Izraeli-szerb dróngyár, avagy Vučić újabb időutazása?

A Trumpok szívéhez vezető légifolyosó: izraeli technológia, szerb munkaruha

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerb „főparancsnok” még tavaly azt ígérte, hogy a közös izraeli–szerb dróngyár 2026 márciusában vagy áprilisában már működni fog. Azóta eltelt néhány hónap, a gyár viszont továbbra sem termel, sőt egy ideig még az sem volt teljesen világos, hogy hol épül fel. Aleksandar Vučićnak nem ez az egyetlen ígérete, amely nem teljesült, így ezért ezen egyáltalán nem kell meglepődni.

A szerb sajtó először Šimanovcit emlegette lehetséges helyszínként. Nem véletlenül. Ott működik ugyanis a PR-DC nevű hadipari vállalat, amely részben a Pink Televíziót birtokló Željko Mitrović tulajdonában van, és amely az elmúlt években látványos videókkal és még látványosabb ígéretekkel igyekezett bizonyítani, hogy a szerb drónipar már-már a világ élvonalában jár. Željko Mitrović 52 százalékos többségi részesedéssel rendelkezik, a fennmaradó rész a Petrašinović családé.

Most azonban úgy tűnik, hogy a projekt mégsem Šimanovciban valósul meg. A bennfentesek ugyanis azt állítják, hogy az izraeli-szerb drónokat a pancsovai Utva repülőgépgyár üzemeiben gyártják. Az Utva Pancsova egyik végében van, a mostanában sokat emlegetett szerbiai finomító pedig a település másik szélén.

Első hallásra ez kevésbé hangzik izgalmasan, mint egy televíziós mogul futurisztikus drónbirodalma, viszont a hagyományok tekintetében szakmailag sokkal logikusabb választásnak tűnik az Utva.

Kétmilliárd dollárnyi bizalom

A belgrádi Radar megjegyezte, hogy a közös gyár nem a semmiből érkezik. Szerbia tavaly közel kétmilliárd dollár értékben kötött szerződést az Elbit Systemsszel, amely Izrael legnagyobb hadiipari vállalata, és egyben a tel-avivi tőzsdén jegyzett cégek közül az egyik legértékesebb.

Az Elbittel aláírt két szerződés alapján Belgrád fejlett PULS rakéta-sorozatvetőkhöz, Hermes harci drónokhoz, elektronikai hadviselési rendszerekhez, valamint nagy hatótávolságú rakétákhoz jut hozzá.

Kapcsolódó cikk

Drónok, dollárok és erkölcsi turbulencia

A közös dróngyár ennek az együttműködésnek a következő állomása. A szerb vezetés ezt technológiai ugrásként mutatja be, nem teljesen alaptalanul, Izrael ugyanis a pilóta nélküli repülőeszközök terén globális nagyhatalomnak számít. Az izraeli hadiipar az elmúlt évtizedekben olyan tudást halmozott fel ezen a területen, amilyennel kevés ország rendelkezik.

A kérdés inkább az, hogy ebből a tudásból mennyi jut majd el Szerbiába. A közös izraeli-szerb üzleti vállalkozásnak továbbra sem ismert minden részlete, a szakmai közvéleményben ennek ellenére az a vélemény uralkodik, hogy stratégiai jelentőségű üzletről van szó, amelynek révén a szerbiai hadiipar hozzáférhetne a legkorszerűbb technológiákhoz, illetve elsajátíthatná azokat a gyártás során.

Izrael számára ugyanakkor azért lehet fontos ez az üzlet, mert a dróngyártásuk egy résztét kívül tudnák helyezni a közel-keleti hadszíntéren, viszont nem kevesen vannak, akik szerint az izraeli hadsereg gázai és ciszjordániai hadműveletei miatt szerb szempontból ez enyhén szólva is vitatott vállalkozás, miután az Elbitnek jelentős szerep jutott a hadszíntéri cselekmények támogatása terén.

A receptet nem adják oda?

A szerb hadiipar veteránjai ebben a kérdésben jóval óvatosabbak. Dragoljub Grujović, a Zastava Oružje korábbi vezérigazgatója szerint nem érdemes arra számítani, hogy Izrael egyszerűen átadja legfontosabb technológiáit. A legfejlettebb szenzorok, a forráskódok, a kulcsfontosságú szoftverek és a teljes fejlesztési dokumentáció aligha kerül szerb kézbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerbek nem húznak hasznot ebből az együttműködésből.

A gyártás során megszerzett tapasztalatok, az integrációs tudás, a kommunikációs rendszerek kezelése, valamint a korszerű drónok sorozatgyártásának elsajátítása önmagában is jelentős előrelépést jelenthet. Grujović szerint a szerbek által hozzáadott érték kezdetben akár a gyártási érték 30–50 százalékát is elérheti. Magyarul: a drón agya valószínűleg izraeli marad, de a teste egyre inkább szerb lehet.

