Ratko Mladić neve a délszláv háborúk bűncselekményeit idézi

A JNA hivatásos tisztjétől Srebrenicáig: egy katonai pálya, amely népirtásba torkollott

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Ratko Mladić, a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka 1942-ben született, és 2026-ban halt meg a börtönben. A boszniai szerb főparancsnoka a scheveningeni ENSZ-fogvatartási egységben hunyt el, ahol életfogytiglani büntetését töltötte. Utolsó heteiben a fogvatartási intézmény kórházi részlegén gondozták.

Ratko Mladić, a boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka 1942-ben született. A hágai Nemzetközi Törvényszék jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, egyebek mellett a srebrenicai népirtás miatt. Pályája különösen súlyos teher a balkáni népek számára, mert évtizedeken át a Jugoszláv Néphadsereg hivatásos tisztje volt, mielőtt a boszniai háború egyik legfontosabb katonai szereplőjévé vált.

Mladić neve örökre összekapcsolódott a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk legsúlyosabb atrocitásaival. Az 1990-es évek konfliktusaiban több mint százezer ember vesztette életét, és több mint kétmillióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka ennek a háborús korszaknak az egyik legsötétebb alakjaként vonult be a történelembe.

A nemzetközi sajtóban gyakran „Bosznia mészárosaként” emlegetett Mladić parancsnokságának időszakához kötődik Szarajevó több mint három éven át tartó ostroma, amelynek során a város civil lakossága folyamatos tüzérségi és mesterlövésztűznek volt kitéve.

Korábban írtuk

Ratko Mladić a halálán van, de nem engedik haza

A boszniai háborút emellett fogolytáborok, a nem szerb lakosság bántalmazása és tömeges elűzése, valamint a szexuális erőszak szisztematikus alkalmazása kísérte.

Mladić erői 1995-ben több száz ENSZ-békefenntartót is túszul ejtettek, ám nevéhez mindenekelőtt a srebrenicai mészárlás kapcsolódik. A boszniai szerb csapatok 1995 júliusában elfoglalták az ENSZ által biztonságos övezetté nyilvánított enklávét, majd több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg.

A nemzetközi bíróságok a történteket népirtásnak minősítették. Mladićot végül népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekért jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték.

Háborúban született gyermek volt

Ratko Mladić 1942-ben született a Kalinovik közelében fekvő Božanovići faluban, Szarajevótól mintegy ötven kilométerre délre, boszniai szerb ortodox családban. Gyermekkorának első éveit már a második világháború rendkívüli erőszaka határozta meg.

Bosznia akkor a fasiszta usztasa vezetésű Független Horvát Államhoz tartozott, amelynek rezsimje tömeges üldözést és gyilkosságokat követett el a szerbek, zsidók és romák ellen. Mladić szülei csatlakoztak a kommunista vezetésű partizánmozgalomhoz. Apja akkor vesztette életét, amikor Ratko még kisgyermek volt; nagyapja ugyancsak harcban halt meg.

Mladić tehát egy olyan családi és történelmi közegből érkezett, amelyben a háború, az etnikai erőszak és a veszteség már gyermekkorától jelen volt. Később a Jugoszláv Néphadsereg hivatásos tisztje lett, és évtizedeken át katonai pályán szolgált.

Éppen ezért pályájának későbbi fordulata különösen súlyos kérdést vet fel: hogyan lett a jugoszláv hadsereg hivatásos tisztjéből annak a hadseregnek a parancsnoka, amelynek vezetése alatt Európa a második világháború óta nem látott tömeggyilkosságot élt át Srebrenicában?

Ratko Mladić útja a JNA tisztikarától a háborús bűnökig

Dejan Anastasijević, a Vreme egykori újságírója korábban azt vizsgálta, miként jutott el Mladić a JNA tiszti világából odáig, hogy a boszniai háború legsúlyosabb bűncselekményeinek egyikéért viselje a felelősséget.

