Újra elővették a merénylet-narratívát Szerbiában

Merényletkísérlet vagy politikai marketing?

Várható volt, hogy valaki ismét felbukkan, aki meg akarja ölni a szerb elnököt, ki tudja, hanyadik alkalommal bábozzák el már ezt a történetet Belgrádban. Szerbiában a politikai kultúra történelmileg fogékony a fenyegetettségre, a külső ellenségkép építésére és a vezető személyének dramatizálására, Vučić pedig szívesen tetszeleg az áldozat szerepében, ezúttal pedig már a családját is bevonja a paranoid játszmáiba.

A fikció szintjén is rászabadítják a szerbekre az erőszakot

A szerb belügyminisztérium bejelentette, hogy Kraljevóban a BIA szerb titkosszolgálat közreműködésével két embert vettek őrizetbe, akik merényletet terveztek a szerb elnök, valamint felesége és gyermekei ellen, és ehhez fegyvereket akartak beszerezni.

A szerb belügyminisztérium közleménye szerint D. R. (1975) és M. R. (1983) előállítására került sor. Mindkettőjüket azzal gyanúsítják, hogy 2025 decembere és 2026 februárja között összeesküdtek Szerbia alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatása és a legfőbb állami szervek megdöntése érdekében.

Részleteket ugyan nem tudunk, de valószínűleg sok Bruce Willis-filmet nézett, aki megpróbálja elhitetni a nagyközönséggel, hogy két szerencsétlen háborús veterán képes lenne kiirtani az egész elnöki családot.

Inkább azt gyanítjuk, hogy egy névtelen szerbiai tollnok politikai marketing céljából a fikció szintjén szabadítja rá a szerbekre az erőszakot, mintha nem lenne belőle épp elég a valóságban.

Mire készültek a feltételezett támadók?

A szerb elnök másodlagos Instagram-fiókján – nem azon, amelyen a politikai tevékenységéről számol be – videót tett közzé, amelyben maga beszél arról, mit terveztek a feltételezett támadók.

„Azt tervezték, hogy halálra verik és lemészárolják a gyerekemet” – jegyezte meg Vučić az „avucic” Instagram-fiókban.

„Látom, hogy vannak vagy hetvenen, akik ezeknek az embereknek a szabadon bocsátását követelik, pedig valakinek a gyerekét le akarták mészárolni, ezt vegyék figyelembe.

„Nem szóbeszédről van szó, azt mondták, ezt mondták, mert bizonyítékként a birtokunkban vannak a felvételek” – mondta Vučić, majd „belenyugvó intonációval” hozzátette, hogy mit lehet tenni, az emberek nem egyformák.

A szerb elnök végül megjegyezte, hogy senki nem hinné el, ha elárulná, mi volt a kiváltó ok.

„Olyan hazugságokról van szó, amelyeket valahol olvashattak, de hogy hol, azt lehet találgatni” – zárta a bejelentést, amivel biztosan nem a kormányárti médiára utalt.

Miért volt várható?

A letartóztatást a Bűnügyi Rendőri Igazgatóság (UKP) tagjai hajtották végre, ennek az alakulatnak a parancsnoka Marko Kričak, aki egyes hírforrások szerint tavaly augusztusban egységével a szerb kormány garázsában diákokat bántalmazott, egy diáklányt pedig állítólag azzal fenyegetett meg, hogy levetkőzteti, és a többiek szeme láttára megerőszakolja. Kričakot azóta előléptették.

A szerb belügyminisztérium tollnoka szerint az őrizetbe vett feltételezett merénylők fegyverek beszerzését tervezték, hogy Aleksandar Vučić, valamint felesége és gyermekei életére törhessenek, hogy megöljék őket, miközben rendőröknek is sebesüléseket okoznak.

Szerbiában ez visszatérő politikai kommunikációs trükk, hogy időről időre bejelentik a szerb elnök ellen készülő újabb merényleteket, néha letartóztatások is történnek, miközben a részletek gyakran homályosak vagy ellentmondásosak.

Ez a narratíva általában politikai feszültség idején jelenik meg, amikor gazdasági problémák vannak, botrányok robbannak ki, a kormány népszerűsége csökken, vagy éppen külső nyomás nehezedik a rezsimre.

A „merényletkísérlet” bejelentésének célja, hogy elterelje a figyelmet a bajokról, és vészhelyzetet teremtsen, most éppen a gazdák két hete tartó útlezárásairól, a nemrégi nagy drogfogásról, a háromnapos igazságügyi sztrájkról, a szabad sajtó kivégzéséről vagy éppen egy esetleges újabb nagyszabású rendszerellenes tüntetésről.

A politikai kommunikációban ezt agenda-settingnek nevezik, amikor a média nem azt mondja meg, hogy mit gondolj valamivel kapcsolatban, hanem azt, hogy miről gondolkodj, vagyis tematizálja a közbeszédet, amelyben prioritásokat állít fel.

Hányszor akarták megmerényelni a szerb elnököt?

Sokszor, ha a kormánypárti médiát nézzük, vagy azokat a „médiadrámákat” vesszük figyelembe, amelyeknek a főszereplője maga az elnök volt.

Állítólag 2016 októberében egy fegyverekkel és lőszerrel teli autót találtak Jajinciban, nem messze attól a háztól, ahol az elnök szülei laknak.

