Koszovó
FELSZÓLÍTÁS ÉS KÉT FITYISZ: A „nyugati ötök” a kötelező érvényű megállapodás felé terelnék Szerbiát és Koszovót
A Szerbia és Koszovó közötti „történelmi szerződésre való várakozás bőven kimeríti az abszurd fogalmát” – írta egy hónappal ezelőtt a BALK. Akkor arra is kitértünk, hogy a szerződés megkötését leginkább két dolog akadályozza. Az egyik az, hogy a koszovói (albán) vezetés 100 százalékos vámot vetett ki a szerbiai árukra. A másik akadályként azt neveztük meg, hogy a szerbek lobbitevékenységükkel igyekeznek kívül tartani Koszovót a nemzetközi intézményeken. Az Egyesült Államok és négy európai ország kormánya most ugyanezt fogalmazta meg közös közleményében, amelyben felszólította Szerbiát és Koszovót, hogy az Európai Unió égisze alatt folytassa az euroatlanti integrációs csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges tárgyalásokat.
A virágzó jövő
Az Egyesült Államok belgrádi nagykövetségének honlapján megjelent közlemény azzal kezdődik, hogy Franciaország, Németország, Olaszország, Nagy Britannia és az Egyesült Államok kormánya szeretné a Belgrád és Priština közötti kapcsolatok teljes mértékű normalizálását egy átfogó, politikailag életképes és jogilag kötelező érvényű megállapodás révén, amely hozzájárul a régió stabilitásához.
A „nyugati ötök” szerint az egy helyben topogás évei után itt az ideje lezárni a 90-es évek konfliktusait, és ezért a tárgyalásokat a jóakarat szellemében folytatni kell.
A közlemény szerint olyan megállapodásra kell jutni, amely mindkét félnek elfogadható, és virágzó jövőt biztosít Koszovó és Szerbia állampolgárai számára.
Felszólítás vagy ultimátum?
A nyugati hatalmak ezért felszólították Koszovót és Szerbiát, hogy a lehető leggyorsabban újítsák fel a párbeszédet az Európai Unió közvetítésével.
A közleményt kiadó országok szerint a kötelező érvényű szerződés megkötésére szükség van ahhoz, hogy Szerbia és Koszovó megvalósítsa céljait a széles euroatlanti integráció és minden ahhoz kapcsolódó előny elérése terén.
A beígért valami
A „nyugati ötök” készen állnak arra, hogy az Európai Unió (meg nem nevezett) főképviselőjének nyújtott támogatáson keresztül növeljék szerepüket ebben a folyamatban, ezt azonban nem tudják megtenni mindaddig,
A közleményben a nyugati hatalmak nem részletezték a támogatás mibenlétét, és arra sem tértek ki, hogy mit jelent pontosan a megnövelt szerepvállalás.
Azt viszont tisztázták, hogy Koszovónak és Szerbiának a „beígért valamiért” mit kell tennie.
Ki lehet elégedett?
A BALK egy hónappal ezelőtt azt írta, hogy a szerb külügyminiszter nyolcvan nap alatt többször is körbejárja a Földet, hogy visszavonassa Koszovó függetlenségének elismerését mindazokkal az országokkal, amelyek ezt korábban – számára valamilyen “érthetetlen okból” – megtették.
Nemrég Belgrádban diadalittasan közölték, hogy Szomália hajlandó felülbírálni a Koszovó elismerésével kapcsolatos döntését, amiért Ivica Dačić majdnem a vérét ontotta.
A szerbek szempontjából az viszont mindenképpen pozitív fejlemény, hogy tőlük nem kérték Koszovó függetlenségének elismerését, és az is kedvező lehet, hogy Koszovó rákényszerülne a szerb árura kivetett vámok feloldására.
A prištinai és a belgrádi fityisz
Az érintettek rohamos gyorsasággal fityiszt mutattak a „nyugati ötöknek”.
Beghjett Pacolli koszovói (albán) ügyvivő külügyminiszter szerint ők „bármikor készek tárgyalóasztalhoz ülni Szerbiával, de csakis mint állam az állammal”.
