Szerbia
Az oroszok gerillákat képeznek ki Szerbiában diverzáns akciókra
Az alábbi cikk feltárja a Nyugat és Oroszország befolyásolási módszereinek alapvető különbségeit, míg a nyugati szereplők intézményi és diákbázisú, „puha” eszközökkel próbálnak változásokat előidézni más országokban, addig az orosz érdekekhez kötődő akciók félkatonai, diverzáns jellegűek, de mindkettő Szerbiát használja háttérbázisként. Aktuális példa erre a moldovai választások előtt napvilágra került adatok a Sunčana Reka–táborról, valamint a párizsi disznófejes támadások
Egyik korábbi cikkünkben azt mutattuk be, hogy a Nyugat milyen módszereket használ saját politikai befolyásának kiterjesztésére más országokra a szerbiai CANVAS segítségével. Valami hasonlót tesz Oroszország is, de vannak lényeges különbségek: miközben a nyugati ideológia terjesztése „békés eszközökkel” zajlik, ha a demonstrációkat békés eszközöknek lehet nevezni, ellentétben az orosz módszerrel, amely félig-meddig diverzáns tevékenységre épít, erre az oroszok is a szerbeket használják fel.
A másik jelentős különbség, hogy az amerikaiak – nevezzük néven a Nyugatot! – főleg a diákokon, vagyis a leendő értelmiségen keresztül végzik a számukra nem tetsző rendszerek megingatását vagy megbuktatását, az oroszok ugyanakkor félbűnözői elemekre támaszkodnak, beleértve ebbe a nacionalista és szurkolói csoportokat, amelyekhez a szerb elnök is kötődik.
A harmadik különbség az anyagi megközelítésre vonatkozik, amerikai részről ugyanis nem közvetlenül a rendszer ellen lázadó személyeket finanszírozzák, hanem azt az intézményi struktúrát, amelytől a változásokat remélik, az oroszok ugyanakkor közvetlen anyagi juttatások által ösztönzik a diverzáns cselekmények elkövetőit.
Ebből következik, hogy az amerikaiak a tömegességre törekszenek, az oroszok ugyanakkor az egyéni akciókat preferálják, amelyek azonnali hatást eredményezhetnek.
Szerb ellenzéki állítások szerint három hónappal ezelőtt egy Moszkvából érkező Nyikolaj nevű férfi a „Sunčana Reka” (Napsütéses Folyó) etno faluban oroszbarát zsoldosokból álló, parancsnoki/paramilitáris tábort szervezett más országokban történő zavargások előidézésére, amiért kriptovalutával fizetett Lazar Popovićnak (nem azonos Nenad Popovićtyal), aki aztán készpénzhez jutva kifizette a zsoldosok elszállásolását és kiképzését.
Az itt elmondottakból kiderül, hogy az amerikaiak célja egy új rendszer felépítése az éppen létező rezsimek lecserélésére, az oroszok ezzel szemben a jelenlegi rendszer lerombolására törekszenek, cserébe viszont alig ígérnek valamit.
Ezért a következmények is mások, az amerikai befolyás tartósabb eredményekkel járhat, az orosz beavatkozás azonnali hatása viszont nagyobb és látványosabb, de nem rendelkezik társadalmi megalapozottsággal.
További különbség, hogy a „nyugati módszer” a belső erőket igyekszik mozgósítani, az oroszok viszont sok esetben külső szereplőket vetnek be, a mi esetünkben szerbeket, amit úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az amerikai módszer belűről generálja a feszültséget, amit az oroszok kívülről importálnak.
Gerillákat képeznek ki
A moldovai választások előtt a moldáv rendőrség videókat hozott nyilvánosságra, amelyek szerintük bizonyítják, hogy az oroszok Szerbiában parancsnoki és félkatonai kiképzőtáborokat működtettek. Ezekben a táborokban moldáv férfiakat képeztek ki arra az esetre, ha Oroszországnak nem tetszene a választások eredménye – céljuk a moldáv belső helyzet destabilizálása lenne lett volna.
Egy tanúvallomás szerint a kiképzés során rádióhasználatot tanítottak, orosz tüntetéseket mutattak be, és elmagyarázták ezek hátterét. A BIRN szerint a kiképzések Banja Koviljača és Mali Zvornik környékén zajlottak orosz és belarusz részvétellel.
Mindez azzal párhuzamosan történt, hogy az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) „jóhiszeműen tájékoztatta” a szerb közvéleményt arról, hogy az Európai Unió áll a szerbiai zavargások mögött, és hogy Brüsszel az újvidéki tragédia évfordulóján, vagyis a november 1-jén újabb Majdan előidézésére készül Szerbiában.
