Horvátország
Az Adria strandjai nem magánterületek, üzente a horvát IndexA horvát Index nyolc nyelven - köztük magyarul is - azt üzente a turistáknak, hogy az Adria strandjai nem magánterületek
Horvátországban évek óta visszatérő vita, hogy kié az Adria partja: a turistáké vagy a szállodáké. Most az Index.hr nyolc nyelven – köztük magyarul is – arról tájékoztatta a nyaralókat, hogy a legtöbb adriai strand nem magántulajdon, ezért a tiltótáblák ellenére is joguk van ott fürdeni és napozni. A gyakorlat azonban sokszor egészen mást mutat
Szokatlan kezdeményezéssel rukkolt elő a napokban a horvát Index.hr: a balliberális, markánsan kormánykritikus hírportál nyolc nyelven – köztük magyarul is – fordult a Horvátországban nyaraló turistákhoz, hogy felhívja a figyelmüket a mindannyiukat érintő kérdésre.
Az üzenet lényege egyszerű: Horvátországban főszabály szerint nincsenek magánstrandok, ezért a tengerpartot bárki szabadon használhatja, még akkor is, ha mögötte egy szálloda, apartmanház vagy magánvilla áll.
A portál szerint évről évre számos turista kerül kellemetlen helyzetbe, mert olyan táblákkal találkozik, mint a „Privát strand”, „Csak a vendégek részére” vagy „Belépni tilos”, és azt feltételezi, hogy valóban nem léphet be az adott partszakaszra, a horvát jog azonban egészen mást mond.
A tengerpart nem magántulajdon
Az Index arra emlékeztetett, hogy a horvát tengerpart és a tenger a tengeri közjavak (pomorsko dobro) közé tartozik, vagyis nem tekinthető magántulajdonnak.
Ez azt jelenti, hogy a tengerpart előtti villa vagy hotel tulajdonosa nem válik a strand tulajdonosává, még akkor sem, ha az közvetlenül az ingatlana előtt fekszik.
A szállodák és koncessziós üzemeltetők természetesen pénzt kérhetnek a napágyakért, napernyőkért vagy egyéb szolgáltatásokért, de azért nem szedhetnek belépődíjat, hogy valaki leterítse a saját törölközőjét vagy bemenjen a tengerbe.

Így néz ki mostanában reggel 8 órakor a tučepi strand. Olyantájt még nincs egyetlen fürdőző sem, de a helyeket mind szépen „lefoglalták” mindenféle „eszközökkel”, a törölközőktől és szőnyegektől kezdve a matracokig és napozóágyakig (Forrás: Morski.hr)
A turisták saját ételt, italt, hűtőtáskát is vihetnek magukkal, és nem kötelesek fogyasztani a strandot üzemeltető vendéglátóhelyen.
A portál külön kitért arra a Horvátországban gyakorlatra is, amikor a strandüzemeltetők már kora reggel üres napágyakkal foglalják el a partszakasz jelentős részét. Az Index szerint ez sem jogszerű.
A 2023-ban elfogadott tengeri közjavakról szóló törvény alapján a koncesszió nem jogosít fel arra, hogy valaki kizárja a közhasználatot. Az üres napágyak nem számítanak helyfoglalásnak, ezért a turisták nyugodtan letehetik saját törölközőjüket a szabad területekre.
Ha emiatt bárki zaklatná vagy elküldené őket, a portál azt tanácsolja, hogy készítsenek fényképet vagy videót, szükség esetén pedig értesítsék a rendőrséget vagy az illetékes hatóságokat.
Nem minden partszakasz egyforma
Az Index ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy léteznek kivételek.
Horvátországban jelenleg mintegy tizenöt, még korábbi szabályozás alapján működő strand rendelkezik különleges jogállással, ahol eltérő belépési feltételek lehetnek érvényben.
Emellett fontos különbséget tenni a strand és a strandhoz vezető út között.
Hiába nyilvános ugyanis maga a partszakasz, ha magánterületen – például egy udvaron, kerten vagy olajfaligeten – keresztül nem lehet odajutni, mert nincs kijelölt közút vagy szolgalmi jog.
Nyolc nyelven szóltak a turistákhoz
A cikk különlegessége, hogy a horvát Index nemcsak horvátul tette közzé, hanem nyolc idegen nyelvre is lefordította, hogy minél több külföldi nyaralóhoz eljusson.
A tájékoztatás szlovén, olasz, kínai, magyar, lengyel, cseh, német és angol nyelven is elérhető.
A portál célja egyértelmű: tudatosítani a turistákban, hogy Horvátország tengerpartjai főszabály szerint mindenki számára szabadon használhatók, és a „magánstrand” felirat önmagában még nem jelenti azt, hogy a fürdőzés vagy a napozás tilos lenne a „lezárt” területen.
A törvény egyértelmű, a valóság már kevésbé
A cikk alatt mintegy száz hozzászólás olvasható, és bár a legtöbben egyetértettek azzal, hogy a strandoknak mindenki számára szabadon hozzáférhetőknek kell lenniük, sokan azt írták, hogy a gyakorlat egészen más képet mutat.
Számos kommentelő szerint a jogszabályok hiába egyértelműek, a tengerparton gyakran a „ki az erősebb” elve érvényesül.
Többen felidéztek olyan eseteket, amikor szállodák, apartmanok vagy magánvillák tulajdonosai megpróbálták elzavarni a fürdőzőket, sőt egy hozzászóló azt állította, hogy Rab szigetén egy villa tulajdonosa még a parttól harminc méterre úszókat is fegyverrel fenyegette.
Sokan úgy vélték, hogy a turisták többsége nem akarja a néhány hetes nyaralását vitákkal tölteni, ezért inkább továbbáll, még akkor is, ha tudja, hogy a törvény neki ad igazat.
A hatóságoknak kellene lépniük
Többen azt kifogásolták, hogy a helyi önkormányzatok és az ellenőrző szervek nem lépnek fel kellő határozottsággal az illegálisan kihelyezett napágyak, lezárt partszakaszok vagy a jogellenes belépődíjak ellen.
Mások ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy nem minden eset fekete-fehér. Emlékeztettek arra, hogy Horvátországban jelenleg is létezik mintegy tizenöt olyan strand, amely még korábbi, ma is érvényes koncessziós szerződések alapján különleges jogállású, ezért ezekre más szabályok vonatkoznak.
A hozzászólások másik visszatérő témája az volt, hogy a szabályok betartatása elsősorban nem a turisták feladata lenne – amihez a BALK is csatlakozni tud. Véleményünk szerint, ha a hatóságok minden strandnál, vagy legalább a kritikus helyeken tájékoztató táblákat helyeznének ki a vonatkozó törvény tartalmával, akkor talán a turisták könnyebben tudnának érvényt szerezni a jogaiknak.
A cikk körül kialakult vita végül jól tükrözte a horvát valóságot: papíron a legtöbb adriai strand mindenkié, a gyakorlatban azonban sokszor a helyszínen dől el, hogy a turisták valóban élni tudnak-e ezzel a jogukkal.
Ennek rendezése azonban nem a nyaralók feladata, hanem a horvát hatóságoké, amelyeknek egyértelmű tájékoztatással és következetes jogérvényesítéssel kellene elejét venniük a konfliktusoknak, amihez nem az kell, hogy egy horvát portál összeugrassa a turistákat a vendéglátóikkal.