Kevésbé meglepő, hogy a szerbek is elutasították a nyugati követelést.
Az előbb már említett Ivica Dačić úgy nyilatkozott, hogy az ötök „hamis egyensúlyt szeretnének teremteni”. Ráadásul folytatják azt régi politikát, amelynek célja Koszovó minél nagyobb nemzetközi elismertetése.
A szerbek ezért továbbra is akadályozzák Koszovó bejutását a nemzetközi szervezetekbe, és mindent megtesznek azért, hogy száz alá csökkenjen azoknak az ENSZ-tagállamoknak a száma, amelyek elismerik Koszovó függetlenségét.
Mert ez nem igazán csak két kis nép ügye, ők csak eszközök a nagyhatalmak közötti rivalizálásban.
A Nyugat-Balkánon ezért marad minden változatlan: a „politikai időjárás” továbbra is közepesen felhős, de bármikor beborulhat az ég.
Illusztráció: Az Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége
Szerbia
Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat
A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.
Kézfájással küszködik
Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.
A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.
– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.
Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.
– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.
Kapcsolódó cikk
Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.
Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.
Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.
A megállapodásokat végre kell hajtani
A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.
– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.
Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.
Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.
Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.
Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.
Az Egyesült Államok továbbra is aktív
Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)
Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.
Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.
– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.
A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.
Koszovó
Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása
A legutóbbi ohridi találkozó a politikai impotencia újabb bizonyítékának tekinthető, az amerikai diplomácia hathatós közbenjárásával ugyanis Josep Borrell egy alá nem írt szerződés alá nem írt mellékletéről tárgyalt Ohridban két úriembernek kinéző alakkal, akik az aláírt megállapodásokat sem tartják be. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy hetes nemzetközi, amerikai és európai győzködés és gyomrozás után az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismét találkozott a szerb elnökkel és a koszovói miniszterelnökkel, aminek során szóbeli elfogadásra került a szintén csak szóban elfogadott francia-német non paper végrehajtási melléklete. Ne feledjük, az említett francia-német javaslatot az Európai Unió „magáévá tette”, mert annál – mint a közvetítők fogalmaztak – a világon jobb megállapodás nincs. A helyzet a balkáni viszonyokhoz illő módon „megfelelően abszurd”.
Aláírási impotencia
Ohridban 12 órás maratoni megbeszélés után állt fel az asztaltól a két „úriembernek látszó alak” a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újabb fordulóját követően.
A találkozó középpontjában a koszovói rendezésre felkínált európai javaslat végrehajtásáról szóló megállapodás volt.
A találkozót követően Aleksandar Vučić szinte diadalittasan közölte, hogy semmit nem írt alá, bár bizonyos szerződést – megállapodást, vagy nevezzük akárminek – kötöttek ugyan, de ő – mint már mondtuk – semmit nem írt alá.
Ez a kijelentés tekinthető ugyan Belgrád diadalának, de más szempontból Vučić vereségének is.
SZÚRÓS TEKINTET: Külön-külön is tárgyaltak velük (Forrás: Instagram, Aleksandar Vučić)
A „semmit nem írtam alá” kinyilatkoztatás természetesen szerb belpolitikai célokat szolgált, és leginkább a szélsőjobbos hazai politikai felhasználókat célozta meg, akik folyamatosan azt követelik, hogy a szerb elnök semmilyen dokumentumot ne lásson el az aláírásával.
Ez az „aláírási impotencia” legalább annyira elfogadhatatlan hozzáállás a tárgyalási folyamat során, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök viselkedése, aki az aláírt szerződéseket sem tartja be.
Ezt a packázást pedig az Európai Unió és az Egyesült Államok tűri, ráadásul nagy médiapompát biztosít hozzá, amely során komolynak látszó közvetítők komolytalanul viselkednek, mert hogy minden kétséget kizáróan nem „getlemen’s agrementnek” nevezhető szerződéskötésről van szó, hanem két megállapodásra képtelen alak „sztárolásáról”.
