Olvasási idő: 20 perc
Egy héttel ezelőtt a zágrábi Nacional hosszú, még a BALK-on megszokott cikkekhez képest is kimondottan hosszú tényfeltáró riportot tett közzé arról, hogy a horvát kőolajat rögtön a kitermelést követően Magyarországra szállítják. Az oknyomozó riportjairól és időnként magyarellenességéről ismert tekintélyes horvát hetilap ezzel hatalmas politikai vihart kavart Horvátországban. A BALK teljes terjedelemben közli a Nacional cikkét, de ezúttal sem az előzményekkel, sem a következményekkel nem foglalkozik. Következmények pedig biztosan lesznek, hiszen hamarosan parlamenti választásokat tartanak Horvátországban.
EXKLUZÍV DOKUMENTUM Mit tartalmaz az INA és a JANAF között a MOL miatt aláírt titkos memorandumban, amely a horvát miniszterelnök legsötétebb manőverére derít fényt
A MEMORANDUMOT, AMELY A NEMZETI ÉRDEKEKET ÁSSA ALÁ, a kormány nevében Tomislav Ćorić írta alá, így Sziszekből (Sisak) csak 2020 elejétől 247 000 tonna horvát olajat szállítottak Magyarországra ahelyett, hogy a JANAF-on keresztül Fiumébe (Rijeka) vitték volna feldolgozásra. A múlt hétvégén a Nacional hozzáférést kapott egy titkos dokumentumhoz, amelyet megmagyarázhatatlan okok miatt igencsak elrejtettek a horvát nyilvánosság elől, és amely teljesen új fényt vett Andrej Plenković miniszterelnök hivatali idejére. A 2018 közepén aláírt dokumentum rávilágít arra a piszkos kettős játékra, amely azt bizonyítja, hogy Plenković folyamatosan, legalábbis politikájának ezen szegmensének a tekintetében, rendkívül engedelmesen viselkedik a magyar nemzeti érdekek esetében, mégpedig a horvát állam kárára.
Az INA, a JANAF (Adria Kőolajvezeték), valamint a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium között aláírt egyetértési nyilatkozatról (Memorandum) van szó. Az INA nevében a memorandumot Fasimon Sándor, az igazgatótanács elnöke és Niko Dalić igazgatótanácsi tag, a JANAF nevében Dragan Kovačević, az igazgatótanács elnöke, a minisztérium nevében pedig Tomislav Ćorić miniszter írta alá. (MEGJEGYZÉS: a memorandum tartalma és jelentősége nehezen értelmezhető az alábbi cikk nélkül.)
Ez a memorandum lényegében azt mutatja, hogy Plenković fenntartotta annak a szolgai politikának a kontinuitását, amelyet Ivo Sanader egykori miniszterelnök és a HDZ volt vezetője a magyar MOL esetében vezette be. Sanader politikája bizonyos értelemeben egy korrupt vetülettel is rendelkezett; de az INA esetében a magyar féllel szembeni nyílt alázatosság szorgalmazása, valamint az összeférhetetlenség miatt, amelybe felesége ügyeinek okán keveredett, Tomislav Karamarkonak (szintén volt miniszterelnök) is távoznia kellett a nagypolitikából.
Karamarko politikai ellehetetlenülése előkészítette az utat Plenković számára a HDZ csúcsának meghódításához. Miután Plenković kormányra került, másképp kezdte kezelni a MOL-lal kapcsolatos ügyeket, legalábbis a kijelentések szintjén. Plenković az INA és a MOL közötti kapcsolatok esetében változatlanul ugyanazokkal az összetett kihívásokkal szembesült, mint elődei, de hivatali idejének kezdetén megígérte, hogy a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól.
Plenković hivatali idejének végén azonban azt állíthatjuk, hogy ebben a kérdésben zokszó nélkül végrehajtotta azt, amit Karamarko nyilvánosan támogatott. A vitatott Memorandum tartalma azt mutatja, hogy ebben az esetben minden bizonnyal a politikai gyengeség folytonosságának kérdése forog fenn, de szó van a horvát nemzeti érdekek iránti aggodalom hiányáról, és talán valami sokkal baljóslatúbb dologról is.
