Az MVM és az Utiber szerb szurkolókkal együtt építi az EXPO 2027-et

Az EXPO mint társadalmi tabló: ki kicsoda a szerb mélyállami gazdaságban?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Miközben a szerb kormány az EXPO 2027-et a XXI. századi Szerbia kirakatprojektjeként tünteti fel, a színfalak mögött nem éppen elit társaság gyülekezik. Az oknyomozó CINS (Centar za istraživačko novinarstvo Srbije) legfrissebb cikkében több mint kétszáz vállalatot azonosított, amely a beruházáson dolgozik.

A lista alapján az „évszázad üzletéhez” nem feltétlenül mérnöki diploma, húsz év szakmai tapasztalat vagy nemzetközi referencia szükséges. Néha elegendő egy jó családi kapcsolat, néhány régi futball-lelátós ismeretség, vagy egy név, amely már szerepelt egy-egy vaskosabb bírósági aktában. A Surčin melletti építkezésen ugyanis felbukkannak Arkan gyilkosának segítői, a Zimonyi Klán és a surčini bűnözői körök árnyai, valamint olyan szereplők is, akiknek a neve régóta nem ismeretlen a szerb közéletben, ezért rossz fényt vet a beruházásra.

Az EXPO 2027-et Belgrád „nemzeti küldetésnek” tekinti. A projekt keretében egyszerre épül a világkiállítási központ, a hozzá kapcsolódó lakóövezet, a Nemzeti Stadion és a teljes környező infrastruktúra.

A gond viszont az, hogy a beruházás jelentős része különleges jogi környezetben zajlik, amelyet a szerb közvélemény egyszerűen csak Lex Specialisnak nevez. Ez a szabályozás lényegében lehetővé teszi, hogy az állam számos esetben megkerülje a hagyományos közbeszerzési eljárásokat.

A hivatalos szervek hónapok óta nem hajlandók nyilvánosságra hozni a teljes alvállalkozói listát, ezért a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) saját nyomozásba kezdett.

Hónapokon át gyűjtöttek bírósági dokumentumokat, hatósági iratokat, céges adatokat és helyszíni információkat, végül több mint kétszáz vállalatot azonosítottak, amelyek valamilyen formában részt vesznek az EXPO építésében.

A beton, amelyből Danilo Vučić baráti köre is profitál

A legérdekesebb történet talán a Makiš Beton nevű céghez vezet. A vállalatot 2024 közepén alapították, vagyis már azután, hogy Szerbia megkapta az EXPO rendezési jogát. A cég pénzügyi beszámolói szerint bevételeinek mintegy hetven százaléka közvetlenül az EXPO-projekthez kapcsolódik.

A többségi tulajdonos Marijana Đerić Mandreš, aki nem más, mint Aleksandar Vidojević, közismertebb nevén Aca Rošavi testvére. Rošavi neve évek óta felbukkan a szerb médiában.

A Janjičari nevű egykori Partizan-szurkolói csoport környékén mozgott, és a szerb sajtó rendszeresen a Szerb Haladó Párthoz közeli figuraként emlegeti. A nyilvánosság számára leginkább onnan lehet ismerős, hogy több fotón is együtt szerepel Danilo Vučićtyal, a szerb elnök fiával.

Szerb szurkolók a 2018-as oroszországi világbajnokságon, köztük Danilo Vučić és Aleksandar Vidojević (Képernyőkép a mérkőzés felvételéből)

A másik tulajdonos Vujadin Krstić, akit annak idején elítéltek azért, mert segített eltüntetni azokat a bizonyítékokat, amelyek Željko Ražnatović Arkan meggyilkosához vezettek. Krstić négy és fél év börtönbüntetést kapott, miután közreműködött a véres golyóálló mellény elrejtésében.

Így aztán az EXPO egyik fontos beszállítója egyszerre kapcsolódik Danilo Vučić környezetéhez és az Arkan-ügy egyik elítélt szereplőjéhez.

Čume árnyéka még mindig ott lebeg az aszfalt fölött

A CINS által azonosított vállalatok között szerepel a Preduzeće za puteve Valjevo, vagyis a valjevói útépítő vállalat is. A cég neve évek óta összefonódik Ljubiša Buha Čuméval, a surčini klán egykori vezetőjével.

Čume a kilencvenes évek egyik legismertebb alvilági figurája volt, később pedig koronatanúként segítette a Zimonyi Klán és a Zoran Đinđić elleni merénylet felderítését.