Közben Szerbiában a szendrői (Smederevo) ügyészség és a biztonsági szolgálatok akciójában 11 személyt tartóztattak le. A vád szerint ezek az emberek, egy külföldi hírszerző szolgálat utasítására, gyűlölet-bűncselekményeket követtek el Franciaországban és Németországban zsidó és muszlim közösségek ellen.
A BIRN azt kérdezte, hogy a szerb hatóságok tudtak-e ezekről a tevékenységekről, és ha igen, miért nem léptek fel korábban – vagy ha nem tudtak róla, hogyan történhetett meg, hogy ilyen csoportok szabadon működhettek Szerbiában.
Politikai összefüggések
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a letartóztatottak közül többen kapcsolatban álltak ismert szerbiai politikusokkal és pártokkal, például a miniszteri pozíciót betöltő oroszbarát és az amerikaiak által korábban szankciók alá vont Nenad Popović környezetével.
Az egyik letartóztatott korábban Popović pártjának tagja volt, később pedig a Zdrava Srbija (Egészséges Szerbia) nevű formációba igazolt, amelyet Čajetina község elnöke, Milan Stamatović vezet. Stamatović korábban pozitívan nyilatkozott a Zlatiborban működő gyermekkiképző táborról, amely komoly közfelháborodást váltott ki.
Az eset 2018-as keltezésű, a szerbiai hatóságok akkor számolták fel a „Zlatibori Ifjúsági-Patrióta Tábor 2018” projektet: ennek keretében Szerbiából, Montenegróból és Bosznia-Hercegovinából származó 14 és 23 év közötti gyerekeket és fiatalokat készítettek fel harci tevékenységekre és katonai készségekre. Az akkori beszámolók szerint hét napon át tíz, volt jugoszláv katonai egyenruhába bújtatott lány és harmincnégy fiú – illetve fiatal férfi harci technikákat és fegyverhasználatot tanult a szerbiai Zlatibor-hegység legelőin.

2018-ban harminc szerb fiatal vett részt egy oroszországi harci kiképzésen, több mint kétezer kilométerre a hazájától
És vajon kik végezték a kiképzést? A tábor szervezői önmagukat szerb és orosz veterán, illetve hazafias csoportokként mutatták be. Azonban a szervezési és pénzügyi támogatást részben Čajetina község (egy Belgrádtól mintegy 200 kilométerre, délnyugatra fekvő város) helyi önkormányzatától kapták. A sajtó szerint a tábor létrehozásában az orosz ultranacionalista „ENOT Korp” csoport is szerepet vállalt.
Nem sokkal korábban – 2018 áprilisában – harminc szerbiai tizenéves utazott Oroszországba, hogy ott egy hazafias harci táborban vegyen részt, amelyet nemzetközi jelleggel szerveztek meg az oroszok.
Miért éppen Szerbiában?
Igor Novaković, a Nemzetközi és Biztonságpolitikai Ügyek Központjának (ISAC Fund) vezető munkatársa a NIN-nek nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy Szerbia azon kevés országok egyike – Európában mindenképpen – ahonnan még mindig közvetlen repülőjáratok indulnak Oroszországba, így az oroszok gyakorlatilag akadálytalanul mehetnek az országba.
Emellett az ország továbbra is politikai és technikai együttműködést tart fenn Moszkvával, ami még vonzóbbá teszi az orosz fél számára Szerbiát, mint „háttérbázist”, amelyet EU-tagállamok vesznek körül.
Igor Novaković szerint jelenleg kevés megbízható információ áll rendelkezésre arról, hogyan zajlottak pontosan a kiképzések, miután a szerb hatóságok csak akkor léptek, miután hivatalos információ érkezett az Európai Unió tagállamaiból vagy magából az EU-tól. Novaković hozzátette, hogy Moldova – akárcsak Szerbia – EU-tagjelölt ország, nyitott csatlakozási tárgyalásokkal, így uniós szempontból a státuszuk nagyon hasonló – megítélésük viszont egészen más.
Az ISAC Fund vezető munkatársa úgy véli, hogy politikai megfontolásból is történt a kivárás, vagyis a szerb hatóságok kerülték, hogy szándékosan konfliktust gerjesszenek Moszkvával, és csak akkor cselekedtek, amikor egyértelmű felkérés érkezett – az ilyen típusú hozzáállás azonban komoly károkat okoz az ország nemzetközi megítélésében.
A 2018-as zlatibori gyermekkatonai tábor kapcsán Novaković kiemelte, hogy az az ügy nem irányult közvetlenül Szerbia partnerei ellen, jelen esetben viszont bátran kijelenthetjük, hogy az orosz fél célja ezekkel a táborokkal feltehetően az volt, hogy résztvevőit egyfajta „színes forradalomra” képezzék ki – vagyis pontosan arra, amivel szemben állítólag a leginkább harcolnak, ez persze nem az a „színes forradalom”, amelyet a szerb elnök le akar győzni.