Ennek oka az, hogy a Memorandum aláírása lehetővé tette a MOL számára, hogy a JANAF olajvezetékén keresztül csak az idei év első hónapjaiban 247 000 tonna horvátországi olajat szállítson a horvát olajmezőkről, vagyis Szlavóniából és Monoszlóból (Moslavina) közvetlenül a MOL finomítójába a Budapesttől nem messze lévő Százhalombattára. Ez annak a közvetlen következménye, hogy a horvát kormány az INA társtulajdonosaként megengedte a sziszeki (Sisak) olajfinomító bezárását, ahol a közelmúltban még feldolgozták a horvát olajat, a Memorandum viszont egyértelműen kimondta, hogy Sziszekből az olajat a MOL Magyarországon és Szlovákiában lévő finomítóiba szállítják, ami megteremtette az előfeltételeket ennek a műveletnek a megkezdésére.
A Nacional először 2018 decemberében mutatott rá arra, hogy létezik az egyetértési megállapodás, amelyet 2018 júniusában írtak alá az INA és a JANAF között, a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium tárcavezetőjének jelenlétében és aláírásával, de a dokumentum tartalma hozzáférhetetlen volt. Akkor sokan úgy vélték, hogy a MOL által megzsarolt Plenković horvát miniszterelnöknek választania kellett, hogy a sziszeki vagy a fiumei finomítót akarja-e megmenteni, és a Memorandum lehetővé teszi, hogy a horvát nyersolaj a JANAF olajvezetéken keresztül Fiuméba menjen.
A memorandum tartalma azonban azt sugallja, hogy ennek éppen az ellenkezője történt, az egyetértési nyilatkozat ugyanis nem tartalmazta, és semmi más módon sem teljesítették az előfeltételeket ahhoz, hogy az olaj Fiuméba menjen, hanem már 2018 júniusától az volt a cél, hogy IRÁNY MAGYARORSZÁG.
Mind az INA, mind a kormány, mind pedig a JANAF megtagadta az említett memorandum tartalmának nyilvánosságra hozatalát akkor is, amikor a Nacional 2019. májusában és júniusában arról írt, hogy vasúti szerelvények próbaszállításokkal vitték az olajat Magyarországra. Most már láthatjuk, hogy miért. Mert a memorandum tartalma alapján kiderül, hogy Horvátország lemond energiafüggetlenségének nagy részéről, és úgy adja át nyersanyagkincsét Magyarországnak, hogy nem tudjuk, milyen feltételekkel teszi.
Ez a Memorandum megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy a MOL megvalósítsa régóta kitűzött célját, amely szerint az INA-t a kezdetektől fogva a leányvállalatává akarta tenni ahelyett, hogy stratégiai partnerként a horvát cég fejlesztésébe kezdjen.
Az év eleje óta exportált 247 000 tonna olajra vonatkozó adatokat több forrás is megerősítette a Nacionalnak, és hétfő estig vártuk a Nacional a hivatalos választ a kormánynak, a környezetvédelmi és energiaügyi minisztériumnak, az INA-nak és a JANAF-nak küldött kérdéseinkre. A nagyon konkrét kérdésekre csak rövid válaszokat kaptunk, az információkat viszont eltitkolták. Megkérdeztük, hogy január óta mennyi horvát olajat exportáltunk Magyarországra a JANAF-on keresztül? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mikor teljesültek az ehhez szükséges műszaki feltételek, hogy a minisztériumnak kellett volna-e engedélyt adnia erre, vajon a kormány engedélyezte-e ennek a gyakorlatnak a folytatását, és ez azt jelenti-e, hogy az INA sziszeki olajfinomítójában feldolgozott összes nyersolajat ezentúl Magyarországon, azaz a MOL finomítóiban dolgozzák-e fel? A kormány és a környezetvédelmi minisztérium csak egy mondattal válaszolt: „Köszönjük az érdeklődést! A jogi szabályozás ismeri az energetikai tevékenység végzésének engedélyét az olaj- és olajtermék-piac területén, de nem ismeri a ‘kiviteli engedély’ fogalmát, amit a kérdésükben említenek.”
A többi kérdést teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A JANAF azt válaszolta, hogy az üzleti vállalkozásokkal fenntartott kapcsolatok üzleti titoknak számítanak, a jogi szabályozásért pedig a környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium felel. Az INÁ-ban szintén elhallgatták az adatokat a ténylegesen exportált mennyiségekről, és csak annyit közöltek, hogy a nyersolaj kivitele 2016. január 1-jétől napjainkig nem jelentős, és a teljes hazai (horvát) olaj mennyiségének körülbelül egytizedét teszi ki. Megállapították, hogy a horvát olajat Fiuméban dolgozzák fel, de arról nem szóltak, hogy kis mennyiségű és csak az alacsonyabb minőségű nyersolajról van szó, de nem beszéltek az olaj szállításának módjáról sem, és eltitkolták azt a tényt, hogy a horvát nyersolaj nagy részét jelenleg a MOL magyarországi finomítóiban dolgozzák fel. Ezek a válaszok azt mutatják, hogy mind a kormány, mind a környezetvédelmi minisztérium, mind az Ina és a JANAF szándékosan manipulálják az adatokat, és rejtegetik őket a horvát nyilvánosság elől – mivel ezek az adatok a kormány szempontjából lesújtóak lennének.