Anastasijević szerint Mladić lényegében a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) rendszerének „terméke” volt. Tizennégy éves korától katonai intézményekben nevelkedett, felnőtt életének szinte egészét a hadsereg zárt világában töltötte. Nem tartották különösebben nacionalista tisztnek: kommunista párttag volt, a népszámlálásokon jugoszlávnak vallotta magát, és kezdetben a szerb nacionalizmus külsőségeitől is távolságot tartott.

1991-ben, knini parancsnokként állítólag még megfenyegette azokat a katonákat, akik a vörös csillagot csetnik kokárdára cserélték. Néhány hónappal később azonban már a boszniai szerb hadsereg parancsnoka lett, és maga is átvette az új nacionalista jelképeket.

A fordulópont

Különösen megrázó az 1992. május 12-i boszniai szerb parlamenti ülés története. Amikor Radovan Karadžić és Momčilo Krajišnik ismertette a boszniai szerbek területi és etnikai szétválasztásra épülő háborús céljait, Mladić maga figyelmeztetett arra, hogy a népeket nem lehet egyszerűen ide-oda telepíteni. A tervezett etnikai elkülönítésről pedig kimondta: „Ez, emberek, népirtás.”

Anastasijević értelmezésében éppen ez teszi különösen fontossá ezt a pillanatot. Mladić felismerte, hová vezethet a politika, amelynek katonai végrehajtója lett, mégsem fordult vissza.

Három évvel később, 1995 júliusában a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege (VRS) elfoglalta Srebrenicát. Több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg, a történteket pedig a nemzetközi bíróságok népirtásnak minősítették.

Mladićot hosszú bujkálás után 2011-ben fogták el Szerbiában. Hágába szállították, ahol 2017-ben első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték; az ítélet 2021-ben jogerőre emelkedett. Életének utolsó szakaszát így fogságban töltötte.

Pályája egy katona radikalizálódásának története, és egy sokkal nyugtalanítóbb kérdés marad utána: mi történik akkor, amikor egy professzionális katona felismeri egy politikai terv bűnös természetét, mégis vállalja annak végrehajtását? Ebben közrejátszhatott egy személyes tragédia is.

Ratko Mladićot lánya mellé temethetik Belgrádban

Ratko Mladićot várhatóan a belgrádi Topčider temetőben helyezik örök nyugalomra, lánya, Ana Mladić sírja mellett. A szerb rezsimhű Informer beszámolója szerint a szerb állam már elindította az ehhez szükséges eljárást az elnöki hivatal és az illetékes minisztériumok bevonásával.

A volt boszniai szerb katonai vezető utolsó kívánsága állítólag az volt, hogy 1994-ben elhunyt lánya mellett temessék el. Ana Mladić 24 éves volt, amikor meghalt. A hivatalos verzió szerint apja pisztolyával öngyilkosságot követett el a családi házban, miközben édesanyja és testvére a szomszédos helyiségben tartózkodott.

A lánya mellett lelhet örök nyugalmat a szerb tábornok. A fáma szerint Ratko Mladić 2011-ben, Hágába szállítása előtt meglátogatta lánya sírját (Forrás: Informer)

Ana halálának körülményeit már akkor is számos találgatás övezte. A szerb sajtóban évekig tartotta magát az a történet, hogy tragédiájában szerepet játszhatott barátjának, Dragannak a halála, aki a boszniai fronton vesztette életét. Egyes beszámolók szerint magát a fiatalembert éppen Mladić sorozta be és küldte a frontra, de ezek az állítások nem nyertek egyértelmű bizonyítást.

A történetet tovább bonyolította, hogy Mladić állítólag soha nem fogadta el lánya öngyilkosságának hivatalos verzióját. Többször hangoztatta, hogy Ana nem saját kezével vetett véget az életének, hanem megölték. Ezt állította Vojislav Šešelj csetnikvajda is.

Az Informer egy katonai orvos korábbi vallomását is felidézte, amely szerint a pisztolyt Ana bal kezében találták meg, miközben jobbkezes volt. Az ügy vizsgálata nem vezetett lezárt, minden kétséget kizáró eredményre.

