Montenegró
Tényleg veszélyeztetné Montenegró európai jövőjét Andrija Mandić leváltása?Mandić szerint a múltat élesztik újra ellenfelei, miközben Montenegró az EU kapujában áll
Andrija Mandić szerint éppen akkor akarják eltávolítani a montenegrói parlament éléről, amikor az ország az EU-csatlakozás célegyenesébe fordult. A leváltását 35 képviselő kezdeményezte, miután a házelnök részvétét fejezte ki Ratko Mladić halála miatt. Mandić azonban biztos benne, hogy szeptember 24-én sem lesz meg az eltávolításához szükséges többség – saját politikai túlélését pedig egyre inkább Montenegró európai jövőjével köti össze
Montenegró EU-csatlakozása újabb belpolitikai konfliktus árnyékába került: a parlament 35 képviselője kezdeményezte Andrija Mandić házelnök leváltását, amelyről szeptember 24-én szavazhatnak. Mandić szerint azonban nincs meg az eltávolításához szükséges többség, és a kezdeményezés mögött a kilencvenes évek politikai megosztottságának újraélesztését látja.
A konfliktus közvetlen előzménye Mandić részvétnyilvánítása volt Ratko Mladić halála után. Mandić részvétét fejezte ki a háborús bűnös Ratko Mladić halála alkalmából, de egyelőre nem váltották le az Európai Unióba igyekvő Montenegróban, ahol egy ilyen lépés kormányválságot idézne elő.
A Mandić körüli vita azonban ismét megmutatta, milyen nehezen szabadul meg Montenegró a kilencvenes évek örökségétől
Mandić szerint veszélybe kerülhet Montenegró EU-csatlakozása
Andrija Mandić szerint nincs meg a parlamenti többség a leváltásához, miközben ellenfelei szeptember 24-re rendkívüli ülést kezdeményeztek, amelyen a parlament elnökének eltávolításáról szavazhatnak.
A házelnök igyekszik úgy bemutatni a történteket, hogy ellenfelei a kilencvenes évek megosztottságait akarják újra elővenni, amikor Montenegró az Európai Unióhoz vezető út utolsó szakaszában jár. Mindenesetre előéggé furcsa, hogy a szerb nacionmalistának számító Mandić magát tartja az európai uniós integráció kulcsának.

Andrija Mandić „eleje”, szeretné a háta mögött tudni a saját múltját, mert szerinte az Montenegró jövője szempontjából különösen fontos, azonban mostanában sem igen viselkedik másképp, mint a kilencvenes években (Forrás: platform, X platform)
A konfliktus közvetlen előzménye Mandić részvétnyilvánítása volt Ratko Mladić halála után. A parlament elnöke szerint ellenfelei ebből próbálnak olyan politikai tőkét kovácsolni, amely jóval túlmutat magán a gesztuson. Úgy fogalmazott, hogy a leváltását kezdeményezők „rendkívül kegyetlen és mélyen hamis politikai kampányt” folytatnak ellene.
Mandić védekezésének egyik kulcseleme, hogy elválasztja saját háborús szerepét a kilencvenes évek montenegrói politikájától. Azt állítja, hogy abban az időszakban nem töltött be olyan tisztséget, amelyből a legfontosabb politikai vagy állami döntésekre hatással lehetett volna, és aktívan sem vett részt a politikában.
A parlament elnöke ezzel párhuzamosan éppen ellenfeleit és kiemelten a DPS-t nevezi meg felelősként a korszak politikai eseményeiért. Szerinte a mostani kezdeményezők akkoriban „abszolút ellenőrzésük alatt tartották” Montenegrót, és az ország határain kívül is jelentős politikai befolyással rendelkeztek.
Montenegróban a kilencvenes évek háborúinak politikai örökösei vagy éppen alkotói továbbra is részt vesznek a napi politikában, a történelmi szerepek és az egykori politikai táborokhoz való viszony pedig ma is könnyen előkerül egy-egy belpolitikai konfliktusban. Mandić szerint most is ez történik, annak ellenére, hogy a vitát most egyértelműen ő indította el.
