Párton kívüli elnökjelöltet keres a szerb ellenzék is?

A diákmozgalom mögé állna az ellenzék egy része: mit tanulhat Szerbia a magyar példából?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Szerbiában is hamarosan elnökválasztást tartanak, ezért adódik a párhuzam a két ország között, akár a történelmi előzményeket, akár a jelenlegi helyzetet illetően, például az elnökjelölt tekintetében.

Az elnökválasztás módjával kapcsolatban jelentős eltérések vannak Szerbia és Magyarország között, Szerbiában ugyanis nem a parlament választja meg az államfőt, hanem az ország lakosságát kérdezik meg.

De ez ott sem volt mindig így: Szerbiában 1989. november 12-én tartottak először közvetlen elnökválasztást, még az egypártrendszer keretei között. A voksolás ezért formailag közvetlen volt, politikai értelemben azonban nem tekinthető szabad, többpárti versenynek.

Közvetlen elnökválasztás az egypárti diktatúrában

Az első közvetlen elnökválasztást Slobodan Milošević elsöprő fölénnyel, 80,36%-kal nyerte meg, aminek az a magyarázata, hogy a választás az egypárti rendszer keretei között zajlott, így a „tisztaság” fogalma eleve mást jelentett, mint egy többpárti demokráciában.

Kapcsolódó cikk

Vučić álma: most egy miniszterelnöki ciklus, hogyan akarja elérni?

Miloševićnek volt ugyan három vetélytársa, de ők összesen nem szereztek húsz százalékot. Az egyik vetélytárs a „joghurtforradalom nagy alakja”, Mihalj Kertes, alias Bracika volt, akiről 2022 végén bekövetkezett halálakor nagy tisztelettel emlékezett meg Aleksandar Vučić szerb elnök, Ivica Dačić szerb külügyminiszter és Vojislav Šešelj szerbiai radikális vezető, az utóbbit „csetnikvajdaként” is szokás emlegetni.

Ez nem is csoda, hiszen Kertes politikai pályája is ugyanahhoz a Milošević körül kialakult hatalmi közeghez kötődött, amelyből Vučić, Dačić és Šešelj politikája is táplálkozott.

A közvetlen elnökválasztás hiába számít a többpárti demokrácia egyik legnagyobb vívmányának, Szerbiában ezt is sikerült Miloševićnek, mostanában pedig Vučićnak is elinflálnia az egész többpárti rendszerrel együtt, pedig Szerbiában állítólag demokrácia van.

A 2012-es találkozó során Polgár Judit tájékoztatta Vučićot arról a kezdeményezésről, amelynek célja a sakk bevezetése választható tantárgyként a magyar iskolákban, és örömét fejezte ki amiatt, hogy több más európai ország is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. (Forrás: YouTube)

Az 1989-es szerbiai voksolás, és még számos ottani választás, arra figyelmeztet, hogy a közvetlen elnökválasztás önmagában nem garantál politikai pluralizmust. A döntő kérdés ugyanis az, hogy milyen választási körülmények, intézményi garanciák, politikai feltételek és médiaviszonyok között zajlik a voksolás.

A demokratikus fordulatról álmodozó csekélyke szerb ellenzék most óriási figyelemmel tekint mindarra, ami Magyarországon történik beleértve ebbe az elnökválasztást is, amely nem biztos, hogy a legjobb példa, megosztottság tekintetében ugyanis Magyarország nemigen marad el Szerbiától, ahol még nem kezdődött meg az „oligarcha demokrácia” felszámolása.

Alkalmazható-e Szerbiában a magyar politikai minta?

A szerbiai rendszerváltásra irányuló vágyálmot a szerbiai demokratikus és némileg európer ellenzékkel közösen dédelgető Danas napilap internetes portálján beszámolt arról, hogy Polgár Judit Magyarországon visszautasította a párton kívüli államfőjelöltséget, amelyet a Tisza vezető körei kínáltak fel neki.

A Danas ezzel arra hivatkozva foglalkozott, hogy Szerbiában egyre gyakrabban vonnak párhuzamot az Orbán-kormány leváltása és az ott kialakult jelenlegi politikai válság között, és ezért felmerül a kérdés, hogy vajon egy párton kívüli elnökjelölt jelentheti-e a megoldást a szerbiai ellenzék számára (is).

A szerbiai egyetemisták „falusi csoportokat” szerveztek a vidéki lakosság tájékoztatására, „Kérdezd az egyetemistákat” (Pitaj studente!) jelszóval

A belgrádi lap és hírportál szerint Orbán Viktor rendszerének bukása óta a szerbiai közvéleményben sok szó esik arról, hogy a magyarországi forgatókönyvet miként lehetne alkalmazni a szerbiai politikai válságra.

