól, „nem volt egy igazán határozott ígéret arra, hogy az INÁ-t visszavásárolják”.
Reiner ezzel valójában megerősítette azt, aminek egyértelmű beismerését a kormány és Andrej Plenković elutasítja, miszerint az INA részvényeinek visszavásárlásából semmi sem lesz, mert a kormány, amely ma már csak technikai jellegű, nem tett semmi fontosat ezzel kapcsolatban. Ez alól kivétel, hogy a hírhedt ígéretet követő egy éves vajúdás végén a kormány először pályázatot hirdetett külföldi tanácsadók felvételére, majd két év elteltével felmondta a velük kötött szerződést, és újabb tanácsadókat vett fel, de az egész folyamat még mindig nem mozdult ki a holtpontból.
Jasminko Umičević, olajszakértő a múlt pénteken, szintén az N1 televízió Newsroom című műsorában figyelmeztetett arra, hogy a horvát olajat Magyarországra küldik finomításra:
Umičević egyúttal arról is beszélt, hogy a MOL soha nem fogja eladni az INÁ-ban lévő részesedését, hacsak nem nehezedik rá hatalmas erő, fenyegetés vagy valamilyen fontos ok, mert Magyarország az INA-n keresztül tengeri kijáratot szerzett. A horvát olajszakértő nyilatkozata szerint elfogadhatatlan, hogy a horvát olajvállalatot valójában egy másik ország irányítsa.
Jadranka Kosor volt miniszterelnök szintén reagált Umičević nyilatkozataira, és Twitter-profiljában ezt írta:
Jadranka Kosor ezzel szarkasztikusan kommentálta Plenković 2016-os karácsonyi ígéretét, miszerint a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól, valamint azt is, hogy a kormány nem reagált Orbán Viktor magyar miniszterelnök újabb provokációjára, aki Nagy-Magyarország térképét felrakta Facebook-profiljára. A térkép szerint Magyarország Horvátország jó részét elfoglalta, és éppen Fiumeban (Rijeka) volt kijárata a tengerre, ahol az INA finomítója található. Andrej Plenković kormánya nemcsak hogy nem reagált erre a bejegyzésre, hanem a kormány képviselői – az Európai Bizottság hivatalos politikájával szembe menve és undorát kiváltva – védelmükbe vették a demokratikus normák megsértését Magyarországon, amelyeket Orbán követett el.
Andrej Plenković kormánya miért védi ennyire Orbánt? Ez még azoknak a magas rangú diplomáciai forrásoknak sem világos, akikkel a Nacional az elmúlt hetekben beszélt, és akik éppen ezért mutatnak érdeklődést az INA és a MOL közötti kapcsolatok iránt, mert éppen ennek a viszonynak alapján próbálják megtalálni Plenković hihetetlenül alárendelt viselkedésének okait Orbán irányában.
A Nacional más forrásai, akik ismerik a horvát kormány, az INA és a MOL közötti viszonyokat, úgy vélik, hogy Plenković hamis ígéretet tett az INA részvényeinek visszavásárlására a MOL-tól, és ez az ígéret csak azt szolgálta, hogy a magyarok időt nyerjenek. A Nacional egyik beszélgetőpartnere a következőket mondta:
Az egész történetben továbbra sem világos, hogy mi a háttere Andrej Plenković viselkedésének, ami ilyen heves reakciókat vált ki.
Horvátország
Cipész és a kaptafa: Milanović némileg magyarázkodott

Zoran Milanović horvát elnök ma (szerdán, február 1-jén) Zágrábban találkozott Nataša Pirc Musar szlovén elnökkel, majd a találkozó után sajtótájékoztatót tartottak, amelyen egy cipészes mondás is előkerült. Az általunk gyakran a legendás brit nulla-nullás ügynökök legnevezetesebbikéhez hasonlított Milanović, a Dnevnik.hr-nek nyilatkozva azt mondta, hogy a beszélgetés kellemes volt, és hogy a nyitott kérdésekről volt szó köztük, például a választott bíróság határozatáról, de beszéltek a régióról is. Pirc Musar karácsony környékén történt beiktatásakor jelezte, hogy első külföldi útja a Balkánra fog vezetni, hogy folytassa elődje, Borut Pahor térségre összpontosító erőfeszítéseit a térségre összpontosító Brdo-Brijuni-folyamatban.
Jogászok egymás közt
A szlovén elnök nem feledkezett meg azidőtájt tett ígéretéről, és most megerősítette, hogy a Brdo-Brijuni folyamat esetében ott szeretné folytatni, ahol elődje abbahagyta.
