Több ismerősömtől is kaptam a napokban üzenetet, hogy terjesszem, bömböltessem vagy más módon népszerűsítsem Đorđe Balašević három évvel ezelőtt született dalát. Balašević a kilencvenes évek nagy politikai dalszerzője, aki nélkül talán soha nem bukott volna meg a milosevicsi rendszer. A rendszer akkor ugyan megbukott, egyes szereplői azonban ma is vezető pozíciókat töltenek be. A 2017-ben született “Dno dna”, vagyis a Már nincs lejjebb, vagy más fordításban a Legalja című dalt ma ugyanúgy nem játsszák a szerbiai rádióadók, mint a kilencvenes években az annak idején született szerzeményeket. Lehet, hogy valaki fél valamitől?
A szerb Cseh Tamás
Ha a magyar porondon valakihez hasonlítani szeretném Đorđe Balaševićet, akkor talán Cseh Tamás állna hozzá legközelebb.
A dalszövegek Cseh Tamás és Đorđe Balašević esetében is elérik a szépirodalmi szintet.
Cseh Tamás énekel – Kék páviánok (1997)
A szerb énekes-szerző azonban sokkal konkrétabb, mint Cseh Tamás volt, és sokkal kegyetlenebbül célozza meg a közszereplőket.
Balašević ugyan soha nem nevez meg senkit, az utalásokból azonban politikusok garmada ismerhet magára, ha akar, illetve akkor is, ha nem akar.
– teszi fel a kérdést Balašević, aki szerint nem is tudni, mi a szomorúbb:
[totalpoll id=”7618″]
Ellenzéki “home office”
A koronajárvány miatt az ellenzék “home office”-ba kényszerült Szerbiában, és lehet, hogy nem csak ott.
Még az ellenzéki televíziók képernyőit is a kormánypárti politikusok uralják, elemzők szerint így nem lesz nehéz választásokat nyerni.
Szerbiában a koronavírus után a következő “nagy csapást” a parlamenti választások jelentik, amelyek kimenetele eddig sem volt kétséges, mára viszont akár mérget is lehet rá venni.
A szerb ellenzék már a járvány kitörése előtt “home office”-ba vonult a parlamenti ülések, majd a választások bojkottjával.
Az ellenzéki vezetők ugyan fel-fel tűnnek a parlament lépcsőin, üzeneteik azonban “home office” szinten maradnak, hiszen a Twitteren, vagy jó esetben a YouTube-n terjesztik a nézeteiket.
Dragan Đilas a Szabadság és Igazság Pártjának (Stranka slobode i pravde) elnöke április 11-én fordult legutóbb a néphez, és arra figyelmeztette honfitársait, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök mentális problémákkal küzd.
A videót mintegy 250 ezer ember látta, de annak is fele kormánytisztviselő, akinek hivatalból kellet végignézne az ellenzéki vezető nem túl épületes megnyilvánulását.
A maradék látogató összes szavazata egyetlen egy parlamenti hely megszerzéséhez sem lenne elegendő, ha a szerb ellenzék netalán mégis indulna a választásokon.
Akiket már a galambok sem szarnak le
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a kormánykörökben nem az ellenzéktől reszketnek, hanem inkább egy daltól, amelyet lassan 5,5 milliószor töltöttek le a YouTube-ról.
Ez nagyon nagy szám egy olyan országban, amelynek hétmillió lakosa sincs.
Ha Đorđe Balašević valami csoda folytán indulna a parlamenti választásokon, akkor egyedül verné kenterbe az összes kormánypártot.
– mondta a szerb dalszerző, aki szerint az utóbbi 25 évben semmi sem változott, az emberek már rég lemondtak arról, hogy kimondják, amit gondolnak, lassan pedig arról is, hogy egyáltalán gondolkodjanak.
