Nenad Čanak szerint Ratko Mladićból még szent is lehet

Nenad Čanak nekiment a szerb hatalomnak, az egyháznak és Vučićnak, majd Lázár cártól egészen Szingapúrig jutott

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga egykori vezetője gyakori vendég a boszniai médiában, ahol láthatóan kevésbé kell ügyelnie arra, hogy mondatai beleférjenek a szerbiai politikai közbeszéd kereteibe. Ratko Mladić halála után néhány napon belül két interjút is adott: előbb a Klix.ba-nak, majd a temetést követően a BHT1-nek.

És nem nagyon fogta vissza magát.

Mladićból még szent is lehet

A többé-kevésbé visszavonult vajdasági politikus szerint Mladić temetése valójában választási nagygyűlés volt, amelyre a belgrádi hatalomnak a közelgő választások előtt szüksége volt.

A katonai tiszteletadást, az állami tisztségviselők jelenlétét és az egész ceremónia militarista jellegét annak bizonyítékaként értelmezte, hogy Szerbiában folyik Mladić politikai rehabilitációja.

Korábban írtuk

A VMSZ megszavazta, hogy tisztelegjenek Ratko Mladić előtt

Különösen a Szerb Ortodox Egyház szerepét vette célba. Arra figyelt fel, hogy a szertartáson többször „Ratko tábornokként” emlegették Mladićot, illetve előkerült az az állítás is, hogy megakadályozta „Jasenovac megismétlődését”.

Čanak ebből meglehetősen merész következtetésre jutott: „ne lepődjenek meg, ha a Szerb Ortodox Egyház holnap szentté avatja Ratko Mladićot”.

Majd hozzátette: szerinte nem ez lenne az első eset, hogy az egyház egy bűnöst avat szentté.

Vučićot igenis érdekli, mit mond Brüsszel

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetője nem hiszi el Aleksandar Vučićnak, hogy hidegen hagyja az Európai Unió véleménye.

Korábban írtuk

Persona non grata: Bosznia kiutasít két szerb diplomatát

Szerinte az elnök Brüsszellel szembeni keménykedése elsősorban hazai fogyasztásra készül, hogy Vučić rendíthetetlen és bátor vezetőként jelenhessen meg saját választói előtt.

A temetés diplomáciai vetületéről különösen csípősen beszélt. Mint mondta, az Informer televízió élő közvetítésében büszkén jelentették be a „diplomáciai testület képviselőinek” érkezését, mire ő kíváncsian figyelni kezdett, hogy kik jelennek meg.

A diplomáciai testület végül – Čanak olvasatában – Alekszandr Bocan-Harcsenko belgrádi orosz nagykövetből állt: egy személyben.

Danilo Vučić jelenlétét pedig úgy értelmezte, mint az elnöki család politikai félmegoldását: hivatalosan nem az állam jelent meg, de azért ez mindenki számára érthető üzenet volt.

„A belgrádi vezetés csak a pénzből és az erőből ért”

A néhány nappal korábbi Klix-interjú még keményebb volt.

Čanak ragaszkodott ahhoz, hogy Mladićot ne egyszerűen háborús bűnösnek, hanem jogerősen elítélt háborús bűnösnek nevezzék. Ezután gyakorlatilag darabokra szedte a szerb nacionalista Mladić-mítoszt.

Korábban írtuk

Szerbia választás előtt: előbb kiírják, aztán jön a money

Szerinte Mladić olyan jugoszláv tiszt volt, akit az az állam (Jugoszlávia) képzett ki és emelt ezredesi rangig, amely ellen később fordult.

Karrieristának, köpönyegforgatónak és olyan katonának nevezte, aki feladta tiszti becsületét, majd a szövetségi államtól örökölt katonai erőt civilek ellen fordította.

„A militarizmus – és ez itt nagyon fontos –, a militarizmusra való ragaszkodás a fasizmus egyik jele a társadalomban, akárcsak a valamilyen történelmi joghoz vagy hagyományhoz való ragaszkodás, ami általában hamisítás”. Čanak szerint „a történelemről való hazudozáshoz és a militarizmus tartozik még az intolerancia, valamint az egyetlen vezetőhöz való ragaszkodás”.

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga volt vezetője még azt az állítást is megkockáztatta, hogy a boszniai Szerb Köztársaság az amerikaiak nélkül aligha maradhatott volna fenn, mert a boszniai kormányhadsereg annak idején már Banja Luka közelében járt.

Ez aligha az a történelmi narratíva, amelyet az ember egy belgrádi országos televízió főműsorában gyakran hall, viszont közel áll az igazsághoz.

Lázár cár és Szingapúr

A két interjú talán legcsanakosabb mondata azonban nem Mladićról szólt.

Szerinte Szerbiában a kritikus értelmiséget kiszorították a nyilvánosságból, nincs szabad országos televízió, a politikai közéletre pedig sötétség borult.

A boszniai Szerb Köztársaságban eközben – Čanak megfogalmazásában – a „patriotizmus lett a legjövedelmezőbb gazdasági ágazat”.

Példaként felhozta, hogy Banja Lukában Lázár cárnak emelnek emlékművet, holott a középkori szerb uralkodónak szerinte annyi köze van a városhoz, mint neki Szingapúrhoz.

Boszniának hagyott egy bátorító mondatot a végére

A BHT1-interjúban Čanak azt állította, hogy Bosznia-Hercegovina alapvető problémája nem egyszerűen a Szerbiával fennálló rossz viszony, hanem az, hogy Belgrádból támogatják az ország belső bomlasztását.

A daytoni rendszert ezért inkább fegyverszünetnek, mint valódi békének nevezte, benne egy tovább ketyegő „időzített bombával”.

A végén pedig, mintha az előző negyedórában még nem mondott volna eleget ahhoz, hogy jó néhány szerbiai stúdióba hosszú időre ne hívják meg, boszniai hallgatóságától így búcsúzott:

„Mindent Boszniáért, Boszniát semmiért se!”