A nagy horvát sertéshús-paktum

Fél országra való importra nem lehet élelmiszer-szuverenitást építeni

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Akárcsak az EU-s agrárium legnagyobb része, a horvát is ezer sebből vérzik. A kilátások pedig közel sem rózsásak. Az ukrán dömping, amelyet valószínűleg a dél-amerikai, indiai és ausztrál dömping követ, az égbe szökő energia és üzemanyagárak, az orosz műtrágyaimport kiesése, a kiskereskedelmi láncok mindenféle ügyeskedése, lehetne sorolni, holnapig.

A magamfajta vén boomernek például kinyílik a zsebében a kisbicska, amikor olyanokat lát, hogy egyiptomi burgonyát árulnak újkrumpli fedőnéven. Merthát őkelme olyan fajta, hogy vékony, sima héjával tényleg az újkrumplira hajaz, de mivel öklömnyi gumókról van szó, az átverés evidens.

Meg a kereskedői logika is: nyilván bagóért jutott hozzá, ha már megérte hajóra rakni, a jó minőségű likai, muraközi, dalmát kolompér meg nem kerül el a fogyasztóhoz. A horvát gazda is veszít, mert nem tudja eladni a portékáját, a fogyasztó is meg van lőve, mert ki tudja milyen vegyszerekkel van az izé kezelve, csak a kereskedő dörzsöli a markát, mert hát piacgazdaság van, szemesnek áll a világ.

Horvátországban a helyzet még őrjítőbb abban a tekintetben, hogy az idegenforgalomnak köszönhetően lenne belső felvevőpiac, s ha az állam csak annyit tenne, hogy előírná, hogy az idegenforgalmi vállalatoknak kötelező lenne egy bizonyos százalékban hazai árut vásárolni, már sokkal jobban nézne ki minden.

Ám minden bizonnyal a kereskedelmi lobby bebizonyítaná, hogy ez átkos protekcionizmus, mert izé, meg ecet. Az amit biztosan tudok és néhányszor már megírtam, hogy a jelenlegi helyzet a feketepiacnak kedvez, mert a szlavóniai kereskedelmi feleslegek csak lecsorognak a tengerpartra, számla, adó és mindenféle ellenőrzés nélkül.

A nagy horvát sertéshús-paktum

A Horvát Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Ügynökség (Hrvatska agencija za poljoprivredu i hranu, HAPIH) hírül adta, hogy A horvát sertéshús-piac minden fontos szereplőjének kezdeményezésére megkezdődött a Horvát Sertéshús Ágazati Szervezet (Hrvatska sektorska organizacija za svinjsko meso, HRSM) létrehozásának folyamata, és az alapító gyűlést június második felére jelentették be.

A Kezdeményező Bizottság a horvát sertéshús-piac minden fontos tényezőjét magába foglalja, beleértve a sertéstermelők nemzeti szövetségét, a sertéstermesztés legjelentősebb részét lefedő nagy termelési rendszereket, a húsipart és a vezető horvát kiskereskedelmi láncokat.

Kapcsolódó cikk

Zavarosan indul a politikai év Montenegróban

A kezdeményezést a Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium is támogatja.

A közlemény értelmében a kezdeményezés fontos mérföldkövet és kulcsfontosságú hozzájárulást jelent a horvát sertéshús-termelés és -kereskedelem ellenálló képességéhez és versenyképességéhez.

Jelenleg Horvátország az ország szükségleteinek körülbelül a felét képes fedezni a hazai tenyésztésből.

Továbbá a közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazat évek óta növekvő bemenő költségekkel, erős importnyomással, biobiztonsági kockázatokkal, piaci ingadozásokkal és a termelők és fogyasztók elégtelen kapcsolatával küzdött.

Az új szervezet célja, hogy stratégiailag és operatív módon alakítsa át a teljes horvát ellátási láncot hat kulcsfontosságú szegmensen keresztül, beleértve az élelmiszer-szuverenitást és a hosszú távú fejlesztést, a termelők intézményi egyenlőségének megerősítését, a rendszerszintű válságkezelés bevezetését, valamint a fenntarthatóságra irányuló szabványok alkalmazását és beruházások növelését.

Megszűnik a rögtönzés

A nyilatkozatból azt megtudhattuk, hogy az európai vezető országok, mint Spanyolország, Franciaország és Olaszország tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy az ágazati szintű szervezés a termelést nyereséges és hatékony rendszerré változtatja.

Kapcsolódó cikk

Globális elmélkedés a műhúsról, a vegán burgerről és az egyéb „finomságokról”

„Ebben a modellben az ágazat már nem rögtönöz. Világos irányelveket határoznak meg a szerződéskötésre vonatkozóan, és a húspiacot is figyelik, méghozzá azon részein, amelyek eddig nem voltak a nyilvánosság fókuszában, mint például az iskolák, kórházak, éttermek és szállodák közbeszerzései” – hangsúlyozták.
A fogyasztók számára közvetlen előnyt jelent a kapcsolatok szabályzása a „gazdaságtól az asztalig” elv szerint.

„A fogyasztó egy szigorúbb, belső ellenőrzés által szabályozott rendszert, a hús eredetének nyomon követhetőségét, a takarmányok és gyógyszerek szigorú ellenőrzését, valamint a leszállított hús lehető legjobb minőségét kapja, mert a gazdáktól a kiszolgálópultig vezető út a lehető legrövidebb” – áll a közleményben.

Végezetül, csak annyit adnék hozzá, hogy szurkolok a kezdeményezésnek, saját jól felfogott érdekemben. Már egy jó ideje morfondírozok azon, hogy mi itt Közép-Európában az egykori bajor/német sörtörvényhez hasonlatosan, megalkossunk egy olyan regionális szabályzatot, ami védi a sértéshús minőségét és egyben meggátolja, hogy mindenféle szemetet erőltessenek ránk.