A Nacional által meg nem nevezett egyik forrás, aki ismeri a kormány, az INA és a MOL közötti viszonyokat, azt mondta, hogy Plenković miniszterelnök előszöris ‘eladta’ a sziszeki finomítót a kutenyai (Kutina) Petrokemija megmentéséért cserébe. A forrás szerint a horvát miniszterelnök ezt követően engedett a további magyar zsarolásoknak, amely szerint lehetővé kell tenni a horvát olaj Magyarországra történő szállítását, hogy a nemrég lezajlott elnökválasztás előtt – amelyen a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) jelöltje Kolinda Grabar-Kitarović volt – elfogadásra kerüljön a fiuméi finomító korszerűsítése, igaz a végrehajtás garanciája nélkül. A Nacional meg nem nevezett forrása emlékeztetett arra, hogy a Sziszekben feldolgozott olaj éves értéke meghaladta a 150 millió dollárt, miközben az Ina és a horvát gáztársaság (Prvo Plinarsko Društvo, PPD) külön-külön 150 millió kunát fektetett kutenyai Petrokemijába. A forrás azt különösen hangsúlyozta, hogy a pénzt tehát nem a MOL, hanem az INA adta.
Miután a MOL beleegyezett abba, hogy az INA a PPD-vel közösen beszálljon a Petrokemijaba, a magyar olajtársaság nyomást gyakorolt a horvát kormányra, hogy hagyja jóvá az INA sziszeki finomítójának bezárásába. Ez volt az első lépés. A második követelés az volt, hogy a korábban Sziszekben feldolgozott horvát olajat Magyarországra küldjék. A sziszeki finomítóval kapcsolatos utolsó védelmi vonalnak az számított, hogy a horvát kőolajat a közvetlen csővezeték révén csak a sziszeki finomító területén található tartályokba lehetett szállítani. Ezekből a tartályokból az olaj ugyan tovább juthatott a JANAF sziszeki tartályaiba, amelyek azonban kizárólag a finomító létesítményeihez vezettek, és onnan került a nyersolaj közvetlen feldolgozásra. A következő (harmadik) lépésben a MOL kérte egy Memorandum aláírását, amely lehetővé teszi az említett tartályok összekötését a JANAF rendszerével. Ezt megelőzően a horvátországi olaj közvetlenül a sziszeki finomítóba ment az egykori Ina-Naftaplin belső rendszerén keresztül, és csak Sziszekben dolgozták fel. Ezek után azonban lehetővé vált, hogy a tartályokban lévő olajat, amely egyenesen a finomítóba tartott, átirányítsák a JANAF vezetékébe, és onnan továbbvigyék Magyarországra
– nyilatkozta a Nacional meg nem nevezett forrása.
Az INA üzleti tevékenységét mélyrehatóan ismerő források emellett azt állítják, hogy a fiuméi INA-finomítóban mindig is csak a hajókkal érkező importált olajat dolgozták fel, míg a sziszeki finomítóban a hazai, vagyis a horvátországi olajat. Sziszek bezárása után logikus lépés lett volna, hogy a hazai olajat az egyetlen fennmaradó horvát finomítóba szállítsák feldolgozásra. Ahelyett, hogy a JANAF csővezetékén apróbb módosításokat hajtottak volna végre, ami lehetővé tette volna a sziszeki tartályokban lévő olaj Fiuméba történő szállítását és ottani finomítását, a horvát kormány prioritása az volt, hogy megfeleljen a MOL kérésének, és biztosítsa az összes műszaki feltételt ahhoz, hogy az olajt ne a fiuméi, hanem a magyar finomítókba küldhessék. A Nacional több forrása szerint is, akik ezt dokumentálni is tudják, Fiuméba vasúton juttatják el az olajat, de csak a rosszabb minőségűt, amely sok higanyt tartalmaz, és ezáltal korróziót idéz elő a berendezéseken, miközben a fennmaradó, jobb minőségű kőolajat a JANAF-vezeték útján Magyarországra továbbítják.