Dagasztják a semmit
Ennek megfelelően az „ohridi partraszállás” nem szerb-koszovói D-napként kerül be a történelembe, bár a szerb elnök szerint a sok nézeteltérés ellenére udvarias és konstruktív beszélgetés folyt, vagyis getlemenek módjára társalogtak, és vélhetően nem azzal foglalkoztak, hogy a történelem során ki kinek hordta a sört.
Kapcsolódó cikk
A koszovói miniszterelnök az ohridi találkozót követően a legutóbbi brüsszeli megállapodáshoz hasonlóan megint azon siránkozott, hogy „ő aláírni ment, amit viszont a másik fél került”, és ez a színtiszta igazság, merthogy – mint már megállapítottuk – a szélsőjobbos befolyás, valamint a „belső nemzeti érzelmű késztetés” hatásra a szerb elnök semmit sem hajlandó aláírni.
– mondta Albin Kurti, aki könnyedén presszionálja a szerb elnököt és a nemzetközi közvetítőket azzal, hogy „ő aláírná, aláírná és aláírná, de lám-lám a másik”, merthogy számára az aláírt szerződések sem jelentenek semmit.
Ehhez az egész komédiához rebbenés nélküli szemmel asszisztál Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, aki az estébe/éjszakába nyúló találkozót követően azt mondta, nagyon elégedett a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodással, amely szerinte „nehéz, de szükséges” volt.
Ez a nyilatkozat is hazai – mármint amerikai – felhasználásra készült, egy közvetítő ugyanis nem mondhatja, hogy már megint kudarcot vallottunk – mondjuk ikszedik alkalommal -, mert az ilyesmi sehogy sem hangzik jól, ezért inkább dagasztják a semmit, és úgy tesznek, mintha lenne szerződés, legyen az akár „getlemen’s agrement” is, függetlenül attól, hogy a balkáni politikusok vonatkozásában az „úriember” kiveszőben lévő fajnak számít.
Ehhez falaz a brüsszeli közvetítő is, aki szerint Szerbia és Koszovó megállapodott abban, hogy milyen úton-módon váltja valóra a két fél közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezmény végrehajtási mellékletletét, amelyek közül sem került egyik aláírására, ami jobb helyeken azt jelzi, hogy semmit sem akarnak végrehajtani sem az egyik, sem a másik oldalon.
De ezt nem lehet a világ képébe vágni, mert a politika az a műfaj, amelyben a legnagyobb kudarcot is bombasztikus sikerként kell eladni, nehogy felmerüljön az alkalmatlanság kérdése.
Minden szereplő mentségére szolgáljon, hogy ez a Balkán, ahol az adott szó ugyanúgy nem ér semmit, mint ahogy az aláírt dokumentum is csak egy papírfecni.
Amit nem írtak alá
Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e olyan megállapodást részletesen ismertetni, amelyet az érintettek szóban fogadtak el, miközben ki tudja, hogy mit gondoltak, illetve – tegyük a kezünket a szívünkre -, tudjuk, hogy mit gondolnak, csak azt nem írják alá.
A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának útjáról szóló megállapodás végrehajtási melléklete azzal kezdődik, hogy a dokumentum az előző (szintén alá nem írt) megállapodás szerves részét képezi.
És akkor jöjjön a többi pont, minden további kommentár nélkül!
– Koszovó és Szerbia teljes mértékben vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodás és e melléklet valamennyi cikkelyét, és gyorsan és jóhiszeműen végrehajtja a megállapodásból és e mellékletből eredő összes kötelezettségét.
– A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és a végrehajtási melléklet Koszovó és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szerves részévé válik. A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és e melléklet elfogadását követően az uniós közvetítő azonnal megkezdi a Szerbiára vonatkozó 35. fejezet kritériumainak megváltoztatását a megállapodásból és e mellékletből eredő kötelezettségek miatt. A Koszovói Különleges Normalizációs Csoport napirendje ugyanúgy tükrözi Koszovónak a megállapodásból és e mellékletből eredő új kötelezettségeit.