A szerbiai diákság részben a falujáró mozgalom révén minden bizonnyal a legnagyobb „népi támogatást” élvezi Szerbiában, ugyanakkor az egyetemista mozgalom kezdetektől fogva nagy távolságot tartott a politikai pártoktól és a hozzájuk kötődő személyektől.

Ezért számos ellenzéki szereplő is olyan elnökjelöltről beszél, aki mögé valamennyi ellenzéki erő felsorakozhatna, így a párton kívüli jelölt állítása talán a legkézenfekvőbb lépés lehetne Szerbiában, ahol a közvetlen elnökválasztás intézménye már adott.

A Danas egyik-másik megszólalója szerint ugyanakkor nem az a döntő, hogy a jelölt valamelyik politikai párt tagja-e, vagy párton kívüli személyiség.

Elsősorban az számít, hogy rendelkezzen a szükséges erkölcsi és szakmai tekintéllyel, képes legyen elviselni a politikai küzdelem terheit, és maga mögé tudja állítani az ellenzéki közvélemény, valamint a meghatározó társadalmi szereplők lehető legszélesebb körét, bár ami Szerbiát illeti, a magunk részéről nem nagyon hiszünk abban, hogy ilyen ember létezik, és lehet, hogy ez Magyarországra vonatkoztatva is igaz.

Europer elnökjelölt kell a liberálisok szerint?

Vladimir Pajić, a Szabad Polgárok Mozgalmának (Pokret slobodnih građana, PSG) parlamenti képviselője a Danasnak azt mondta, hogy a következő elnökválasztás meghatározó és történelmi jelentőségű lesz, ezért rendkívül fontos, hogy olyan, személyes és szakmai integritással rendelkező jelölt induljon, akit az egész ellenzéki közvélemény támogatni tud.

„Amennyiben széles körű támogatás áll mögötte, nem döntő, hogy az illető párttag vagy párton kívüli személy. Az ilyen jelöltséggel járó nyomás és lehetséges veszélyek miatt minden jelöltnek személyesen kell eldöntenie, hogy vállalja-e a szereplést, és a saját vállára veszi-e a küzdelem terhét” – fogalmazott Pajić.

Vladimir Pajić szerint az elnöki tisztség Szerbiában hatalmas felelősséggel jár, s nagy politikai tapasztalatra és elszántságra van hozzá szükség (Forrás: Danas)

Szerinte óriási felelősségről van szó, amely jelentős politikai tapasztalatot, teherbírást, kitartást és állhatatosságot, mindenekelőtt pedig integritást és bátorságot követel.

Hozzátette, hogy a Szabad Polgárok Mozgalma szerint a szerb társadalom képes olyan megfelelő jelöltet állítani, aki a lehető legszélesebb rétegek számára elfogadható.

„Szerbia következő elnökének olyan embernek kell lennie, aki az európai és demokratikus értékeket képviseli, ugyanakkor felismeri országunk hagyományainak és kultúrájának jelentőségét, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A hazugságok korszakában végre az őszinteségnek, a nyitottságnak és a széles látókörnek kell győznie, hogy társadalomként megújulhassunk” – zárta gondolatait Pajić.

A vajdasági autonomisták támogatnák a párton kívüli jelöltet

Aleksandar Olenik ügyvéd, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (Liga socijaldemokrata Vojvodine, LSV) elnökségének tagja azt mondta, hogy bár mások nevében nem beszélhet, csak a sajátjában és legfeljebb pártja nevében, a magyar példát rendkívül jónak tartja.

Hozzátette: „valamennyien részt veszünk a politikai életben, ezért másodlagos kérdés, hogy egy jelölt párton kívüli vagy valamelyik párthoz tartozó személy-e”. Magyarázata szerint Szerbia számára is hasznos lehet annak tanulsága, ahogyan Magyarországon leváltották Orbán Viktor rendszerét.

Nem zárnám ki a független jelöltek megjelenését a közelgő választásokon – nyilatkozta Aleksandar Olenik, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökségének tagja (Forrás: Danas)

„A következő választásokon sem zárnám ki a párton kívüli jelöltek megjelenésének lehetőségét. Különösen azért nem, mert ha megnézzük a diákmozgalmat, láthatjuk, hogy határozottan elutasítják a hivatásszerűen politizáló embereket. Ezt most nem kívánom minősíteni, de ebből az következik, hogy olyan személyeket vonnának be, illetve olyan jelöltek kerülnek majd a diáklistára, akik nem kötődnek a pártokhoz” – mondta Olenik.

Hozzátette, hogy ebben semmi kifogásolhatót nem lát, és mivel a Vajdasági Szociáldemokrata Liga támogatja a diákmozgalmat, kész támogatni annak jelöltjeit is, függetlenül attól, hogy párttagok vagy párton kívüliek.

