Andrija Mandić marad, a PES pedig lenyeli a múltat!

A montenegrói parlament elnöke az egyetlen "államférfi", aki részvétét fejezte ki a háborús bűnös Ratko Mladić halála alkalmából

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Andrija Mandić, a montenegrói parlament elnöke az egyetlen „államférfi”, aki részvétét fejezte ki a háborús bűnös Ratko Mladić halála alkalmából. Ezt saját nevében és pártja, az Új Szerb Demokrata Párt nevében tette, és ez nem is lett volna hírértékű, hogy ha Mandić nem lenne az ország harmadik legmagasabb rangú közjogi méltósága.

A montenegrói szerb politikus újabb botrányos gesztusa ismét próbára teszi az ottani kormánykoalíciót. Miközben a kormány vezető ereje, a PES elhatárolódott Mandić álláspontjától és hangsúlyozta az európai irányvonalat, viszont azt is közölte, hogy nem támogatja a parlament elnökének leváltását. Úgy tűnik, a montenegrói kormánykoalícióban egyelőre a kormányzóképesség fontosabb az elveknél – Mandić pedig pontosan tudja, hogy szükség van rá.

Mandić kapaszkodik?

Újra Andrija Mandić személye körül robbant ki politikai vita Montenegróban, miután a parlament elnöke részvétét fejezte ki Ratko Mladić halála miatt.

A boszniai háborúban játszott szerepéért népirtás és háborús bűncselekmények miatt jogerősen elítélt egykori szerb tábornok halála után Mandić saját maga és pártja, az Új Szerb Demokrácia (NSD) nevében küldött részvétnyilvánítást.

Korábban írtuk

Szakadás a montenegrói szerbségen belül?

Ahogy várható volt, a lépést Montenegróban, a régióban és Brüsszelben is bírálták, a horvát külügy pedig elfogadhatatlannak és az európai értékekkel ellentétesnek nevezte. Történik ez akkor, amikor a horvát-montenegrói viszonyok korántsem felhőtlenek az európai uniós integráció és a délszláv háború öröksége kapcsán.

Ez azonban nem csak Mandić személyéről szól, hanem az általa betöltött pozícióról is. Meg persze arról is, hogy mit kezd egy európai uniós csatlakozásra készülő ország kormánya azzal, hogy az egyik meghatározó koalíciós partner olyan politikai álláspontot képvisel, amely nyilvánvalóan ütközik a kormány (és Európa) által hangoztatott uniós irányvonallal.

A másik probléma az, hogy az elmúlt években egyértelműen meggyengült a montenegrói szerbségen belül Andrija Mandić pozíciója, és sokkal inkább Milan Knežević lett a hangsúlyosabb szereplő Belgrád szempontjából.

Ezt támaszthatja alá, hogy Knežević lassan minden olyan rendezvényen feltűnik Aleksandar Vucić mellett, amely a szerbséghez kapcsolódik. Ugyanakkor Mandić lehet az első és egyetlen csetnikvajda, aki európai állampolgár lesz, ha Montenegró bejut az Európai Unióba.

A PES! nem penderíti ki

A kormány legerősebb pártja, a Milojko Spajić miniszterelnök vezette Európa Most Mozgalom (PES) először igyekezett egyértelműen leválasztani Mandić lépését a kormány álláspontjátról. A párt szerint a részvétnyilvánítás Mandić személyes és pártpolitikai álláspontja, nem pedig a kormányé, és hangsúlyozták, hogy tiszteletben tartják a nemzetközi bíróságok jogerős ítéleteit.

Csakhogy a politikai elhatárolódásnak nem lett következménye. Az ellenzéki Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) kezdeményezte Mandić leváltását, szerintük ugyanis a montenegrói szerb politikus a parlament elnökeként átlépett egy olyan határt, amely után már nem lehet egyszerűen személyes véleményként kezelni a részvétnyilvánítást.

A DPS szerint az Andrija Mandić leváltására irányuló kezdeményezés minden montenegrói parlamenti képviselő számára próbatétel – ez erkölcsi és politikai felelősség kérdése. A kezdeményezéshez több ellenzéki párt és független képviselő is csatlakozott, a kormánykoalíció pártjai azonban egyelőre nem biztosították hozzá a szükséges többséget.