Ezt a fent említett Memorandum tette lehetővé, amelynek tartalmát eddig egyelőre kizárólag a Nacional teszi közzé. (MEGJEGYZÉS: a négy oldalas dokumentumot később nyilvánosságra hozta a Jutarnji list is, és egy ideig elérhető volt a Scribd könyv- és dokumentummegosztó portálon is, de onnan törölték. A Memorandum horvát és angol nyelven készült.) A memorandum valójában lehetővé teszi, hogy a horvát olajmezőkről származó olajat, amelyet az egykori Ina-Naftaplin speciális csővezetékén keresztül közvetlenül a sziszeki finomító fogadótartályaiba, majd a JANAF sziszeki termináljához szállítottak, a továbbiakban ne a sziszeki finomítóba juttassák el, hanem a JANAF olajvezetékén keresztül Magyarország felé irányítsák, ami az INA fennállása eddig még soha nem volt lehetőség. A Memorandum azonban szigorúan kiköti a következőket:
Kétirányú áramlás a JANAF sziszeki terminálja és a sziszeki olajfinomító között: A biztonságos és folyamatos olajtermelés szavatolása érdekében, különösen vészhelyzet esetén, az INA kifejezte annak szükségességét, hogy a JANAF sziszeki terminálja képes legyen a sziszeki finomító irányából érkező olaj befogadására. Ezáltal lehetővé tennék a sziszeki olajfinomító és az INA olajkutató és –termelő tevékenysége számára a folyamatos hozzáférést a JANAF sziszeki termináljában lévő további tárolótérhez, és ennek köszönhetően a belsőleg elérhető tárolótér jobb optimalizálását, ami megakadályozná, hogy zavarok vagy fennakadások keletkezzenek a termelésben, amelyek súlyos károkat okoznának az INÁ-nak. Az INA és a JANAF a piaci feltételeknek megfelelően legkésőbb akkor köt megállapodást az olajszállításról, amikor a JANAF műszakilag képessé válik arra, hogy fogadja az olajat a termináljában, és ehhez megszerez minden szükséges engedélyt. A felek arra törekszenek, hogy megtalálják a módját annak, hogy kereskedelmi alapokra helyezzék az olaj tárolását a JANAF sziszeki termináljában.
Azon kívül, hogy a dokumentum egyelőre csak a magyar igényeknek megfelelő tárolás kereskedelmi alapjainak majdani feltárásáról szól (vagyis nem említ konkrét számokat), a Memorandum a következőket állítja be deklarált célként. „Az INA arra törekszik, hogy növelje a JANAF rendszerén át a Magyarországra és a Szlovák Köztársaságba szállított kőolaj mennyiségét, különösen a MOL-csoport finomítói számára.[/su_quote]
Ez nem az importált olajra vonatkozik, amelyet Sziszekben tárolnak a magyar finomítók igényeinek megfelelően, hanem a horvát olajra, amelyet közvetlenül a horvát olajmezőkről juttatnak el a sziszeki finomítóhoz, amit a következő mondat is megerősít:
Ezt követően felsorolják az összes műszaki tevékenységet, a vállalkozók kiválasztásától az engedélyek megszerzéséig, de mindig csak arról beszélnek, hogy a JANAF azt az olajat fogadja be a sziszeki termináljába, amely a sziszeki olajfinomítóból érkezik.
A sziszeki olajfinomítóban, amint azt már említettük, csak az az olaj van, amely közvetlenül a horvátországi olajmezőkről származik. Ennek az olajnak kb. kétharmada az INA közvetlen vezetékén keresztül érkezik a Monoszló (Moslavina) területén lévő Stružac mezőről, a maradék egyharmada pedig Szlavóniából származik, és a Száva folyón hajók szállítják Sziszekbe. Ezt a Nacionalnak megerősítették a sziszeki olajfinomító munkásai is. Az egyik kijelentette:
Mindig három kicsi fogadótartályunk volt, kettő a Monoszlóból érkező olajhoz, amely a csővezetéken jut el ide, és egy a szlavóniai olajhoz, amely a Száván érkezik az uszályokkal. Ezekből a tartályokból pumpáljuk át a JANAF-terminál területén elhelyezkedő tartályainkba, ahonnan az egyenesen a finomítóba kerül. Amióta megtörtént az átalakulás, azóta azonban olajat Magyarország felé pumpáljuk.