Van 35 aláírás, de nincs meg a többség
A Mandić elleni kezdeményezést szeptember 8-án nyújtották be, 35 képviselő aláírásával. Az indítvány mögött a legnagyobb ellenzéki párt, a DPS mellett a Bosnyák Párt, az URA, az Európai Szövetség, valamint kisebbségi és független képviselők is felsorakoztak.
A 35 aláírás azonban még nem elég Mandić leváltásához. A házelnök éppen erre hivatkozik, amikor azt mondja, hogy nincs meg az eltávolításához szükséges többség. Szeptember 24-én az is kiderül, hogy a most összeállt ellenzéki és kisebbségi tábor képes-e ennél szélesebb támogatást szerezni.
A jelenlegi erőviszonyok alapján nem valószínű, hogy a kezdeményezőknek sikerül összegyűjteniük a Mandić leváltásához szükséges többséget. A 35 aláíró ugyan széles politikai táborból érkezik, de a leváltáshoz további képviselők támogatására is szükség lenne.
Azt pedig már megtanulhattuk, hogy kényes ügyekben a PES! nem fog szembefordulni a montenegrói szerbséggel. Ez pedig egy ilyen kényes ügy.
A kilencvenes évek visszatérnek a parlamentbe
Mandić szerint ellenfelei „vissza akarják vinni Montenegrót a sötétségbe”, és újra fel akarják éleszteni azokat a megosztottságokat, amelyeken az ország már megpróbált túllépni.
Szerinte a montenegrói társadalom ezt korábban már többször elutasította. A házelnök a szeptember 24-i szavazást is ebbe a történetbe illeszti, hiszen ez már a harmadik kísérlet a leváltására, az első kettő 2024 márciusában és 2025 májusában egyaránt elbukott, ezért Mandić most is elutasításra számít.
Az indítványozók szerint viszont éppen Mandić politikája mélyíti a társadalmi megosztottságokat, és rontja a parlament tekintélyét, valamint Montenegró nemzetközi megítélését.
Mandić közben az ügyet az ország európai integrációjával is összekapcsolta. Szerinte a leváltási kezdeményezés akár az uniós csatlakozás utolsó szakaszát is megakaszthatja. Montenegró valóban közel jár a tárgyalások lezárásához: mind a 33 csatlakozási fejezetet megnyitotta, közülük pedig 18-at már ideiglenesen le is zártak.
Mandić szerint ezért most különösen fontos, hogy az ország ne térjen vissza a korábbi politikai konfliktusokhoz. Ironikus módon így saját politikai túlélését állítja be Montenegró európai irányának védelmeként.
Mandić szerint Európa lehet a kiút
A házelnök a Franciaország és Németország közötti második világháború utáni megbékélést hozta fel példaként. Szerinte az európai integráció nemcsak gazdasági és intézményi együttműködés, hanem lehetőség a korábbi konfliktusok meghaladására is.
Az persze más kérdés, hogy Németországban a háború után a nácizmus hívei meglehetősen gyorsan a politikai perifériára kerültek. A volt Jugoszláviában ezzel szemben a kilencvenes évek háborúinak szereplői és öröksége máig részei a politikai közbeszédnek.

Andrija Mandić Putyin „igazi hőse” volt az orosz támogatású 2016-os montenegrói puccskísérletnek (Forrás: X platform)
Mandić a nyilatkozatot követően Bécsbe utazott, ahol Walter Rosenkranzcal, az osztrák Nemzeti Tanács elnökével találkozott. A megbeszélésen a két ország kapcsolatait, valamint egy stabil, biztonságos és európai Nyugat-Balkán fontosságát hangsúlyozta. Walter Rosenkranzot, aki az FPÖ (Freiheitliche Partei Österreichs) tagja, sokan Európa „első szélsőjobboldali parlamenti elnöknek” tartják.
A találkozó jól illeszkedik Mandić mostani kommunikációjába. Miközben ellenfelei a Mladić halála után tett részvétnyilvánítását kifogásolják, a házelnök az európai integrációt állítja a vita középpontjába a maga módján.
A montenegró parlamentben szeptember 24-én dőlhet el, hogy a 35 képviselő által támogatott kezdeményezés mögé sikerül-e elegendő szavazatot felsorakoztatni. Mandić addig is azt kommunikálja, hogy leváltási kísérlete valójában nem róla, hanem Montenegró múltjáról és európai jövőjéről szól.