Egy puccs anatómiája, a tisztánlátás egyelőre elmarad

2016 őszén puccskísérlet zajlott Montenegróban, amelyről nem csak a helyi, hanem a nemzetközi média is széleskörűen beszámolt. Idén júniusban úgy tűnhetett, hogy a puccskísérlet óta folyó bírósági tárgyalás is révbe ér, vagy legalább tisztábban láthatunk az események kapcsán, mára azonban már kijelenthető, hogy nem így lett. 2024 júliusában a „puccsösszeesküvés” ügyben a montenegrói Legfelsőbb Bíróság bizonyítékok hiányára hivatkozva felmentette az összes vádlottat. Elemzés a puccskísérletről, mit tudunk, és mit nem.

A puccskísérlet

2016. október 16-án futótűzként járta be a montenegrói közvéleményt, hogy a parlamenti választás napján letartóztattak egy körülbelül 20 fős szerb és montenegrói állampolgárokból álló csoportot, akik puccskísérletet terveztek a montenegrói kormányzat ellen.

A puccskísérlet célja a Milo Đukanović által fémjelzett Szocialisták Demokratikus Pártjának (Demokratska partija socijalista Crne Gore), vagyis röviden a DPS választási céljainak meghiúsítása, valamint az ország NATO-csatlakozásának a megakadályozása volt.

A puccs szerb résztvevői: Bratislav Dikić nyugalmazott rendőrtábornok, volt szerbiai csendőrparancsnok, valamint két montenegrói szerb nacionalista vezető, Andrija Mandić és Milan Knežević (Forrás: Wikipedija)

A szerb résztvevők miatt nemcsak a montenegrói közvélemény feszült, hanem a belgrádi is kifejezetten nagy figyelemmel követte az eseményeket. Aleksandar Vučić akkori szerb kormányfő az elsők között szólalt meg részletekbe menően a puccskísérlettel kapcsolatban.

A szerb politikus azt állította, hogy a szerb Biztonsági Információs Ügynökségnek (Bezbednosna informativna agencija, BIA) kiemelten nagy szerepe volt az összeesküvés meghiúsításában.

A vádlottak padján

2017 júniusának elején a podgoricai Legfelsőbb Bíróság megerősítette, hogy 14 személyt vontak vádeljárás alá, köztük két orosz állampolgárt, Eduard Sismakovot és Vlagyimir Popovot.

Őket azzal vádolták meg, hogy „összeesküvést készítettek elő Montenegró alkotmányos rendje és biztonsága ellen”, valamint terrorcselekményt hajtottak végre. A vádlottak padján a szerb és orosz állampolgárok mellett montenegróiak is „helyet kaptak”.

A Speciális Ügyészség azt állította, hogy a vádlottak 2016 októberében, az országgyűlési választások napján erőszakkal akarták átvenni a hatalmat. Az ügyész szerint el akarták foglalni a parlamentet, ki szerették volna hirdetni a (szerb) Demokratikus Front győzelmét, és Milo Đukanović akkori miniszterelnök megölésére is készültek. Mind a húszan!

A montenegrói vádlottak között volt a két főszerb, Andrija Mandić, az Új Szerb Demokrácia vezetője, jelenlegi parlamenti elnök, és Milan Knežević, a Demokrata Néppárt vezetője volt, akik nemcsak szerb- és oroszbarát nézeteikről voltak kiemelten híresek, de azzal is sokszor kerültek a hírek középpontjába, hogy a szerb-montenegrói unionizmus mellett törtek pálcát.

Perről perre

Azt korántsem állíthatjuk, hogy a bírósági vádemelés és a büntetőperek zökkenőmentesen haladtak. Bár 2019. május 9-én a montenegrói Legfelsőbb Bíróság bűnösnek találta a puccsban résztvevők nagy többségét, szám szerint 13 embert, korántsem ez volt az utolsó felvonása az ügynek.

A 2019-es ítélet következtében a két orosz katonai hírszerző tisztet 15, illetve 12 évre ítélték, míg a két montenegrói politikust 5-5 évre.

Az ítélet kihirdetését követő évben, vagyis 2020-ban, közel három évtized után azonban a DPS elvesztette a hatalmat, így a montenegrói fellebbviteli bíróság 2021. február 5-én a vádirat minden pontjában hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és perújítást rendelt el.

A pernek ennek megfelelően 2023-ban kellett volna folytatódnia, az újbóli tárgyalás azonban egyre csak húzódott. 2024 júliusában a „puccsösszeesküvés” ügyben a montenegrói Legfelsőbb Bíróság bizonyítékok hiányára hivatkozva felmentette az összes vádlottat, ami jelentős médiavisszhangot váltott ki az országban.