A lap felidézte azt a megrázó részletet is, hogy Mladić ragaszkodott hozzá: a temetés előtt ő maga sminkelje ki utoljára lányát.

Korábban írtuk

Saját orvosokkal vizsgáltatná meg a fia a háborús bűnös Mladić tábornokot

Ana halála a környezetében élők szerint mélyen megváltoztatta Mladićot. Többen úgy emlékeztek vissza, hogy a tragédia után személyisége, viselkedése, sőt katonai döntéshozatala is keményebbé vált. Hogy ez mennyiben befolyásolta későbbi szerepét a boszniai háborúban, azt történelmileg nem lehet egyszerű ok-okozati összefüggésként kezelni, de nem is lehet elmenni mellette.

Mladić másik gyermeke, Darko az utóbbi években rendszeresen nyilatkozott apja romló egészségi állapotáról és arról a családi törekvésről, hogy hazavigyék Szerbiába. Most úgy tűnik, ez már csak a temetés formájában valósulhat meg.

Az „örök parancsnok” és „hágai gyilkosság”

Ratko Mladić halála után a szerb kormányhoz közel álló sajtó egy része nem elsősorban a jogerősen elítélt háborús bűnös haláláról számolt be, hanem olyan politikai és történelmi narratívát épített köré, amelyben a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka áldozatként, hősként, illetve a boszniai szerbek védelmezőjeként jelenik meg.

Az erősen nacionalista belgrádi Novosti Milorad Dodik reakcióját idézve egyenesen „gyilkosságként” értelmezte Mladić hágai halálát. A boszniai szerb vezető szerint a súlyosan beteg elítélt egészségi állapota ismert volt, ezért tudatos döntés következménye, hogy nem engedték szabadon. Ezzel a hangsúly Mladić jogerős ítéletéről és személyes felelősségéről a hágai igazságszolgáltatás állítólagos embertelenségére helyeződött át.

Korábban írtuk

Nenad Čanak szerint Ratko Mladićból még szent is lehet

Hasonlóan értelmezte a volt szerb katonatiszt halálát a szebb napokat megért Politika is, amely „a boszniai szerb hadsereg örök parancsnokaként” búcsúztatta Mladićot. A lap kiemelte, hogy hazájától és családjától távol halt meg, és felidézte Aleksandar Vučić szerb elnök korábbi követelését is, hogy a haldokló Mladić számára engedélyezzék a Szerbiába történő távozást.

A Politika ugyan megemlítette az életfogytiglani börtönbüntetést, de azt egy olyan értelmezési keretbe helyezte, amely szerint a szerb társadalom jelentős része szelektívnek tartotta a hágai igazságszolgáltatást. A cikk végül már nem a bírósági ítéletre, hanem „a történelem ítéletére” és „Isten ítéletére” helyezte a hangsúlyt.

Még tovább ment a Novosti egy másik írása, amely az „Usztasák ünneplik Mladić tábornok halálát” címmel foglalkozott a horvátországi reakciókkal. A lap sajátos érvelése szerint az, hogy Horvátországban örömmel fogadták Mladić halálát, önmagában nagyságának bizonyítéka. A szöveg lényegében azt az elvet fogalmazta meg, hogy akit Zágráb támad, annak szükségképpen „nagy szerb embernek” kell lennie.

A lap Mladićot hősnek nevezte, és olyan történelmi katonai személyiségekkel állította párhuzamba, mint Charles de Gaulle, Dwight Eisenhower vagy Živojin Mišić.

A fenti cikkek közös vonása, hogy Mladić jogerős elítélésének tényét nem feltétlenül hallgatják el, csak másodlagossá teszik, vagyis erősen relativizálják. Így Mladić halála ezekben a médiumokban nem egy életfogytiglani büntetését töltő, népirtásért és más háborús bűncselekményekért elítélt egykori katonai vezető történetének lezárásaként jelenik meg, hanem egy évtizedek óta létező politikai őrület újabb fejezeteként.