Kapcsolódó cikk

Szerbia fejlett tüzérséget és drónokat vásárol az izraeli Elbit Systemstől

A gazdasági számok önmagukért beszélnek. Szerbia fegyver- és lőszerexportja Izraelbe 2023 és 2025 között 3,1 millió euróról 114 millió euróra ugrott, ami közel harminchétszeres növekedést jelentett a gázai háború időszakában, ezt a konfliktust bíráló szervezetek és aktivisták rendszeresen szóvá teszik. Izrael így Szerbia negyedik legfontosabb Európán kívüli exportpiacává vált, miközben Belgrád az izraeli hadiipar egyik legfontosabb balkáni partnerévé nőtte ki magát.

De ez nem kizárólag üzlet. Vuk Vuksanović, a londoni King’s College kutatója szerint a szerb vezetés Izraelben nemcsak üzleti partnert lát, hanem politikai befektetést is. Belgrádban régóta úgy gondolkodnak, hogy Tel-Avivon keresztül könnyebben el lehet jutni Washingtonhoz, és a Trumpok szívéhez. Vučić pedig nem arról híres, hogy kihagyna egy olyan lehetőséget, amely a Fehér Ház felé mutat.

Ez a logika különösen azóta erősödött fel, hogy Donald Trump első elnöksége idején megszületett a washingtoni megállapodás, amely látványosan közelebb hozta egymáshoz Szerbiát és Izraelt, Vučić számára az izraeli kapcsolat így a fegyverüzlet mellett diplomáciai csatornát és belpolitikai reklámfelületet is jelent.

A szerb közvélemény egy része egyre kritikusabban figyeli az Izraellel folytatott katonai együttműködés bővülését, de nem elsősorban a drónok miatt, sokkal inkább azért, mert a kapcsolatok éppen akkor mélyültek el, amikor a gázai hadműveletek miatt Izrael nemzetközi megítélése jelentősen romlott.

A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság tavaly elfogatóparancsot adott ki Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök ellen, miközben az ENSZ különböző szervei rendszeresen bírálják az izraeli hadműveleteket.

Június elején Belgrádban több tucat tüntető tiltakozott a közös vállalat megnyitása ellen. Ez ugyan nem rengette meg a szerb politikai rendszert, de figyelmeztető jelzés volt arra nézve, hogy a társadalomban nem mindenki osztja a kormány lelkesedését.

Ki marad a végén a kifutópályán?

Az elérhető adatok szerint az új gyárban két különböző pilóta nélküli repülőeszköz-osztályt gyártanak majd, amelyek a harctér eltérő hadműveleti-taktikai szintjeit fedik le. Az egyik típus egy nehéz taktikai multikopter forgószárnyakkal: nagy teherbírású, rövid hatótávolságú drón.

A másik fejlettebb, gyorsabb, nagyobb hatótávolságú, és hat kilométer feletti magasságban is képes repülni. Mindkét eszköz fejlett anyagokból készül majd, aerodinamikus formába „csomagolva”, az Elbit műszaki-technológiai megoldásai alapján.

Kapcsolódó cikk

Globalnyik para Szlovéniában: az izraeliek Janšát segítik

A közös vállalatban az Elbit 51 százalékos tulajdonrészt szerez, a Jugoimport SDPR (Yugoimport) pedig 49 százalékot kap. A számok első pillantásra közel egyenlő feleket sugallnak, a valóságban azonban a többségi tulajdonos diktálja a tempót. A technológia izraeli lesz, a stratégiai döntések túlnyomó része is izraeli kézben marad. A szerbek infrastruktúrát, munkaerőt, gyártókapacitást és politikai támogatást adnak a projekthez, ami nem feltétlenül rossz üzlet.

A kérdés inkább az, hogy hosszú távon mennyire válik önállóvá a szerb hadiipar, nert a történelemben számos ország gyártott már mások licencével repülőgépet, harckocsit vagy rakétát, ez vonatkozik a szerbekre is, akik gyakran „orosz technológiát” koppintottak le. Sokkal kevesebben jutottak el azonban odáig, hogy saját fejlesztéseikkel is versenyképesek legyenek.

Egyelőre tehát korai lenne szerb hadiipari forradalomról beszélni. Az viszont már most látszik, hogy Belgrád és Tel-Aviv kapcsolata új szintre lépett. A közös dróngyár lehet technológiai ugrás, üzleti siker végül pedig politikai kirakatprojekt is. A szerb vezetés nyilván abban bízik, hogy mindhárom egyszerre.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban érdemes megvárni, amíg az első drónok valóban felrepülnek. Szerbiában ugyanis nem egyszer előfordult már, hogy egy beruházás előbb jelent meg a sajtótájékoztatókon, mint a valóságban.