A döntő pillanatban pedig a PES világossá tette, hogy nem támogatja Mandić eltávolítását. A párt szerint nem szavaznak arra, hogy a „csúnya múlt” tönkre tegye Montenegró „fényes jövőjét”. A PES hozzátette, hogy a háborús retorikát meghagyja azoknak a politikai erőknek, amelyeknek ez az egyetlen eszközük, miközben a párt szerint a nemzetközi bírósági ítéletek tiszteletben tartása magától értetődő.

Korábban írtuk

Dodik Montenegróban járt, ahol a szerb nacionalista házelnök fogadta

Azonban a BALK-on is sokszor megénekelt problémát nem lehet figyelmen kívül hagyni, miszerint a PES-nek mindenképpen szüksége van Mandićra és pártjára annak érdekében, hogy a kormányzóképességét meg tudja tartani. A kormányzóképesség oltárán pedig úgy tűnik, hogy a PES egyre több mindent fel fog áldozni.

A következetlenség vádját is rá lehetne persze sütni a PES-re. A kormány vezető ereje elhatárolódik Mandić gesztusától, elismeri a nemzetközi bíróságok ítéleteinek érvényességét, mégsem támogatja annak a politikusnak a leváltását, aki parlamenti elnökként nyilvánított részvétet.

A sokszor terhes kényszerházasság miatt a koalíciós partnerek korábban is igyekeztek elhatárolódni Mandićtól. Amikor például Mandić 2025-ben gratulált a boszniai Szerb Köztársaság alkotmányellenesnek minősített „állami ünnepéhez”, a podgoricai kormány azt hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovinát egységes és szuverén államként ismeri el, Mandić pedig a saját nevében azt mond, amit akar. Korábban a Milorad Dodikkal való parlamenti találkozója miatt is magyarázkodni kényszerültek a koalíciós partnerek.

Merre tovább?

Ebben az esetben azonban nem személyes, hogy egy politikus mit gondol Ratko Mladićról, hiszen Mandić a harmadik legfontosabb közjogi méltóság.

Ezért inkább az kérdés, hogy egy politikai rendszerben jelent-e bármit is a felelősség, ha egy kormánytag vagy koalíciós partner rendszeresen olyan gesztusokat tesz, amelyektől a kormány többi része utólag elhatárolódik. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Montenegróban a kormány nem csak több szólamon énekel, hanem azt is, hogy a párhuzamos dalképzésben már teljesen más nótát akarnak fújni.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Montenegró éppen az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik fontos szakaszában van. Brüsszel egyértelművé tette, hogy háborús bűnösök dicsőítésének nincs helye sem az Európai Unióban, sem a tagjelölt országokban. Horvátország pedig különösen érzékenyen reagált Mandićra, míg Knezević megszólalásainak is komoly visszhangja volt a régióban Mladić halálát követően.

Valójában a legfontosabb kérdés a jelenlegi helyzetben az, hogy a montenegrói kormánypárt és a társadalom nagy része meddig képesek asszisztálni ahhoz, hogy Mandić és Knežević páros lábbal rongyol bele az olyan témákba, amelyek alapvetően befolyásolhatják az ország megítélését és európai uniós integrációját.

Korábban írtuk

Egy puccs anatómiája, a tisztánlátás egyelőre elmarad

Nyilvánvaló, hogy a két politikus álláspontja saját nemzeti önmeghatározásukból és politikai táborukból nézve érthető. A probléma azonban éppen az, hogy miközben a PES rendre elhatárolódik az ilyen megnyilvánulásoktól, a kormányzati struktúra valójában nem képes – vagy nem akar – politikai következményeket rendelni hozzájuk.

Így pedig egy meglehetősen sajátos rendszer alakult ki Montenegróban. Mandić és Knežević kimondhatják azt, amit a saját választóik egy része hallani akar, a PES pedig elmondhatja, hogy ez nem a kormány álláspontja. Mindenki megkapja, amit szeretne, miközben a kormánykoalíció együtt marad.

De ez meddig működhet még így? Mert miközben Podgorica az európai integráció gyorsításáról beszél, a koalíció egyik része időről időre olyan politikai és történelmi kérdéseket nyit meg újra és újra, amelyek éppen az ország európai útját és szomszédaihoz fűződő kapcsolatait nehezíthetik.

Ha pedig minden ilyen alkalommal az lesz a válasz, hogy „ez nem a kormány álláspontja”, akkor előbb-utóbb maga a kormány válhat felelőssé azért, amit a saját nevében ugyan nem mond ki ezt-azt, de politikailag lehetővé teszi a szerb nacionalista elhajlásokat.