– A felek megállapodnak abban, hogy sürgősen elfogadják az eltűnt személyekről szóló nyilatkozatot az EU által közvetített párbeszéd keretében.
– A 7. cikkely végrehajtása érdekében Koszovó haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez az EU által közvetített párbeszéd keretében a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására vonatkozó konkrét rendelkezések és garanciák létrehozásáról a párbeszéd korábbi szakaszaiból származó megállapodásokkal összhangban, amelyeket az uniós közvetítő megerősített.
– A felek megállapodnak abban, hogy 30 napon belül létrehoznak egy vegyes monitoringbizottságot, amelynek elnöke az EU. Az összes rendelkezés végrehajtását a Közös Monitoring Bizottság biztosítja és ellenőrzi.
– A 9. cikk végrehajtása érdekében az EU 150 napon belül donorkonferenciát szervez annak érdekében, hogy beruházási és pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre Koszovó és Szerbia számára. Támogatás nyújtására addig nem kerül sor, amíg az EU meg nem állapítja, hogy a megállapodás valamennyi rendelkezését maradéktalanul végrehajtották.
– Koszovó és Szerbia megegyezik abban, hogy minden pontot egymástól függetlenül hajtanak végre.
– Jelen mellékletben szereplő sorrend nem kérdőjelezi meg azok végrehajtásának sorrendjét.
– Koszovó és Szerbia megállapodik abban, hogy nem akadályozza egyetlen cikkely (pont) alkalmazását sem.
– A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos valamennyi vitára az EU által vezetett párbeszéd keretében kerül sor.
– Koszovó és Szerbia tudomásul vette, hogy a megállapodásból, e mellékletből vagy a korábbi párbeszédről szóló megállapodásokból eredő kötelezettségeik be nem tartása közvetlen negatív következményekkel járhat az EU-csatlakozási folyamataikra nézve, akárcsak az EU-tól kapott pénzügyi támogatásra vonatkozóan.
Epilógus
Végiggondolva a fent elmondottakat, és megnézve a szerb elnök vasárnap déli sajtótájékoztatóját, több dolog is eszünkbe juthat, az egyik az, hogy hova vezethet az Európai Unió „bot és sárgarépa” jellegű politikája, amely a jutalmazás & büntetés elvét követi, kinek-kinek érdemei szerint.
Aleksandar Vučić ezúttal is elmondta, hogy ő az Európai Unió híve, ő tudja ugyanis, vagyis ő tudja a lejobban, hogy mekkora anyagi előnnyel járhat Szerbia számára, ha nem veszik össze Brüsszellel. Ugyanakkor az ablaka alatt ott hangol a szélsőjobb, amely pillanatok alatt lerohanná Koszovót, verbálisan legalábbis.
Lélekben és alkotmányosan maga a szerb elnök sem mondott le a volt szerbiai tartományról, de mivel van némi realitásérzéke, ezért már sejti, hogy Koszovó rég elment, csak ezzel a gondolattal Szerbiában ma még nem lehet tömegeket megmozgatni.
Ezt a megérzést igazában maga sem akarja végiggondolni, mert azzal korábbi, és némileg jelenlegi önmagával kerülne szembe. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a koszovói albánok nem az együttélés bajnokai, ahogy az északi területeken élő koszovói szerbek vezetői sem.
Mindennek a levét pedig a Koszovóban szórványban élő szerbek isszák meg, akik minden nap ki vannak, és ki lehetnek téve a körülöttük élő albánok zaklatásainak.
– mondta a vasárnapi déli ebédet helyettesítő Vučić, aki minden bizonnyal abból indult ki, hogy ha bármit is aláír, akkor elismeri Koszovó függetlenségét.
Csakhogy ez az álláspont nélkülözi a következetességet, 2015-ben ugyanis már aláírta a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozását szabályozó megállapodást, és ha ebből indulunk ki, bizonyos értelemben már akkor elismerte Koszovót.