Ljubiša Buha Čume, az első szerb együttműködő tanú évek óta nem elérhető a szerb igazságszolgáltatás számára. Állítólag senki sem tudja, hol van

A vállalat jelenlegi tulajdonosa hivatalosan Dušan Vasović ügyvéd, akit a szerb közvélemény régóta Čume emberének tart. A cég a CINS szerint homokot és egyéb anyagokat szállít az EXPO egyes útépítési projektjeihez.

Bagzi fia is ott lebzsel a projekt körül

A lista egyik legérzékenyebb neve a Nemanja Milenković tulajdonában lévő NM Kop. Ő nem más, mint Dejan Milenković Bagzi fia. Bagzi a Surčini, majd később a Zimonyi Klán egyik fontos embere volt. Részt vett a Zoran Đinđić elleni merénylet előkészítésében, később viszont átment védett tanúba.

Zoran Đinđić volt szerb miniszterelnök 2003 márciusi meggyilkolása és a Szablya rendőrségi művelet megindítása után elmenekült, 2004 júliusában Görögországban találták meg és tartóztatták le, ahonnan 2005 februárjában adták ki Szerbiának.

Az NM Kop hivatalosan homokkitermeléssel foglalkozik. A cég kezdetben tagadta, hogy köze lenne az EXPO-hoz, a CINS azonban ügyészségi dokumentumok alapján bizonyította, hogy a vállalat teljes kapacitással dolgozott a beruházáson.

A történet pikantériája, hogy a vállalat ellen időközben eljárás indult illegális homokkitermelés gyanúja miatt. Az ellenőrzések során a bányafelügyelőség megállapította, hogy a cég olyan területeken is végzett kitermelést, amelyekre nem rendelkezett engedéllyel. Az ügy jelenleg is folyamatban van.

Az EXPO szereplőlistája egyre hosszabb és egyre színesebb

A CINS nyomozása nem állt meg Aca Rošavi testvérénél, Bagzi fiánál vagy a Čuméhez köthető cégeknél. A több mint kétszáz vállalatot tartalmazó adatbázisban olyan nevek is felbukkannak, amelyek korábban egészen más okból váltak ismertté a szerb nyilvánosság előtt.

Kapcsolódó cikk

PINK PANTHERS: Két montenegrói férfi hajtotta végre a párizsi ékszerrablást, amíg a tömeg Van Damme-ot bámulta

Az egyik ilyen szereplő a C&LC Kameni Agregati, amely a Nemzeti Stadion építéséhez szükséges követ szállítja. A vállalat tulajdonosa Predrag Lovrić, akit a liechtensteini hatóságok korábban az Interpol körözési listájára is feltettek.

Lovrićot 2022-ben jogerősen elítélték egy 2004-es ékszerrablás miatt, amelyet a nemzetközi hírű Rózsaszín Párducok (Pink Panthers) bűnszervezet tagjaként követett el. A Rózsaszín Párducok a világ egyik legismertebb ékszerrabló-hálózatának számított, amely évtizedeken át fosztott ki luxus ékszerüzleteket Európától a Közel-Keletig.

A kőbánya története önmagában is figyelemre méltó. A mionicai Kamalj lelőhelyen korábban egészségügyi védőövezeti korlátozások miatt nem lehetett volna bányászni, a szabályozás azonban időközben megváltozott. A CINS szerint a vállalat ráadásul egy időszakban a szükséges engedélyek teljes köre nélkül termelt ki követ, ami miatt több mint 11 millió dináros díjat kellett fizetnie.

A Brice Taton-gyilkosság egyik elítéltje is megjelent a beruházáson

Az EXPO körül felbukkanó szereplők között van Đorđe Prelić is, aki a hírhedt Alkatraz (Alcatraz) szurkolói csoport egyik vezetője volt, és neve összeforrt a 2009-es Brice Taton-gyilkossággal. A francia Toulouse-drukker halálra verése annak idején nemzetközi botrányt váltott ki, és hosszú időre meghatározta Szerbia megítélését Európában.

Kapcsolódó cikk

ALCATRAZ PARTIZAN: Újabb szurkolói csoport vezetőjét tartóztatták le Belgrádban

A CINS szerint Prelić CAP 1 ALCZ nevű vállalkozása az EXPO építkezésén takarítási munkákat végzett. Saját elmondása szerint a munkáért mintegy 1,2 millió dinárt számlázott ki.