Kapcsolódó cikk

MERÉNYLETRE KÉSZÜLT: Állítólag a montenegrói elnök akarta eltenni láb alól a szerb államfőt

„Nincsenek más információim, mint amelyek önöknek is rendelkezésükre állnak, de én nem játszom az ilyen dolgokkal” – mondta akkor Vučić.

„Remélem, hogy valaki véletlenül hagyta ott, de aggódom, mert gyerekek játszanak ott. Ha a Grad rakéta felrobbant volna, húsz gyereket ölt volna meg. Ha valaki el akarta volna rejteni, másfél kilométerrel arrébb ment volna” – fejtegette a szerb elnök, aki »elrettentő elemként« gyerekeket emlegetett a „véletlenül elhagyott” lőszerekkel kapcsolatban.

Három évvel később, 2019. november 5-én incidens történt a szerbiai állami televízió (RTS) épületénél, ahol az „Egy az 5 millióból” tüntetés résztvevői az épület előtt várakoztak az elnökre, hogy beszéljen velük. Később a rezsimpárti bulvársajtó azt a hírt terjesztette, hogy a tüntetők az elnök meglincselésére készültek, és hogy a tömegben merénylők várták.

A következő, merénylettel történő ámítás a Stefan Nemanja-emlékmű 2021 októberében történt felavatásához köthető. A régi vasútállomás előtt, a belgrádi Száva téren egész médiadrámát rendeztek, Ana Brnabić akkori miniszterelnök kijelentette, hogy merénylet készült Vučić ellen. Szavait Aleksandar Vulin akkori rendőrminiszter is megerősítette.

Kapcsolódó cikk

A SZERB DE GAULLE: Már megint meg akarják ölni a szerb elnököt, egyébként meg besz*rás van

„Hosszú ideje és részletesen tervezték. Párhuzamos struktúrákat hoztak létre a Belügyminisztériumon belül, és kampányokat indítottak a médiában, amelyeket a régió médiája is átvett, hogy Vučićot »dehumanizálják«, és őt és családját bűnöző klánként ábrázolják” – nyilatkozta Brnabić a TV Pinknek.

Az akkori rendőrminiszter, Aleksandar Vulin 2022 áprilisában kijelentette, hogy „amíg Radomir Zvicer szabadlábon van, fennáll a Vučić elleni merénylet veszélye is”. Zvicer a kavači klán vezetője, amellyel állítólag a hős szerb elnök szembeszállt.

Az ezt követő években Aleksandar Vučić többször is beszélt az ellene irányuló merényletkísérletekről. 2024-ben kijelentette, hogy „Dragan Šolak bűnöző médiaoligarcha” csatlósai révén akarja őt megölni, hogy forradalmat hajtson végre. Erre természetesen nem került sor, Šolak médiabirodalma pedig éppen a napokban válik a szerb elnök martalékává.

Ha valakinek hiányzik valami a felsorolásból az nem véletlen, hanem a bőség válsága, saját archívumunkban is találtunk olyan eseteket, amiket itt nagy hirtelenjében nem soroltunk fel.

Filozófiai zárás

Az első számú vezető elleni merényletek körüli „habverés” Szerbiában gyakran használt kommunikációs stratégia, amely nem racionális támogatást, hanem átmeneti érzelmi lojalitást biztosít, ez azonban idővel elhalványul, és ezért kell újra és újra elővenni.

A fenyegetettség érzése összezárásra készteti a vele érzelmileg azonosulni tudó embereket, és azt a képzetet kelti, hogy ha a vezető veszélyben van, akkor mindenki veszélyben van, és ezért ez nem a kritikák ideje, ilyenkor egységre van szükség.

Stefan Nemanja-emlékmű 2021-ben, a belgrádi Víziváros még csak épült a háttérben (Fotó: Varga Szilveszter)

Válsághelyzetben az érzelmek könnyen felülírják a józan mérlegelést. Aki ilyenkor kérdez vagy kételkedik, az könnyen ellenséggé válhat, mert az „egységet” veszélyezteti. Így az összefogásból gyakran hiányzik a kritika, ami megkönnyíti, hogy a vezetés még több hatalmat ragadjon magához.

A központosítás sokszor nem törvényekkel kezdődik, hanem jól kigondolt kommunikációval. Ha a vezetőt különleges, állandó veszélyben lévő szereplőként mutatják be, akkor könnyebb megindokolni a gyors döntéseket, a hatáskörök összevonását, és bizonyos intézményi fékek kioldását. A „rendkívüli helyzet” lassan a mindennapok részévé válik.

Ennek az a következménye, hogy a demokrácia tere fokozatosan szűkül. Nem látványos összeomlásról van szó, hanem inkább arról, hogy egyre kevesebb hely marad vitának, ellenőrzésnek, valódi sokszínűségnek. A fenyegetettségre épített politikai narráció érzelmi lojalitást hoz létre, és lassan átalakítja a rendszer működését: a közélet beszűkül, a kritika gyanússá válik, az intézmények egyensúlya pedig megbillen.

Ebben az értelemben a „merényletnarratíva” nem biztonsági kérdés, hanem politikai eszköz, amely – ha újra és újra előveszik – tartósan átformálhatja a hatalom és a társadalom viszonyát, így az egység követelése az első lépés a parancsuralmi rendszer megteremtése felé.