Eddig évente mintegy 770 ezer tonna horvát olajat dolgoztak fel Sziszekben, kivéve a 2015-ös esztendőt, amikor csak 550 ezer tonnát. Tíz évvel ezelőtt viszont kb. 1,2 millió tonnát, ami jól jelzi a sziszeki finomító tényleges kapacitásait.
Tehát a hazai horvát olajról van szó, amelyről az INA igazgatótanácsának magyar része kijelentette, hogy nem jövedelmező, és amelynek mennyiségét a hivatalos dokumentum szerint hirtelenjében megpróbálják növelni, hogy feldolgozható legyen a MOL magyarországi és szlovákiai finomítójában.
Más szóval, a Horvát Köztársaság Andrej Plenković vezetésével lemondott saját nyersanyagáról és finomítójáról, amellyel hozzáadott értéket teremthetett volna, hogy ismeretlen körülmények között egy másik államnak – névlegesen egy másik állam által irányított társaságnak engedje át.
Ennek technikai megvalósítása érdekében az egyik aláíró Tomislav Ćorić, és az általa vezetett környezetvédelmi és energiaügyi minisztérium elkötelezte magát a „teljes adminisztratív támogatás”, azaz az összes szükséges dokumentum és engedély rendelkezésre bocsátása mellett.
A Nacional horvát kormányközeli forrásai szerint Tomislav Ćorić miniszter személyesen is nyomást gyakorolt a JANAF-ra, hogy írja alá a Memorandumot, és biztosítsa az összes műszaki feltételt.
A Nacional több forrásból származó információi szerint Horvátország csak az idei év első hónapjaiban mintegy 250 000 tonna nyersolajat küldött Magyarországra, vagyis a sziszeki olajfinomító korábbi éves termelésének több mint az egyharmadát.
Hogy milyen képmutató politikai játékról is van szó, azt legjobban az a tény illusztrálja, hogy Tomislav Ćorić egy tavaly márciusban tartott informális kormányülésen kijelentette:
A kormány ultimátumot ad a MOL-nak, ha az nem tartja tiszteletben a fiumei finomító modernizálásáról szóló megállapodást, és arra is kész, hogy növelje a jövedéki adókat, blokkolja az INA menedzsmentjének munkáját, sőt támogassa a sztrájkot, és szükség esetén az utcára vigye a munkavállalókat.
Hasonló módon, amint azt a Nacional forrásai állítják, Andrej Plenković horvát miniszterelnök informális körökben az INA nagy védelmezőjeként tüntette fel magát, aki harcolni fog a magyar ellenséges támadások ellen. Még érdekesebb, hogy Plenković gyakran negatív szövegkörnyezetben ejtette ki az előbb említett miniszterének a nevét, akivel kapcsolatban még árulást is emlegetett, hozzátette azonban, hogy ő tudni fogja, hogyan kell leszámolni vele, és azzal a társasággal, amellyel Tomislav Ćorić kapcsolatban áll. A Nacional forrásai szerint végül még az derül ki, hogy Plenković és Ćorić folyamatosan kettős játékot játszott.
A sziszeki finomító bezárása miatt a MOL cserében megígérte, hogy végre befejezi a fiuméi finomító korszerűsítését. A sziszeki finomító már beszüntette a működését, viszont még nem került sor a „delaye cocker” körüli tárgyalásokra, vagyis a négymilliárd kuna értékű késleltetett kokszolóüzem megépítésére. A Nacional kormányközeli forrása a következőket állítja:
Eljött 2019 szeptembere, meg kellett volna kötni a késleltetett kokszolóval kapcsolatos szerződést, nem lehetett már több technikai kifogás, mert minden elkészült, de akkor a MOL újabb követelésekkel állt elő. Az A pont alatt, hogy semmisítsék meg a Sanader és a Hernádi ellen hozott ítéleteket, a B pont alatt, hogy vonják vissza a tőkepiaci manipulációval kapcsolatos vádemelést, a C pont alatt pedig, hogy a késleltetett kokszolóra vonatkozó szerződés aláírásának pillanatában engedjük meg a hazai olaj Magyarországra szállítását. Mint mondták, ez csak ideiglenes lesz, amíg nem nyílik lehetőség arra, hogy az olajat Fiumeba szállítsák – ennek lehetősége viszont soha nem teremtődik meg.