A történetnek van egy sajátosan szerb íze is. Prelić nemrég ismét felbukkant a nyilvánosság előtt, méghozzá a Szerb Haladó Párt rendezvényein.

Idén előbb a Vajdasági Deklarációt szentesítő szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) állami ünnepségen, majd a parlament előtti úgynevezett „Ćacilandban” is látták. Utóbbi jelenlétét maga is elismerte, hangsúlyozva, hogy nem pénzért, hanem „hazafias okokból” jelent meg.

Kapcsolódó cikk

DEKLARÁCIÓ: Már autonómia sem jár Vajdaságnak?

Aki esetleg azt hinné, hogy ez véletlen egybeesés, annak érdemes felidéznie, hogy ugyanez a Prelić néhány nappal ezelőtt szerepet kapott Veran Matić újságíró parlament előtti incidensében is, amiről a BALK már beszámolt.

Prelić szerint az ő szerepe az EXPO-n dolgozó másokéhoz képest elenyésző. „Tudják, hol állok az alvállalkozókhoz vagy a fővállalkozókhoz képest? Csak egy apró rágógumi vagyok az üzletben” – nyilatkozta Prelić.

Azt is állította, hogy mivel a legsúlyosabb bűncselekmények miatt ítélték el, nehéz számára olyanokkal üzletet kötni, akiket nem ismer. Mivel most a nyilvánosság figyelmének középpontjában áll, szerinte valószínűleg be kell zárnia jelenlegi cégét, és újat kell alapítania.

A Crvena zvezda alelnökének üzleti köre is feltűnik

A lista végén egy másik érdekes szereplő következik. A Betonjerka Čačak vállalat a világkiállítás komplexumának kertépítési és tájépítészeti projektjében vesz részt, kínai alvállalkozói kapcsolaton keresztül.

A cég tulajdonosi hátterében Milenko Kostić üzletember neve bukkan fel, aki évtizedek óta a Crvena zvezda vezetésének egyik meghatározó figurája, emellett az Auto Čačak tulajdonosa is.

Kostić maga korábban nyilvánosan beszélt arról, hogy a kilencvenes években a JUL, vagyis Slobodan Milošević feleségének pártja segített neki gépkocsiimport-kontingensekhez jutni. Később vállalata rendszeresen nyert jelentős állami tendereket. Csak a belügyminisztérium közel egymilliárd dinár értékben vásárolt járműveket az Auto Čačaktól 2019-ben.

A Concord West W.D. szintén részt vesz a lakópark építésében. A cég társtulajdonosa Željko Drčelić, a KK Crvena Zvezda kosárlabda klub elnöke, akit a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség vád alá helyezett azzal a gyanúval, hogy mintegy 159 000 euróval megvesztegetett egy volt oktatási miniszterhelyettest egy pályázat manipulálása érdekében.

Kapcsolódó cikk

Az MVM szerbiai cége vezeti a szerb-magyar olajvezeték építését

A Zemun Polje és a Nemzeti Stadion közötti vasútvonal építésére a 2024 elején alapított Voj kop nevű vállalat nyerte el a szerződést. A vállalat mögött Marko Bosanac Boske áll, akit a média a kormánypárt vezetéséhez közel álló személyként jellemez, és aki arról ismert, hogy cégei gyorsan emelkedtek fel a kormányzati pályázatoknak köszönhetően.

Az EXPO létesítményeivel és infrastruktúrájával kapcsolatos munkák legnagyobb részét kormányközi megállapodás keretében pályázati eljárás nélkül a kínai állami tulajdonú Power China vállalatnak ítélték oda, de erre egyelőre nem tért ki részletesebben a CINS, ám ami késik, az nem múlik.

A magyar MVM és az UItiber is érintett

Miközben tehát a hivatalos kommunikáció az EXPO-t a modern, innovatív és európai Szerbia szimbólumaként mutatja be, a CINS által feltárt szereplői kör inkább egy különös „társadalmi társasjátékra” emlékeztet: amelyben ott találjuk az államhoz közel álló üzleti köröket, futballhuligánokat, egykori maffiózókat, valamint olyan vállalkozókat, akiknek a nevei korábban egészen vaskos bírósági aktákban szerepeltek.