Kapcsolódó cikk
KARÁCSONYI ELNÖK: Hivatalba lépett Szlovénia első női államfője
– mondta Pirc Musar, aki még hozzátette, hogy tudni fogják, miként oldjuk meg a problémákat.
A szlovén elnök elárulta, hogy lényegében már a következő találkozón gondolkozik.
– jelentette ki a szlovén elnök, majd megjegyezte, hogy szeretne eltávolodni az ideológiai témáktól.
Ki a megtévesztett szerető?
Milanović nem volt hajlandó kommentálni a szomszédos országban zajló kémügyet, de ugyanakkor Ukrajnával kapcsolatosan is alaposan begombolkozott. Úgy nyilatkozott, hogy nem beszéltek Ukrajnáról.
– mondta Milanović. Persze, a visszafogottsággal kissé elkésett, miután a “szabad világ” kollektíve felhördült afelett ahogy Krím és Koszovó sorsáról értekezett. A Krím-ügyet meg sem kísérelte megmagyarázni, viszont Koszovóval kapcsolatban megosztott egy pár gondolatot az újságírókkal.

Arra a kérdésre, hogy beszélt-e a szerb elnökkel, Milanović azt mondta, hogy Vučić elnökkel utoljára 2015 őszén beszélt telefonon.
Abban az időben mindketten miniszterelnökök voltak. Emlékezetünk szerint Milanović az akkori “titkos beszélgetés során” arra kínált megoldást Vučićnak, hogy a magyarok háta mögött miként kezeljék az Európára zúduló migránsáradatot!
A horvát elnök most követendő példának nevezte Vučić hozzáállását, aki azt mondta, hogy mielőtt bármit mond Milanović Koszovóról tett kijelentéséről, tüzetesen át akarja tanulmányozni, hogy mit mondott a horvát elnök. (Vučić azért “nem volt képben”, mert az inkriminált horvát elnöki nyilatkozat idején búcsúlátogatáson látta vendégül Belgrádban “öreg barátját”, Miloš Zeman cseh elnököt.)
Ám Zoki Bond, ha már mikrofon közelében volt, sietve megállapította, hogy Szerbia nyugati csatlakozásához néhány dolognak meg kell változnia.
– mondta Milanović. Azt is hozzátette, hogy Szerbiának valahogy el kell ismernie Koszovót.
– viccelődött a horvát köztársasági elnök.
Milanović egyúttal röviden kitért a legújabb korrupciós botrányféleségre – napvilágra került ugyanis a korrupcióval vádolt Gabriela Žalac és a knini ex-polgármester Josipa Rimac levelezése a WhatsAppon – amire rádobott még néhány lapáttal a Nacional nevet viselő bulvárlap, nyilvánosságra hozva a Horvát Erdőgazdaság (Hrvatske šume) letartóztatott vezetőjének, Krunoslav Jakupčićnak a mobiltelefonjáról származó üzeneteket.
A botrány körülbelül arról szól, hogy a horvát vezetők egyike-másika hogyan szerzett munkát valamelyik ismerőse ismerősének.
Milanović véleménye szerint ez nagyon komoly dolog, szemben a kormányfővel, aki röviden “nemtémának” nyilvánította az egészet.
Visszatérve a kaptafához
A Horvát Köztársaság viselt dolgairól az átlagnál kissé jobban tájékozott hírlapíróként most én térnék vissza a kaptafához.
A kígyót-békát kiáltó kollégák, ellenzéki politikusok egy teljesen hétköznapi dologból szeretnének affért kreálni, Horvátország megalapítása óta, már több mint három évtizede, így működnek a dolgok. Ti., ha valakinek van valahol valakije a hatalmi struktúrákban, könnyen, vagy könnyebben jut jól fizető szinekúrához, mint az, aki ilyennel nem rendelkezik.
Persze, ez nem igazán horvát különlegesség – nagy a gyanúm, hogy már réges-régen is nagyobb eséllyel pályázhatott az ember a varázslói státusra, ha jóban volt a törzsfőnök feleségével – valahogy ez a legliberálisabb demokráciákat sem kerülte el. Sőt az autokráciákat, vagy az átkos kommunizmust sem.
Amióta világ a világ, az járt jól, aki megfelelő ismeretségekkel rendelkezett. Ez természetesen felháborító, de vajmi keveset tehetünk ellene.
A meritokrácia – ha ilyen valaha is létezett -, amelyben csak az ember tehetsége, tudása, rátermettsége számít, nem a Földnek nevezett bolygó “nevezetessége”, és ezért fordul elő, hogy a jól fizető állásokban rendre azokat az emberek találjuk, akik az égvilágon semmihez sem értenek, csak egyvalamihez: az érvényesüléshez.