Arra a kérdésre, hogy ezt konkrétan ki kérte kitől, a Nacional forrása azt válaszolta:
Mindig Fasimon Sándor, az INA igazgatótanácsának elnöke és Molnár József, a MOL-csoport ügyvezető igazgatója tárgyalt Tomislav Ćorić miniszterrel. A közvélemény is értesülhetett róla, hogy valamilyen ismeretlen okból a késleltetett kokszoló ügyét, amellyel kapcsolatban a szerződést szeptemberben kellett volna aláírni, folyamatosan elhalasztották, pedig az ünnepélyes aláírási ceremónián Andrej Plenković miniszterelnök is részt vett volna. Az INA szakszervezetei szintén idegessé váltak, és próbáltak nyomást kifejteni. Fasimon Sándor azt mondta nekik, hogy nem egy fontos problémáról van szó, hanem csak arról, hogy a tulajdonosok közötti kapcsolatokat össze kell hangolni, és a vezetés a maga részéről már mindent előkészített. A MOL tehát tovább kezdte zsarolni a kormányt, a kormány pedig beleállt ebbe, és nyomást gyakorolt az egész államvezetésre, mert nagyon fontos volt számára, hogy az elnökválasztás miatt időben megszülessen a megállapodás. Végül azonban a késleltetett kokszolóval kapcsolatban csak december 12-én jött létre a szerződés. Két héttel később, december 30-án pedig nem jogerős ítéletet hoztak, amely szerint Ivo Sanadert hat évre, Hernádi Zsoltot pedig két év börtönre ítélték. A MOL dühös volt.
A Nacional más forrásai szerint a problémát az jelenti, hogy a Ćorić által aláírt szerződésekben nincs garancia arra, hogy mi történik akkor, ha a MOL eláll a kokszolóüzem megépítésétől, ennek nincsenek következményei, és annak sincsenek következményei, hogy a MOL késik, és millió lehetőségük van arra, hogy végtelen ideig halogassák az ügyet. A Nacional forrása a következőket mondta:
A horvát kormány legnagyobb bűne az, hogy anélkül engedte meg, hogy a horvát olaj elhagyja Horvátországot, hogy a másik féltől garanciát kapott volna arra, hogy a késleltetett kokszoló száz százalékban megépül, ráadásul a megállapodásban nem határoztak meg a határidőt azzal kapcsolatban, hogy valójában mikortól kezdve szállítják majd fiuméi feldolgozásra a JANAF csővezetéken keresztül a Sziszekbe beérkező horvát olajat.
A Nacional forrása a következőkre figyelmeztetett:
Ezáltal a sziszeki finomítót véglegesen bezárják, a Horvát Köztársaság kormánya viszont a MOL-lal kötött szerződésekben és megállapodásokban nem biztosította, hogy a késleltetett kokszoló megépítése minden kétséget kizáróan befejeződik. Az tény ugyan, hogy mind az igazgatóság, mind a felügyelő bizottság befektetési döntéseket hozott, amelyeknek a végrehajtását azonban az úgynevezett új körülményekre történő hivatkozással bármikor leállíthatják, és majd legfeljebb fizetnek valamilyen kompenzációt a kivitelezőknek.
Erre utal az INA bejelentése is, amely szerint elhalasztják az összes stratégiai beruházást a koronavírus által okozott válság miatt.
A stratégiai szerződés magában foglalja a késleltetett kokszolót megépítését is. A kérdéshez az ügy egyik ismerője fűzött magyarázatot:
És most eljutunk a legfontosabb problémához, amit a késleltetett kokszoló megépítésének elmaradása idézne elő. Ezzel a Horvát Köztársaság elveszítené finomítói kapacitását, amivel egy újabb iparág tűnne el Horvátországból. Ez közvetlenül mintegy 1500 munkahely megszűnését jelentené Sziszekben és Fiumeban, közvetett módon viszont még legalább 6000 munkahely elveszítését eredményezné az összes szolgáltató társaságnál, amelyek részt vettek a munkafolyamatokban, amikor a finomítók működnek. Sőt, ami még tragikusabb, legalább két szakosított egyetem – amely története során két Nobel-díjast is adott, Ružičkát és Prelogot – szinte teljesen megszűnne. Ezek a kémiai technológiai egyetemek Zágrábban és Splitben, valamint a sziszeki olajfeldolgozó tanszék és a vegyészeti kar a Természettudományi és Matematikai Egyetemen. Tehát a magyarok a saját finomítói feldolgozásuk megőrzésével fenntartanák a hasonló karokat Magyarországon, és így megőriznék Magyarország felsőoktatási kapacitásait. Ezek a hazai bűnözők, a maguk és az állam áruba bocsátásával megkárosítanák az országot, amely elveszíti az oktatási képességeit és a saját állampolgárainak az oktatási lehetőségét, amivel lemond itthon maradásukról Horvátországban. Ez a magasan képzett szakemberek elvesztésével is jár egy fontos termelési ágazatban, aminek egy energetikai világválság esetén a Horvát Köztársaság bizonyos geopolitikai képességének fenntartása szempontjából lenne különösen jelentős. A tervek szerint benzinkutak és a raktárak maradnának Horvátországban – ami azt jelenti, hogy az ilyen szintű tevékenységhez benzinkúti eladókra és raktársokra lenne szükség, míg a mérnökök és mindenki más szükségtelenné válik. Ezzel megtörik a horvát állam gerince, nem is beszélve az Magyarországtól való energiafüggőségről – ami lehetővé teszi Budapest számára, hogy akkor zsaroljon bennünket, amikor csak akarja.
