Vastábornok, meggyszósszal

Zágrábban egészen másképp emlékeznek a „Vastábornokra”

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Jobb meggyőződésem ellenére – a szerencsétlen BALK már roskadozik a Ratko Mladić-cikkek súlya alatt – én is a világ egyik legbrutálisabb gyilkosának a haláláról fogok írni. Ez a megállapítás nem az enyém, a CNN „nagy öregje” Christiane Amanpour fogalmazott így, amikor a hír hallatán röviden összefoglalta a Vastábornok háborús tevékenységét. Szóval, kicsi rakás nagyot kíván, lássuk, mit mondanak a horvátok minderről.

Ratko Mladić esetében Anušić csak egyet sajnál

Amikor Ratko Mladic tábornok haláláról kérdezték, Anušić miniszter sajnálatát fejezte ki, hogy nem ítélték el a Horvátországban elkövetett háborús bűnökért.

„Az első bűncselekményeket Horvátországban követte el, ám ezek egyikéért sem ítélték el– mondta a horvát védelmi tárca birtokosa.

Hozzátette, hogy Mladićra úgy emlékeznek majd, mint egy olyan emberre, akit a második világháború után európai földön történt népirtás miatt ítéltek el. Anušić egyúttal kommentálta a szerb média által közzétett információkat is, miszerint Mladićot állami és katonai tiszteletadással temetik el.

Ivan Anušić horvát védelmi miniszter és Gordan Grlić Radman a zágrábi külügyi tárca vezetője kapcsolatot lát Aleksandar Vučić szerb elnök mostani politikája és az 1990-es években követett szerb politika között. A BALK olvasóinak ezzel nem mondtak semmi újat

„Ez megerősíti Aleksandar Vučić politikája és az 1990-es évek politikája közötti kapcsolatot” – mondta Anušić. Pontosan a múlt és a jelenlegi belgrádi politikai retorika miatt figyelmezteti Horvátország szövetségeseit és a nemzetközi közvéleményt a szerb fegyverkezésre.

Gordan Grlić Radman külügy- és európai ügyekért felelős miniszter is véleményt nyilvánított Ratko Mladić haláláról. Elmondta, hogy Mladić elítélt háborús bűnösként halt meg, rámutatva, hogy az ő parancsnoksága alatt álló erők véres nyomot hagytak Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában egyaránt.

„Ratko Mladić elítélt háborús bűnösként halt meg. Az általa vezetett katonai erők, akik a Nagy-Szerbia létrehozását tűzték ki céljukul, véres nyomot hagytak Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában – Kijevotól, Škabrnjától, Drništől és Šibeniktől Kelet-Boszniáig, valamint a srebrenicai népirtással – írta Grlić Radman az X közösségi hálózaton.

A meggyszósz jellegzetes előfordulási esete

Míg a szerb fél suvickolni igyekszik a Vastábornok rozsdamarta mellszobrát, a horvátok képletesen nagy vödörből öntik rá a meggyszószt.

A mára már nyugalmazott katonatisztek, akik a harctéren néztek farkasszemet Mladićtyal, illetve az általa vezetett csapatokkal, rendre megállapítják, hogy katonának elég hitvány volt. Általában ott jeleskedett, ahol védtelen falvakat, településeket lehetett támadni, ha „keménybe futott”, általában jobbnak látta, ha visszavonul.

Rahim Ademi tábornok, a horvát hadsereg koszovói származású albán katonatisztje, a honvédő háborúban ő irányította a védekezést Šibeniknél. Mladić egységei megpróbálták elfoglalni Zadart, Šibeniket és Sinjt, a céljuk pedig az volt, hogy a szerb erők hozzáférést nyerjenek az Adriai-tengerhez (Forrás: Oslobođenje)

Ademi tábornok így nem kis élvezettel ecsetelte a médiának, milyen volt, amikor a Šibenik közeli Čiovo sziget parti ütegei zárótüzet adtak a Mladić vezénylete alatt lévő knini hadtest páncélozott hadoszlopára, és nem csak megállították a várost fenyegető ellenséges erőket, de szabályosan szétzavarták őket.

Mások azzal példálóztak, hogy lényegében besz@ri alak volt, mert mindenhonnan eliszkolt, ahol csak egy kis veszélyt is szimatolt. Ebben lehet is valami, emlékezetemben Mladić valahogy úgy maradt meg, hogy még valahol a kilencvenes évek elején tárgyalásokra érkezett a horvát féllel, és a tévéfelvétel tanúsága szerint nem egy, hanem két testpáncél volt rajta az egyik előlről, a másik pedig fordítva, hátulról, ami némiképpen Michelin-man jelleget kölcsönzött a rettenhetetlen harcosnak.

Persze nem maradt el a horvátok boszniai villámháborújának említése sem, amely köztudomásúan azzal ért véget, hogy Washington Banja Luka előtt állította meg őket.

Ugyanakkor nem feledkeznek meg Mladić „legnagyobb vereségéről” sem. A bosnyák klix.ba beszámolóját adták kézről kézre, amely arról szól, hogy az egyik legsúlyosabb katonai vereséget Bužim környékén szenvedte el, ahol maga is megsebesült. Otthagyott csapot-papot és elmenekült.

Korábban írtuk

Vučić: Hága azt akarta, hogy Mladić rácsok mögött haljon meg

A bužimi zászlóalj katonái megtalálták tiszti sapkáját és lefoglalták katonai dokumentumokkal teli terepjáróját – írta a Klix.ba.

Hogy mekkora felsülésről volt szó, legjobban az érzékelteti, hogy a „Breza 94” hadművelet előkészületeinek folyamán, amelyet a BiH hadserege elleni végső csapásként terveztek, Mladić így nyilatkozott: hogy „még egy csirke sem maradhat Bužimban.”

A támadását a 505. Bužimi Vitézdandár 450 katonájára összpontosította, akiket Izet Nanić ezredes vezetett. A szerb erők összesen 11 600 katonával vonultak fel 1994. szeptember 4-e és 12-e között, közöttük három tábornokkal, 12 ezredessel, 10 alezredessel és 20 őrnaggyal.

A létszámbeli és tüzérségi fölény ellenére a Mladić és Momir Talić tábornokok által vezetett támadást sikeresen visszaverték. Ráadásul szeptember 12-én Nanić ellentámadásba lendül, melynek során egy lövedék eltalálta azt a megfigyelőpontot, amely később Mladić parancsnoki posztjának bizonyult.

A támadás során Mladić megsebesült, és ilyen állapotban úgy döntött, hogy mindent hátrahagyva elmenekül az erdőbe. Végső parancsa az volt: „Szerb testvérek, meneküljön, ki, hogy tud!”

A belgrádi kommemoráción erről nyilván nem lesz szó.