ENNÉL MÁR NINCS LEJJEBB: Az ellenzék “home office-ban”, és kik azok, akiket már a galambok sem szarnak le?

A cikk meghallgatása

Több ismerősömtől is kaptam a napokban üzenetet, hogy terjesszem, bömböltessem vagy más módon népszerűsítsem Đorđe Balašević három évvel ezelőtt született dalát. Balašević a kilencvenes évek nagy politikai dalszerzője, aki nélkül talán soha nem bukott volna meg a milosevicsi rendszer. A rendszer akkor ugyan megbukott, egyes szereplői azonban ma is vezető pozíciókat töltenek be. A 2017-ben született “Dno dna”, vagyis a Már nincs lejjebb, vagy más fordításban a Legalja című dalt ma ugyanúgy nem játsszák a szerbiai rádióadók, mint a kilencvenes években az annak idején született szerzeményeket. Lehet, hogy valaki fél valamitől?

A szerb Cseh Tamás

Ha a magyar porondon valakihez hasonlítani szeretném Đorđe Balaševićet, akkor talán Cseh Tamás állna hozzá legközelebb.

A dalszövegek Cseh Tamás és Đorđe Balašević esetében is elérik a szépirodalmi szintet.

https://www.youtube.com/watch?v=DK4- J9ecy9w

A szerb énekes-szerző azonban sokkal konkrétabb, mint Cseh Tamás volt, és sokkal kegyetlenebbül célozza meg a közszereplőket.

Balašević ugyan soha nem nevez meg senkit, az utalásokból azonban politikusok garmada ismerhet magára, ha akar, illetve akkor is, ha nem akar.

– Ki ismerte fel magát a csavargóban, a farm bűzében, a megidézett majmokban vagy a zászlókat lobogtató fogatlanokban?

– teszi fel a kérdést Balašević, aki szerint nem is tudni, mi a szomorúbb:

– Az, hogy valaki azonnal magára ismert a majom kifejezésben, vagy pedig az, hogy valaki más remeg a félelemtől, nehogy a felismert majom betiltsa a műsorát.

Ellenzéki “home office”

A koronajárvány miatt az ellenzék “home office”-ba kényszerült Szerbiában, és lehet, hogy nem csak ott.

Még az ellenzéki televíziók képernyőit is a kormánypárti politikusok uralják, elemzők szerint így nem lesz nehéz választásokat nyerni.

Szerbiában a koronavírus után a következő “nagy csapást” a parlamenti választások jelentik, amelyek kimenetele eddig sem volt kétséges, mára viszont akár mérget is lehet rá venni.

A szerb ellenzék már a járvány kitörése előtt “home office”-ba vonult a parlamenti ülések, majd a választások bojkottjával.

Az ellenzéki vezetők ugyan fel-fel tűnnek a parlament lépcsőin, üzeneteik azonban “home office” szinten maradnak, hiszen a Twitteren, vagy jó esetben a YouTube-n terjesztik a nézeteiket.

Dragan Đilas a Szabadság és Igazság Pártjának (Stranka slobode i pravde) elnöke április 11-én fordult legutóbb a néphez, és arra figyelmeztette honfitársait, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök mentális problémákkal küzd.

A videót mintegy 250 ezer ember látta, de annak is fele kormánytisztviselő, akinek hivatalból kellet végignézne az ellenzéki vezető nem túl épületes megnyilvánulását.

A maradék látogató összes szavazata egyetlen egy parlamenti hely megszerzéséhez sem lenne elegendő, ha a szerb ellenzék netalán mégis indulna a választásokon.

Akiket már a galambok sem szarnak le

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a kormánykörökben nem az ellenzéktől reszketnek, hanem inkább egy daltól, amelyet lassan 5,5 milliószor töltöttek le a YouTube-ról.

Ez nagyon nagy szám egy olyan országban, amelynek hétmillió lakosa sincs.

Ha Đorđe Balašević valami csoda folytán indulna a parlamenti választásokon, akkor egyedül verné kenterbe az összes kormánypártot.

– Nagy vihart ver fel a Nincs lejjebb című dal, és most nem is tudom, hogy én szégyelljem-e magam, amiért sorra jelentkeznek a rádióadók szerkesztői, és mentegetőznek, hogy nem merik adásba adni a dalt, mert egy kicsit erős

– mondta a szerb dalszerző, aki szerint az utóbbi 25 évben semmi sem változott, az emberek már rég lemondtak arról, hogy kimondják, amit gondolnak, lassan pedig arról is, hogy egyáltalán gondolkodjanak.

– Ha negyed évszázadon keresztül valaki el sem mozdul ugyanarról a helyről, akkor az inkább szobor, mint ember, akit már a galambok sem szarnak le.