A Nacional olajágazatból származó számos forrása szerint, de több magas rangú politikai forrás állításai szerint is, ez egy folyamat, amelynek során Andrej Plenković kormánya ténylegesen tálcán adta át Horvátország stratégiai nemzeti érdekeit Magyarországnak.
A Nacional néhány forrása egészen addig ment el, hogy ez valójában hazaárulás. Hazaárulásról hivatalosan először Josip Manolić beszélt a Nacionalnak, aki korábban miniszterelnökként is tevékenykedett, és aki Franjo Tuđmannal együtt a HDZ egyik alapítója, valamint a leghosszabb ideig hivatalban lévő horvát politikus volt. Manolić márciusban, 100. születésnapja alkalmával azt mondta a Nacionalnak, hogy a MOL-nak lobbizó Josip Petrović ügyét – akinek szoros kapcsolatai voltak Ivo Sanader korábbi miniszterelnökkel és Tomislav Karamarkoval is – a horvát ügyészségnek (DORH) hazaárulásként kellett volna kezelnie. Manolić a következőket jelentette ki:
Plenković miniszterelnök úr nem kapott elég erőteljes támogatást az ügyészségtől, amelynek nagyobb érzékkel kellett volna munkálkodnia az üzleti lobbizás, valamint a bűnözés és a hazaárulás fogalmának elkülönítésén. Ezt bizonyította az úgynevezett SMS-botrány is, és különösen pedig Jozo Petrović esete, mert Jozo Petrović az üzleti lobbizás álcája alatt elárulta a nemzeti érdekeket, vagyis annak kiindulópontja volt, az ügyészség azonban nem tett ellene lépéseket. Az ügyészségnek akkor is cselekednie kell, amikor a politika nem reagál, de megállapítást nyer, hogy az állami érdekek veszélyben vannak.
A Nacional néhány nappal azután kapott betekintési lehetőséget a vitatott feljegyzés tartalmába, hogy Željko Reiner, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) parlamenti elnökhelyettese, az N1 televízió Newsroom című műsorának vendégeként a témát az érdeklődés középpontjába helyezte. Reiner akkor úgy nyilatkozott, hogy Andrej Plenković 2016. karácsony estéjén tett ígérete, hogy a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól, „nem volt egy igazán határozott ígéret arra, hogy az INÁ-t visszavásárolják”.
Reiner ezzel valójában megerősítette azt, aminek egyértelmű beismerését a kormány és Andrej Plenković elutasítja, miszerint az INA részvényeinek visszavásárlásából semmi sem lesz, mert a kormány, amely ma már csak technikai jellegű, nem tett semmi fontosat ezzel kapcsolatban. Ez alól kivétel, hogy a hírhedt ígéretet követő egy éves vajúdás végén a kormány először pályázatot hirdetett külföldi tanácsadók felvételére, majd két év elteltével felmondta a velük kötött szerződést, és újabb tanácsadókat vett fel, de az egész folyamat még mindig nem mozdult ki a holtpontból.
Jasminko Umičević, olajszakértő a múlt pénteken, szintén az N1 televízió Newsroom című műsorában figyelmeztetett arra, hogy a horvát olajat Magyarországra küldik finomításra:
A Szlavónia és a Monoszló (Moslavina) térségében kinyert horvát kőolajat az Adriai-csővezetéken keresztül Magyarországra szállítják feldolgozásra a MOL százhalombattai finomítójába. Hogyan lehetséges ez? Ez azért lehetséges, mert valaki, nem tudom ki, hozzájárulásáról biztosította a JANAF-ot – lehetett ez akár az illetékes miniszter, de akár a kormány is, hogy ezt technikailag kivitelezhetővé tegye, miután erre korábban állami szinten nem létezett felhatalmazás. Nem volt rá lehetőség, hogy a hazai olajat elszállítsák a finomítóból, miután az beérkezett a sziszeki tárolókba.