A CINS által feltárt vállalati hálózatban nemcsak szerb, hanem magyar kötődésű cégek is felbukkannak. Magyar szempontból a legérdekesebb szereplők közé tartozik a korábbi Energotehnika–Južna Bačka, mai nevén MVM Južna Bačka, amely a szerbiai sajtó szerint 152 millió euró értékű megbízást kapott a Nemzeti Stadion fűtési és hűtési rendszerének kiépítésére. A vállalat emellett az Elektrodistribucija Srbije közvetítésével további, mintegy 4,5 millió euró értékű munkát vállalt az EXPO-létesítmények energiaellátásának biztosítására.

Az MVM és az Utiber és az EXPO (Forrás: A CINS adatbázisa)

A BALK korábban a Radar hetilapra hivatkozva arról írt, hogy a magyar állami energetikai óriás nemrég többségi tulajdont szerzett Dragoljub Zbiljić két kulcsfontosságú vállalatában, a Južna Bačkában és az Elektromontažában. A kezdeti 33 százalékos részesedés mára 60 százalékra nőtt, így az MVM közvetetten a szerb energetikai és infrastrukturális piac egyik legfontosabb szereplőjévé vált.

Mindez azért is érdekes, mert a 40%-os piaci részasedéssel rendelkező Dragoljub Zbiljić neve régóta ismert a szerb politikai-gazdasági életben. A Nova S korábbi beszámolója szerint ő vállalt kezességet a Szerb Haladó Párt 2012-es, 55 millió dináros kampányhitelénél, amikor Aleksandar Vučić pártja még ellenzékben készült a hatalom átvételére.

Kapcsolódó cikk

A magyar üzleti elit a szerb piacon eurómilliárdokat forgat

A magyar jelenlét azonban itt nem ér véget.

Az EXPO és a Nemzeti Stadion projektjének műszaki felügyeletében részt vesz a magyar UTIBER szerbiai leányvállalata is, amely a francia Egis csoporttal alkot konzorciumot. A két cég neve különösen az újvidéki vasútállomás előtetőjének tragikus leomlása után került a figyelem középpontjába, mivel a felújítás felügyeletével megbízott konzorcium tagjai voltak.

A szerb Forbes szerint a kapcsolat azóta tovább mélyült. A francia Egis ugyanis nemrég megvásárolta azt a spanyol tervezőirodát, a Fenwick Iribarren Architects (FIA) vállalatot, amely a surčini Nemzeti Stadion és az EXPO-komplexum terveit készítette.

A madridi székhelyű FIA nem ismeretlen Szerbiában. A stadion és a világkiállítási központ mellett ők tervezték a belgrádi Száva teret is, amely a vízparti építkezések (Belgrade Waterfront) egyik szimbolikus helyszínévé vált.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy sem az MVM, sem az UTIBER esetében nem merült fel semmilyen jogsértés gyanúja; a magyar cégek a beruházás hivatalos szereplőiként vesznek részt a projektben.

A század üzlete félbűnözői környezetben?

Maga a CINS oknyomozása sem állítja, hogy a felsorolt vállalatok törvénytelenül jutottak volna megbízásokhoz, legfeljebb annyit említ, hogy részvételüket, illetve kiválasztásukat a Lex Specialis tette lehetővé, amitől kezdve közreműködésük jogszerűnek tekinthető.

Kapcsolódó cikk

Egy szerb szurkoló az ENSZ Közgyűlésében, Magyarország a Srebrenicáról szóló határozat ellen szavazott

A kérdés inkább az, hogy miként lehetséges, hogy az állami projektek körül újra és újra felbukkannak olyan szereplők, amelyeknek a neve valamilyen módon összekapcsolódik a szerb alvilág legismertebb figuráival és a futballhuligánok világával, amelyben Aleksandar Vučić szocializálódott, innen származik az a „szurkolói magatartás”, amelyet már az egész világnak volt szerencséje megismerni a szerb elnök egyik ENSZ-szereplése alkalmával.

Ezek után elmondhatjuk, hogy az EXPO 2027 egyre inkább nem egy világkiállításnak, hanem egy gigantikus „társadalmi látleletnek” tekinthető annak a vizsgálatnak a mentén, hogy a XXI. századi Szerbiában vajon mi számít fontosabbnak egy állami gigaberuházás esetében: a szakmai referencia vagy a megfelelő telefonszámok a névjegyzékben, amelyek a közös szurkolói múlthoz köthetők.