„Ismétlem, ez jó választás lehet. Az elmúlt tizenöt-húsz évben ugyanis azt sulykolták az emberekbe, hogy rossz dolog párttagnak lenni, hogy ez valami szégyellnivaló, és hogy nem érdemes politikával foglalkozni. Éppen ezért jutottunk idáig. Ezt azonban nem lehet egy-két hónap alatt helyrehozni. Ebben a helyzetben tehát teljesen természetes, hogy párton kívüli jelölteket is állítsunk és támogassunk” – fejezte be nyilatkozatát Olenik.

A diákmozgalom jelöltjében bízik a Demokrata Párt

Srđan Milivojević, a Demokrata Párt elnöke – aki a diákmozgalom egyik legnagyobb támogatója – a Danasnak azt mondta, hogy Szerbia következő államfőjelöltjét az egyetemisták állítják majd, és ebben senkinek sem kell kételkednie.

Ezt azzal toldotta meg, hogy ez a személy Szerbia polgárainak jelöltje lesz, és képes lesz legyőzni bárkit, akit a hatalom indít.

A magyarországi politikai tapasztalatokról szólva Milivojević hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt azt kell megérteni, miként sikerült a polgároknak legyőzniük az önkényuralmi hatalmat. Szerinte a siker kulcsa a legerősebb politikai szereplő támogatása volt, „mert ez jelentette a győzelemhez vezető egyetlen utat”.

A magyarországi politikai tapasztalatokról szóló beszélgetés során Srđan Milivojević kiemelte, hogy mindenekelőtt azt kell megérteni: hogyan sikerült a polgároknak legyőzniük az autokratikus uralmat (Forrás: Danas)

„Szerbiában ez a választás két okból is természetesebb és egyszerűbb. Először is, a politikai pártoktól nem azt kérik, hogy egy másik pártot támogassanak, hanem egy össznemzeti diákmozgalmat, amely mindazt képviseli, ami egy társadalomban a legértékesebb: a fiatalságot és a jövőt” – mondta Milivojević, aki szerint az is különösen fontos, hogy ez a politikai modell Magyarországon már győzelmet aratott.

„Szerbiában tehát nem valamiféle úttörő politikai kísérletről van szó, hanem az önkényuralmi hatalom legyőzésének már kipróbált módszeréről. A magyar tapasztalat legfontosabb tanulsága, hogy a polgárok érdekeinek és a rendszer legyőzésének minden személyes és pártpolitikai számítás fölött kell állnia. Ezért mindenki, aki valóban ellenzi a maffiaszerű rendszert, valamint minden politikai és társadalmi erő, amely változást akar, támogatni fogja a diákokat” – reménykedett Milivojević, aki erre a gondolatra tette fel a saját, és talán a Demokrata Párt jövőjét is.

Mit értek el korábban a független elnökjelöltek Szerbiában?

A korábbi választási ciklusokban Szerbiában csak néhány párton kívüli elnökjelölt indult. A legtöbb ilyen jelöltet a 2017-es elnökválasztáson jegyezték fel.
Saša Janković, a „Szerbiáért félelem nélkül” nevű polgári csoport jelöltjeként vett részt az elnökválasztáson.

Közvetlenül a választási versenybe való belépéséig az ombudsmani tisztséget töltötte be, egészen pontosan „polgári jogvédő” volt (Zaštitnik građana), és egyetlen politikai pártnak sem volt tagja.

Értelmiségiek és ellenzéki szervezetek szélesebb köre támogatta, a hivatalos eredmények szerint Janković 16,36%-ot szerzett, vagyis közel 39 százalékponttal maradt el az első elnöki posztjára megválasztott Vučić mögött.

Ugyanabban az évben Luka Maksimović – közismert nevén Ljubiša Preletačević Beli – is elnökjelöltként tűnt fel.

A 2017-es elnökválasztás előtt Maksimović a KRIK-nek elmondta, hogy politikai pályafutása viccből indult, de rájött, hogy hasznosítania kell az energiát és eufóriát (Forrás: Facebook, Luka Maksimović)

Luka Maksimović a 2017-es elnökválasztás és egyúttal a szerbiai elnökválasztás történetének legfiatalabb jelöltje volt, és Ljubiša Preletačević Beli alteregójaként indult – ez egy fiktív személyiség, kitalált szereplő volt, aki a politikai rendszer bagatellizálását tűzte ki célul.

Párton kívüli, szatirikus jelöltként, a „Csak erősen” (Samo jako) nevű polgári csoport színeiben vett részt a választáson, és majdnem tíz százalékot szerzett, kétszer annyit, mint az öt jelölt közül utolsó helyen végző Vojislav Šešelj, csetnikvajda.