Szerbia
A szerbiai albánok kifogásolják, hogy a nemzetközi közvetítők őket nem tekintik partnernek
A dél-szerbiai albánok találkozót követelnek Miroslav Lajčákkal, aki az Európai Unió közvetítőjeként a napokban Koszovóban tárgyalt, most pedig Belgrádban találkozik a szerb vezetőkkel. Erről a Bujanovačke dél-szerbiai hírportál számolt be. A dél-szerbiai albánok küldöttsége nemrégiben Washingtonban járt, ahol amerikai szenátorokkal és képviselőkkel találkozva nagyobb jogokat követelt a medveđai, bujanovaci és preševói albánoknak. Most ennek érdekében Ardita Sinani emelte fel a hangját, aki az előbb említett küldöttség tagja volt. A delegáció a koszovói költségvetés terhére utazott az Egyesült Államokba.
Ne csak a koszovói szerbekkel tárgyaljanak!
Ardita Sinani, a Demokratikus Cselekvés Pártjának (PDD) preševói elnöke felkérte Lajčákot, hogy ne csak a koszovói szerbekkel találkozzon, hanem a szerbiai albánság választott képviselőivel is.
Miroslav Lajčák március 11-én tárgyalt Milan Radoičićtyal, a koszovói Szerb Lista alelnökével (Forrás: Twitter, Miroslav Lajčák)
– mondta Sinani, aki szerint ugyanakkor érthetetlen, hogy ezt nem teszi meg a Preševo-völgy, vagyis a dél-szerbiai albánok választott képviselőinek esetében.
Sinani szerint ezt a megközelítést „téves üzenetként” foghatják fel azok, akik a Nyugat-Balkán, illetve az észak-koszovói területek biztonságát igyekeznek megingatni.
A dél-szerbiai albán politikus megismételte, hogy a szerbiai albánokat évtizedek óta diszkriminálják és elnyomják, „amit az Európai Unió és az amerikai kormányzat hivatalos jelentései is megerősítenek”.
A reciprocitás elve
A koszovói miniszterelnök aláírja Ardita Sinani kinevezését a dél-szerbiai albánok ügyével foglalkozó hivatal élére (Forrás: Facebook, Ardita Sinani)
Sinani erősen kötődik a pristinai vezetéshez, Albin Kurti koszovói miniszterelnök tavaly (2022) szeptemberében nevezte ki a dél-szerbiai albánság ügyével foglalkozó, akkor alapított pristinai kormányhivatal élére, amely körülbelül olyan, mint a szerb kormány mellett már régóta működő hivatal, amely a koszovói szerbek ügyeit „istápolja”.
A dél-szerbiai albánok – akik korábban arra panaszkodtak, hogy Pristina elhanyagolja őket – most a párhuzamosság elvét hangoztatják, szerintük mindaz a jog megilleti őket, amelyeket Szerbia a koszovói szerbeknek követel.
– nyilatkozta az említett amerikai út alkalmával Shaip Kamberi, aki dél-szerbiai politikusként egyúttal a szerbiai parlament tagja. A Preševo-völgy albánjai szerint ez annál is inkább megilleti őket, mert többen vannak, mint a koszovói szerbek.
– mondta Sinani, aki szerint a béke megteremtését szolgálná a kisebbségi közösségek „jogainak harmonizációja”, vagyis másképp fogalmazva, szerinte a reciprocitás elve jelentené a valódi megoldást, és az lenne „üdvözítő és üdvözlendő” a Preševo-völgy albánjainak esetében, miután állításuk szerint a belgrádi vezetés elnyomja őket.
- AI6 nap telt el azóta
ChatGPT: Móricka esete a felturbózott papagájjal
- Szerbia4 nap telt el azóta
Magyarországgal is példálódzott a szerb elnök a Putyin elleni elfogatóparancs kapcsán
- Fegyverzet6 nap telt el azóta
Ukrajnát leszámítva Szerbia fegyverkezik leginkább az európai országok közül
- B A Balkanac5 nap telt el azóta
Kard és tollforgatás, szaporodó szigetekkel (avagy midőn a tök virágzott Japánban)