Horvátország
RÖVID EMLÉKEZET: Így dőltek a fegyverek Horvátországba az embargó ellenére

– Világos, hogy a Krím sohasem lesz újra Ukrajna része. Ellenzem, hogy fegyvereket szállítsanak Ukrajnába, ez csak meghosszabbítja a háborút. Mi a cél, Oroszország szétverése, a moszkvai kormányzat leváltása? Ez őrület – fakadt ki a napokban az egyre inkább Moszkva-baráttá váló horvát államfő, Zoran Milanović. Andrej Plenković kormányfő – aki egyébként támogatja Kijev megsegítését – nemsokkal korábban – egészen pontosan Davosban – arról beszélt, hogy amíg Ukrajna mögött komoly nemzetközi szolidaritás áll, 30 évvel ezelőtt, amikor Horvátország harcolt a szerb agresszió ellen, a világ nem segített, sőt fegyverszállítási embargóval sújtotta a térség államait. Úgy tűnik, Zágrábban is rövid a politikusok emlékezete, Horvátország ugyanis nagyon komoly támogatást kapott a kilencvenes években, és ennek köszönhetően alakult ki néhány év alatt a horvát haderő.
Kváziembargó
Amikor 1995 nyarán – néhány nappal a szerb kézen lévő horvátországi területek ellen 1995. augusztus 4-én indított Vihar (Oluja) hadművelet kezdete előtt – Zágrábban díszszemlét tartott a horvát hadsereg, sokan meglepődtek: a fehér tábornoki egyenruhában feszítő államfő, Franjo Tudjman előtt egy komoly tűzerővel rendelkező hadsereg sorakozott fel.
A horvátországi harcok 1991-es kezdetekor még legfeljebb csak kézifegyverekkel, illetve néhány ágyúval felszerelt haderő 1995-re már jónéhány T-55-ös és T-72-es szovjet harckocsit, valamint harci gépeket és helikoptereket is beszerzett, s a hadsereg több száz, vállról indítható tankelhárító, illetve légvédelmi rakétát is begyűjtött.
A Vihar elindítása előtt húsz darab MiG-21-es vadászból, valamint 15 darab Mi-24-es helikopterből állt a horvát légierő.
Mindezt úgy sikerült elérnie, hogy hivatalosan az ENSZ fegyverszállítási embargót léptetett életbe a titói Jugoszláviát alkotó köztársaságok, így Horvátország ellen.
– nyilatkozta még 1995-ben Tim Ripley, a Jane’s Intelligence Review nevű katonai szaklap elemzője.
A külföldről – leginkább Magyarországon és Szlovénián keresztül – bejuttatott fegyverek mellett alkatrészek is tonnaszámra érkeztek, külföldi elemekből állították össze például Horvátországban a hadsereg 135 darab páncélozott harcjárművét.
Álvakság Nyugaton
S lehet, hogy Horvátország – ellentétben Ukrajnával- sokat fizetett a fegyverekért, de az egész ügylet nem jöhetett volna létre anélkül, hogy a szerbeket agresszornak tartó nyugati hatalmak ne hunyjanak szándékosan szemet a hatalmas mennyiségű katonai felszerelés Balkánra juttatása fölött.
A magyar Technika szerepe
Martin Špegelj, volt horvát védelmi miniszter a Sjećanja vojnika (A katona visszaemlékezései) című könyvében maga is beszámol arról, hogy Horvátország miként szerezte be a fegyvereket Magyarországról. Ebből a visszaemlékezésből idézünk néhány mondatot.
Beszéltem a Technika képviselőjével, amely egy tekintélyes gyártó és kereskedő cég a katonai felszerelések és fegyverek előállítása terén. Már korábbról tudtam, hogy azok a fegyverek, amelyek érdekeltek, rendkívül magas színvonalúak, másrészt viszont nyilvánvaló volt, hogy a hidegháború lezárulását és az ottani hatalmas hadseregek megszüntetését követően hatalmas feleslegek keletkeztek a haditechnikai és a fegyverzet terén minden kelet-európai országban.
Nyíltan elmondtam neki, hogy mi érdekel, ő pedig szó nélkül kinyitotta a jegyzetfüzetét, és egyszerűen csak annyit mondott, hogy “tessék, diktálja, hogy mit szeretne”
Érdeklődtem az árak iránt, és a válasz bátorító volt: egy kalasnyikov – 280 DEM (nyugtnémet márka, mai érték körülbelül 140 euró), töltény – 0,4 DEM (0,2 euró), és így tovább, új és új kedvező meglepetések értek más típusú fegyverek esetében is, beleértve ebbe az összetett légelhárító rakétarendszereket is.
Megállapodtunk – minden tekintetben – a mennyiségről, az igényelt felszerelésekről és a fegyverekről, valamint a szállítás dinamikájáról.