Umičević egyúttal arról is beszélt, hogy a MOL soha nem fogja eladni az INÁ-ban lévő részesedését, hacsak nem nehezedik rá hatalmas erő, fenyegetés vagy valamilyen fontos ok, mert Magyarország az INA-n keresztül tengeri kijáratot szerzett. A horvát olajszakértő nyilatkozata szerint elfogadhatatlan, hogy a horvát olajvállalatot valójában egy másik ország irányítsa.
Ne feledjük, hogy a MOL legnagyobb részvénytulajdonosa a magyar állam. A magyar államnak több mint 25 százaléka van a MOL-ban, és bármennyire is állítja hivatalosan a MOL, hogy ez nem igaz, ezt maguk a politikusok cáfolják meg. Nos, itt járt Szijjártó Péter külügyminiszter, aki kijelentette: az „INÁ-val fogunk együtt dolgozni, együttműködünk vele …”. Tehát a MOL-t a magyar állam irányítja, és ez döntő fontosságú. És elfogadhatatlan, és nem természetes, ha egy olyan társaságot, mint az INA, amely Horvátország energiafogyasztásának 50%-át adja, egy külföldi ország irányít.
Jadranka Kosor volt miniszterelnök szintén reagált Umičević nyilatkozataira, és Twitter-profiljában ezt írta:
A horvát nyersolajat Magyarországra küldik?! Valószínűleg ezért nem voltak tiltakozó jegyzékek az Orbán által közzétett Nagy-Magyarország térképre. De most visszavásároljuk az INÁ-t.
Jadranka Kosor ezzel szarkasztikusan kommentálta Plenković 2016-os karácsonyi ígéretét, miszerint a kormány visszavásárolja az INA részvényeit a MOL-tól, valamint azt is, hogy a kormány nem reagált Orbán Viktor magyar miniszterelnök újabb provokációjára, aki Nagy-Magyarország térképét felrakta Facebook-profiljára. A térkép szerint Magyarország Horvátország jó részét elfoglalta, és éppen Fiumeban (Rijeka) volt kijárata a tengerre, ahol az INA finomítója található. Andrej Plenković kormánya nemcsak hogy nem reagált erre a bejegyzésre, hanem a kormány képviselői – az Európai Bizottság hivatalos politikájával szembe menve és undorát kiváltva – védelmükbe vették a demokratikus normák megsértését Magyarországon, amelyeket Orbán követett el.
Andrej Plenković kormánya miért védi ennyire Orbánt? Ez még azoknak a magas rangú diplomáciai forrásoknak sem világos, akikkel a Nacional az elmúlt hetekben beszélt, és akik éppen ezért mutatnak érdeklődést az INA és a MOL közötti kapcsolatok iránt, mert éppen ennek a viszonynak alapján próbálják megtalálni Plenković hihetetlenül alárendelt viselkedésének okait Orbán irányában.
A Nacional más forrásai, akik ismerik a horvát kormány, az INA és a MOL közötti viszonyokat, úgy vélik, hogy Plenković hamis ígéretet tett az INA részvényeinek visszavásárlására a MOL-tól, és ez az ígéret csak azt szolgálta, hogy a magyarok időt nyerjenek. A Nacional egyik beszélgetőpartnere a következőket mondta:
Volt egy miniszterelnökünk, aki hallgatólagos beleegyezését adta az INA visszavásárlásába, és ezt nyilvánosan is bejelentette. Kommunikációjával és az INA visszavásárlására vonatkozó ígéretével azonban megtévesztette a horvát üzleti élet szereplőit, az INA igazgató- és felügyelő bizottságának tagjait, valamint az egész horvát közvéleményt. Hamis ígéretet tett a visszavásárlásra, ezáltal pedig a MOL-nak kedvezett, miután nyilvánvalóan az első pillanattól tudta, hogy nem állt szándékában az INA visszavásárlása. Ezért felmerül a kérdés, vajon szándékosan késleltette-e az eseményeket a tanácsadókkal, és meghamisította-e az egész folyamatot, amivel végül lehetővé tette a MOL-nak, hogy időközben az INÁ-t leányvállalatává változtassa. Ez hazaárulás.
Az egész történetben továbbra sem világos, hogy mi a háttere Andrej Plenković viselkedésének, ami ilyen heves reakciókat vált ki.