Elsődlegesen Mandić és Knežević felmentése vetett nagyobb hullámokat, amivel kapcsolatban a DPS is megszólalt, szerintük a bíróság ítélete a puccskísérletnek a tényét vitatja el. Montenegró 2024-re oda jutott, hogy két teljesen eltérő narratíva versenyez egymással a 2016-os események kapcsán, és osztja meg teljesen az országot.

Az első olvasat

A puccskísérlettel kapcsolatos egyik nézőpont szerint az egész csak egy kreálmány. Nagyjából e mögé az olvasat mögé sorakoznak fel a DPS egykori politikai ellenfelei, akik szerbbarát politikát visznek.

Elsődlegesen Mandić és Knežević aktuális pártjai, valamint politikai holdudvaruk osztja ezt a véleményt.

A bíróság 2021-es és 2024-es ítéletében lényegében a saját narratívájuknak az igazolását látják, aminek egyik kiemelten fontos eleme, hogy a DPS csak a politikai ellenfeleivel kívánt leszámolni 2016-ban, vagyis az egykori kormánypárt által foglyul ejtett ügyészség politikai megrendelésre cselekedett.

Kapcsolódó cikk

Meddig nyúlik a szervezett bűnözés Montenegróban?

Az ügyészséget a vád megindításának az időpontjában az a Milivoje Katnić vezette, aki ellen 2024-ben indult számos büntetőper, erről a BALK-on is beszámoltunk.

Szerbbarát narratíva ide, vagy oda, annak a tényét senki sem vitatja, hogy Aleksandar Vučić 2016-ban meglehetősen elítélően fogalmazott a puccskísérlettel kapcsolatban, nem mintha tehetett volna másképp.

Az azonban további kérdéseket vet fel, hogy Nyikolaj Patrusev, – emlékszünk ugye, Aleksandar Vulin szerb miniszterelnök-helyettes barátja – az orosz Biztonsági Tanács akkori titkára az eseményeket követően fontosnak tartotta, hogy ellátogasson Belgrádba.

További magyarázatra szorul, hogy a puccskísérletben résztvevő két orosz állampolgár miért Szerbián keresztül távozott Oroszországba. (Szerb narratíva szerint kitoloncolták őket, a DPS narratívája szerint egyszerűen erre kaptak menekülőutat.

A második olvasat

A DPS és a montenegrói nacionalista narratíva szerint a puccskísérlet az ország NATO-csatlakozását volt hivatott megakadályozni, valamint a DPS hatalmát megdönteni. Ezt a narratívát a kezdetektől gyengíti a vád tanúinak szavahihetősége, valamint az, hogy a bizonyítékokkal kapcsolatban számos kérdés fogalmazódott meg.

Ugyanakkor a montenegrói NATO-csatlakozásban ellenérdekelt orosz fél akcióját sokan validálva látják a 2014 és 2016 között a montenegrói médiában megjelent hírekkel, miszerint Oroszország számára létfontosságú lett volna a balkáni állam csatlakozásának megakadályozása.

Kapcsolódó cikk

Egy belgrádi bűnözői csoport merényletet tervezett a volt montenegrói elnök ellen(?)

No persze nem Montenegró katonai ereje miatt, sokkal inkább azért, mert az orosz fél egy kikötő használatának az engedélyét akarta elérni Montenegróban, amely az orosz Fekete-tengeri flotta esetleges bázisaként szolgálhatott volna. Legalábbis a médiában megjelent hírek szerint.

A DPS és a hozzá köthető holdudvar kommunikációjában nem a per, vagy a vádemelés, hanem a 2024-es felmentés tekinthető politikai ítéletnek. Mandić és Knežević ugyanis gyakran a 2016-os események kapcsán nem mint mellékszereplők jelennek meg a DPS narratívája szerint, mert hogy ők azok, akik mindent megtennének annak érdekében, hogy az ország euroatlanti integrációját visszafordítsák.

Tegyük hozzá, hogy ebben azért van valami, ha csak az Aleksandar Vučić köréhez tartozó két politikus idei szereplését nézzük.

Hol az igazság?

Az borítékolható, hogy a bíróság felmentő ítélete ellenére tovább folytatódik a 2016-os ügy.

Számíthatunk ügyészségi fellebbezésre az ítélet ellen? Valószínűleg igen, ez azonban nem változtat azon, hogy a tisztánlátás egyelőre elmarad a puccskísérlettel kapcsolatban.

Egy biztos azonban: az ügy továbbra is megosztottságot szül Montenegróban. És akkor még nem válaszoltuk meg azt a kérdést, hogy az utóbbi hetekben milyen belgrádi bűnözői csoport akarta megölni Milo Đukanović volt montenegrói elnököt?