A fegyvereket 1991. január 15-ig három közúti szállítmányban importálták, továbbá hajókkal a tengeren, és több szállítórepülőgéppel azoknak a szállítmányoknak az esetében, amelyek a Közel- és Közép-Keletről érkeztek.
A kézifegyverek jó részét – 36 ezer Kalasnyikov géppisztolyt – például Magyarország adta el a függetlenedő Horvátországnak.
Martin Špegelj, aki később védelmi miniszterként is szolgált, pár évvel ezelőtt elismerte, a több tízezer automata fegyver csak töredéke volt annak a fegyveráradatnak, amelyet egyes országok biztosítottak a horvátok számára.
A nagyobb katonai eszközöket – például a repülőket és a helikoptereket – szétszedve csempészték be Horvátországba, majd azokat ügyes kezek újra összeszerelték.

A fegyverek beszerzéséről is szól Martin Špegelj könyve
Elemzők szerint legalább 1,3 milliárd dollár értékű fegyver jutott be Horvátországba, s ez mai értéken legalább 3 milliárd dollárt jelentene.
Ez idő tájt látványosan megszaporodtak Horvátországban az amerikai szakértők, akiknek feladata minden bizonnyal az volt, hogy részt vegyyenek a fegyverembargó kijátszását jelentő ügyletek akadálymentes lebonyolításában.
A másik feladat pedig a horvát katonák kiképzése volt, Joseph Went tábornok, a városi hadviselésre, Robert Wood ezredes a harckocsik elleni védekezésre, James Lindsay tábornok pedig az alacsony intenzitású hadviselés elemeire oktatta hallgatóit.
A végeredmény az lett, hogy 1995-re Zágráb már egy 80-100 ezer fős, jól felszerelt hadsereggel láthatott neki a szerb megszállás alatt lévő területek visszafoglalásának.
A cél egyértelmű volt, a Nyugat mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy Szerbia „túlnyerje” magát: az 1991-1995-ös jugoszláviai polgárháború első szakaszában Slobodan Milošević szerb majd jugoszláv elnök hadserege ugyanis egyértelműen nyerésre állt, s jórészt a nyugati katonai segítségnek volt köszönhető, hogy “megfordult a hadiszerencse”.
Még jó, hogy akkortájt nem azok kerültek többségbe, akik úgy gondolták, a „fegyverszállítások csak meghosszabbítják a háborút, a szerb kézen lévő krajinai területek pedig sohasem kerülnek vissza Horvátországhoz”.
Horvátország
Kiverte a biztosítékot a horvát elnök újabb nyilatkozata, Moszkva ismét örülhet

Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. Az igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, ami leginkább azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.
Zoki Bond ismét akcióban
Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.
Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)
– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáfűzte, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.
Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.
Kapcsolódó cikk
UKRAJNA ELLENSÉGE LETT: Feketelistára tette a horvát elnököt az ukrán szélsőséges Mirotvorec Központ
– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.
Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.
– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.
Akik a történelem jó oldalára “estek”
Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.
Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.
– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.
– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.
A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.
A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.
A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt
A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye most néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.
Plenković akkor Grbint is, és Grmoját is egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.
A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)
– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak az ellenzéki Grmoja.
Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.
Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.
Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.
A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.
A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.
Kit szeretnek a horvátok, és kit nem?
A zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer” felső sorában az öt leginkább kedvelt horvát politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.
Az alsó sorban az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus van, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője “bitorolja”, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel: sem dobogós, sem listás nem lett.
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Szerbia a 100. hely alá esett a korrupciós listán a Transparency Internationalnál
-
Horvátország2 nap telt el azóta
Kiverte a biztosítékot a horvát elnök újabb nyilatkozata, Moszkva ismét örülhet
-
Szerbia2 nap telt el azóta
ZSO MUST HAVE: Amikor az amerikaiak a szerb célokért dolgoznak
-
Horvátország2 nap telt el azóta
RÖVID EMLÉKEZET: Így dőltek a fegyverek Horvátországba az embargó ellenére
-
Szerbia7 nap telt el azóta
FEGYVERES ÖSSZECSAPÁS ZOMBORBAN: Egy férfi feküdt az utcán, lőtt sebbel a fején
-
Szlovénia4 nap telt el azóta
A “szlovén bagoly” orosz kémfészekre bukkant Ljubljanában
-
Albánia22 óra telt el azóta
A Durrës Marina az albán gazdaság mozdonya lesz, Koszovó tengeri kijárathoz jut
-
Koszovó4 nap telt el azóta
Az amerikaiak nem akarják, hogy a koszovói szerbek a boszniai példát másolják le