A gúny setét madara: Corax corax

A Corax és a hatalom egyetlen arca

Belgrádban a kilencvenes évek múzeumában – Muzej devedesetih – a minap megnyílt Szerbia, illetve egykori Jugoszlávia egyik leg(el)ismertebb, mind belföldön, mind külföldön több ízben díjazott karikaturistájának, többek közt a francia Becsületrend kitüntetettjének hosszú munkásságra visszatekintő kiállítása. Egy a maga módján drámai eseményről beszélünk, melynek főhőse, legközpontibb szereplője az újabb időkből nem más, mint éppenséggel Aleksandar Vučić szerb elnök.

– Ha nem is összes emberével, de népes „udvartartásával” és nagy vörös ajkaival együtt ott látható Elnök úr, aztán így színes a szóban forgó tábor, ám akad ott szépecskén/bővecskén más is.

Klasszikus dramaturgia szerint röviden elmondhatjuk, hogy a furcsákat rajzoló, szűkszavú, kifejezetten politikai érdeklődésű alkotó, aki egyébként tényleg nem használ sok szöveget, PREDRAG KORAKSIĆ – művésznevén CORAX – tapintatosan fogalmazva: már nem mai gyerek. Ugyanis távoli 1933-ban született a Čačak melletti Gornja Gorevnicán, abban az egykori királyi Jugóban. Partizán szimpatizáns apját megölték a második világháborúban a csetnikek, neki ugyanakkor sikerült átvészelnie. Túlélnie azokat a rémes időket.

A Nagy Show főszereplője nem más, mint maga Aleksandar Vučić

Később építészetet tanult Belgrádban, miközben – az ördög noszogatására – elkezdett karikatúrákat rajzolni. Gyorsan kiderült, hogy az az architektúránál sokkal jobban érdekli, így pályát váltott. Profi szárnybontogatását gunyoros (epés) Coraxunk a fővárosi Jež (magyarul: Sün) nevű napilapnál kezdte, majd a Večernje novostinál folytatta, ahol viszont valami súlyos nézeteltérése támadt, így távoznia kellett onnét. Azonban távol attól, hogy ez szárnyát szegve összetörte volna.

Pályafutását – némi kitérők után – Predrag a DANAS nevű, sokfelé orientálódó lapnál folytatta, hogy munkássága ott teljesedjék ki, mialatt a VREME hetilapnak is dolgozni kezdett. A Vremének, ahol mindmáig szerkesztőbizottsági tag. – E sorok írója akkortájt találkozott vele személyesen, valahol a nyolcvanasok és a kilencvenesek vízválasztóján. Földrajzilag hol? Az újvidéki Telepen (azon az egykori Darányin, a mi kis újvidéki Greenwich Village-ünkön… Vili?). Pontosan a saját lakásunkban. És hogyan?

Tényleg jogos kérdés.

Orosz rulett

Történt az úgy, emlékszik vissza ő, hogy volt neki egy nagyon jó barátja, akivel anno a rendszerváltozás poklában fetrengő Lengyelországot is megjárta.

Kapcsolódó cikk

Ne lőjetek a karikaturistára!

Ott voltak mindketten az ugyancsak felejthetetlen történelmi pillanatokat átélő híres gdanski hajógyár kapujában, ahol személyesen maga Lech Wałęsa is megjelent tettekre buzdító beszédet tartani. Meg jártak Varsóban, meg még sokfelé azzal a remek haverral, aki Stojan Cerović névre hallgatott, s az említett Vreme cikkíró sztárja volt. (Meghalt Párizsban, 2005-ben, egy fura szívbetegségben, isten nyugosztalja.)

Ha e sorok írójának emlékezete nem csal, tényleg Újvidéken jött létre az a találkozás, de ha Belgrádban történt is, egyre megy: Corax Stojanunk révén került képbe, majd futott be utóbbi kérésére. Akkor beszélt hosszabban saját magáról, a világhoz való viszonyáról, aminek a lényegére mind a mai napig emlékszem. Későbbi interjúiban Predrag sokszor variálgatta azt a központi gondolatot, miszerint őt – ahelyett, hogy ledorongolná – valójában élteti az a valami, amit politikának hívunk.

A leírt ember

Mozgásban tartja őt azzal a hozzátartozó kétszínűségével, ugyanúgy a szemrebbenés nélküli következetlenségeivel, végiggondolatlanságaival, visszásságaival, hebehurgyaságaival, egyszóval: a maga hülyeségeivel. Szerinte ha nem lenne ezen a szomorú világon politika, már rég ő sem lenne. Persze, lehet, hogy az úgy jobb is lenne, de ezt a gondolatmenetet nem folytatná. (Nem is folytatta.)

Koraksićtyal mind a mai napig még egyszer nem sikerült találkoznia e sorok írójának, bár nem lenne ellenére. Főleg, hogy most megint kiállítása nyílt néki, ami gyakran újabb gondolatfuttatásokra ösztönzi az arra hajlamos, élénk szellemű alkotóembert. – Hát még a karikaturistát. (Ugye, kedves barátom, Léphaft Pál?)